Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-11-01

kel csüggünk az elhaltak emlékén, midőn lerázva magunkról az élei köanapiaa vágyait. Qnneppé avatjuk lelkünkben az emiékecel napját, akkor ne felejtkezzünk meg azokról az emberi kötelességekről, melyeket az isteni törvény, i szeretet és az emberi lélek nagysága paranceolólag szab elénk. Gyermekmenhely Pápán. Városunkban gyermekvédő telepei létesített a belagyl kormány oly utódon, hogy si elhagyottaknak nyilvánított i éven aluli gyermekeket egyes helybeli családoknál helyesik el, melyek bizonyos havi dij mellett vállalkoztak a gyermekek eltartására. A raombatbelyi m. kir. állami gyermekmenhely igazgatója a mult hóban felhívást intézett a városhoz, hogy a miniszteri szabályrendelet értelmében a gyermek véd A-telep bisottságot létesítse és alakítsa meg. Mult hó L't én tartott ülésében foglalkozott a városi tanács a felhívással, minek folvtáu a városi képviselőtestület elé terjesztendő következő határozatot hozta : Minthogy Pápa rend. tan. városban gyermekvédő telep létesíttetett, aminek következtében a képviselő (estidet által, a hivatalos tagokon kivül, LM bizottsági tag választandó, még pedig tele rósz ben nőkből, az ezen telepen elhelyezett gvermekek védelmére, testi és egészségi állapotának figyelemmel leendő ki-érésére, ruházatuknak jótékonyság Htján való beszerzésére, egyáltalában az állami menhelylyel az összeköttetés létesítésére. A városi tanács ezen bizottságba Acs l'erenc, < 'sajtai Dániel, Néhmann Gábor, Barna Ignác, Bohra Samu, dr. t lehszorabatby László,Gyuráti l'erenc,dr. Horváth József, Hajnóczky Béla, Kis József, Kriszt Jenő, dr. I.övy László városi képvi-elöket és a nok közül: Süli Józsefné, Szenté Jánosné, Obermayer Józsefné, Mészáros Károlyné, Csehssonbathy Lászlóné, 'iyurátz ferencné, Tonik Jánosné, Steinberger Lipótné, Kis Józsefné, Hirsch Vilmosné, Baranyay Zsigmondné és Kreisler Józsefné úrnőket ajánlja megválasztásra. Legutóbb, mult hó if'.'-én pedig városunkban volt dr. Meihilirii'lszkg Kálmán, vasvármegvei tiszti főorvos, a szombathelyi m. kir. állami gyermekmenhely igazgató főorvosa és dr. Köri József tb. megyei főorvos, mint helybeli telep-orvos vezetése melleit, megvizsgálta a belvbeli telepen elhelyezeti gyermekeket és azok egész-égügyi állapota és gondozása tekintetében megelégedését tejezle ki. Egyben kilátásba helyezte a vizsgáló főorvos, hogy Minenn vilién a gvermekek elfogadására oly családok jelentkeznének, melyek ugy erkölcsileg, mint vagyonilag teljesen megbízhatóknak tekinthetők és hogy náluk az. elhagyott gyermekek aggodalom nélkül el volnának helyezhetők, ugy városunkban egy nagyobb terjedelmű telepnek, esetleg a helybeli tanitóképző-intésel igazgatóságával és tanári karával egyetértöleg, mely tudvalevőleg ké-z-éggel vállalkozik a gyermekek felügyeletére és oktatására, egy nagyobb szabása, 70 80 gyermeket befogadó arrahátnak felállitáea iránt fog előterjesztési tenni a kormánynál. .Jóleső örömmel regisztráljuk fenti fontos kijelentést, mi ha tényleg megvaló-ul, városunk ismét egv ujabb, humánus intézménynyel less gazdagabb. Ma tekintetbe vesszük és veszik is felsőbb belven, városunk kedvező egészségügyi és terepvisz.o nvait és főkép azon körülményt, hogy a tervezett állami árvaház a tanítóképző intézet közelében kön nven nyerhet elhelyezést é- hogy, ami a legfontosabb, az árvák felett valói felügyelet, azoknak paedagogiai nevelést- és oktatása biztosítva van már a tanítóképző-intézet igazgatóságának