Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-10-30

A magyarságért. Azt óhajtjuk, hogy mindenben éa mindenütt megnyilatkozzék a magyarságunk. K/. talán nem is kellene, hogy óhaj legyen a bizonyára elég különös dolog, hogy Magyarországon még erről beszélni is kell éa bogy ezt, mini óhaj! Btipuláljuk, pedig in nem alkudozásnak volna a helye, hanem követelésnek. S vájjon nem volna-e jogunk követelni, hogy Magyarországon mindenben megnyilatkozzék a magyarság eazméje? Már az is elég- sajnos, ha ez! ínég- követelni is kell. Vájjon van-e nemzel a földön, melynek saját hazájában harcolnia kell a Bajái nyelvóért, a sajái nemzeti presztizséérl Ott van az orosz, amely nem ismer 08 nem is akar elismerni más nyelvet, vagy nemzetiséget, mint az iroszt. vagy a német, mely pedig már kultúrnép éa amely erőszakkal is elnyom minden más nemzetiségi törekvést, nyilatkozzék az bármily irányban is meg. Nálunk a BzabadelvUség eszméje igazán idealia fokon áll éa a magyar nemzel hűségesen, egész lelkével kitartott ez oszme mellett miinleiikor. Ezentúl sem Bzabad, hogy elteljen attól, de Semmiesetre sem vél ellene, ha követeli minden magyar államporgártól, hogy t magyar Géniusznak meghódoljon. TÁRCA, J{aloliak napján. J(risanthémum a hollak virága Ott fonnuadoz sok, sok sir felett; Kimegyünk a hatottak, honaba, S elsírjuk a bánat könyek.et. Oh mert ugyan kinek, qir\cs hatottja, jtíkit sokszor meg-meg könyezünk.; JflSX hányszor elsiratjuk azt is, aki €7. njosoiyg, de meghalt már nekünk. B.tranyay József. csoda. A ..I' ii pal I. I p 0 k* I á r C :i j a. (Franciából.) Mesélek önöknek egy esetet. All Iliik il/. emléke is élénken él ii h Ikemben a nagy réeae van nlilinn, hogy ,'.n hiszek :i csodákban. Az iilusz batáron vill.it. béreltem igazi kis vailuii közepén, távol a várostól, [>aradicsomi tájék ölében. Kertjében vadon nőtt • rózsa, ;l..,K:ik- és Iris viráonk közön. Kirv örec hnzn*liin' iu él városunk vidékén a sváblép, tőzsgyökeres magyarok között óv izázatfok óta. S egy szót nem tud maS

V

;

I"I-ILJ. "vagy csak töri a nyelvünket 'ctlig'*'tieiii él elszigetelten. Még osak ifin is rossz hazafiak és nincsenek lemmi külön nemzetiségi törekvéseik, nini ;iélilául az erdélyi szászoknak ós iláhoknak éa mégis megtörténhetett, logy annyi tömérdek idő -után. még •sak annyira Bem tanulták még nyelvűncet, hogy megértenék. Hál nincs-e jogunk arra, hogy rátényszeritsük őket a magva

