Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-11-01

XXX. évfolyam, Pápa, 1903. Qovember 1. II szám. PÁPAI LAPOK. Pápa város hatóságának es több papai • pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Bsarkeastőaég: Jókai Mór-utca 969. szám. Kiadóhivatal: Gol.lberg (iyula papirkereskedéae, Fő-tér. Telefon-szám : 41. Felelős szerkesztő : KÖRMÉN] >Y BÉLA, Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre 12 k..r.. félévre t; k., negyedévre 8 k Bgyea szám ára 80 tillér. Halottak napján. A hervadó természet, a mulandóságnak jelképe. Minden elmúlik, semmivé lesz, ezt adja tudtul az embereknek. A zöld lombok elsárgulnak, elszáradnak B a fagyos őszi szélnek fuvallatára zörögve hullanak le a földre. Az enyészet megkezdte romboló munkáját s pusztulásnak indul minden. A kéklő ég elveszti derült fényét, valami különös szürkeség borítja be az égboltot, melyen keresztül halványan, bágyadtan tör keresztül a napsugár, meleget nem adva. Az ŐSZI hervadás emlékezteti az embert arra, hogy örökké nem él, hogy mindaz, ami BZ életnek öröme, gyönyörűsége volt, mindaz elmúlik, semmivé lesz. Int az utolsó óra. emlékezz a végre, a halálra. Mementó mori. Mindez oly vigasztahin volna, ha nem állana éppen a természet példaként az einlief előtt, hogy amint a természet is újra ébred, aa emberi élet sem enyészttetik el végképpen a semmiségbe. Az ember munkájának, törekvésének kell, hogy végcélja legyen és van is. Mert mivé lenne az emberi élet, ha valamelyes cél nem vezetné az embereket, amelyért küzködnek, fáradnak. Azok a magasztos eszmék, melyeknek megvalósításáért folytatunk küzdelmet, melyekért, ha kell vérünket is ontjuk, mind a végeélt szolgálják, az emberiség boldogulását. Nem magunkért élünk, hanem az összességért. Minden tettünkben, minden cselekvésünkben akkor nyilvánul meg az igazság fogalma, ha az emberiségnek használhattunk általuk. Csak az. jellemezheti valóban az embert, csak az adhat értéket emberi mivoltának, ha érző lelke és szive vezetik cselekvésében. Az emberi lélek nagy és fenséges tulajdona a szeretet. Erény ez, melyet gyakorolnia kell mindenkor. Ebben van az Isten eszméje megvalósulva, ebben foglaltatik az igazság eszméje, mely Istentől való. S vájjon ma, midőn az. emlékezet fájó, de mégis édes érzetével szeretteink sirhalmához vándorolunk ki, hogy lerújjuk kegyeletünket, midőn térdre hullunk s remegő ajkakkal fohászkodunk ott, azok előtt. B szivünkre oly snlyosnn reá nehezedő göröngyök előtt, vájjon jnt-e eszünkbe, hogy mennyit vétettünk ama szent igazság ellen, melynek szeretet a neve? Igen! ott, amidőn lesújtva ii fájdalomtól, a keservtől, melleinket verve s künvnyeinket hullatva reá borulunk kedveseink néma hantjaira, amidőn szenvedünk és a szivünk fáj. amidőn gondolnunk kell az utolsó órára, a vége] válásra, vájjon jut-e eszünkbe, hogy eleget tettünk az isteni eszmének, hogy földi útjainkban a szentet vezetett-e mindenütt és mindig'.' Vájjon jut-e eszünkbe a nyomor, mások szenvedése, fájdalma, az ondó könyek'.' Eszünkbe jutnak-e az emberi kötelességek? Emlékezzünk! emlékezzünk ! A fényár im' elborítja a holtak birodalmát és virágillat tölti be a levegőt. És ebben a fényben, ebben a virágillatban ott lebeg fölöttünk az elmúlás árnya, amely arra késztet, hogy gondolkozzunk é- számot vessünk magunkkal, hogy mérlegeljük cselekvéseinket,életünk folyását. Mert semmi sem lehet jobb intő példa az. embernek a magába szállásra, mint a halottak birodalma, amelv arra int. hogv az ember élete véges és hogy a napnak minden órájával közeledünk az élet utolsó állomásához, ahonnan többé nincs visszatérés. Hs abban a szent pillanatban, amidőn elhunyt kedveseink lelkével találkoznak leikeink, amidőn az emberi sziv legszentebb érzelmeitől áthatva, az emlékezetnek szenteljük gondolatainkat, szivünkkel, lelkünkTemetőben. (November 1.) Borongóe, őszi délutánon Fu is a temetőbe vágyom ; Búi lelkemnek nincsen nivugaltna, Valami titkos vágy von arra > magamba szálltán megyek . . . megyek : Hová a többi jó emberek S szivemben méla búval tájon A holtak hónát összejárom. A -irnk kötött meg-megállok l sodálni e tündérvilágot, Ai Oesben nyíló kies tavaszt, Amely virágot, lombot fakaszt. . . . Az illatár s fény lobogása, I'alán a holtak sóhajtása : Hogy nem érdemes keseregni, Hogy mily édes ott, lenn pihenni ! s mig annyi fényt, virágot látok : Kötöttük úgy magamba szállok El eltűnődöm hosszan, mélyen A ttüUtés' n (•* a c'oen . . . Világra jő s Osak küld az ember, Mindenki más gonddal, teherre] S ha az. anyag megtört érőben : Nyugtot lel itt — a temetőben. A jé> anyaföld ad uyugágyat, Békén pihenhet aki fáradt ; Nem érzi, többé sohse tudja Milyen az. élet gondja, búja . . . Nincs ott a szívnek semmi vágya, Megszűnik kínja, sajngása ; (>tt jajszéit hallani nem lehet — Kgytonnán némák az. emberek ! Itt : jó barátok, kik a létben Nem tudtak élni békességben; Nem gyótri, kit gyalázat ére, Ifjút, kedvese hűtlensége . . . (íazdag, szegény, ur, ,-zolga . . . mind: — Kz. ellen nincs protekció, kegy ! S temetés, külszín, fény, a pompa '.' < sekélység mind a lirhalomba' I Az Alkotó bölcs rendelése : Halálban nincs kivétel téve ! Bár nem vitagál meg lelket, szivet, Mégis erősen hiszek — hiszek, Mert kell jönni egy dicső napnak, Az igazságot levő nagynak, Midőn be kell -zámölni értté : Az életét ki hogyan élte ! . . . Tuba gerely. A „góbé'

