Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905

1905-03-19

M «• g j e I D i k ni i n .1 n vas á r n a p. Szerkesztőség: Jókai-utca 969. szám. Kiadóhivatal: Oneiberg- Oyula |«ipirkcrei»ke<léMc, Telel'oii-száin 41. A tavaszi szezon. \ alaliányszor sziniévadunk megnyitása előtl állottunk, egy alkalommal sem mulasztottuk el közönségünkéi nemzeti kulturális kötelességeinek teljesítésére figyelmeztetni. 8 elmondhatjuk, hogy buzdításunknak mindig voll 1» »<r;inatja, meri közönségünk mindent elkövetett, hogy a színművészei városunkban meleg hajlékra találjon és nemcsak erkölcsi sikereket érjen el, de az anyagiakban is legalább jé eredményi mutathasson föl. Természetesen voltak egyes esetekben olyan dolgok, melyek közbejátszottak arra, hogy a közönség valósággal kerülte a színházat, tízekre most nem akarunk visszatérni, de sajnos tényleg megvoltak s közönségünknek csaknem jogosultsága ahhoz, hogy pártfogását megvonja, a színművészet és a nemzeti érdekek nagy kárára. I )c másfelől, bármilyen pártfogásban is részesítette közönségünk a színművészeiéi, annyira még sem terjedhetett az. hogy az igazgatóknak olyan jövedelmet adjon, melyből bázakat építhessenek, 'le a tisztességes megélhetési többnyire biztosította. Iis ez éppen elég TÁRCA. Március tizenötödike 57-ik évfordulójára.** (Ünnepi felolvasás.) — A ..I' a ]• a • 1. a p <> k" t re é • 11 t á r .• á j a. Iit.i Bélák Lajos. Beer **v tűnt cl az idők végteleneégében e hun teleti. Beer év egy nemzet történetében is aíáaaot tesz. Biet év alatt sok fény, sok diesöaég, dc még több balszerencse érte mar c iicmzctct Voltak szép, dicső napjai, midőn Kai pútoktól le az Adriáig fü ggetlen ur volt hazájában a magyar, midőn rettegte fegyverét az. ádáz. ellenség, midőn ez a maroknyi, szabadságáért éliii-halni kész nemzet uralta a felvilágot. „Oh nagy volt hajdan a magyar, Nagv volt hatalma, birtoka ; Magyar icnger vizében hányt fi Kszak, kelet s dél hulló csillaga." Árpad a hmialapitó. Szent István a keresztvén vallaa belmzója, Kálmán a bölcs, Nagy Lajos •) Felolvasta szerző a pépet átfest, lutv. evang. •rvtUekeaetnek f- M 14-én tartott aalékUnnepéljrén. nálunk, almi a művészetet kedvelő és támogató közönség bizony nem nagy számból áll s úgyszólván mindig egyés ugyanaz. Hál ezzel a színigazgatóknak számolni kell és minden körülmények között olyan repertpirral keli, hogy előálljanak, melynek Változatossága erre az alig változó közöttáégre vonzó erővel hasson. A zenés daraboknál (tehát az operettek) még a változatosság sem elég, hanem az előadásoknak művészi színvonalon kell állniok. Meri kétségtelen, hogy három-négy szal emberből állo ének- ós zenekarral esak paródiái produkálhatnak, már pedig fejlett műizlésii közönségünk ezt megítélni tudja és igy csöppet sem lehet csodálkozni, hogy az ilyen parődláknl legfölebb, ba egyszer nézi meg B aztán elmegy a kedve tőle. De igy vagyunk ;

