Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-10-30

Szózat a magyar népnevelökhöz. Szeretett Pályatársaink.' Egy oly tárgyra vonalko/óan kérjük becses figyelmeteket és s/.ives küzrom un kálás t oka t, melynek reánk * az általunk szolgált kóziigyie, a magyal népnevelés előhaladesára kiváló « mindéi ideig altalánveve nem eléggé méltatott fontossága van Azon idő óla, hogy Lazánk törvényhozó testülete az első magyar kósektstesügyí miuiaiter által benyújtott javaslat alapján az 1868: XXXVIII. t.-eikkel megalkotta, a magvar népnevelesügy terén kétségen kivid nagy haladás történt; de ha Bgyelembe vesszük azt, miszerint 1868 óta immár negyedfél évtized múlt el és hogy nemzetünknek, ha jövendőjét biztosítani akarja, a művelt nemzetek Versenyében minden erejének megteszi lésével kell folyloii-fnly vast elöbhre törekednie : a nepm-v elesünk dolgában eddig elért eredményekkel azoknak, kik a magyar nemzetnek, a magyar népnek sorsat s/ivokön viselik, teljesen inegelégediiiok nem lehet. Hogy népneveiéiftak a haladó kornak s nemzetünk életérdekcinek megtelelő aranyba>a emelkedjék, erre mindenekelőtt nükaéges, hagy a magyar néptanítói kar minden izében s minden irányban feladatának tsinvooalán álljon. E föltételnek bittó sitasat munkálják mindazok, kik a magvar tanítóképzés célirányos berendezésének, a tanítok tisztességes anyagi állasának s ez Hton a tanítói állasnak a pályaválasztás pontján alló a hivatottsaggal Inni ifjak előtt vonzóvá tételének érdekében (áradoznak. Da ha minden magyar néptanító teljes káaaséggel végeai is a mag* feladatát, mégaem remélhetjük a népnevelés munkájának a néptanítói kar ludasával s buzgősagával aranyban alló teljes •ikerét, ha a iiépncvelésuek a tanítói testület köréu kivftl eső tényezői a liuzajuk bízott várakozásnak nem telelnek meg. A néptanító ossz.es szellemi es testi erőinek az ő nemes hivatására való szeutelese mellett az eléje tűzött célokat esak ugy közelítheti meg, ha az egészségtan es pedagógia kiv aiiaiiiiainak megfelelő, jó! berendezett tanítási helyiseggel rendelkezik • még esés lelett: ha növendékei az iskolai kifogáatalan pontossággal látog ujak. Hogy a népiskola azon feladatoknak, melveket a nemzet egészének s egyei tagjainak érdekei elébe állítottak, tisztességgel megtelelhessen, erre okvetlenül szükséges, hogy a tanítás meghatározott idejét tanítok és tanítványok Irlkiiillliielea poSlOB' •ággal felbaasnálják. Aa iekola látogatáaáaak hézagos volta a tanító s tanítvány munkáját egyaránt niegnehe, iti, a kivaiil eredményt, az iskola munkájának az eletie kellő kihat.isal veszélyezteti I igy a népnevelés érdekében egyesek, iskolafentartók s az állam részéről hozott áldozatok is aránylag kárhavesziiek. Aion szidó, ki iakolaköteleaett gyermekének pontos feljutásáról nem gondoskodik, elsii sorban saját gyermeke ellen, de ezen felöl a közérdek ellen is vétkezik, méltán rendeli tehát a törvény, hogy őt a megintés, dorgálás sikertelensége eseten ai arra illetékes kötegek fokot* tos péntbirsággnl is szorítsák szülői s hazaliui kötelességének ti Ijesitéséie. Köznépünk nagyrésze még ma sem áll azon az értelmi s erkölcsi színvonalon, mely őt a gyermek legszentebb jogai egyikének vagjr legalább a törvény parancsoló szavának tiszteletére képesítené Al igazolatlan multat téli eseteknek esak kis része az, mely a gyermek iskolakerüléséből származik s ezzel szemben gvukrán előfordul az. az esel, hogy a gyermek B szülő parancsszavára sírva marad el az iskolától. Az igazolatlan iakolamulaBB tások legnagyobb részének a szidok az okozol. Ósdi előítéletek, hibásan értelmezett takarékoskodás, képzelt vagy koholt szükség, sót puszta makacsság stb. elegendők arra, hogy a gondatlan, elfogult, sziik latkulü szülök gyermekeik, önmaguk, felebarátaik iránt veié köteleeégük teljesítését elhanyagoljak Ai.ik nemietünk szellemi, erköleaí jó.