Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-01-25

PÁPA) LAPOK. 1903. január 25, pedig IS Dem Célja a városi es egyleti segélyezéseknek, hogv abból • szegények maguknak tőkéket gyűjtsenek, mert igy nevelünk azután tényleg proletárokat. Városunk ÓS a jótékony egyletek ilyen célnélküli, felesleges segélyösszegeket ('venként ha a népkonyhának tolnák és adták volna, már régen létesülhetett volna vámsunkban ezen valóban jótékony intézmény, mely már minden kisebb vidéki városban évek óta működik és árasztja szét jótékony hatását. Megszívlelésre ajánljuk és kérjük a fent elmondottakat azoknak, akiket illet. .Jóakarattal, közegyetértéssel és egyesült erővel még a lehetetlennek tetsző dolgokat is meglehel ralósitsni, annál inkább létesíteni lehel a népkonyhát, amely utóvégre is nem oly intézmény, mely Bzázezerekhe kerülne, hanem szerény pár ezer koronából is szépen fentartható évente. Ismét a kedves pápai hölgyekhez apellálunk. Szegényeink iránt melegen érző szivük teljes hevével, nemes lelkük minden erejével legyenek rajta, hogy a megkezdett mozgalom minél szélesebb arányokat öltsön, és az előttük álló szép példa által buzdítva karolják föl a népkonyha ügyét, hogy a valóban célszerű és üdvös jótékony intézmény mihamarább megvalósuljon. Nehany szó a városi tisztviselőkhöz. Kemény Béla lapunk jeles munkatársa, mint városunk jegyzője, négy évvel ezelőtt mozgalmat indított a városi tisztviselők országos egyesületének megalakítása érdekében s most a fenti cini alatt az ország összes hírlapjaiban a következő cikket közli: 1>',is év október havában felhívást inté/.tem a városi tisztviselőkhöz., városi tisztviselők országos rggisüh'ti'ni k alakítására. Felhívásom mint tapasztaltam vegyes érzelmeket keltett. Miadoaaia alig akadt busz. város, mely érdemesnek tartotta, hogy velem szóba álljon. Kz, megvallom elkedvetleniietl, mig végre egy kis szab. kir. város tanácsa megadta a kegyelemdöfést és kijelentette hogy a fárosi közigazgatási tisztviselők 0rSlágOt egyesülése lelje-en felesleges valami, mert az államosítás küszöbön van. Ki tudja talán neki van igaza gondoláin. Tudomásul vettem és az. e-zinél, az összes iratok kapcsán, mint további intézkedést nem igénylőt, irattárba helyeztem J magam pedig szerényen fél ráálltam és figyeltem az idő nagy tele-kopján keresztül, mikor JÓS. fel a várvavárt csillag, valamely nagynevű, magas állású, tekintélyes és befolyásol férfiú személvében, aki az eszmét életre kelti és talpra segiti. Azóta teljéi négy esztendő mult cl. I)e hiába, nem akadt senki, tiki a mi ügyünkkel törődött volna. Igy hát uraim,ott vagyunk ma is, ahol négy év előtt voltunk, nincs senki, aki mondaná : szeretlek gyermekein. Mi ebből a tanulság f az, hogy aki maga magát elhagyja, azzal az Isten sem sokat törődik, 'l'ehál ne hagyjuk el magunkat, hanem tömörüljünk és csoportosuljunk. Kii ezennel újra felveszem a mozgalom .fonalát és ezúttal ez. uton kérem fel az Seetae magyar városok lati ácsait és tisztviselőit, foglalkozzanak behatóan ez. eszmével és értesítsenek alábbi cimen levél utján arról, vájjon óhajtják-e a magyar városok köligazgatáaa és annak tisztviselői érdekét szolgáló „•» városi közigazgatási tiszteiselők országos egyesülete'' eszméjének megveléeitását, mikor és hol óhajtják az alakuló gyűlés megtartását '! 1'. mozgalom progiammja természetesen ma is az, melyet négy év elótt telhivasomban közzétettem Pápán, 1903. jan. 16-án. Iiazafias üdvözlettel Kernén] Béla Pápa rend. tan. város jegyzője. Közgyűlések. i. A „Polgári Kör" közgyűlése F. hő 18-án d. U. - órakor tartotta meg a .Polgári Kör" saját helyiségében közgyűlését, — melyen a tisztújítás is magejtetett — a tagok rendkívüli érdeklődése mellett. A közgyűlési Hajnóczky Béla magnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére (elkérte Btttky Ágoston és Qttál Gyula tagokat, — A jegyzőkönyv hitel.-, siiése után Sziirs (ivula pénztáros terjesztette elő jelentését, nielv szerint a mult évben 2Ss

