Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-02-28

XXXI. évfolyam. Pápa, 1904. február 28. 9. szám. PAPAI LAPOK Pápa ráfM hatóságának if több papai •> púpu-tidéki (írj csiilftnck megválasztott közliinje. Megjelenik Blinden vasárnap. Szerkesztőség Jókai Mór-utca 869. szám. Kiadóhivatal: Qoldberg Oyula papirkoreskedése, KS-tér TelefOB-eaém 41. Szükséges városi intézmény. Több izben fölvetettük már a városi bejelentési hivatal szervezésének szük­ségét, de jónak látjuk most ujabban is előhozakodni vele, mert az úgyszólván napirenden levő lopások ós egyéb, a közbiztonságot veszélyeztető esetek ak­tuálissá teszik ezt a kérdést. Nem tagadható tény, bogy a váro­sok szedik föl az emberiségnek legnyo­moruságo8abb alakjait cs ezekpulypként tapadnak a társadalom testéhez H ter­jesztik a testi éa erkölcsi miazmákat. Mikor aztán azinsógesebb idő beköszönt, az ezerkaru jótékonyság is alig győzi az éhezők szájába tömni a falatot. Vau dolguk a jótékony-egyleteknek, aztán meg; az ajtókilincsnek, melyet kézről­késre adnak a nyomornak elzüllött alakjai. 11a már ide ragadt és hozzánk nőtt ez a sok nyomorult, nem dobhatjuk ki őket és gondosának kell továbbra is. De azon aztán rajta lehetnénk, séd rajta is kell, hogy legyünk, míkép városunk népsalakja ne szaporodjon tovább, elég nekünk már ezt a meglevő terhet is magunkkal tovább hurcolnunk. Van-e lehal mód arra. hogy ennek a közse­gólyre szorult elein szaporodásának gá­ttá vessünk? A kiles existenciák be­vándorlását Igen könnyű meggátolni, ha ji'il szervezett rendőrségünk van és az Felelős szerkesztő : KÖRMENDY BELA. KKiliz.'tési'k és Iniilctési .lij.ik a lap kiadóhivatalához kiiMi'ii.lők. A lap ára: eféai 0VM IS kor., félévre 11 k., mií.vi'lévrc it k. Biglta szám ára 80 fillér. Itudomást szerez minden egyes bejüvő­ről éi Bgyelemmel kisérheti lépteit. Ha munkát keres, vannak munkaközvetítő intézeteink, majd hozzásegítik, ha nem kap niunk.il. akkor tovább iti a város­ban nincs helye. De hogy az idegenek szemmeltar­tását egész biztosan lehessen kezelni, föltétlenül szükséges a bejelentési hiva­tal szervezése. Persze ez költséggel jár, de tessék elhinni, bogy ezen aj intéz­ménybe fektelelt költség dúsan meg­hozná kamalját. Meri hogj áll most a dolog a beje­lentési hivatal nem létében? Vidékről, sőt külföldről is bejönnek ide a városba és megtelepednek anélkül, hogy a rend­őrség erről tudomást nyerhetne, hogy a rendőrség utána járhatna, vájjon ké­pesek-e magukat és családjukat a község megterheltetése nélkül eltartani. A köz­ségi törvény élteimében egy idegen községbe költöző^ köteles települési szán­| dekát bejelenteni. Ha ti bejelentéstől számított záms határidő alatt a község a települési szándék ellen kifogást nem lesz. későhb a telepítési engedélyt meg nem tagadhatja ós az illetőt a kÖZSég­liiil ki lielll lll.isilli.it j;i. Elsen törvény azonban csak akkor hajtható végre, ha van bejelentési hi­vatal ós fennáll a bejelentési kötelezett­Bég. Ily uton aztán a rendőrsótr tudo­mására jut minden egyes esetnek es a települési szándék ellen ki lovasait meo;­iclieti idejekorán. Könnyít tebá* belátni, hogy ezen módon a legkönnyebben megakadályoz­ható a keies existenciák beözönlése és könnyű szenei teljesíthető a megbizhat­lan elemek kiutasítása. De meg ha egy varosnak jól szervezett bejelentési hi­vatala van, az i>tt összegyűjtött adatok igen megkönnyítik a rendőrségnek dol­gát a kiha^ásj és bűnesetek nyomozása kiirü! is. s amennyiben a rendőrhatóság feladata magaslatán áll es lelkiismerete­sin kitudja használni a kezébe adott ezen módot: elérhető lösz. amitfentebb mondottunk, hogy t. i. városunk köz­segélyre szoruló elemei ne szaporodja­nak. Azon költségen, a mit igy megta­karíthatunk, könnyen szervezhetjük a bejelentési hivatalt, mely már egy ren­dezettebb es fejlődésnek indult városban sem hiányzik l a mely nélkül a közrend fenntartása szinu ilbi/.iórus. A