Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-07-03

Megjelenik minden rMárnap. Szerkesztőség .1. il,.u Mór-utea 869, szíun. Kiadóriiv

u

(

d

l: iIsMberg Uvula pafárkemskedAse, I , j, i Telel'on-száiii 4L Piacunkról. Nemcsak a szó szoros értelmébe] veti piacol értjük cikkünk oime alatt hanem egyáltalán az élelmiszerek ét cikkek eladására szánt helyiségekel is amelyek szintén a piac általános fogalmi alá esnek. Kétségtelen dolog, hogy ez idő sze rint aktuálisabb kérdés nincsen váró sunkra és közönségére, mini a hely piac, melylye] komolyan foglalkozni kell ugy az általános drágaság, mini a köz' egészségügy és közrendészel szempont jából. Találl annyi panasz! soha so hallót tunk, mint a legutóbbi időben,a fogyaszt t közönség részéről az élelmicikkek árai mik óriási emelkedése, de egyszersmim silánysága miatt is. Es ez a panasz nemcsak amolyni üukényüleg kitalál! panasz, melyei vói asszonyok csupa unalomból eltere-ferél nek egymásnak az utcán, hanem általa mis. melyet föltétlenül orvosolni kell Aki ismeri a szegény munkás néj életviszonyait és a megélhetésnek ne hézségeit, bizonynyal megdöbbenéssé gondol a következményekre, melyek i szegény népre kimondhatlan súlyos te bérként fognak reá nehezülni, ugyszól ván, hogy a betevő falatot kiveszik i szájából. Szörnyű csak rágondolni is hogy ha az élelmicikkek árai folytoi emelkedni fognak, bekövetkezik anagj katasztrófa: a nép éhezni fog és ezze sziii'ns kapcsolatban van aztán n végei ZÜllés is. _ TÁRCA, _/? mi kis leányunk. . . hazunk fedelére Rászálloft a gólya, S lenn a háznak, egygiel Jobb leit a lakója. jflz uj lakó egy kis édes-kedves baba: jYefelejts a szeme, Rózsabimbó ajka. Jönnek látogatni Jsmerős nén:k.ék, S váltig húson/iiják hozzánk a kicsikét Sgyilr az apjához, Jinyjához a rnásik; Jrti csak rnosolygunk, rnert hasonlatuk sántit. J} mi k:s leányunk hogy nagyot ne mondjak., Oltárképre festve ßeva.'nek anayalnak f Dr. Nyikor.i Jozsel Felelős szerkesztő: KÖRMÉN DY BELA. ' Ks ha figyelő szemmel nézzük a: isemények alakulásait, egészen bátrai ilmondhatjuk, hogy az élelmi cikkel Irágulása, az árak ethelkedése, nem va lamelj Istencsapásának, fagynak, jégnek vagy inas elemi csapásnak a követkéz menyei, hanem tisztán mesterséges utói Keletkeznek. Az élelmiszer árusítók egyszer csal issszeállanak és minden elfogadhat* indok nélkül fölemelik e cikkek árait A közönség nem lehel Bemmit, mert hi Mini akar — enni pedig muszáj ak kor kénytelen ugy venni az élelmieik ket. ahogy adják. A közönség ki vai szolgáltatva kónyre-kedvre, védtelen éi nincs oly Irgyvrr a kezében, melylye visszaverhetné az ellette intézett meréuy letet. Ks sajnos, a szegény ember exisz tenciája van leginkább megtámadva ez Utal. A gazdag, Vagy akinek legalábl mnyija van, hogy n mindennapi élei mére telik, valahogy csak kereszti! vergődik a bajon. '. ' súlyos a telte ezeknek is. de mii csináljon a szegény munkás nép, amely napi néhány fillér jóvel még élelmei sem vehel magának Szomorú kép ez nag}011 ! Anni' bármilyen szomorú is, van mód reá éi kuli is találni reá módot, bog} a bajokoi segítve legyen. Vannak messzebb és közeiebi fekvő niéulok hozzá. A messzebb fek vökkel ezúttal nem foglalkozunk, de i közellevőkből fölemlítjük, hogy min lenekelőtt a rendőri hatóság vegyi A „I' ,i |. a i I. ii .1 k* c r c il .