Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-10-30

Szózat a magyar népnevelökhöz. Szeretett Pályatársaink.' Egy oly tárgyra vonalko/óan kérjük becses figyelmeteket és s/.ives küzrom un kálás t oka t, mely­nek reánk * az általunk szolgált kóziigyie, a magyal népnevelés előhaladesára kiváló « mindéi ideig altalánveve nem eléggé méltatott fontos­sága van Azon idő óla, hogy Lazánk törvényhozó testülete az első magyar kósektstesügyí miuiaiter által benyújtott javaslat alapján az 1868: XXXVIII. t.-eikkel megalkotta, a magvar nép­nevelesügy terén kétségen kivid nagy haladás történt; de ha Bgyelembe vesszük azt, miszerint 1868 óta immár negyedfél évtized múlt el és hogy nemzetünknek, ha jövendőjét biztosítani akarja, a művelt nemzetek Versenyében minden erejének megteszi lésével kell folyloii-fnly vast elöbhre töre­kednie : a nepm-v elesünk dolgában eddig elért eredményekkel azoknak, kik a magyar nemzetnek, a magyar népnek sorsat s/ivokön viselik, teljesen inegelégediiiok nem lehet. Hogy népneveiéiftak a haladó kornak s nem­zetünk életérdekcinek megtelelő aranyba>a emelked­jék, erre mindenekelőtt nükaéges, hagy a magyar néptanítói kar minden izében s minden irányban feladatának tsinvooalán álljon. E föltételnek bittó sitasat munkálják mindazok, kik a magvar tanítóképzés célirányos berendezésének, a tanítok tisztességes anyagi állasának s ez Hton a tanítói állasnak a pályaválasztás pontján alló a hivatott­saggal Inni ifjak előtt vonzóvá tételének érdekében (áradoznak. Da ha minden magyar néptanító teljes káaaséggel végeai is a mag* feladatát, mégaem remélhetjük a népnevelés munkájának a néptanítói kar ludasával s buzgősagával aranyban alló teljes •ikerét, ha a iiépncvelésuek a tanítói testület köréu kivftl eső tényezői a liuzajuk bízott vára­kozásnak nem telelnek meg. A néptanító ossz.es szellemi es testi erőinek az ő nemes hivatására való szeutelese mellett az eléje tűzött célokat esak ugy közelítheti meg, ha az egészségtan es pedagógia kiv aiiaiiiiainak meg­felelő, jó! berendezett tanítási helyiseggel rendel­kezik • még esés lelett: ha növendékei az iskolai kifogáatalan pontossággal látog ujak. Hogy a népiskola azon feladatoknak, melveket a nemzet egészének s egyei tagjainak érdekei elébe állítottak, tisztességgel megtelelhessen, erre okvetlenül szükséges, hogy a tanítás meghatározott idejét tanítok és tanítványok Irlkiiillliielea poSlOB' •ággal felbaasnálják. Aa iekola látogatáaáaak héza­gos volta a tanító s tanítvány munkáját egyaránt niegnehe, iti, a kivaiil eredményt, az iskola munká­jának az eletie kellő kihat.isal veszélyezteti I igy a népnevelés érdekében egyesek, iskolafentartók s az állam részéről hozott áldozatok is aránylag kárhavesziiek. Aion szidó, ki iakolaköteleaett gyermekének pontos feljutásáról nem gondoskodik, elsii sorban saját gyermeke ellen, de ezen felöl a közérdek ellen is vétkezik, méltán rendeli tehát a törvény, hogy őt a megintés, dorgálás sikertelensége eseten ai arra illetékes kötegek fokot* tos péntbirsággnl is szorítsák szülői s hazaliui kötelességének ti Ije­sitéséie. Köznépünk nagyrésze még ma sem áll azon az értelmi s erkölcsi színvonalon, mely őt a gyer­mek legszentebb jogai egyikének vagjr legalább a törvény parancsoló szavának tiszteletére képesítené Al igazolatlan multat téli eseteknek esak kis része az, mely a gyermek iskolakerüléséből szár­mazik s ezzel szemben gvukrán előfordul az. az esel, hogy a gyermek B szülő parancsszavára sírva marad el az iskolától. Az igazolatlan iakolamulaBB tások legnagyobb részének a szidok az okozol. Ósdi előítéletek, hibásan értelmezett takarékos­kodás, képzelt vagy koholt szükség, sót puszta makacsság stb. elegendők arra, hogy a gondatlan, elfogult, sziik latkulü szülök gyermekeik, önmaguk, felebarátaik iránt veié köteleeégük teljesítését elhanyagoljak Ai.ik nemietünk szellemi, erköleaí jó.