;) ^ y , í-rel szemben 280S K 73 f kiadás merült löl s igy feleslegül *<.'! K f maradt. Miután a llámadál mindenben helyesnek találtatott, a pénztárosiak a felmeotvéoyl i közgyűlés magadta. Elnök összegezvén a rezultátuinot, kiemeli SzÜCt Gyula pénztárosnak nagy érdemeit és buzgói tevékenységét s kijelenti, hogy a körnek ily jeles pénztárosa még nem volt, aki ily lelkesedéssel működöt) volna koz.re, hogy a kör anyagilag gyarapodásnak induljon s hogy e tekintetben minél több eredményt mutasson be, mit el is ért. Azt hiszi, hogy méltán tolmácsolja a közgyűlés hangulatát, ha annak nevében köszönetet mond a pénztárosnak. A közgyűlés nagy éljeméeiel helyeselte elnök szavait. Beaiámul még elnök azon nevezetes és a köteleiében számot tevő esetném röl, hogy uj és modern otthonai elfoglalta és az az. igényeknek magfelelőleg bebútoroztatta. Igaz, hogy s,,k kiadás merült föl ezzel, de örömmel mondhatja, bogy a tagok áldozatkéaaeége is hozzá járult ahhoz, hogy a kor anyagi ereje megingatva nem lett, dacára, hogy a bútorok ára teljesen kiegyenlittetett. A körnek tagsági dijakban kint levő követelé-e 308 K, ami remélhetőleg hamar betolv I igy a kör létfenntartása s existálása biztosítva vau. Ezután elnök, • maga és tiszttársai, valamint a választmány nevében bejelenti, hogv mandátumuk lejárván, viselt állásukról lemondanak. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elnökké újból Hajnóczkg Bélát kiáltotta ki, azonban ő ragaszkodván a lemondáshoz, nem fogadta el az elnökséget, mire dr. Antul Géza állott föl s méltatván Hajnóczky Bélának a kör felvirágoztatása körül szerzett nagy érdemeit, újból ajánlotta, bogy elnökké egyhangúlag Hajnóczky Bélát válaszszák meg. A kitörő nagy éljenzés valóban spontán tanújelét adta a tagok ragaszkodásának s Hajnóczky engedvéu a közóhajnak az elnöki tisztet elfogadta s ajánlotta, hogy alelnökül II*ritiann Pált válaszszák meg, aki eddig is odaadó eluöktársa volt. A közgyűlés nagy lelkes?,léssel tette magáévá az elnök ajánlatát s Hermann l'ált egyhangúlag alelnökké választotta meg. Egyhangúlag választották még meg SzÜCS jártatja az eszét, minden egyebet különben pedig a szegény asszony végez. A dél-amerikai beuszülött törzseknél hasonló jelenségekkel találkozunk. Az arankniakmíl, a patagónoktiál a házasság üzlet. Ideális felfogást benne hiába keresnénk. Még az erankaiak tzépelegnek magoknak az által, hogy a menyasszonyt holdvilágos éjjelen elrabolják ; hogy azonban akkor is a hajánál fogva húzza elő a legény választottját, azon még eddig közülök senkinek se jutott 9szébe megbotránkozni. Ha pedig egymásra untak, akadály nélkül elválhatnak. ('.«ak az uj férj köteleztetik arra, hogy a volt férj által fizetett vételárat megtérítee. Egyébként ur az „úr'