1

' nyelv meganulására? Es ezt elérhetjük társadalmi lton is. A svábok például a mi piaiunknak állandó alakjai, akik sok minlenfelél árusitanak el közönségünknek. k>ykottáljuk őket, osak attól vegyünk, iki magyarul beszél, ha nem tud még. negtanul majd, ha muszáj. Vagy lássuk más tekintetekben U H-m nyilatkozhatik-e meg m agy a reá runk. ha akarjuk. A pápai kereskedők például ma is ('•részi külföldi árukjÖ láttának üzh-ükben. Szövet, bőr, a ruházathoz szükséges minden kellók, máa tárgyak átékáruk stb. mind külföldről jönnek ie. Azt mondják kereskedőink, hogy fénytelenek ezeket tartani, meri B cözönaég nem veszi a honi gyári nányokat. iár viselte a gondomat; n térj kértéén, kocaii s inas eg\ személyben, ta felesége Bzobaleányon s szakácsnőm volt. Nem kerestem semmiféli i'irsiiságot; ngv húzódtam meg a magúnyomban nini valami remete. Fájdalmáé emlékek késztetek ebbe ;i remetebetegségbe; keserű nerehn •alódáeok, amelyek elöl Párizsból elmenekültem logy messze az emberektől ne i- láasam azl . tengernyi gonoszságot, litnelylyel egy mailen szünetlenül ármánykodnak. A iaaba< érméssel hamiaitatlan szépsége . »*k hamar viszz.ia.lta n lelkem egyensúlyát. Ugy éresten iiagaiii. mintha megtisztultam vohia abban : irágillatoa, nagy csöndes, ünnepélyes magány..in. Csak •>/• tudja, aki már megkísérelte •ennyire szüksége Min néha az embernél i!menekülni az emberek köréin.I s kipihentetn i lelkét a semmittevésben, távol a civilizációtól A/..ni a tájékon balzsasnos a levegő • ez iar héttel később a vérem minden cseppji BégéreBte. Ks lassankint isinél éle.Ini kezdeti lennem a vágyak ördög-, nz H mondhatni Int ;

ágv ii szerelem ntán, amely hnszeves korunk >.i11 s/.okoti meglepnL Kezdtem üresnek láta i remete lakomat, hiányzott belőle s nő. Olykoi jszakánl De igy vagyunk például a szeszirukkal, a cukorral, a sörrel. A vendéglősök korcsmárosok is azt hangoztatják, unit a kereskedők. Mindenki pilseni vagy bajor süit akar inni. mindenki külföldi cukor mán rajong és a rum, Konyak nem ér egy fabatkát sem. lia nem külföldről jön. Ilit megengedjük, Iiogy mindez gaz. De tenni kell arról, hogy megráltozzék ez a helyzet. A kereskedő se tartson Üzletében külföldi árat, a vendéglős külföldi italt. Ili a közönség nem juthat lmzzá. H-m egykönnyen futhat külföldre, hogy megszerezze magának a szükségleteit, •sak rá lesz utalva, hogy megvegye és fogyassza a magyar termékeket. Ili pedig ellenkezőleg állana a lolog, akkor a közönség ne vásároljon ilyan üzletben, Vagy ne menjen he ily vendéglőbe, ahol a magyar ípaf gyártmányai! éa termékei! nem kaphatja meg. Akkor nem fogják sem a kereskedők, sem a vendéglősök kttlfühlro! hozatni eladásra és fogyasztásra szánt áruikat. Hiszen mindez olyan egyszerű es •Ivan kézzel fogható, hogy csak puszáu akarat kell lmzzá éa megvalósulhat nagyon könnyen az az óhajunk éa reményünk, hogv mindenben magyarok egy illik. g*j ilmatiantil heverésztem agyamon, hallgatva • isöndet, — szemeim előtt kísérteties alakok sokasodtak, Bzépséges nők silbonttejei, amelyek •sábitgallak. Egy délután megengedtem it két cselelemnek, hogy a közeli tahiba menjenek a rokonaik meglátogatására. Teljesen magam DJUV •a Itam tehát a házbnn. A kerti lllagóriában jégbehütőtl thea, •i-ai.tta és egy könyv táraaságban heverésztem, léndkiv üli izgató volt ez :i könyv : végN is az Iv.i-in.iiiy kezdett elviselhetetlenné válni. Letetem a regényt I elmerültem abba az ábrándo lásba, ami jé>| esik néha, ha behunvt szemekkel il lehetetlenségek lllegV illosll lásá I elképzeljük. A ktgmeréaaebb képzeletek tolultak a tantá/iámba, — n szereleni képzetei, es..das tökéletességű női szépségek. Megittasodtam a képzelet Lat,isi alattt mondhatatlan gyönyörűséget eres* lom. amely mindegyre 1'okozn.lott. de végre is magamhoz kellett térnem nz esztelen álma* lozásl od. K mentem n fasorba dotálni. A kertem vége kis erdőbe terjedt, melynek aürfl caalitjai l.ö/.t dalos madarak röpködtek a napfényben. I