étének munkálására vannak hivatva, azoknak elinulaszt­hatlan kötelességük, hogv ezen beteges állapot megszüntetése erdekében a nep minden igaz barátjának támogatását igény be véve, lankadatlan erélyes seggel közremunkáljanak. * * * E kötelességnek teljesítése első sorban reánk, a magvar nép tanítóira, nevelőire vár! Legelső kötél eeeegüok, hogy a tanitáai órák megtartásában mi magunk járjunk jó példával mindenek előtt. Arra törekedjünk mindenkor, hogy tanító, nevelő munkásságunk állal az iskolát növendékeink előtt kedvessé legyük, hogy a gyer­mek, veszteségnek erezze azt, ha esak egy tanítási órat is elmulasztani kénytelen. A lt Ülők kel va!ó érintkezésünk alkalmával felvilágosítással, buzdítás­sal bírjuk őket ami az elhatározásra, hogy gyer­mekeik pontos iskoláztatását elsőrendű kötelessé­güknek ismerjék. Ahol pedig a szép szó, a rábeszélés sikertelen maradt, ott ne takargassuk a mulasztásokat, hanem azokat törvényes megtorlás végett a maga helyén is idejében minden részre­hajlás, ingadozás nélkül mutassuk ki Ne legyen közöttünk, ki hivatalos kötelessége teljesítésének kikerülésével akarna népszerűségre vergődni, aki megfelcdkeaaék arról, hogy ki az állam törvényének végrehajtását akadályozza, az nem jo hazafi ; mindegy iküuk teljesítse tei lias kütelcsség­érzettel hivatalos és hazafias tartozásait, még ha ez bizonyos kellemetlenségekkel járna is! * * De ha az. ország sok ezer tanítója között nem akad egyetlen egy, ki minden lehetőt meg nem lenne a pontos iskolalátogatás előmozdít a-.i­nak erdekében: a tanítók egyetértő, legkomolyabb törekvésének is szárnya szegődik, ha a népnevelés inas lényesői nem teljesitik e telén kötelességeiket. S fppcfl itt vaunak a legszomoritóbb tapasz­talataink ! Akik aira volnának hivatva, hogy a hanyag szüléiket kötelessegök teljesítésére szorítsak, gyakran maguk is a kéiteleaségszegök közé tartoz­nak; de ha nem igy vau is: annál gyakoribb eset, hogy korlátolt leifogásuk vagy kényelem­taeretetök folytáé a tanítók sürgető bejelentéseit kelletlenül, sőt ellenséges indulattal fogadjak, alattomos támadatásokkal vagv nyilt üldözéssel viszonozzák. A népiskola dolgaiba a legtöbben beleavat­koznak, sokan kivannak azokban gyakran a hozzá szükséges belátás hiányával isi rendelkezni; de kevesen szeretnek • népnevelés oltárán áldozni, a körül fáradozni, - s legkevesebben vannak azok, akik készek azt még kellcmel lenségek elviselésével is szolgálni és itt a tanitót őszintén támogatni A népiskola nevelő hatása érdekében az volna az eszményi állapot, ha a tanítónak az iakolamulaaatáaok megtartása dolgában egy szót szólnia, egv tollvonást tennie nem kellene, de ha már ez igy mm leint: nagyon kívánatos lenne, hogy a törvény a tanítót e leitintethcu mindenkor és bárhonnan jöhető méltatlan támadásokkal izemben különös védelembea részesítse! A helyzet alapos javulásai esak ugy remél­hetjük, ha a helyi elöljáróságokat, iskolaszékeket mar egyszer a legszorosabb cllenöizés fogja kény­szeríteni a törvénynek I a felsőbb hatósági ren­deleteknek pontos megtartására a • * Tol vényekkel, rendeletekkel bőven el voltunk látva eddig is. Törvény tiszteletre, kötelességérzet re van szükség mindazon köreikben, melyek a végre­hajtásra, az ellenőrzi-re hivatva vaunak, A népnév eles nem egy osztalvnak érdeke, hanem az. egé.