Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-08-09

XXX. évfolyam. Pápa, 1903. augusztus 9. :>

)L

}

. szám.. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának es töhh pápai i pápa-vidéki egyesületnek megválasztott kö/.lonyc. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai liór-utca 969. szám. Kiailolmatal: Qoklberg (iyula papirkereskedése, PA-tér. Tili'fun-sziun : 41. Felelői szerkesztő : KÖRMÉN] >Y BÉLA. Előfizetések ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egéaa évre 19 kor., félévre ti k., negyedévre 3 k Kgvcs szám ára :!(» liller. Még egyszer a kivándorlásról. — Néhány észrevétel Seregély liélának „A kivándorlás egyik okáról'- Írott cikkére. — A kivándorlási kérdés tagadhatatlanul aktuális kérdés. Ezért bármily sokszor s bármily sokat Írjanak is erről a lapuk, mindig figyelmes olvasókra talál e témájával a eikkiró. Igy e mi, szeretettel olvasott s a vidéki hirlapok között méltán első helyen álló újságunk, legutóbb igen érdekes cikksorozatot közölt le egyik munkatársának, Mobácsy Lajosnak tollából épp a kivándorlás kérdéséről. Sok, nagyon sok igazságot mondott el a cikkező s igen találóan ecsetelte a bajt, ennek okát s megszívlelésre méltó módot ajánlott a baj orvosszeréül. .Mondhatjuk nagy érdekkel olvastuk e cikkeket. Most egyik vasárnap Hau er Antal orsz. képviselőnek szintén érdekes cikke után ismét, egy cikk jelent meg a kivándorlásról; persze ezt is átolvastuk. Hanem erre — T. Szerkesztő l'r engedelmével — néhány megjegyzést teszünk. Nem azért, mert a cikknek tartalmával éppen nem értünk egyet, mert hisz ez lehet cikkírónak saját véleménye, hanem azért, mert az, több részében valótlanságot tartalmaz s mert igen alkalmas e miatt arra, hogy hangjával az amúgy is ódiózus kivándorlási kérdést még jobban elmérgesitse. Seregély cikkének lényege - jóllehet ő egy okról akart szólni — e három pontban foglalható össze: A kivándorlás oka: 1. a csekély napszám, 2. a sok adó, [3. a rossz, táplálkozás, silány »koszt<. Ami az elsőt illeti, erre nézve csak a tényre utalunk: a napszámok tetemes H folytonos emelkedésére. Régebben ekkora napszám sem volt, s még st in vándorolt ki senki sem. Ezt igen plauzibilisen fejtette ki Mohácsy. Kz tehát ok nem lehet. A sok adó pedig, no ez esetleg a protestáns ^szegény embernél* súlyos és tényleg elkeseredést okozhat. De ennél .-em az állatni, meg vei és községi 1 J S* adó, hanem csakis az egyházi-iskolái adó. Mert ugyan mondja meg nekünk cikkíró, mit s mi után űzethet az a szegénv emher állatni adót? Hisz semmije sincs, mit adóztassanak meg nála'.' Kz. tehát megint nem igtizi ok. De hát cikkíró maga sem vette ezeket okul, mert a fő ok nála: >a rossz koszt . No bocsánatot kérünk, ez is igen rossz argumentum, mert csak kisebb vidékenként fordulhat idő. Mi pl. akik most együtt ülünk s ezt irjuk — vármegyénk nagy részének viszonyait ismerjük — de állítjuk, hogy ezekben a koszt soha oka nem lett még a kivándorlásnak, mert azt rendesen nem is mi adjuk a napszámosnak, hanem saját kenyérit) van az elszerződve. Hogy ő aztán nem tálaltat magának 4-.'» fogásos ebédel, engedelmet kérünk, erről mi c.