Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-02-22

\ Társaságból. § A ...l»ikai-köi"-in'k mull vasárnap tartott házi sttélyáu nagy hallgatóság gyűlt tun innét j-.z ettél ven kiváló sikere volt 7<»c (I y uhuiénak, ak ipek zongorajátáku aratott nagy tetszést • sok tanI | Játéka nyugodt, tiszta és tsép, semmi virtuózkudás. Inkább belemélyed a darab szépségeibe és átérzi azt, amit játszik. A két halhatatlan zeneköltő, akiktől az előadott darabokat választotta, méltó interpretálom találtak benne. — 1 tana Losonrzg .Jeníí főgimn. tanár a Madonna képekről tartott felolvasást I (elolvasásának nagy érdekességet kölcsönöztek u Madonna képek, melveket a közönség nagy élvezettel szemlélt. — A felolvasást Kácz I >ezső hegedűjátéka követte. Már több ízben meggyőződtünk az ő művészetéről, amikor a kör estélyein <martet-ben közreműködött, de csak ez estén láttuk teljes erejeben ex igaz] művészt. Boka kesergöjét, ezt a mélabúi dall adta elő hegedűjén s előadása igazi költészel volt, telve érzelmekkel és melegséggel. Nem ii.iha kellett, bogy ráadással is szolgáljon. A művészi előadáshoz teljesen hozzásimult a zongora kiséret, melyet Kit Vilma, kiváló zongoraművésznőnk teljesített Az utolsó §zám Hiró József szavalata volt. Petőfi két költeményét szavalta el igen jól t esengő orgánummal. TOLLHECiYGYKL. A Leány-bálról. Egy ködös januári délután kilenc bájos leány gyüll egybe a pápai járásbíróság helyiségében. A komor, rideg helyiségben nem szoktak e.-küdt-zóki •i jvaá-ok folyni, ehhez törvényszéki palota kell. I ci k a bájos hölgyek mégis azért mentek oda, hogy torvényt üljenek a pápai t'iatal emberek felett. Kgybehangzó verdiktjük alapján, az elnöklő biró a bűnös ifjakat arra ítélte, hogy a Leány-bálon sukat-sokat táncoljanak. Az Ítélet végrehajtója : Karnrrál herceg diadalmasan vonult be tehát e hó 14-én a „tiritf" nagy• be a bűnösökkel és biráikkal együtt. Az elitélt bűnösök azonban csöppet sem bánt >k meg bűnöket. Sőt ugy látszott, hogy büntetésüket pompás jó kedvvel szenvedték el. Kevés volt azonban a fóka és sok volt a lökaVadáss, dacára, hogy csak tQU fókavadász volt jelen. PerSZS SSl | mondatot nehéz megérteni, mert ellent mondásban van minden szava. No ile, ha hozzá \>-/ -zűk, hogy csak -egy" volt a bájoU fókavsdáss, akkor mindjárt tisztában lesz mindenki a zavaros mondat értelmével. Hát bizony a/, ilyen fókavadádászért aligha mind ki nem gyűlnének a fókák a tengerpartra I engednék magukat lelő vetni egy fókaazó nélkül, kivált, ha egy másik bájos vadáss ii segítségére lett volna, ánd>ár nem a tokákra, csak rókákra vadászott. Jutott azonban a turf híveinek is elég dolguk. Gyönyörűséget zsoké lovagostora Ugysocssk közéjük ütött, ha nem akartak engedelmeskedni. No de szelídek villának és a zsoké biztosan győzött. A bukmékerek pedig tönkre mentek, a szerelmes s/.ivüek még jobban. Amelyik nem startolt, csak azért nem tette, mert nem juthatott helyre. A osztrák-magyar monarchia tengerészeié is kiküldte képviselő t a Leánybálra. Nos, ilyen tengerészekkel valóban könnyű volna a tengeri uralmat elhódítani a/, angoloktól. A .fregatt", az „evezőé" és „matróz" miután nem szimbolizálthatták azt, hogy Pápának milyen remek csónakázható tava és mily kiválóan bajózható folyója van, annál jobban megmulatták, hogyan lehet a parketten „korma nyozni", s hogyan juthat a tánc, ha-jó, biztol révbe. Természetesen a tengerészetet a halászat