bejelentési hivatal felállításának és a bejelentési kötelezettség megálla­pításának s rendezésének kérdését mar tárgyalta a városi közgyűlés is a múlt évben, de levette a napirendről, mert ezen uj intézménynek a városházán nem tudnak helyiséget adni és egy uj állást is kellett volna rendszeresíteni a hivatal vezetésére, amihez nincs pénze aj a. A ma és a holnap. I Flbeszélés A „I* Apai I. a p <> k" eredeti t á r Illa B.irodi Géza. — I t.UIIlV"más tilos. II. A vígszínházban éppen premier volt. A kö­zönség csak ugy tódttlt u szinliáz.lia. A lapok már hetek óta csinálták a reklámot l már előre tele lármázták az egész várost a .lantit azeneációl meséjével és az iro nevével. Mindenki ott volt, aki osak teliette, a szin­háaban. Hollos Mihály is eljött ragyogó szép­ségű feleségével, ott ültek az egyik páholyban. Az emberek irigykedve néztek a hatalmas bank igazgatóját, akinek valóban bőven kijutott a földi örömökből a sokan gondoltak arra a széditÖeu gyors karrierre, amit ez. a liat al einber olj rövid tdo alatt megtett, fölemelkedve olj magaepolcra, pedig még alig volt BO éves. [gaz, hogv erői akaratával, nagv tudatával vívta ki maginak i/ : a helyet s amikor egy tudományos munkájával elnyerte az akadémia nagy diját , a bank igaz­gatósága érdemesnek Ítélte ót arra, fiatalsága ellenére, hogy reá bízza a bank ve/eiését. Si ö, akit annyian irigyeltek, ott Bit a pá­Ive s )ii-in lá­tott, nem hallott semmit abból, ami körülötte történt. Nagy urak, mágnások jöttek hódolni a feleségének s neki hízelegni, ö pedig szórako­zottan szorított velük kenet l mint valami gép állott föl helyéről és ült le ismét Aa előadásnak vége volt S ö azt sem Vette észfe. A felesige szólott hozzá. Fölrezzent. Ká­bultan segítette föl az asszony drága bundáját, a sokat érő rsipkekendöt s aztán kiméinek. A fogatjuk ott várta okét. az előcsarnok előtt. Ahogy kiléptek az előcsarnokból ogs s/.rro meg­csapta az arcát, a fagyos, friss téli levegő. Kin iöleazmélt Krüscn magához szorította a felesége karját, aztán megszólalt : — A kocsit haza küldjük. Mi majd gyalog­szerrel megyünk haza. Olyan jó, olyan üdítő ea a csípős hideg. Az asszony, aki mindig engedelmes, hűsé­ges párja volt az urának, nem tett ellenvet est I csak annyit mondott: — Talán rosszul vagy? — Nem, nem, nincs .semmi bajom. De tudj' Isten, vágyom a szabad levegő után. Aztán megindultak. Az asszony csevegett, beszélt mindenről, reményeiről, boldogságáról, kis leányáról s szinte hálásan szorította meg a férjének arőa karját, amely1 I\ odaad.', meleg­séggel fonta be a magáét s amelyre támaszkodni olyan biztatóan jó vult. A lérfi alig szidott az egész uton. csak simogatta az asszony keityttl kis kezét s minden szavára suttogva csak annyit felelt : — 'IV édes, te drága, jó angyalom. Haza értek. Fölmentek a lakásukba. A szo­balány előkészítette a teázó keszletet, aztán el­távoaott. Az asszony meg beakart nézni a kis leányához, de a férj azt mondta: — Majd később, majd együtt. Leültek Hollos Mihály kitöltötte a teát a i -esz.kbo s odaült égé-szén közel a feleségéhez s aztán beszelni kezdett rekedtes, suttogni hangon. Vallomással tartozom neked. Meggyónok. Nyomondi ember vagyok. Téged, aki hittél ne­kem megcsaltalak s megcsaltam mindazokat, akik bíztak bennem. Hitványabb vagyok az utolsó t .hajnál, aki azért lop, hogy talán az éhségét csillapíthassa. Nekem volt mindenem és mégis lopta ni. Az. asszony rémülve hallgatta az urát és szólni akart, de ez. a kezét elháritólag eiiudte líd. N'c szólj. Hadd beszeljek én. I Myan jól esik most kitárnom mindazt, ami már oly rég a lelkemen fekszik Igen loptam, sikkasztottam. Egyszer a klubi. an csupa nagy urakból álló tár­seaág kártyázod., oda vitt engem is valami bal­•aerenoae, valami veszt., gondolat. Az egyik kártyázó odaszólott hozzám : — Nos, Mihalv, ulj közénk, hiszen le ínin­donben oly szerencsés, vagy.

Next

/
Thumbnails
Contents