és tanári testületének azon nagylelkű és nemes gondolkozásra valló ajánlatával, hogy ezeket a legnagyobb áldozatkészséggel és lelkiismeretlel magukra vállalják, ugy az állami árvaháznak Pápán való felállítására bizton számíthatunk. Még egy szavunk és kérésünk van a város fejéhez és intézőihez, hogy ne mulasszák el most a kedve/.o alkalmat, hanem tőlük telhetőleg munkálkodjanak azon, hogy a tervezet! állami árvaház mielőbb valói-ággal létesíttessék is városunkban. Városi ügyek. Világításunk. Legutóbb megittuk volt, hogy városunk villamosvilágitási központi telepének építkezése mult hó L\> ig nem ment (dőre a kellő gyorssssággal és kívánatos volna a város, a lakosság és a világitást berendező cég érdekében is egyaránt, bogy a telep mihamarább elkészüljön és rendeltetésének mielőbb átadható legyen, meri minél később történik meg az, annál inkább hátrányára lesz a városnak, amennyiben a téli hónapok jelen. tékenv villamosa ram fogyasztásától, illetve az építő cég lizeinkezclésc alatt, U jövedelem tekintélyes bán vadától eleHÍk. De hátrányos lesz még a közönségre násve is, mert dacára, hogy a villamos világitást lakásukba bevezettetik, nem világithatnak addig, inig a telep teljesen elkészítve és üzembe helyezve nincs. Persze a világitást létesítő cég sem állithatja fel I telep gépeit a telep nek teljes elkészülte előtt. Kzen szempontok vezettek bennünket múltkori cikkünk megírásánál és egyáltalában eszünk ágában sem volt, hogy a telep épitlyezését teljesítő helybeli vállalkozó terhibe rójjunk bárminemű mulasztást az építkezések körül, inert tudtuk mi is. hogy az építkezést a mult hóban volt gyakori esőzések és a bérinozgalom folytán keletkezett munkiíshiiíny késleltették, miről természetesen a vállalkozó nem tehet. Azonban a mult héten ürömmel tapasztaltuk a helyazinén, hogy az építkezés a legserényebben folyik, a kazánház már teljesen elkészült és a gépház is készen lesz e hét közepére, ugy, hogy azokba elhelyezhetik a telep gépeit. A kéménynek és accumulator-telep helyiségének építésén is nagyban dolgoznak és csak napok kérdése, hogy azok is fölépüljenek. A Ganz-cég a táposzlopokat é's az ívlámpák vasoszlopait felállíttatta t a Jókaiutcában a vezetékoszlopokat a fasorok közé helyeztette a héten. Természetesen, ha az építkezési hátráltató akadályok nem merültek volna föl, a telep már kész lehetne. Azt óhajtjuk tehát, hogy most kettőzött erővel éa oly szépen haladjon előre az építkezés, mint a mult héten, mi ha megtörténik, akkor az építő cég a telepei berendezheti és Üzembe helyezheti még e hó folyamán. Hisszük, ezt kivánja az egész város is. A városház kibővítése. Mar nemcsak a helyi újságok, de maguk a városi tisztviselők is szorgalmazzák a városház kibővítését. Mult heten a városi pénztár tisztjei adtak be a városi tanácshoz javaslatot, melyben a szűk és sötét pénztári helyiségeknek, ahol dolgozni alig tudnak, kibővítéséi kérik olyformán, hogy a pénztári hivatalnak a főutca felé folytatását képező két bolthelyiségnek hozzáadásával nagvobbittassék meg a honnan a ..'"'