• t i I á í 0 J H. lila Petirdi Sándor. A betege* gyermekek szokásos komolyság irolt meg benne. Mindenre gondolt, mmdenr felfigyeli Ö voll M első, eki fölkelt reggel negnézni, elkéasitette-e már • cseléd a reggeli estvérkéjének; eete ő tipegett utoljára égyacs iájába, mert előbl gkelletl viaagáigatnia a tjtókat, vannak-e mind jól zárva, R gonddá mgvolnlta lmgoeskáját. niiiikor a/ oteára mentek Játékába, vidámaágába ia biaonyoi komoly mg elegyedett, A gyerek kitörő jókedve nál tóba -a' jelentkezett, A legaaiveaebben aa ablak iái üldögéli éa néaegette aa atoán járókelőké rag] padig a szoba valamelyik Bugában játaaa loaotl csendeaen Bajongó aaeretettel caftggött édeaanyján iroooskája aainte ingáraott aa örömtől, ka wép aaaaonj oda vonta maga mellé éa mesél H-ki vagy pedig tréfált, játaaadoaott vak Ilyenkor odaatmnh anyjáhoa, tekintet*! le neu ..•no ajkáról és cirógatta, simogatta Cehét pabi teáét, liársoiivos arcát. Mi..ta Véglakyné öavegy lett, eaomortieáj fakadta g • háaál Areán oaak ritkán deren elejét annak, hogy a városunkba behozott élelmicikkekel az ügynevezett kofák a vámoknál összevásárolják, hogy azt,in kétszeres, háromszoros áron sózzák a fogyasztók nyakaira. Khhez nem kell egyéb, minthogy egy-egy rendőrtisztviselő a rendőrökkel a helyszínén megjelenjen és szigorúan fellépjen ellenük. Természetesen kimondandó volna, hogy bármiféle ólelmicikket venni, vagy eladni, csak a város piacán szabad, vag}' ha az eladók magánházakhoz viszik eladás végett az élelmi cikkeket, s hogy az ez ellen vétők szigorúan megbüntettetni fognak. Követeljük, hogy a rendőrség lépjen erélyesen közbe s amit hatáskörében megtehet, azt el ne mulassza. Ámde ne bizzák ezt az Ügyel csupán a rendőrlegénységre, hanem a rendőrség vezetői vegyék a kezükbe a dolgot. Ks ezzel kapcsolatosan követeljük, hogy közegészségügyi szempontból a piac köztisztaságát szem előtt tartsák, az élelmi cikkeket szigorú közegészségügyi vizsgálat alá vessék, meri tény, hogy többek között egyebekről nem is szólván, például a vajat és tejel vigan hamisítják. Ami már most a mészárosok ós hentesek karteljeit illeti, .ura nézve nincs más mód, mini az. hogy a város képviselőtestülete komolyan és sürgősen lépjen föl a mesterséges áremelkedés, vagyis áremelés ellen s erre must alkalmat szolgáltathat az a beadvány, melyei a mull hó lü-én tartott népgyűlés gelt a vidámság. Különösen mikor egyre kevesebb lett lelkében a küzdelem. A aaive, a vére azt mondta: fiatal vagy, jogod van, hogy élvezd az életet; az a két gyermek pedig intette: n szived sza\át ne halld meg, gondolj a kötelességedre. Néha inegal.t az özvegy az ura aii ki'.jie előtt hosszasan nézte, üsezekuloaolt kezekkel, eg\ni isra sziiii.i't ajliakkal. Mit csinál ? Vádolja? Bocsánatot kér tőle? Vagy tanácsot? K/.t n hangtalan küzdelmet nem látta aoha senki, oaak a kis öreg. aki szomorúan, nesztelen léptekkel jáll | nyomában. Az. BBSs/onv rögtön megérezte, hogj valaki van • szobában, tudta, bogy ki, ha nem is fordult meg. Égette n kis oteg tekintete. Mit bámnlaa reám? . . . Mindig a sarkamat taposod; menj játszani. Igen anyám megyek. s a Socaka ment kifelé. Hanem ekkor mar megbánta fellobbanását az. anya. — No csak n.áradj . . . tie menj . . . jöjj ide. kis öregem. Anyácaka oaak rosszkedvű, de sz.eiet téged is. Böasikél is. — Tudjuk anyácska; mi is szeretünk nagyon . . . nagyon . . .