1

.-) — A „Pápai /.''//"/." tárcája. — Irta Péterfj Tassás. Ugy van a székely a „góbé" elnevezéssel, mint a mesebeli aranygyapjas bárányka a hozzá érintőkké!, akik a mese szerint valamennyien hozzáragadtak és vele táncoltak. 1 tehát valóban furcsa, hogy egyik székely sem akarja elismerni magáról, hogy ő a .'/ó/,é"! A marosszéki az udvarhelys/.ékit mondja '/"lnnok, az. udvarhelystéki a csikszékit, a esik széki az aranyosstékit, az aranyosszéki a háromszékit és a hároinsz.éki : valamennvit! 1 >e maga-magát egvik sem! I'edig tessék elhinni, hogy góbé as valamennyi! (No, ezért mind az öt székben betörik a fejemet !i Bt hogy mit jelent a i/óhe' elnevezés'.' azt most nem akarom hosszasan magyarázni, hanem az. egyszeri örmény szavait idézem tel világosi táaul : „Az Isten titkát, meg o tléktly gébé tut járását nmt lehet kitalálni." Igy tehát valamennyi furfangos eszű székely //MM</ tjóhc! De hát melyik nem furfangos ? Hiz.oiivságul áll|on itt egy tőrülmetszett székelv góbéság, még padig onnan, ahol leginkább tagadják a gólé elnevezés jogát. I.,-l"iiiái'ken történt ez a kis mulatságos história, •j Mutatvány szerzőnek .(.ióbéságok* cimü, stSSl megjelent kötetéből.