étének munkálására vannak hivatva, azoknak elinulaszthatlan kötelességük, hogv ezen beteges állapot megszüntetése erdekében a nep minden igaz barátjának támogatását igény be véve, lankadatlan erélyes seggel közremunkáljanak. * * * E kötelességnek teljesítése első sorban reánk, a magvar nép tanítóira, nevelőire vár! Legelső kötél

eeeegüok, hogy a tanitáai órák megtartásában mi magunk járjunk jó példával mindenek előtt. Arra törekedjünk mindenkor, hogy tanító, nevelő munkásságunk állal az iskolát növendékeink előtt kedvessé legyük, hogy a gyermek, veszteségnek erezze azt, ha esak egy tanítási órat is elmulasztani kénytelen. A lt Ülők kel va!ó érintkezésünk alkalmával felvilágosítással, buzdítással bírjuk őket ami az elhatározásra, hogy gyermekeik pontos iskoláztatását elsőrendű kötelességüknek ismerjék. Ahol pedig a szép szó, a rábeszélés sikertelen maradt, ott ne takargassuk a mulasztásokat, hanem azokat törvényes megtorlás végett a maga helyén is idejében minden részrehajlás, ingadozás nélkül mutassuk ki Ne legyen közöttünk, ki hivatalos kötelessége teljesítésének kikerülésével akarna népszerűségre vergődni, aki megfelcdkeaaék arról, hogy ki az állam törvényének végrehajtását akadályozza, az nem jo hazafi ; mindegy iküuk teljesítse tei lias kütelcsségérzettel hivatalos és hazafias tartozásait, még ha ez bizonyos kellemetlenségekkel járna is! * * De ha az. ország sok ezer tanítója között nem akad egyetlen egy, ki minden lehetőt meg nem lenne a pontos iskolalátogatás előmozdít a-.inak erdekében: a tanítók egyetértő, legkomolyabb törekvésének is szárnya szegődik, ha a népnevelés inas lényesői nem teljesitik e telén kötelességeiket. S fppcfl itt vaunak a legszomoritóbb tapasztalataink ! Akik aira volnának hivatva, hogy a hanyag szüléiket kötelessegök teljesítésére szorítsak, gyakran maguk is a kéiteleaségszegök közé tartoznak; de ha nem igy vau is: annál gyakoribb eset, hogy korlátolt leifogásuk vagy kényelemtaeretetök folytáé a tanítók sürgető bejelentéseit kelletlenül, sőt ellenséges indulattal fogadjak, alattomos támadatásokkal vagv nyilt üldözéssel viszonozzák. A népiskola dolgaiba a legtöbben beleavatkoznak, sokan kivannak azokban gyakran a hozzá szükséges belátás hiányával isi rendelkezni; de kevesen szeretnek • népnevelés oltárán áldozni, a körül fáradozni, - s legkevesebben vannak azok, akik készek azt még kellcmel lenségek elviselésével is szolgálni és itt a tanitót őszintén támogatni A népiskola nevelő hatása érdekében az volna az eszményi állapot, ha a tanítónak az iakolamulaaatáaok megtartása dolgában egy szót szólnia, egv tollvonást tennie nem kellene, de ha már ez igy mm leint: nagyon kívánatos lenne, hogy a törvény a tanítót e leitintethcu mindenkor és bárhonnan jöhető méltatlan támadásokkal izemben különös védelembea részesítse! A helyzet alapos javulásai esak ugy remélhetjük, ha a helyi elöljáróságokat, iskolaszékeket mar egyszer a legszorosabb cllenöizés fogja kényszeríteni a törvénynek I a felsőbb hatósági rendeleteknek pontos megtartására a • * Tol vényekkel, rendeletekkel bőven el voltunk látva eddig is. Törvény tiszteletre, kötelességérzet re van szükség mindazon köreikben, melyek a végrehajtásra, az ellenőrzi-re hivatva vaunak, A népnév eles nem egy osztalvnak érdeke, hanem az. egé.