Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903
1903-02-22
teszi, hogy e magasabb céloknak megakar felelni. Mi óhajtjak, hogy B meggyőződig és lelkiismeret e próbája hasznára legyen a városnak. Ezüst-Redoute. A Papa városi és vidéki takarékpénztár mérlege. Vámsunk második pénzintézetének a mult 11102. évre vonatkozó zárszámadásából meggyőző' képet nverünk az üzleti forgalom mindig nagyobbodó kiterjedéséről és az intézet belső erejének állandó megszilárdulásáról. A legnagyobb mértékben helyesnek bizonyul Ugyanit ai igazgatóságnak azon következetes gyakorlata, bogy egyfelől és első sorban a reá bisott takarékbetétek bistositéki alapjait évrőlévre jelentékenyen szaporítja, másfelől pedig a részvényesek jövedelmének stabilitásáról gondoskodik és e mellett mindig szem előtt tartja a jótékonyság humánus céljait is. Csakis ennek a sok körültekintés! igénylő éa helyesen alkalmazott rendssarnek tulajdonitható, hogy a kamatláb folyton hanyatló ilányMta, s ezzel a hitelt nyerő közönség terheinek lényeges enyhítése dacára, az előttünk fekvő mérleg számadatai szerint a l'ápa Városi és Vidéki Takarékpénztár a lefolyt évben érte el legszebb eredményét az intézet fennállása óta. A takarékbetétek az év végén 1,508.946 kor. ló fillérre emelkedvén ToTol kor. 69 fillérrel gyarapodást mutatnak az előző évhez képest. A 3039 darab váltóban 85064s kor. 19 tillér értéket képviselő váltótárca 47525 kor. é* 71 fillér és a 635 tételben til'2 1 >•">'.' kor. f>0 fillérre rugó jelzálogkölcsönök állománya 53309 kor. 24 fillér emelkedést tüntet fel. A pénztári összforgalom volt 7,180.326 korona, tehát az elölő év forgalmát szintén jóval meghaladja A mérlegben jelentkező 26672 kor. Ist fillér tiszta jövedelemből, amint értesülünk, az igazgatóság mintegy 12000 koronával javasolja ero-biteni a tartalék-alapot, amely igy közel Sllooo koronára fog emelkedni. A szokásos jótékooycélu dotációk mellett részvényenként 20 korona osztalék tög javaslatba hozatni a közgyűlésnek, melyet az igazgatóság folyó évi március 1-ére hivott össze. A l'ápa városi és Vidéki Takarékpénztár intéző fértiait és élükön Bock István veséi igazgatót ez elért kiváló eredmény alkalmából őszinte örömmai üdvözöljük. Közönségesen az álarcos bálokat, valamint hajdanában a direkte ilyen és hasonló vigalmi célokra szolgáló épületeket hivlák . ló'doilte" nak. Ma már tovább megyünk él ..RedoutÁ--nak nevezünk minden olyan kedélyesség re alapított vigalmi sokadalmat, melyeknek a lényegét mindig valamelyes a mindennapitól elütő formaság képezi. Él miben áll ezen lényeget képező formaság '.' Abban, hogy kivetkőzünk a -z.okásos külsőnkből és valamelyes olyan alakot veszünk fel. melyben egészen más izinben tűnünk fel embertársainknak, mini aminőhöz azok testi szemei szokva vannak. Szóval elváltozunk. Csakhogy nem mi magunk váltósunk el, haueni csupán H/. a fedanyag, mely o-ak a közmondás szerint nem, de a modern télfogás szerint igenis teszi az embert. Ismerek egy szálló igét, mely a negélyből valamitől húzódozó emberről azt mondja, ui-ni ez is egész esztendőn át részeg, csak húshagyó kedden akar józan maradni. Ilyenformák a modern és n Redoute*-nak nevezett estélvek is Amennyiben az ember.-k legtöbbje egé-z e.