1 kinek a maga kényelmén, evésen, alváson, lovagláson kívül .semmire gondja nincsen Annvira, bogy még a lovakat is az. asszonyokkal nyergeltetik. F.gv csapással végezzünk a másik nj világrésznél, s tekintsük Ausztráliát. Az ausztráliai fajok s különösen a szigettenger lakói icsekély kivételleli általában a műveltségnek legalacsonyabb fokán állanak. Ahol még foldesőket is találunk, képzelhetjük, hogy milyen lehet azoknál a nőknek helyzete. Családi élet nincsen. Általában pedig ugy vélekedvén ottan, hogy az aaoionyiiak nincsen lelke, természetes, hogv velők szemben való bánásmódjukat is e felfogásukhoz mérten kell elképzelnünk. Többnejűségben élnek s egyes törzsek házassági szokásai mindOSUM abból állanak, hogy az uj asszonynak balkeze kis ujjából a családban levő nők egyike egy darabot leharap. Az új-guineai pápuánál még csak találnánk valami családi-életfélére, ele a házasság náluk is Ceupáu adás-vevés, minek következtében a leánygyermekeket sokkal többre is becsülik a fiúnál, mert hiszen a leánygyermekek ilyenformán élő tökét képviselnek. Tekintetbe véve, hogy a belső szigetek lakóinál sok helyütt a gyermekgyilkolásuk és az öregek, aggok elpusztítása is divatozik, szinte sajátságo-an h ingzik előttünk az a bit, mely a Fidsiszigetek lakói között van erősen elterjedve. Azt tartják ugyanis, hogy aki nem nős, nem juthat a tnenyoraaágba. Ennek • hitnek azonban — P

e,

l'g "lég csak nem is régen -- az asszonyok tizették meg az árát, mert túlvilágra szóló bizonyitékul szokásban volt a férj halálakor az asszonyoknak megöletése. A missionáriusok működésének köszönhető" csupán hogyha az ilyen szokások manapság már mégis kiveszésnek indulnak. Most pedig tekintsük Ázsiát, az. ó földrészt, az emberiség böloaőját, Hol kezdhetnök másutt, mint az Ararát hegy tájékán, az. einbeiáradatok kiindulásának állítólagos gócpontján'' Nézzük a most • földterületet lakó örményeket. Az örménv nő inig leány, aránylag még csak tűrhető sonot ól, de amidőn férjhez ment, reá is mindjárt rosszabb napok következnek. Tessék elképzelni azt, hogv mindjárt a méze heteket azzal kezdi és azzal is folytatja, hogv egy álló kerek esztendeig férjén kívül senkihez szólnia nem -zabád. A házat fátyol nélkül elhagynia padig még az esztendő' letelte után is tilos. Ha férfi vendég a házba érkezik, az. aaaaODJ kötele* azonnal visszavonulni, a férfi tagokkal pedig soha együtt nem étke/hetik. Még rosszabb helyzete van az. örmény földtől északnvugotra a Kaukázus vidékén lakó Oeerkeeanőnek. Mindnyájan hallottunk már a valósággal vakító szépségű cserkesz nőkről. K villogó szemű, sóiét hajú, bájos termetű, délceg nők a földnek talán a legszánalomraméltóbb teremtései. A lehető legnyomorultabb életök van a családi korben, inert a cserkesz, férfi a nőt egyszerűen csak szolgálónak tekinti, I mint olyant teljesen önkényes hatalmával, s fegyelmezésével nyomorítja. Hasonlói a sorsuk, — ha nem rosszabb, — a velők közel rokon csecsenc nőknek is. A csecsenc leánynak még ai linoeen megengedve, hogy ahhoi menjen, akihez, vonzódik. Nem. Szivéről és kezéről teljesen az atya rendelkezik. Az érdeklődő ifjak ko/iil a leányt rendesen az kapja, ki 1, 2, ,'i! legtöbbet igér érte. A kaukázusi nő általában a sírig nem ismer semmi függetlenséget, semmi szabadságot, s egész életében nélkülözi a férli részéről a legkötelesebb lovagi.is>ág>it. Igazán csak szánakozhatnak a szegény teremte-eken, kiknek szépségök is szinte átok rajtuk, mert csak azt eredményezi, hogv jó fizetségért az „igazhivő mohamedánok

11 háremeibe jutt«lja őket. Már pedig, hogy jobb sors itt sem vár reájok, azt jeleve is elgondolhatjuk. A mohamedánok felfogása a miénktől küloiio-eu teljesen elütő. A mohame-dán előtt neje ne'"