Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-03-06

uegjeieniz mwaen vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór-utci 969, isénL Kiadóhivatal: Goldberg tiyula papirkereakedése, y;, i.-t, Trlc • /ii-szám 41. A katonai barakkok. Érdekes önnek a kérdésnek a története. Pap év előtt már egyik helyi lapunk fölvetette ezt az eszmél s ajánlotta melegen ii városnak a sok katona beszállá-l sohisi dijroizériák megszüntetése végett, de akkor nein igen hallgattak rá. Ez egy időben, vagy talán még előbb vetődött föl, mini a villamvilágitás kérdése s ime mi történt? Az. hogy mig városunk a mindenesetre rizikós és nagy befektetésekel igénylő világítási kérdési szinte roham lépésekben megvalósította, s<"»t néhány vesztességgel biztató vállalatba is beleöli sok ezret, pl. a BÖrutcai bérházba — addig ez ;i Bzerény, de mindig aktuális és hasznos kérdés sehogy sem juthatott az illetékes hatósági helyeken napirendre. Most nagy nehezen a kényszerű helyzel megkönyörüli rajta és felhívta A Jä>LzH<r\*('lin('t. hogy a városunkban tapasztalható katona-beszállásolás bajain mind a polgárság, mind a katonaság ürömére állandó barakkok építésével kellene segíteni. A lökés! erre közvetlenül az a köriilinény adta, hogy a megye 19(12. év június havában felére szállította le a katona-szállásolási illetékeket, vagyis az eddigi 24, illetve 12 fillér helyeit 12, illetőleg <> fillérben állapította meg e dijakat ázon megokolással, hogy ;t több éven át levő nagy katona-elszállásolások TÁRCA, Bünvallomás. Lateran földi tettbon figre törő kilók, Meresa szárny nyal égbe törve. Magbotolva földi rögbe', Megbántott nnk Téged. Te adtad a lelket, Amely égbe leárnyal. S it léleknek töl.li tantét, Hogy a/, égig t'ól ne engedd Merész, küzdő szárny nyal. Ks ó mi, a gyengék Mágia égbe vágytunk; Klt'eledtük . . . fÖldi terhet : Föl az égig nem emelhet. Ha Daerésa i- aiárnj nnk. Nem liiftllk. hogy testünk A földhöz van kötve, Ks ha szárnyunk alig leldieut : Azt hittük, már szállunk ott fent, ö elestünk a rÖgbt'. li.jaii a megye lakosaira kirótt elszállá ^iliisi adókból fedezni nem bírta sezér r

olt az a sok (Önnakadás ennek kifizetés [örül. Nem Vesszük Hi tálal alá ezen i11• 11: tolást must. — hanem csak konstatáljuk logy a katona-szállásolás gazdáinkai a dén nagyon meglepte, B természetesei Kiszántotta is ;iz ;t csekély ősszeg, ami • nemi] szolgálataikért a mull évt taptak s megérlelddötl bennök az .á^'v. hogy többé katonái nem szállá tolnak el. hanem inkább barakkok épi ősével menekülnek meg az annyi kellt netlenséggel járó és semmi hasznot iő\ kári okozó katonai e I k v ú rtól \ i E á s I ó I. Az igy támad! mondhatni közóhajnak akarl elegei tenni a váró kanácsa, midőn mull február hó 27-é tartó ti tanácsülései] felkérte a váró mérnökéi ez Ugybefl azakelőterjesztésri nemkülönben a legutóbbi városi köä gyűlésen is határijaiba meni gZ i'l irányuló intézkedésnek f< iganatositási örömmel üdvözöljük e tekintetbe i kezdeményező lépéseket, mert lüssziil hogyha ez az Ügy kellő körültekintésst nyer megoldást: gazdáink oly tehertt szabadulnak meg, amily ennek sulyá régen érezték s megmenekülni tőle e ideig nem tudtak. A megoldásnál jogi -tilt irányelvek a következők lehetnek alőször is nem szabad többe kerülni öl mint amennyi beszállásolási adói lizt rs n. n. olajpénzl kap városunk po Vétkeztünk ó Iram ! II.így az égbe törtttnk; — Vétkeztünk, hogv itt maradtunk — S mindezért meg kell lakolnunk, Össze kell,-' törnünk. Te adtad a lelket, Nem hogy égbe törjön. Hanem testünk fölemelve, Porba hullni ne engedje S küzdjön itt, a löldöti. S mert é g i lélekkel Kell a l'ö I d ö ti élnünk : Hogyha átallunk ágin törve, Vagy megiiotlünk földi rögbe, — Hoesássad meg nékünk. Sípos I. Itália eye alól. A „i" énei i. ;i p " i< • aáetl t a r o a j a (ianiniH, i'iot. febrnar. A (iarda-téi impozáns vizének partján le szik a maga festői nagysaeröségében Gardon Riviéra, amelyet ke lel felöl a felségei Mont Hahlo, nyugoti oldalról a Monte-Maitiiiel tömege, északról az Alpesek hatalmas nyúlvány gársága. Ennek aránya kell, hogy do* min aljon e költségvetésnél. Továbbá: ne hebe-hurgyán, csak tessék-lássék módjára létesítsük e barakkokat, hanem oly mértékben és ugy, hogy oda, a nálunk szállási kereső átvonuló katonaság elférjen, mert ellenkezőleg még odább leszünk, mini ahol i

