Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-10-16

nyttnk, mely utolsó párnájának, utolsó ruhadarabjának megfosztásától megmentené. Éjnél sötétebb Bziuekkel kellene a bekövetkezendőket festenünk, ha • törvényhozás és társadalom egységes működése nein talál módot arra, hogy e terveket élet beléptesse, megvalósítsa. Ma még; kevesen vannak, kik álmatlan, hontalan bujdokolnak kivett, kóbor eb módnyára a nyirkos, ködös októberi éjszakában : de számuk egyre nő, egyre szaporodik. Hozzájuk csatlakoznak mindazok, kiket a helytelen szociálpolitika földön futókká tett a kiknek még annyiok sem maradt, hogy az Újvilágba vándoroljanak. nj életet kezdeni. S mi les/, ha számuk már annyira nő, hogy erejükben bizva és a sors igaztalan, sújtó ostorának csapásaitól felbőszítve, ismét szilaj hadba indulnak a társadalmi rend alkotmánya ellen? Mi lesz. ha e proletárhad békóit lerázza, hogy azokból öldöklő fegyvert kovácsoljon? l.esz-e kímélet embertársaik iránt azokban, kik maguk kíméletet sohasem, seholsein tapasztaltak? Komor, fenyegető árnyak közeledtét látjuk. . . . Videant consules! . . . IM I Ültessünk szederfákat! Irta Bai .'• Ki'ivilc. A selyemfogyasztás, illetve • selyem használata évről-évre nagyobbodik, ugy hogy midőn eBelőtt még két-három évtizeddel, csak aa előkelőbb a vagyonosabb családoknál volt látható, ma már a társadalom közép, sőt legalsóbb rétegében is nagyon gyakori, s esek fényűzésének csaknem elmaradhatatlan kiegészítője. Hu tehát használata nagyon terjed, természetes, hogv kelendősége is nagyobbodik, s igv termelése és előállítása némileg jövedelmezőbbe is lesz. Eléggé rajta Út van az országos seb, emtenyésztés felügyelősége, hogy a selyeiuterinelés. minél nagyidib terjedelmet vegyen, s általa minél több családnak nyújtson keresetet. • a fölöslegnek külföldre szállítása által pedig, közvetve, az államnak is minél nagyobb bevételt szerezzen. A selyem termelésnek pedig egyedüli feltétele a szederfák*' minid nagyobb bőségben való tenyésztése. A taneveié* ugyan bizonyos időt kíván, mely után hasznavehetővé válik, de ha sohasem kezdjük a ta plántálását. sohasem termelhetünk selymet és sohasem szaporíthatjuk a termelést, A selyem tenyésztési országos felügyelőség közreműködése folytán kimutatható, hogy évenként mennyire gyarapodik a termelés, de el még íniiid nagyon csekély ahhos képest, amennyire fokozni lehetne, ha elég saederfsink volnának. Csak Veszprém megyében 1902-ben 82, 1908-ban pedig már 47 község termesztett selymet, 1902-ben i harminckét községben termelt 334 család IlHKl-ban 466 család. 1902-ben termeitek 4655, 1908-ban 5760 kg. aelymet, miért is kaptak 1902-ben 8680, 1903-ban 10061 koronát. Veszprém megye kőszegei kőit például a kis-kamondiak kaptak Hi7J koronát, a tapolcafőiek int) koronái, a pápaiak 84>! koronát stb. Kgalji és tennészetadta viszonyaink igen is kedvezők arra. hogy kitűnő Selymet termeljünk, bizonyítja azon tény. hogy selymünk n világ legelső selyempiaoán Franciaországban, Lyonban az ott tartott nemzet kön kiállításon elnyerte a legelső dijat, bizonyítja továbbá az, liogy a magyar selyem a világ piacon a legmagasabb árakat éri el. A selyem termelés már a következő okokból is igen ajánlatos. Nem kivan semmi tokepénz befektetést, tehát 1 legszegén \ ebb egyének is hozzá foghatnak, a vele járó munka könnyű, öregek és gyermekek is elvégezhetik, kiknek munka erejük egyébként nem érvényesíthető, s a v.le járó munka öt. legfölh bb hat hetet vesz igénybe, és az első készpénz keresetet adja az aratás előtt, Mindezeknek