-z nemzetnek legfontosabb közügye. Ennek munkájából — ha teljes sikert akarunk — becsülettel ki kell venni a maga részét a nemzet, a társadalom minden rétegének. A csodák kora el­múlt, mai napság nagy dolgokat csekély eszkö­zökkel bevégezni nem lehet. Ha a közreműködő erők nem állanak arányban a feladattal, ugT a valóstiuü eredmény: keserű naslódát. Talán seholsem beszelnek anuvit a népnév c­lésröl, mint nálunk Népünket valóban nevelni kell; a Télig Vadon tájat, egy darab osi romantika terült e| körülöttem. Az ut asélén, amelyet a favágók készítettek, leheveredtem a Tűre és belemerengve a nagy oeöndeaeégbc, ismét eszembe jutott a no. Nem tudom, meddig áhua­doztam igy. de egyesem • rácsos kapum csengőjét hallottam megszólalni. — Vájjon ki jöhet t gondoltam, miköz­ben a kapu télé tartottam. Már közel értem oda, midőn a Csenge tél ismétlődött. Ininiár hev bbeii. parancsolói!. Aztán megpillantottam a látogatót. Ea csodálkozva láttam a kapum előtt egy női alakot. A dolog annyira rendkívüli volt I még olv kábult voltam iménti álmodosásomtól, hogy azl hittem íme. az álom mogv alósuh. Eiatal. SSép leány állott ott. Nagy fekete szemeit idegenszerű niosolylval szegezte ram ; a kapu felnyílt s o belépeti. Nem értettem, mii suttogott olaas nyelven, bámulva néztem reá, amivel azonban nem törő* dött. Amint belepett meg sem állott, hanem egyenesen a kertem télé tartott. Valóban olyan volt, mint egy álom alak. Rejtélyes, csábító, élö talány . . . I'ár lépésnyire visszafordult felém. mosolyogva, mintha maga után intene. Követtem öt. Sohse voltain annyira megzavarodva, mint a pillanatban. Az idegen hölgy minden habozás nélkül, akar csak a saját hazában volna, ment regig a kertemen, aztán a Hlagonába lépett és leült az asztalka mellé. Mcgkitiáltain egy pohár hideg theával, amit fi mosolyogva fogadott el. Melléje Bitem éa átkaroltam karosa derekát. Szobor szép alakja volt. amelyet csak könny ü ruha lelett. — Honnan jöhet BS I BŐ? kérdeztem ma­gamban. Francis nyelven megkíséreltem beszelni vele; de nem értett Illeg. Mosolyogva liéhánv széit mondott olaszul s bár az ö nyelve idegen volt én előttem, dalként oaengó hangját gyö­nyörűnek találtam. Nem akartam kíváncsisággal a titkába hatolni, boldog voltam a csodás je­lenség társaságában. Amikor megitta a thcál. egy szelte beszélni kezdett; sebesen, fajának linóm gráciájával fűszerezve a mimikáját, én pedig az ajkait kerestem az ajkaimmal s fi nem utasította el a i-sokjaimat. Mino csók volt az... — <'aré» min — súgta l asép nő I én a karjaimba Bártan és szenvedélyesen csókoltam almi érten. Egv Óra telt el. Nein beszéltünk egymással Semmit] átöletva tartottam a niit s ugy éreztem, hogy bennünket, esak a halál választhat el. A kertajtó csengője riasztott ManAnoros állapotból. Eleintén nem akartam tudomást venni a csengő szaváról, de az kétszer, háromszor is megismétlődött. Végre mégis aaejtóhoa mentess. Látogatóm ösztönszerűleg követett. A nyitott ajtóban két térti jelent meg, akik az olasz no megpillantásakor elégedetten kiál­tottak tol: - Itt van! bála az égnek!... Kiakartain kergetni a két alkalmatlan be­tolakodót, mire az idösebbik térti igy szólt: Csak ezt iv szegény örült nőt akarjuk visssavinni ... megasökőtt az eunegyógyinte­Zetl.ol. * Sajnos, az én szép látogatóm, valóban sze­rencsétlen elmebeteg V olt. S/.olin iriiau bár. mégis átkelleti engednem i.t az övéinek, akik elszál­lították . . . Igazi csodát rendezett számomra a vélet­len; de hogy ez megtörténhetett, ahhoz egy őrültre volt szűkség. ló.rililoiia O. P

Next

/
Thumbnails
Contents