in ist \ agyunk. Szeretnők ebből kifolyólag is. ha az idevágó terveket annak idején a közvélemény elé hozhatnék megbirálás végett Hihetőleg a legtöbb baj lesz a lóelszállásoknál B ha e tekintetben a réiri rendszer fennmaradna, teljes erővel követelnünk kell a régi ilijak visszaállítását, mert a mostani nj tarifa igazságtalan. Ezen barakkok fölállításával kapcsolatban önkénytelenül is fölvetődik tűnődésképpen előttünk a kérdés: vájjon mi lehet az nka. hogy Pápa városa, ez az eleven forgalmú, nagy vidékü metropolis, nem Ind szert tenni naiíyobb szánni katonaságra. Hisz valamikor régen vóirvár volt, tehát jelentós katonai terop: a Dunántúl eldöntött több hareban nem ritkán e vidék stratégiai jelentősége nagy szerepet játszott; legújabban is e hadászati szempont hozta i<le több éven át a hadgyakorlatokat — és mé^is. mindezek ellenére, nem bírunk, minket joggal megillető, egy ezredet szerezni városunknak. Ez nemcsak hatalmas jövedelmi forrás lenne, hanem egy csapásra kettédizziteneka De a hegyóriázok egyúttal oly kitűnő védelmet nyújtanak a hideggel és a veszedelmes szelekkel nemben, hogy tiardoue ma már, mint az olasz Riviérának legjobban oltalmazott pontja ismeretes. Ks ily ínódoii mi sem ellensúlyozza a dél felöl áramló halzsanios levegőnek áldásos munkálkodását, melylyel a gyógyulást keresők ezreinek legföbb és elvesztett kim-sét: egészségét segíti vizszaszerezni. * Narams-, eitroni- és olajfák, rózsahokrok is pálmaligetek lelket üdítő sokasága ékesíti a Itiviera gyöngyét és a kristálytiszta levegő mellett a növényzet eme pompája szolgál magyarázatául annak, hogy <iardone látogatottsága aránylag rendkívüli nagy mérveket öltött. Ilóditoan szép látványosságok, hámillatraméltó természeti képek tárháza ez istenáldotta vidék, melyről Goethe, a német kőltőfejedelem is, az igaz elragadtatás lelkes hangján emlékezik meg olaszországi un élményeinek leiratában, á flankt tó fenomenális gyönyörűségei az ö nemes lelkére oly felemelő hatást gyakoroltak, hogy a következő, minden magasztalásnál Joliban dicsérő szavakat ilja uti jegyzeteibe: „Mennyire szeretnem, ha barátaim pillanatra mellettem lennének, hogy gyönyörködhetnének a kilátáson, mely szemeim elótt eltörül." A modern irodalomnak