Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-10-16

XXXI. évfolyam. Pápa, 1904. október I(>. 12, szám, PÁPAI LAPOK l'ápa varos hatóságának ét több pápai I papa \ iileki ejrv esületnek ZMglalas/totl ko/lonve. Megjelenik mindet) vasárnap. Szerkesztőség: .lókai Mér-utea 989. szám. Kiadóhivatal: Qoldberg Qyula papirkereekedése, KS-tAr. Telefon-szám 41. Pelelöi szerkesztő: KÖRMENDY BELA. Klőlizutésuk ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre ÍJ kur., félévre li k.. negyedévre I k Bzyea szám ára 80 tillér. ARNYAK. Puskaporos a Levegő. Közeleg az ínséges esztendők leginségesebbjének tele, az az idő, mikor a szegény ember ezernyi haja zsilipet szaggatva, gátot törve, megsemmisítő áradatként zuhan a Bzorongó családi körbe, rombolást, jóvá többé sohasem tehető pusztulást hagyva maga után. Még esak magasan károgó hollóként, messziről fenyeget a végitéle! ez éjszakája, még esak komor árnyéka sejteti a bekövetkezendőket, de már ez is elegendő ahhoz, hogy megremegtesse minden igaz, minden humánusan gondolkodó éa érző ember szivét. Oh, ne higyjUk, hogy az ínség e kérdése esak azukat illeti, kik már most is anyagi gondokkal küzdve, megélhetésük lehetőségél is. megtámadva, aláásva érzik. Igaz, az omló szőnyeges, nesztelen, déli klímára fűtött szalonokat talán nem érik oly közvetlenül az ínség következményei, mini a teherre meszelt gerendás szobák lakosait, KŐI bizonynyal mondhatjuk, hog} oly alakhan nem is érthetik semmi esetre, de ne felejtsük, hogy a társadalom fokonkinl lépcsőzetesen emelkedik magasra és jaj a tetőnek, ha a talapzat porba dől! Az emberi társadalom legalsó, legradikálisabb rétege is konzervatív; fásult közönynyel hordja igájál: amíg lehet Lassú, nehézkesen hömpölygő árként halad előre az élei utjain, futó szellő nem illeti, gyönge szél ostora nem bírja háborgásra. De azért ne bizakodjunk el. A lassan hömpölygő folyam útjában örvényre lel és szilaj kavarodással sodorja ronoscsá a hátán haladó ^'Í^ÍÍS vitorlás yaehtot. De nem nyujtott-e már elé-- tanulságot a történelem arra, hogy ne várjuk tétlen, ölbe tett kezekkel ezt az erőszakos kibontakozást; hanem igyekezzünk célszerű s praeventív intézkedésekkel i békés megoldást lehetségessé tenni! Számtalan terv: a javaslatuk egész özöne zúdult reánk, de mindez kevés : cselekedni és nem tervezni kell. ...\ szegény^^^'édalüie" ez lepvén mottónk, ez az igiy Szereljen hennünA társadalmi élet egyensúlyozása- kel intézkedéseinkben, nak e kérdése nehéz, ha talán nem is \

Á élelmiszerek árának egységes megfejthetetlen probléma. Évszázadok szabályozása; a munkára való jog óta foglalkoztatja a tudós elméket, de elösmerése, a házi tűzhely védelme, ha e századok folyamán némi eredmény ezek pedig azon reformok, melyek a el is éretett, ez soha sem volt száraz vagyon és rangbéli különbözeteket ellentheóriáknak köszönhető. súlyozhatnák. Pórlázadások, forradalmak, erősza-l Ma a Bzegény ember megélhetése kos, fegyveres összetűzések simitgatták tisztán véletlen szerencse dolga, el ideig-óráig az ellentéteket, tengernyi Munkabírásának teljes erejében van? vérnek, könynek kellett az anyaföldet Mit ér vele ha munkája nincs!! Akad öntöznie, mig abból többé kevésbbé munkája? Megint csak mit ér vele, ha emberséges társadalmi szervezkedés oly keveset keres, hogy a mai világban csírázott elö. im'.n' kenyérre se futja, mert ez is Triviális, de i »." hasonlat, mely drágább már, mini valaha a kalács volt. itt önykónyteten tollúnk alá kerül Annyil keres, hogy megélhet belőle? zivataruknak, mennydörgős záporoknak Otl lebeg Damokles kardjukéul fölötte kelleti a kiaszott reteket felüdíteniük, a retteo-és. hogy beteg lesz : keuyerét mert művelőik elfeledkeztek az ön- eheszti és • •• mellett még hajléktalan tűzésről. földön futóvá lesz. mert nincs törveTÁRCA Némuljon el az en dalom. Némuljon el az én dal.au. hisz' azt UZJJI sein érted! Mindujry neked, átsirum-e M éjeket érted ' MindujfV neked, éjszakákén Mmodat 8 r.ilad } Némuljon el az én dal.un, ne halld az. én szómat. Minden érán temetgetek temetgetlek léged; Tumctuin a na(fv szűreiméin, temetem a képed. Da le.il'.i temetgetem, lol-f.ltámad iijra. Nem érlud ZMZJ <zt sohasem, lusz ka.ajjsz a Iáimra. Addie;, addie; temetgetem az emléked lim, Méjr mielőtt eltemetem, ellifem tesznek sirl'.l. Nem sirsz. tu majd! Ne is snjál e

