Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-03-13

megjelenik minden veeárnep. SíerkejztoséR Jókéi Mnriilia 969. szám Kiadóhivatal: Goldberg Uyula pepirkeroakedéne, U>r, fYffftrti "reám 44. A nemzet ünnepén. k Évről-évre, mind lelkesebben Unnt'|ili meg egész Magyarország március |, tizenötödikét Evről-óvre, tavaszi rügy-1 \

} fakad ás ra, mind erősebben dobban niegl

(

| a magyar nemzet szive. 8 a nemzet e|b lelkesedése, szivének dobbanása, nem mondva csinált, amelyei reá parancsolni | r kell, hanem ott fakad lelkének, szivének a mélyéből, a szabadságnak lángoló szere j tétéből. Az 1848-iki március tizenötödikének | emléke nem is hiába vésődött be kitö \ rölhetetlenUI a nemzet lelkébe, nem i hiába <»r/i azt drága ereklyeként, féltett f kincseként ott, hiszen a uagj és dicső- , séges napnak eseményeit, vérével is v megpecsételte ós szentesítette. A márciusi ttjuság által kihirdetett I 12 pontba foglalt követelmények, mint- t egy tűkről adták a nemzet évszázados i küzdelmének, melyet szabadságáért, i önállóságáért vívott meg. E 12 ponl között ott voll az is. amely nemcsak t egy nemzetnek, de az egész emberiség- i nek létérdekét felöleli, amelyben benne \ vannak azok a magasztos eszmék, ame- i lyekért népek harcoltak és a nemzetek > legjobbjai hajtották fejüket • bitó alá. s ha elgondoljuk, hogj mindazok i az eszmék, amelyekért annyi vérnek I kellett folyni, amelyek annyi ember- I áldozató! kívántak, már öröklötl jogai i voltak azembereknekszületésüktől fogva, ( akkor valóban csodálkoznunk kell, hogy I TÁRCA. Múltból a jelennek. A ,.)' a | :i i Lep • k" •! •' • il • t i t á r c á j a. Irta Gelsei Biro Vince. II. S /. á in ii • v r r g y oi ú k é r I. A TJlighirtl IIyde-parkban, agy platánfából támaszkodva áll egy itju tis/.t. az angol királynő , hadseregeitől K öpenyánek gallérja Gel ven hajtva, mintha fáznék. Pedig dehogy fázik, his/. egyike van, a ködök t>raaágában oly ritka, verőlenyes napoknak. Hanem hát • gallér valahogy toltiirúilütt S Ö elfeledte letiirili. Széptnet s/.csű. álirámliis, kék szemei céltalnu hamuinak n kek égre, a fák bimbói lombjaira De 6 mindebből nein lát semmit. ,,Befelé néz", mint azt .Jókai koaeorua írónk szokta inomlaili, azaz ábrándozik s csuk -aj.tt lelkivilágát látja, meg annak az elérbetlen lantomnak, II hajós, iiile arcát, aki antrat, leikél keserű, remény Oden s mégis oly édes vágygyal tölti el. A fantom megelevenedik. Kgy iijit. félig gyermek lányka kezéig, hófebér ménen illve. Aren piros a felhevUléatől, arany-azokc haja egy-eg) elszabadult tincsét KI Felelős szerkesztő : KÖRMENDY BÉLA A la

