Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-09-27

XXX. évfolyam. Pápa, 1903. szeptember 27 39. szám. PÁPAI LAPOK. Pápa varos hatóságának es több napái • pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór-utca 969. szám. Kiadóhivatall Goldberg Gyula papirknv>k..dése, Fő-tér. Ti'lrf'n)i-s:iim : 41. Felelős szerkesztő: KÖRMENDÉ BÉLA. Klötizctési'k ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 11' kor., télévre t; 1... negyedévre 3 k F.gves szám ára .'!<' lillér. Német szó. A nemzet épp' most vivja nagy harcát nyelvének védelmében. Küzdelme elé nagy és eróa akadályok gördülnek, melyegei elhárítani törekszik, bogy célját, a magyar nyelvnek győzelmét kivívhassa. S ha meggondoljuk, hogy mennyi áldozatába kerül ez a nemzetnek, amidőn e küzdelemmel meg van akasztva az ország haladása, úgyszólván majdnem égés/ létérdeke kockára vetve van, akkor tisztán állhat előttünk, hogy a nemzet mekkora hatalmai és erűt tulajdonit nyelvének. Nemcsak frázis, hogy nyelvében él a nemzet, mert ime láthatjuk más nemzeteknek is küzdelmét nvelvéért. S legkevésbbé frázis ez a magyar nemzetre, amely évszázadokon keresztül küzdelmet folytatott és folytat ni"-; is nyelvéért, mert abban látta és látja B nemzet fennállásának alapját letéve s melynek büszke tanúsága egy ezredéves •alt. Mi nem politizálni akarunk, amint hog\ nckük nem is lehet, de amikor látjuk, hogy legjobbjaink állnak a küzdtéren, ii". nyelvünknek érvényt szerezzenek minden téren, mert Magyarország és a magyar nemzet fennállásának életkérdése, hogy nyelvünk jogaiba lépjen, akkor nem fojthatjuk el lelkünkben azt a fájdalmas tudatot, hogy ime a küzdelmek nemcsak idegenek ellen, nemcsak azok ellen, kik e hazának nem fiai, kik e nemzetnek nem tagjai, hanem azok ellen is folytatni kell, akik e haza polgárai, akik e vérrel megszentelt földön élnek, akik polgárai a hazának és élvezik mindazon jogokat, azt a szabadságot, mely minden magyar állampolgárnak egyaránt közös joga és szabadsaga. A magyar nemzet nagylelkűsége, a magyar nemzetnek szeretete kehlére öleli a haza minden hü fiát. Megvédi, oltalmazza jogaiban és tiszteletben tartja mindenkinek vallási meggyőződését. Talán nincs nemzet, melynek intézményei oly szabadelvűek lennének és védő bástyái volnának az emberi jogoknak, a lelkiismeret szabadságának, mint B magyar nemzeté ! Kivan hitt ja-e tehát a nemzet, hogy aki e haza polgárának nevezi magát, aki jogokai élvez, mint a Magyarállam szabad polgára, az ő nyelvén beszéljen, az ő lelkével is érezzen. Nemcsak kívánhatja, de követelhetné is. Mi nem beszélünk a nemzetiségekről, azoknak törekvéséről, — mert ismételjük, nem politizálunk — mi most egyedül hazatias polgártársainkat, az izraelitákat emiitjük föl. Mimién lényük, minden tettük és törekvésük ben azt látjuk, hogy a magyar nemzet hü fiaivá váltak, hogy immár egygyé forrtak. Azok a aspirációk, melyek a nemzetet áthatották és vezették, az ő lelkükben is megfogantak s ott láttuk és látjuk őket is a magyar nemzet küzdelmében, annál fájdalmassabh tehát tudnunk azt, hogyha a magyar nyelvnek nem is ellenségei, de kultiválják a német nyelvet. Nekünk nincs és nem is lehet kifo</ásunk az ellen, hogy bárki is tudjon és tanuljon más nyelveket és igy akár a német nyelvet is, de az ellen már hazafias kötelességünk felszólalni, hogy a magyar zsidóság iskoláiban kötelezőleg taníttassa, és templomaiban a szószékről hangoztassa a német szót. Jól tudjuk, hogy a zsidóság nagyobb része, lélekben, nyelvben megmagyarosodott, de ez nem elég, az egész magyar zsidóságnak meg kell magyarosodnia kivétel nélkül. Hiszen vallási szertartásaik sehol sem kivánják azt, hogy német nyelven imádják az Istent, vagy, hogy a pap a szószékről ezen a nyelven hirdes.