> drámai előadásokkal is. Sőt ezeknél a művészetnek még nagyobb fokon kell állnia, meri in még a Zene sem [iótojja* a hiányokat ős bizony khms végig nézni például a drámai hőst. mikor nyöszörög, vergődik. Ha tehát mindezekre figyelemmel van a színigazgató, akkor méltán számíthat a közönség támogatására és a a hatalma a, Ifátyái az igaaaágoa aornljak-e még többet tél — nem/eti nagy királvaink története, mind a letűnt idők uagyaágáről regél. Van-e nemzet a világon, nulv a lángoló htizaszeretetnek szebb, dicsőbb példáit adhatná. mint a magyar. Bethlen, Thököl i, Iláköeay tündöklő csillagai szabad-át; harcaink történet éne k, Mégia! Oly rajongó lelkeaedéa, oly sok áldozat éa annyi kiontott ver dacara egy nemzet •inna, melyet a sors keze anayiaaor e- oly ángyon vert volna. Nem egvszor állott nemzetiink a végenvészét határvonalánál. Mohi puaata, Várna, Mohács, a mnjtényi aik . . . kétségbeejtő, szomorú, gyáexoa emlékeket ébreaateneh fel bennönk. Szinte hihetetlen, mesével határos, hogy ily nagv és ennvi sorscsapás után -ínég él nemzet e hazán." Megmentette nemzetünket mindannyiszor a törbetlen akaraterői az alkotmány tisztelete, u rajongd iiabadeágeaaretct, jobbjaink áldozatkészsége és lángoló lelkesedése. l'edig ez a hazaszeretet nem egyszer mar kialvóban volt. A bécsi udvar befolyása alatt elnémetesedett, ősi szokásaiból kivetkőzött, elsatnyult, puha bábbá váll a hajdan erőa magyar, közönség bizonyára örömes! áldoz a színművészet oltárán, meri amellett, hogy cellemesen sz.orako/.ik. élvezi is a művészetet. Ks íme most eljutottunk az ez idei avaszi szezonunkhoz. Miesey igazgató, iiniut a szinügyi bizottságnak bejelenette, teljes téli társulataival jön hozzánk, lehal a maga részéről kész figyelembe éenni közönségünknek fejlett müizlósét •s műérzékól é's ;tz ezekből folyó köretelményeknek megfelelni akar. Ennélfogva közönségünknek e rövid tavaszi szezonban is, igazi műélvezetre lehet kilátása. Ezzel szemben tehát közönségünknek kötelessége a leghathatósabb támogatásban részesíteni az igazgatót, aki írzékkel bírt a mi követelményeink ránt ós megbecsülte bennünk a művészetei kedvelő közönséget. Reméljük is, togy az igazgató tiszteletreméltó jószándékát közönségünk méltányolni fogja hogy viszont csalódni nem fognak sgymásbarfi Még egy kérdés van azonban, uel\ ről szólani akarunk. Az igazgató ugyanis, mint értesülünk, e szezonban öbbször egymás után akarja előadatni Iános vitézt, a nagysikerű és magyat Meghúztak már a lélekharangot. A*uk a Agy sirt. hogy elhantolják, airatlanul eltemessék • nemzetet, hogy a magyarnak meg eaah hittatonlója se maradjon. Igy volt ez. különösen a szatmári békekötél itáni szomorú időkben. Kellett végre eg\ Széchenyi. hogy lánglelk( arázs szavával, soha tetű lankadó, öntudatos, •rős akaraterejével, áldozatkész hazaszeretetével espedl almftból felébressze a magyart, Koszorús költőink kézül Tompa, Vöröamartby, 'etoti és jobbjaink közül számosan a nemzeti ujjabredés apostolaivá lettek. Alkotmányunkért es a atabadaágért vivutt tizdelmcknek, önvédelmi harounknak egyik legiiiiagaslobb. leglelkesebb bajnoka volt azonban vossitth I.ajos. kinek lángold, hazaszeretettől Illetett gyújtó szavaira lerázta hé kői) a nemzet, iniondotta tüggetletiségét, felszabadította az eddig cmini jogot néni elvez.., rabigában tinlődő joblágyaágot s midőn az ellen reánk tolt. bátran, unt a puszták oroszlánja, állott ki a sikra, agyonüt, vérét, életet is áldozva a szent zabád ságért. Nagv idok, nagv napok voltak ezek. Elhagyatva, védtelenül, egyedül egymagában llott a magyar.