t v árva es..pp könyetl llisz azért az. én sírhant.>m nem lesz tőle könnyebb. Lagalákb ..ti a abembe' a -/ivem ne fájna, Nu lenne a siri éjnek nulla, .-..dia álma . . . Da sejtem én, KMZ9 m.'K ett is esak álmodom r.da.l .. Szegény szivem! a dal ott is ott is csak •okoghell Uaranyay József. Este van .. . A „l'Apai l.apok" cred.li lár.ája Irta Révész Béla. Stefim Haj.Ili belerúgta a levegőbe l.l'illltalan liakanesát és peekesen a liasát behúzva, a un Hét kimeresztve — rengette a azoba pada a határa es a >at lóját. A k>'-t karját ráfontt caapdoava, ugy próbálta a diasmenteléaét, amelyárt egyébkén! a hét minden napján ogyancaak potyogtatta a aóa könyeket . . . Vasárnap este volt és a regruták otl gubbaaztottak a legénységi szoba hoaazn padján, a sáfránysárgára raroft aaztzJ mellett. Stefan Hajdú tovább próbálkozott, keményen vágta ki a lábát, de egyezerre sank odakapott a bokájához éa fÖlorditotl: — parnne • gór.s... éa odnbioegetl a padhoz, i sanvargát t >tt lábu bajtársak közé, Stetan llajiln — akit még néhány hét • • i«>tr becaületea nevén Haj.In Eetvánnak neveztek — meglóbálta, kerek nagy fejét éa tenyerével körülnyomkodta a láji.s lábát. A szobában esőml volt, a regroták gunnyazztó eaoportíál haJványait világította meg a fölöttük függő pet róleumlámpa, amelynek sápadt világossága küzködött, fől-t'.

Uli'blniiiva versengett a kéaő őszi este iilestirrant árnyaival. A azomoniaág borus szine ráazállotl a bakaágj akra. az ezek tiilött elnyúló állványokra és a daróotakaró, a holmit őr/.ó borin, a kiims gonddá] egymásra hajtogatott gúnya, a tetejükön ágaakodó oaákó, minden aaomorkodotf a azobában, z méla árnyak ráborultak mindenre. nehezedett z padra és a nyakuk, a fejük melyet a kinoa hetekben egyre meresztettek — beim/..'..I.itt válluk közé. A vasárnapi ől-zk ibát gombjai éz lábukon a bakancsok fényeskedtek, tőt ahogy rájuk hullott a petróleumlámpa egyegy sugara, szikráztak a ruha alatt, beljebb, elborult bennük minden éz keresztül húzott testükön a callggedt érzés. Egy ideig nem beazélgettek. A képzeletük dolgozott oanpán éa .z annyira ráazállotl a aaivükre, lelkükre, hogy agymáa mellett, de külön melegedtek belé emlékeikbe, melyektől régen, nagyon régen elzaakadtak már. . F.s kiröpültek a katonagunyából és újra lieléz.ikkentel- a polgári sori.a. a gyárba, a szántóföldre, a boltba ahol nem kell peckesen járni, megzaakadáaig a fegyvert emelgetni. A azenvedéatöl megroggyant bakák igy pihentek i'-s vasárnap estéjén fáradt tejükben szabadon kóvályoghattak a multat idéző gondolatok. Ráemlékeztek a néhány hét előtti időn és minden kiaaineaedetl előttük, ami akkoron cauf, kietl.-n. ellenségei volt. A munkás vizazavágyódott az emberevő gyárba, ahol a tüzkeblű kazánok fogyasztották a hazát, tüdejét, a kereakedöaegéd rágondolt a pultra, amely mellett naphoaazal a lábait váltogatta, eate már a geIrin.e is roppant, és minden, a legrosazabb is A regruták pihentek, elgyötört testük rá-1 megszépült. mosolygott feléjük, ahogy ki tere'»4f i •• n'ä wk* - t .... -. ^íw.'-'ífí i yry fei I AZ EGYEDÜL ELISMERT ' ÍLLEMES ÍZÜ TERMÉSZETES HASHAJTOSZER.