-zn ndon ál álarc >t \ isel, azaz nem az igazi ábrázatát mutogatja, hát a . Redoute"-ban egyszer az esztendőben álarc nélkül akar megjelenni. A formaság, mely a lényeg lelkét outi az ilyen vígságos gyülekezetbe, különböző. Ks ezért általános és különös formaságot lehet megkülönböztetni. Az általános formaságok azok, melyek mindenkinek meghagyják a kényéi-kedvét, mely szerint külsejét elváltoztathatja, ezek az úgynevezett jelmezestélyek és vollaképeni álarcos bálok. Itt minden egyén a saját tetszését érvényesiti. Nem igy a különös formaságok. Itt a saját tetszése az embernek i'<ak részben juthat érvéuvre. Ilyenek az uralkodó nézet szellemében rendezett „Redoute"-ok. Kzekben egy bizonyos külsőség a törvény, amelynek keretén belül szabad csak az egyéni akaratnak érvényesülnie. Esek BZ egy bizonyos külsőségnek törvénvnvé szentesítéséből keletkezett úgynevezett „Kedoute'-ok az. osztrák császárvárosból indultak nagy, világi útjukra Metternich Sándor hercegnő szellemi különvonatán. I.z. az ötletes úrasszony minden esztendőre naptárszerüleg eszel ki egy-egy ujabb ilyen vigalmi különlegességet, mely természetszerűleg, a vidéket is meghatja. Az osztrák ipar és kereskedelem invázióját teljes erőmből és lelkem mélyéből törekizem basámból kiküszöbölni és visszaverni, de egy-egy jé nekünk is hasznos és reánk nézve is üdvös gondolat elől, mely egy oly szellemes asszony f.. . ered, nem tudok elzárkózni. Asszonyokkal éa jó gondolatokkal nemben i nemzetközi politika híve vagyok. Igy jutott eszembe, hogv az i/.r. nőegyletnek, a Metternich herceguő egvik remek ideáját: az n ElÜSt-RedoUte a-üt ajánljam. Az. „Etüst-Redoute* eszméje olyan, hogy annak mindenki, gazdag, szegény egyaránt, természetesen, ki ki a maga módja szerint, eleget tehet. ái m /::ü<t-Redoute* azért ..Ezüst-Redoute*, mivel benne a kül-ő formaság: az .K/.üst" .színárnyalatban van preeiz.irozva. Nagyon természetes, hogy ez nem azt jelenti, hogy az „ K/.ü-t-lí'doute"-on telötől-talpig szinezüst mezben lehet csak megjelenni. Az . EzM-Redoute*'-on minden néni, ttinü \és stahásu „estély* toalettben meg lehet jelenni, eléq, ha csak bármi r<ekéhj alakban és menni/i<éi)ben vitn azon vUami kis „ez&sl ditslet", meli/ estéig jellegének megtelel. Hogy ez a kis ezüst disz, milyen, mekkora é, hol legyen, az mindenkinek a niagánizlésétől fdgg Kpen az kölcsönöz az estélynek nagy érdekességet, hogy ki-ki hogyan, miképen és milyen módon teszi szemlélet tárgyává azt a műízlést, melyIvel az estélv precizirózott jellegének keretéhe illeszkedni akar, tud és kivan. A „li'ikii<eli'-tú\ föl egész, a „Matrónd'ig minden virágsziromnak módjában áll "jó Ízlésének ••• szép érzékének sejtjeit legjobb tudása szerint é. anyagi képességéhez mérten kibontani. A _Redoute 11-on nem vi-el álarcot senki, mindenki az igazi orcáját mutatja be, ámde az „Elast' az már, akár az iijpesti hatostabrikából való anyag lehet, csak fényes legyen és csillogjon — ha hamis is. Nálunk Pápán, ugy tudom, ez az első „/óiliiu'e" és amint én a pápai közönség jó Ízlését ismerem, siker és sor szerint sem lessen az utolsó. Tehát e szerint készülődjünk é- vigyük sik-'le- győzelemre az izr. nőegylet kezdeményezését, • március l-<ő napján tartandó „ Kzűst-K idouf-ot. Pápán, 1903 február 14. Keinem Itela. országgyűlés valamelyes ok miatt szünetelt s 6 nem olvashatta Koinpai képviselőnek a beszédeit. Már beleélte magát abba a tudatba, hogy a szivében bálványozott férfi nem lehet más, mint ez a Kompai Guaztáv, mert különben