követte. Egy bájos, kedves arcú halászleány kínálgatta a gyönyörfiségben lubickoló éhes nagy halaknak a hálójából, a kis halak pikkelyeit bonbonok alakja ban, igy akarván megédesíteni a nagy halak életét, amelyek oivan szívesen bejutni szerettek volna abba a bálóba. Ks végtére a ii'ijkiráltjni'i, akinek tekintetétől olvadékony lett minden férfitziv. Hát valóiban mind mese az, amit a jégvilág borzslmsiról írnak vastag könyvekben pápaszemes tudósok. Jöttek volna csak el a I.eán v-bálra s lálták volna rájuk mosolyogni a jégkirálynöt, aligha tűzbe nem dobják azokat a könyveket. S ezekhez a szép keret, gyönyörűséges asszonyokból és leányokból. Ne csodálkozzék senki aztán, ha a Keány-bál óta a fókák, rókák, halak mind mámorosak, I bukmékerek egvenkint agyonlövik magukat ó- a/ és/.aksarkí expedíciók sarkon fordulnak. ÍRÓ.) Mulatságok. *! I.eany-bal. Mult számunkban már részben hass ámultunk a I.eán ••-bálról s abból most sem vonunk vissza semmit. A kosztümjeikben oly elragadóan szép leányok bizonyára felejthetetlenné tették e bált a gavalléroknak, akiknek valóban nem jutott iilő arra, hogy adják az unaltiia-kodókat. A kedv is harcias volt, miut a fali diszités, melyen a sporleszközök \oltak Ízlésesen elhelyezve sz. utolsó patkóig. Persze ez. a patkó, ezüstöt papírral volt bevonva - kék szalaggal átkötve, ugy hogy inkább sz.ivhez hasonlított. Nem csodáltuk volna, ha megolvad, aminthogy sok szívnek olvadása voll a bálnak is a tó jellemvonása. Aztán beosont a pirksdás első derengése a terembe s vége voll ennek a bálnak is, melyről azt képzeltük soha >em le-z vége — Az első négyest 22 pár táncolta. Itt adjuk a jelen volt hölgyek névsorát. Attzottyok'. Ozv. Bátori Gusztáváé (Győr), Fürszt Sándorné, Jei Ily Aotalné, Kovács Kálmánná, Körmendy Béláné, dr. Kövi Józsefné, özv. Kuthv Lukácsné, Langraf Zsigáué, Németh [mréné, Pantz Alajosné, Pentz Józsefné, K isenfeld Sárauelné, Ssáry Lsjosné, Szakalné Galamb Böske, Tar < ivuláné, Yikár Kálmánná, Weher Rezsőné, Wüest Ferencné. Leányuk: Benczelitt Erzsi, Geiger Edith (evezőt kosztüm); Jerfly Herma (hajót kosztüm Józsa Margii (jégkirálynő); Koritschoner Margit csóké); Kóivi Dolóra (halászleány); Németh Margit parforce vadászi; l'entz EIÍZ, l'entz. Mariska, Piurkovssky Mána, Saáry Leona (fóka vadási : Vikár Krz.-i i matróz). .1 karzaton: Barcsy Józsefné, dr. Kapossy Luciánné, Bobrovniczky Mariska Hajas Eszti, Kap tay Edith. *) Táncpróba. Szép tikerü táncpróbál tartott Kemény bácsi a Jókai kör helyiségében febr. 1 1-én. Az ujabbnál ujabb táncokat mutatták be a növendékek, akiknek ügyessége és tudása ujabb bizonyítéka a Kemény bácsi kitűnő tanításának. Ha a helyieég nem lett volna kicsi és jobb lett volna a cigánv. bi/.onv egészen nagy bál számba ment volna a táncpróba. *| Pttnli iis/laltaisaMiir vasárnap este a „Balaton" kávéházban kedélyes mulatságot rendezett, szavalatokkal é- többféle mulatságos jelenetekkel, melyek között különösen nagy letszé-t aratott a képviselőválasztás paródiája s mint természetet a szocialisták győztek, A mulatságnak anyagilag iigen s/ép sikere volt, amennyiben 90 koronát eredményezett. 111. Hanem . . . Hanem, amikor Rompai Gusztáv bejött az ajtón, az édes apja karjába akasztva a kezét, akkor Zsombor Margit egyszerre megszédüli s nagyot sikoltva, élettelenül vágódott végig a földön. ... De azért mégis az övé lett. Mert mit mondhatott volna í Hiszen mindenki kacagott volna ax 0 bolondos szerelmén. Megszeretni valakit, akit csak egyszer látott az ablakán át s azóila soha többé; és ragaszkodni ahhoz az alakhoz, akit még csaknem i> ismert. 