" iórl kelleti azokat ismét ós ismét n Izdeni? s: Talán azért, hogy annál becsesebb jvon az emberek előtl u haza. a sza- n 'ls;'io-. annál féltettebb a szőésagon-l dal szabadsága és annál önfeláldozób- v k legyenek a jogegyenlőségben! r Elnyomni lehet a szót, igába szo-m kani a gondolatot és rabszolgává tenni n ! embert, de az embereknek szabadság |b int való vágyát kipusztítani nem lebet. Szabadság, egyenlőség, testvériség! «• jelszavakat kiáltott) ki a márctusih uság, s amidőn a nép viharosan zúgtald ánuk e szavakat, jól tudták, hogj mi la g azután következni H hngj véráldo-lj ttot kell majd Imziii és nem rettentek issza semmitől. 1 Kimondták a szú ós gondolat sza-|l tdságát s megjelent n szabadsajté első U rméke, melyet njongással fogadott a •|i. S a szabadság dalnokának ajkánH tegzendlllt a lelkesítő dal s futó tűzként 1 cáguldott végig itz i rszáfioü s a nemzet 1 serszeresen hangoztatta vissza a dal i sfrenjét, égve, vágj va harci dicsőségtől, | ért ontani a szabadsági TI . kikiiztlcni ; '. i'gVi'lllúsrgi't és összeforrni a tost-11 ériesülósben ... I s ha a magyar nemzet ötvenhat óv t tán is. a legnagyobb lelkesedéssel, liá- > s szivének leinnélvebb kegyeletével, • nii'i hazaszeretetének minden jelével j nnepli meg 1848 március 15-ikónek | nlékét, azzal bizonyságát adja annak, agy méltó volt a nagy véráldozatra, teára lebegteti az ádea,si illaton tavaaai aaellő. 11 Az ilju ti>zt őntiiilatlan liáiniilja a titne- 1 inyaaertt, bájon alakot. Azt hiszi tán esak al- 1 oilik. A fantom mellette halad el Erai • nemes én orrl\iikaiiiúl kílövelö forró párát; hallja pat.- 1 niiak kimart kopogáaái . . . Kezét felemeli, i •gig simitju arcát, hogy meggyőződjék, tán I lég -em álmodik. A |ó megyéd •• moadnlattól • félre anökÜLl' A egyik heveder elnaakadt. 1 A hölgy telibben lováról, int aa otaaejOvó ' iséretiiek s n kantárs/.árt az áhrámlozó tiszt ezélie nyomja • a platánfa Galá lebeg. A tis/.t arca fellángol, szeineihell felgyúl 11 •kezhellen vágy, 11/ olthathtii anont eilély tüze. Majtl felkiált : — Kgv csókot, csak egyetlen csókot OMi'u 1 s aztán meghalhatok — s a kantárt eleresztve, hölgvhőz rohan. Átkarolja annak karcsii tor- , letet - arcát, lébér nyakát c/ci oaókkal bo- . tja el. A lányka felsikolt s a forró öleléeből kioniakozva hátrálni kezil. A tiszt a fÓldre rogy » csókjaival, könyeiel árasztja cl a hőig} pioi Iáimyomait s szeliadálytől elfojtott hangon suttogja : — Nein tehettem lilásként, őrülten szeretem A lánvka kísérete e kőzheti a helyszínére f, A kiseívt liülg^tugjai sikongunak, ájuldoznak, telyet az elődök hoztak meg a hazaseretet oltárán ós érette. Az elvetett mag. nem ,,. nem hullt teddő földre. A magyar nemzetnek fönséges lelki ilágát látjuk megnyilatkozni a tradiiókhoz való eme ragaszkodásában, ai nök nagj tettei iránt való liálás elis térésében és a múltnak nagv tisztele In -II. Ennek ugj is kell lenni. Mert mind zekből meríthet tanulságot, erőt és l>iz itást a jövendőre nézve, a jövendő küz elemre és arra az erős hitre, bog] mio' a világ lesz, a magyar nemze rökké való! A magvai nenizel a ninllNa néz ogj a jövőt lás<a maga előtt llmlezik a mull dicsőségére, bog} a jü endo is méltó legyen ahhoz. Emlékeztessen is bennünket mái ius tizenötödikének ünnepe am a nag; ;ötelességre, a mely mindnyájunkká a'izös. hogy a „Szahailság. egyenlőség estvóriség" zászlaja alatt, a nagy8 i a z a j a \ á r a. a m a g y a r n »• II) ;e 1 n a g y B ;i g á n. j ö v e n ti 6 <\ i isőségén, becsületes munka • a II. «• g \ ii 11 érez v e, ö s >. z < art\ a dolgoznunk kell; bog; zivünk, lelkünk eltelve legyen e mi :;iszios eszméktől s akkor jöhet t vihai • > 111 • i a vész, de a magyar nemzeti :észen fogja találni B meg nem töri sohl (bg.) férfiak pedig ütlegelni kezdik i télig őntodai in. földön "heverő alakot Majd felrántják fektt iöl S megkötözik. ii pedig mindebből nem érez seninut.n>i édi magát, földöntúli boldogaágtÓ] áteaeUemöJ aoaolygó arccal tűr minden! - -zidalmat, ii eget . . . A eiép ndke lányka nem nézheti e jeli ictt-t. A kísérethez megy, bár arca még sájun iz ijedtségtől és az izgalomtól még mindi agja remeg; csengő, édes hangján HÓI: — Ne hántsák ot ki't'ein. Végre is nem In l széni.ni. Kiég fattUn az neki. hogy én királyi agyok. A térfiak engedelmeakednek s átadják t Íjul egy olt áoeorgó ,.|ioliceman"-nak - I k al\not isnict lovára segitve, tova ügetnek. A ti.ital lány, kit a tiszt megcsókolt, vi i'ictoria, Angolország királynője, az itjn tis icdig, l'ercival. az angol hadsereg egy lVibai lágya.* kit tiszti rangjától, a tette miatt I mgoi hadbiróeág megfoeatott s örökös börtön tóit, de a jos/.i\ii király ne «irokös száműzetés llegkegyelinezel I * Laad aróf Var Sándor ,,)• 'Artagnaa aMaá Ozt a kis törtenetei elére kelleti h.iesAjtutinin, ln>(fv tflvetkeaá elbuiatléi világnaebb lényen. Tnbbeaßr e» »••!• V'li'ke|'ell liallellalll e/l az esetei eltleN/.él III. Itll^llelll III« inj S (fi'iil miitik.it kii/t isméi ráakadtam. KII agj n< e. Illllll ll.lllutUlll A h/.eri'lli'xélleii l'eli ivál "ese«e. Ii lu({uli ut>aiuuak vál li'tliiuiuaKya. ti. I). V,