-e az igét és a tanitó oktassa a gyermekeket. Hogyan eggyeztethetik össze hazafiasságukat a német nyelv kultiválásával templomaikban és iskoláikban'.' Az nem lehet kifogás, hogy vannak még öregebb emberek, akik a magvar nyelvet nem tudták elsajátítani s ezekért prédikál a pap németül. De hát éppen ezért kellene, hogy magyar beszéd hangozzék a szószékről, hogy ezek is elsajátítsák a magyar nyelvit. rÁ KCÁ. Össszel. Mikor az őszi szél Végig sír a tájon, Mint halotti ének Szívfacsarón, fájón : Tar iígon, luír lombot, Virágot eltemet, Rajta felejt egy-egy Sárguld levelet. Tahin, hogy midőn a Tavaszi fuvalom Uiigvet, hindiét kibont Majd a sza'raz gallyon: Ragyogó sugárba", ViragtfJtadásba' Emlékeztessen az < hui bervadáara ? OsTátl Ko IIIIOn. A fötohém. — A ,Pápai Lapok? eredeti tárcája. — Irta Fáj Nándor. I. l'eitb Zoltán itiur annak a mesgyéuek a kezdetén voll, hogy ő is lagja lehessen a posztóbáróságnak, amelynek a kedves pajtája, Feíth Jóssef ur vi.li a megalapítója. Ellenben a fiatal posztóbárójelölt megállott ennek a mesgyéuek a határán éiiem akart tovább jutni. Magasra törekedett azért ! ám nem a gáe-i meg a brünni posztók birodalmában. Valamelyik viharos éjszaka egybekerült néhány vidámkedvü, de szenvedő zsebü, fiatal HJságiróval, álduhajkodták az éjjelt egész a szűzi hajnalig és ennek a murinak l'eitb Zoltán lelkében nagyon sajátságos eredménye lett. Más emberfia ugyanis as ily cécó után kellemetlen ér/.ésekkil szokott ébredni. Esek az érzések azonban nem lelkiek. Sót ! Feíth Zoltán pedig másnap reggel, mikor kinos és kellemetlen önalkudozások után lelkeit, h gy a papa üzletébe rohanjon, egyszerűen és minden átmenet nélkiil szerencsétlennek érezte magát. Ifoet én vágtassak as üzletbe! — morfondál magában. — Csak legalább egy félóráig inaradhathatnék még az ágyban . . . Nem. Nem lehel. Mar háromfertály van kilencre . . . Es mit szólna a papa'' Zoltán urti nem szerette az átmenetekéi, amelyek némiképp érthetően hidalják át a gondolatokat, hanem most ÍS, lóugrás szerint, minden megokolá.hijjával, erre az eredményre jutott : — Nos, hát beszélhet a papa, amit akar : én ma nem megyek be az üzletbe. Sít nemcsak ma nem, hanem egyáltalában többé soha. Teljesen elég volt „tartozik"-ot és „követel"-t irni . . . Mit erőszakolják, hogy kereskedő legvtk? Fej és alá kezdett sétálni a pompásan berendezett legényssobájában. Azután idegesen simogatta a haját. Ma éjszaka ébredtem tulajdonképp tudatára unnak, hogy nem születtem posztókere>kedötick, — elmélkedett. — Ezek a fiuk: pompás tiuk . . . Nem lovagolom be magamat abba. hogy az Írásaimmal a legelső csapásra meg tudnám hóditani a világot, de nem vagyok annyira tudatlan sem, hogv valamelyik lapnál ne tudjam valamire vinni . . . Efl fogom valamire vinni . . . II. Hajos, JI „Budapesti Lapok" szerkesztője belülről is alkalmazkodóan gondolkodó ur volt. Nem látta he, hogy miért ne legyen ő jó barátságban az 5reg Feith Józseffel, aki végre is nemcsak öw.ckottetései révén, de a saját -/emelve miatt is számottevő tagja volt as úgynevezett .előkelő társadalom "-nak, mát OSak a/ért is, mert amikor valami