8 soha sem tudták meg, tni ment végbe az ő lelkében, amikor Pompáit bejönni látta az apja karján. Soha sem tudták meg, hogy akit ö várt I akiről azt hitte, hogv az ő szive bálványa s szerelmes lelkének oltárképe, az nem Pompái, akit 0 annak gondolt, hanem az más férfiú. Az övé lett tehát. De életük semmivé volt téve. Itt ebben a pompában, ebben a fényben éltek »gviitt, mint két idegen ember. Mikor behozta ide, ebbe a nagy házba, ezekbe « nagy termekbe | amikor egyedül maradtak, akkor egyszerre letérdelt a férfi elé t ötszekulcsolt kezekkel mondta neki: — Az öné vagyok most. Tehet velem amit akar De ha csak szikrányi szánalmat, részvétet érsz irántam, akkor itt hagy engem egyedül gyötrelmemmel, fájdalmammal. Engedje, hogy sínylődjem, hogy -zen védjek, csak azt ne kívánja, hogv szeressem. Pompái halotthalvánvan hallgatta végig ezt a vallomást. Tudta, hogy hiába kérdezné, vallatná. Hát jól van asszonyom. Még semmi sem késő, Kiválhatunk. Kn magamra vállalok mindent. — Nem, nem ! mondta az asszony. Kz.t nem akarom. Éljen Ön minden kedvtelésének I engem hagyjon gyötrődni. Majd csak vége szakad egyszer mindennek. — Ain legyen. Nem akarom önt kényszeríteni, bár férji jogomnál fogva tehetném, hogy okát adja e különös viselkedésének, de — I itt megvillantak a szemei — a becsületemet őrizni fogon. Kire a szóra az asszony felugrott térdelő helyzetéből. — Iram ! mondta büszkén, de egyszerre lehanyatlott a feje • szomorúan folytatta . — Nincs, aki ellen, azt őrizze. Pompái szánalommal nézte az. asszonyt. Szinte megértett mindeut, habár usm tudott egészen beférkőzni annak a lelkébe. Aztán odament hozzá, meghajolt előtte, megcsókolta a kezét s csöndesen eltávozott. Igy éltek aztán. A nagy világ előtt mindig együtt, az ő világukban mindig külön. Pompái fokrój-fokra emelkedett, egészen a miniszteri székig. Kény, pompa övezte körül az asszonyt, hírnév és dicsőség a férjet s ők mindezt elvetették volna egy csöppnyi boldogságért. Kgvszer ott ültek a közös elfogadó termükben egvütt. Epp' akkor hagyta el a termet az utolsó) vendég. Pompái hintaszéken himbálta magái, az asszony pedig épp búcsúzni akart. A térj ekkor hirtelen felugrott a székről s talán mámoros volt a terem nehéz, és kábitó illatától, vagy a pezsgőtől a átakarta ölelni az. asszonyt. — Ebi mit komédiázzunk tovább. Az. enyém vagv s most el nem bocsátlak többé. Az. asszony egész, erejével ellökte magától a férfit, aki hátratántorodnii ki«-é a lökéstől, de ismét előrelépett. S akkor a nő gyorsan fölkapott a közelében levő diszssztalkáról, • sok cse-becse közül, egy parányi ezüst - fogan ty us fegyvert l reá sütötte a tértire. A golyó belerepült a férj háta inogott, a nagy álló tükörbe s a velencei üveg ezer- meg ezer darabra törve hullott szét a szőnyegen. De egy kis üvegszilánk, nem nagyobb a késfok hegyénél, nagy erővel a férli arcába isökötl s megsebezte azt. A vér egyszerre kiserkent s folyni kezdett a férfi arcán végig, aki némán állott ott s meg sem mozdult. K.s az asszony, aki a vér láttára im' egyszerre elfelejtett mindent : gyűlöletet, ábrándot, oltárképet, egv szökéssel odaugrott a férjéhez, átölelte annak a nyakát ajkát erősen odatrpasztván a vérző stbre, hogy elállitsa a vér folyását . . .