-z nemzetnek legfontosabb közügye. Ennek munkájából — ha teljes sikert akarunk — becsülettel ki kell venni a maga részét a nemzet, a társadalom minden rétegének. A csodák kora elmúlt, mai napság nagy dolgokat csekély eszközökkel bevégezni nem lehet. Ha a közreműködő erők nem állanak arányban a feladattal, ugT a valóstiuü eredmény: keserű naslódát. Talán seholsem beszelnek anuvit a népnév clésröl, mint nálunk Népünket valóban nevelni kell; a Télig Vadon tájat, egy darab osi romantika terült e| körülöttem. Az ut asélén, amelyet a favágók készítettek, leheveredtem a Tűre és belemerengve a nagy oeöndeaeégbc, ismét eszembe jutott a no. Nem tudom, meddig áhuadoztam igy. de egyesem • rácsos kapum csengőjét hallottam megszólalni. — Vájjon ki jöhet t gondoltam, miközben a kapu télé tartottam. Már közel értem oda, midőn a Csenge tél ismétlődött. Ininiár hev bbeii. parancsolói!. Aztán megpillantottam a látogatót. Ea csodálkozva láttam a kapum előtt egy női alakot. A dolog annyira rendkívüli volt I még olv kábult voltam iménti álmodosásomtól, hogy azl hittem íme. az álom mogv alósuh. Eiatal. SSép leány állott ott. Nagy fekete szemeit idegenszerű niosolylval szegezte ram ; a kapu felnyílt s o belépeti. Nem értettem, mii suttogott olaas nyelven, bámulva néztem reá, amivel azonban nem törő* dött. Amint belepett meg sem állott, hanem egyenesen a kertem télé tartott. Valóban olyan volt, mint egy álom alak. Rejtélyes, csábító, élö talány . . . I'ár lépésnyire visszafordult felém. mosolyogva, mintha maga után intene. Követtem öt. Sohse voltain annyira megzavarodva, mint a pillanatban. Az idegen hölgy minden habozás nélkül, akar csak a saját hazában volna, ment regig a kertemen, aztán a Hlagonába lépett és leült az asztalka mellé. Mcgkitiáltain egy pohár hideg theával, amit fi mosolyogva fogadott el. Melléje Bitem éa átkaroltam karosa derekát. Szobor szép alakja volt. amelyet csak könny ü ruha lelett. — Honnan jöhet BS I BŐ? kérdeztem magamban. Francis nyelven megkíséreltem beszelni vele; de nem értett Illeg. Mosolyogva liéhánv széit mondott olaszul s bár az ö nyelve idegen volt én előttem, dalként oaengó hangját gyönyörűnek találtam. Nem akartam kíváncsisággal a titkába hatolni, boldog voltam a csodás jelenség társaságában. Amikor megitta a thcál. egy szelte beszélni kezdett; sebesen, fajának linóm gráciájával fűszerezve a mimikáját, én pedig az ajkait kerestem az ajkaimmal s fi nem utasította el a i-sokjaimat. Mino csók volt az... — <'aré» min — súgta l asép nő I én a karjaimba Bártan és szenvedélyesen csókoltam almi érten. Egv Óra telt el. Nein beszéltünk egymással Semmit] átöletva tartottam a niit s ugy éreztem, hogy bennünket, esak a halál választhat el. A kertajtó csengője riasztott ManAnoros állapotból. Eleintén nem akartam tudomást venni a csengő szaváról, de az kétszer, háromszor is megismétlődött. Végre mégis aaejtóhoa mentess. Látogatóm ösztönszerűleg követett. A nyitott ajtóban két térti jelent meg, akik az olasz no megpillantásakor elégedetten kiáltottak tol: - Itt van! bála az égnek!... Kiakartain kergetni a két alkalmatlan betolakodót, mire az idösebbik térti igy szólt: Csak ezt iv szegény örült nőt akarjuk visssavinni ... megasökőtt az eunegyógyinteZetl.ol. * Sajnos, az én szép látogatóm, valóban szerencsétlen elmebeteg V olt. S/.olin iriiau bár. mégis átkelleti engednem i.t az övéinek, akik elszállították . . . Igazi csodát rendezett számomra a véletlen; de hogy ez megtörténhetett, ahhoz egy őrültre volt szűkség. ló.rililoiia O. P