alapja éa mulhatlan föltétele pedig, mint föllebb mondám, a szedertii tenyésztés,-, mely a legsilányabb hoinoklíddben is buján teuvész. l'gy. de a legszegényebb népnek nincs tere se. a melyen szeileitát neveljen, ezeken segítsenek a községek Ugy, liogy a községi dülő es közlekedő utak mellékeit, árokpartokat, a temetők kerítését és a köiségi telek-területből néhány holdat íasitsauak be. s ezeket engedjék at a szegény közönségnek, de magánosuk is, kiknek udvaruk, házikertjük van, élő sövényeket s árnyékot adó fákat, szederfából neveljenek, a fája is igen jó tiizi és szerszámfa. Az országos selyeli: tenyésztési felügyelőség SsegzaárdrÓI szívesen szolgál e célra alkalmas ssedermaggal, az ültetésre használható tiatal fákkal, használja löl a közönség ezen jó alkalmat, de különösen használja föl a község is és legközelebb városunk is, utasítsa gazdaját, hogy minden beültet,

'sie alkalmas helyet, ezen célra használjon föl, jól tesz Vels slső sorban a helybeli szegény közönséggel, közvetve pedig, ha bár kis mértekben is növeli az állami bevételt Diószegi sseriat n

epssjj

u-fs. Muzeumok és Könyvtárak. |A Muzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának IB04. évi működést.) A ha/.ai rauseuaaok es könyvtáraknak n lassies Uvula Ulkus tanácsos elnöklete alatt működő nagyfontosságú intéző fortiras a Iá useumok és Könyvtárak OfSZágOS Tanácsa terjedelmes jelenlésben számol be egyéves aifiködéeéről. A dr. Fodor Oszkár szerkesztésében kozicbnetátott I jelentés kiemeli uz év ama legkiemelkedőbb mozzanatát, hogy a Tanács volt elnöke, Herzevie/.v Albert 1903. évi november hő .Tán vallás és közoktatásügyi miniszterré neveztetvén ki, lemondott a Tanácsnál viselt elnöki állasáról s helyébe a M useumok és Könyvtárak Országos Szövetségének bizalma Wlassies Ovula volt közoktatásügyi minisztert választolta meg Herzeviezv Albérlet azokért a nagy szolgálatokért, amiket a hazai iinizeiiiii és könyvtárügy leréz az Országos tanácsosai kifejteit azóta, hogv Szeli Kálmau utódaként átvette a Tanács vezetését, a legmelegebben méltatja a jelentés. VtTlaasioz (ívnia, a Tanács uj elnöke, a közoktatásügyi kormány/ni éléről került a Muzeumok és Könyvtárak Országos lanacsá és Szövetsége elére s az. ő áldásos működése teremtette meg javarészben e két kulturális intézményt, zmelyekre jelentékeny kulturális faladatok megoldását ö ruházta ra, s egyszersmind mint közoktatásügyi miniszter S bocsátotta rendelkezésre mindazokat az eszközöket, amelyekre a Tanácsnak BSÜkségC Volt, hogv fontos feladalai megoldásában eljárbassoa, Az Olszagos 'fauács azon hagyományokhoz híven, melyek Sjell Kálinál 6» Beraeviozy Albert neveihez lusődoek, haladva és munkálkodva Wlaesios Oyulával az élen, ebben az esztendőben munkájának mar positiv aredménveit is bcumtHtja jelentésében. A 1 anáeanak már er. évben sikerült számos helyen az olvasási kedvei annyira fokosa', bogy at általa felállított népkönyvtárak könyvaayagáaak a gyarapításáról kell már a közel jövőben gondoskodni. A helyek, ahova ez évben a Tunáes uj népkönyvtárakat küldött, mindenkoron vagy hely. sr.iui tanulmányozás, vagy a közigazgatási hatóságok véleményadása alapján választatlak ki s a uiegválssstásuál irányadó zzempoatokul vétettek el-ií sorban az illető vulek Izkozeáinfoak érdeklőtlése a népkönyvtár iránt, továbbá tekintettel volt n Tauáes arra, bogy ugy a tiszta magyar, mint a vegyesajkn lakossággá] biró helyek, vslamiat a nagyobb varosok és kisebb községük is egyenlő arányban jussanak népkönyvtárakhoz, melyeknek gettók maguk