miért akadt meg a szeme ezen a nevén, ha a lelke nem súgta volna meg, hogy ez ő. 8 igy élt kinos vergődéssel - nem volt bátorsága hozzá, hogy a valóról meggyőződjék. Kélt, nagyon telt, bogy akkor elveszti őt egészen . . . II. Kompai Gusztáv pedig valóban nevezetes tértin volt. Olyan férfiú, akiért egyaránt rajongtak a nők é- térfiak. Nemes érzésű, Tunkolt gondolkozású, minden emberbaráti célokért hevülő férfi, akinek tehetségét, szónoki erejét, nagy tudását, csak szivének végtelen jósága multa taián felül. I >tt lehetett őt mindenütt látni az első sorban küzdeni, ha kellett, éke- szóival, ha kellett, fegyverrel is a kezében, ahol az emberi jogokért, az emberszeretet magasztos eszméiért folyotl a harc. S hozzá még szép és tiatal volt. Arcának minden vonása, szemeinek mély tüze magán viselte szép lelkének nemes tulajdonait. S ez a férfi, akinek egy tekintetére szépséges asszonyok készek lettek volna a lábai elé omolni, a szivében őrizte egy bájos kis leánynak az arcát. Valami kisvárosi bálon látta meg a lányt, akinek fogalma sem volt arról, hogy az országos hirü, nagy ember vele törődik. Hiszen még csak nem is közeledett hozzá - a kis leánynak sokkal nagyobb gondja volt arra, hogy a táncrendbe följegvezgesse az elölte bókoló, hajlongó tiatal urak nevét, mintsem észrevette volna azt a komoly képű urat, aki külöuben sem táncolt. Már pedig az ilyen kis leány ilyenkor a táncért él- és hal. Aztán tellett, múlott az idő. A kis leányból nagy leány lett, aki im' a lelkével csüngött ábrándos szerelemmel egy térti alakján, akiről csak sejtette, csak lelkében hitte, hogy az éppen ő volna. Hanem hát, úgy mondják, az élet a legjobb regényíró. Valóban. A Zsombor Margit történetét is maga az élet komponálta meg. Az apja, aki az ország dolgaival volt elfoglalva, nem vett semmit észre a leányán. ( I éppen olyannak látta most is, mint amikor az első bálon lengő rózsaszínű ruhában táncolta végig ezt a bált s reudkivül csodálkozott, amikor egyszer Kompait meglátogatta, hogv az, komoly ünnepélyességgel megkérte tőle a leánva kezét. — No, né, hát már eladó leány lett az a macska? Hiszen még csak uem is ismered, mondta Kompainak. — De ismerem, nagyon régen. — Hát jól van. Majd én otthon előkészítem a dolgot. Te aztán jelentsd, ha jösz. /.sombor Gábor aztán ugy rohant haza, mintha kergették volna. — Hol van az a lány, hol vau az a macska'' Amikor aztán előkerült a macska, akkor a két keze közé fogta ann ik szép fejét s erősen a szemei közé nézett. — Hm ' Hát te már eladói lány vagy '.' Hál tudod e, hogy a roaai lányokért eljön a mumus, hogy elvigye. No, nemsokára ide is eljön, hogy téged elraboljon tőlünk. He azért bizony könyek tolultak a szemébe s elkezdett lármázni : Micsoda csípős fűst van itt ebben a szobában, hogy alig látok a szemeimmel ? l'edig nem volt ott csöppnyi fúlt sem. A felesége, meg a leánya alig tudták az öreg urat elcsititaui s nagy nehezen hámozták ki a sok össze-vissza beszédből, hogy bizony kérő jön a házhoz. A hírneves térti, aki a boldogságát nem ott keresi abban a fényes körben, ahol él, hanem im' megismétlődik a hamupipőke története. A Margit kicsiny szive pedig elkezdett gyorsangyorsan verni s közel volt hozzá, hogy boldogságában, örömébeu térdre omoljon s imát rebegjen a* Kgek U rához. — S szeretui fogod ót f kérdezte az apja. — Szeretni fogom a lelkemmel, a szivemmel.