-akugyan nem tehetünk, de a hatóság sem. Sem mi, sem a hatosáé nem fen vezethetjük meg azt a munkást pénz- és hotbüntetéssel, hogy jobban táplálkozzék. Ahol pedig a napszám mellett »koSZts is jár a munkásnak, ott. tudtunkkal nincs panasza ez ellen. Hisz annak a munkaadónak jól felfogott érdeke is azt parancsolja, hogv tisztességesen táplálja munkásait, hogy ezek a munkát annál jobban kibírják. Hogy nem ad minduntalan hust, meg hust, meg 11u-it vagy tojást és tejet, hanem »a hah, lencse, meg mác-ik és főzött tészta járja többször«, ez természetes, s elitélni éppen nem lehet. Nem pedig, főleg azzal az okoskodással, hogy ezekben nincs annyi »feharnye«, mint • húsban. Hisz a husneniiiek ; fehérítve- tartalmukat tekintve, épp a lencse s bab után, csak harmadik helyen következnek, a tojás csak li-ik, a tej meg pláne csak 8-ik helyen szerepel a híres Moleschott-féle elemzés szerint. Igaz. hogy eikkiró ezt nem tartozik ismerni, de akkor ne irjon e tá rgvról. Zeng a nőta. /••ne; a nóta . . . megzörren a cimbalom, Táncra liivum rám mosolygó angyalom, Kiesi lába bej ! de vigan aprózza, Leng-Hbeg, mint lágy -zellőlöl a róaaa. Vén cimbalmos ! Ne sajnáld a búrodat, Verd addig, mig valamennyi les/akad, Nem kivánom én a nótád' hiába : Vsa még csikó a körösi határba ! I'eti Samlor. Az én troubadurom. iKibeszéli egy VIII. oszt. gimnazista.i — A ,I'tí]><ú Lnpok" eredeti tárcája. — Irta : Ihn-lhii. Ne gondolják kérem, hogy holmi banális troubadunól lesz szó, aki a jelenkor ferde szokásaihoz híven, lumpolással egybekötött koncertet rendez imááottjáask az ablaka alatt, s mig jó maga zsebredugott kezekkel imbolyog — keresve egy biztos támaszpontot — szive érzelmeinek tolmácsolásával Küredit és I.ángó Nácit bizza meg. Nem bizony. Az én troiibadiirom marja önti dalba, lantba szivének mélységes szerelmét, ahogv az egy valódi őskori lovaghoz illik. De, hogy elülről kezdjem, mielőtt a troubaduromst megismertem, valami kiránduláson voltunk, ahova kicsfíditettek bennünket a tanárok. A fizikaprofesszorunk kormányozható léghajót talált tel, azt akartuk kipróbálni. Fájdalom, az aparatus nem, csak a reménységünk repült a levegőbe. K miatt való csalódásunkban nem csoda, hogy borba öntöttük bübánatunkat A különben csak egyhangú kirándulásban egyéb nevezetesség nem történt, minek okául ki harmad-, ki negyednap illő rendben haza is került. .ló magam hatodnapra találtam hazavetodni. Agyon voltam fáradva. Az ajtón belépve csak azt a megfigyelést tettem, hogy „mégis mozog a fold", aztán végigvágtam magamat - véletlen szerencséből — éppen az ágyon. Azt hiszem nem teli bele ') perc, aludtam. De még hogyaal A milleniuml alvó fakírok iusater< inasoknak bizonyultak volna hozzám képest. (Leleplezésük előtti korszakban.I Szerencse, hogy nem jutott eszembe versenyre kelni velük. Dehogy jutott. Semmi sem jutott. Olyan gyönvörüséggel, mondhatnám passzióval, nem aludt még ember fia, mint én. Káprázatos álmom volt. Jákob álmában nem jelentek meg szebb angyalok, mint az enyémben Nem jártak ugyan égig érő létrán fel-alá, hanem kezükben nékik is lant volt és mennyei himnuszt zengtek. Kéjesen ringatóztam a gyönyörben, amikor az eszményi harmóniába beleüvölt egy csudás, szilaj hang. Ha Jákob vagyok, bizonnyal felkapom a fejem alatt levő követ, hogy mindennemű fenevaddal szemben elfoglaljam a védelmi állást. Igy megelégedtem azzal, hogy B vánkosomba markoltam bele, amivel egyidejűleg —• felébredtem. lloszusan dörzsöltem ökleimet álmos .szemeimhez. A hangskála, amely kíméletlenül visszarántott az egekből le, erre a mi sáros földtekénkre, egyre Ismétlődött. Egy másodperc alatt ezer rémkép szaladt át az agvainon. Azt gondoltain : tüz van. Felugrottam, hogy a spaléthoi rohanjak, de a harapni való setét-égbtm eltévedtem a *aját szobámban. Rémült igyekezeteinben halomra döntögettem az Deaaea elémgördülö láthatatlan akadályokat. Harmadnap is kék volt tőlük a térdem. A rémes hangok folytatódtak. Most már kétségbeesett buzgalommal nyitogattam be egyik szekrényből a másikba. Lassanként mégis tisstába játtem a selyasttel. Hallgatóztam. K* lám, rá jöttem arra is, hogy az engem felzavart lárma korántsem pusztitő tüzyész jele, hanem valami troubadur éneke.