/ van Köderen .'" meg a hires J«>tln<i lnkmliilnm- mondái erednek. A térképen hiába kutatnánk,, mert nincs kiírva, de azért híres hely Erdóeidék a Székelyföldön, nemcsak Háromszéken, főleg u^ért hires, mert ott mindenki megharagszik a „'/<í''i'~ elnevezésért. Pedig . . . /V/7 Mózes bátyámnak boszus napja vala a mult őszi szent Mártonja, inert a katonaságból) h: zakenill fiának nem vehetett olcsón házat. Nem vehetett pedig azért, mert a szomszéd faluból ide átköltözött oláh pap elütötte a kezéről a házal. Ks igy elrontotta a kedvező vásárt. Kkkor Mózes bátyám három napig sem nem ivott, sem nem evett haragjában. Ks negyedik napon felfogadta, hogy visszafizeti ezt a kölcsönt a pópának. Kitelt az. ősz. Kimúlt a tél. íjra elérkezett a mosolygó kikelet, de Mózes bátyámnak sehogyse tudott összeakadni a szekere rúdja a falujukba átköltözött oláh pappal. De később mégis kiokoskodotl valamit a székelv ! Megverni nem akarta haragosát. Mással megveretni éppen ugy sem! Tehát kinevettetni ! Ezt ókumlálta ki a parédás első házban (székely szójárás első' szoba helyett) és leteküdt egy délután aludni. Aludt egy nap. Aludt két nap. Harmadik BapOfl már csodájára jártak az emberek az alvó föl Mózesnek. Kijöttek nemcsak a falujából, hanem a szomszéd falvakból i-. felesége a jó Re6tJI néni .-irt. költögette, majd kanállal tejet öntött a -zajába s éjszakára bezárta, bogy .< rVSSS lelkek ne tudják valahogy megközelíteni. Negyedik napon papokai hivatott, akik imádkozva könyörögjenek a nagy betegért. Napközben százával jártak a bámulok megnézni, hogy /'// Mózes miként alszik. < ttödik napon a csodanézök nagy bámulatára az oláh pappal jött he Htbut néni az alvó emberhez. A falubeli nép csak ezt az oláh papot tartotta egyedül szent embernek a vidéken és a szent pópa valójában előszedte tudományát. Csináll ókoss-pókuszt bőven, amire Mó/.si bátyánk csakugyan fölébredt I . • • Mikor széttekintett, a pópát látta meg legelébb, legközelebb. — Kend mit keres itt tisztelendő ur? — Mi történi veled ember? — A pokolban jártam tisztelendő ur. — A szentek -erege őrizett tégedet, — szólt a pópa kenetteljes, nyújtott hangon és koresztel vetett magára. — A bizony, nem a szentek őrizlek, hanem az ördögeik kergettek ki onnan, —• tblytatá Pál Mózes bátyám, — ha meghallgatjátok, hát elmondom. A bennlevő' sokaság mohó kíváncsisággal laste a Csodálatos alvó, -zavait és BOgJf mindenki tudott magyarul, azon ne csodálkozzék senki, habár pópa is van a faluban, mert az erdővidéki oláhoknak osak a vallása oláh, a beszédje nem. l'al Mózes bátyám elkezdé borzalmas történetét. — Négy napig voltam a pokolban, dolgoztam a legfáradságosahb munkákat, amitől még egy barom is elfáradt volna. Kj-zakára mind visszajöttünk éa ón egy székre ültem, mert azon még nem ült «enki, hát azt hittem, hogy az én helyein. ' itödik napon jött Lucifer, hogy megvizsgálja elkárhozott bűnöseit. Aztán mikor hozzám érkezett az ördögük fejedelme, hát felrántott ülésemből. — Takarodj ki a más kelvéről ! kiáltott reám. — Kz az én helyem! — mondtam neki. — Nem a tied — ordított Lucifer, — Hát kié'.' — kérdezem. I-N in megálott beszédjével a csodaalvó l'iíl Mózes bátyám, de csak azért, hogv a figyelmes hallgatók annál kiváucsiabbak legyenek, aztán megkérdezték : — Ugyan kié volt a hely? — Hát azt felelte a fekete ördögök fejedelme, hogy ezé OZ oláh pápái I engemet kirúgtak a pokolból! . . . Falakat rázó nevetés, hahota követte a c-u la alvó szavait, mire a pópa megszaladt mellöle és álkozáa percet, melyben fölébresztette, (fölébredt volna az nála nélkül i-, de azt nem gondolta a pap. | Szaladt, futott, de hiába. Megtudta Székelyországnak mind az öt széke, hogy J',',1 Mózsit az oláh pópa helyéről kergették ki az ördögök a pokolból! . . . S ez a história Erdtivédéke*. történt, ahol meny re-föld re tagadják a góhéságot. Pedig! . . . — Már kimondom, ha be is törik a fejemet, bogy ők az igazi t

góbék*,