előtt polgári életüknek apró-nagy eseményeit Lelkűknek ez a vigasztaló játéka azután megduzzaaitotta bennük a beszélő kedvet és az uj bakák a szomorú őszi estén, a csöndes borús szobában vallottak egy másnak. Egy hoszszuképü. szőke tiu áradozva beszélt a fekete világról, almi Ö dolgoiott, Beszélt s mélységes tárnákról, a komor falakról, amelyeken a csákányokkal kocOgtattak és • bánya a testéből lábuk ele gördítette a csillogó köszéndarabokst. A bányász iiu szava nem volt gyűlölködő, a fekete léin tetszett neki. siit dicsérte a tárnákat, ahol jéi meleg van... Fs rágondolt a hajnali rukkolásokra, a dércsípte mezőkre. Egy másik tiu Pestről beszélt Pincér volt és szívesen magyarázta, hogy élnek aa urak ott fenn. Furcsa város az. mikor a nap elmegy aludni, az emberek lelkeinek. Kigyulladnak a \ illamos-lámpák és az emberek csak mulatnak. Soha mást nem tesznek. A pesti emberek fütyülnek vagy táncolnak és iszszák a dámákkal ,i borokat, a pezsgőket. [gy látta ö mindig . . . így sorjában mindenki elmondta, mi voit azelőtt, honnan jött. csak az egyik regruta hallgatott, aki a pad közepén mozdulathmiil ült. Köpönyeg volt rajta, melynek széles ujjai be belecsllsztatta a ke/.ci» és karjait keresztbe fektette, ugy pihenlek az ölében. - Hál te, barát, hogy kerültél közihélik ? szólt a hallgató regrutához az egyik katona. A ,barát - kiegyenesedett és ránézett a ívgru'ákra. Mindenki tudta róla, liogy papféle volt azelőtt, Fzl se o mondta, csak a hirc volt ilyen és a viselkedése rá\ állott az ilyen életére. Ha beszélt, akkor a szava áhítatosan hangzott és ha végigfeküdt az ágyán, a két karja rögtön kereszt bctonoilott a mellén, mindig így aludt. A barát ránézett aregrutákrs és újra meggörnyedt, nagy kopása feje lehanyatlott a mellére Fs mikor a katonák tovább faggatták. hogy élt n/elött. most már válaszolt, de nvugtalntiul és a szemét a földre szegeite: Megkísértett a sátán, azért vagyok most Itten . . . Aztán éneklő hangon ahogy a hajnali misét olvassak - beszélt tovább a barát : — ... Bppen a fÖlaienteléa előtt, öt évig voltam novichu és már készültek a promócióra. Ekkor egy éjszakán eljött hozzám a síitán . . . Kihozta magával a bűnös vágyait és beléeltotta az éli tiszta szivembe. K/.ota llelll Volt se éjjelem se nappalom. Kántálni sem tudtam már, megcsuklott a hangom és ha asszony jött vizért a klastrom udvarbi, reszketett a lelkem. . A hálál beszédét megszakít ol t I Ii liagV ijedtség, niely elkapta valamennyit hirtelen, amikor a szobába betoppant a szakaszparancsnok. Hosszú, vékony bajusza meglengett a levegőbeli, amikor rákiáltott a gunnyasztó regrutákra. liákak vagytok, vagy micsodák? Derüljön ki az a sok savanyu ábrázat. mert . . . A haragos katonában bennrekeilt a káromkodás és dühösen mutatott az egyik ág\ ra, amelyen a daróctakarót a tejére húzva feküdt egy regruta. De aatán kegy csen elnevette magát : Hajra, regrttták, bakatréfát csinálunk. A regruták látva, hogy a rettegett ember mosolyog, iik is neki bátorodtak, vidámak igyekeztek lenni. A szoba parancsnok aztán rámordult • pap-katonára: Ceremónián, barát, mintha gvárdiánl temetnél .. . A li.irai elpirult, és reszkető hangon rákezdett a halotti dalra : .. . (lircumdederunt ms I Ti is, regruták, ti is... i'ircumdederunl Bei . kiabált a szakaszparancsnok. A rokkant bakák a lábukkal topogtak, a karjukkal hadonáitafc éa teli torokkal kiabálták: ('ire.uiiidederunt me .. , A szakaszparancsnok hirtelen haragra lobbant a fekvő regruta nem mozdult és mikor a barát siránkozó .'nekiessél újra rákezdett a