Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-08-09

Vigyázni kell ennek az igazán nagyon kényes Qgynek: »a kivándorlás--nak tárgyalásánál. Hisz nem gondoljuk, hogy volna e hazában ember, aki ennek a nyavalyának gyógyszerét ne keresné. Ezért kell kerülni mindent, ami e bajt nem hogy nem szanálja, de elmérgeisiti. Mi most Seregély cikkére .semmi észrevételt Bem tettünk volna, nem hallattuk volna ezen megjegyzéseinket, amint annak idején Mohácsy és Bauer cikkeit sem siettünk megdicsérni. De most még sem hallgathattunk, nem pedig azért, mert nem helyeselhetjük cikkének hangját és tartalmát. Tény az, hogy megérdemelné cikkíró ezért a cikkééri a gáncsot, de nem azért, mert jóhiszemű leg az igazságot hirdette volna — hisz ezt szívesen vesszük kellő íormában — hanem csupán azért, mert cikkében a kivándorlás okait nem helyesen és tárgyilagosan fejtegette. Három asrrárlus. Még egy szó az utca-elkereszteléshez. Nem akarok ehhez a már erősen megtárgyalt — s tán e napokban végleg eldűlő — kérdéshez sokat hozzáfűzni ŐS azért röviden, csak három momentumra kiváltom a városi képviselő urak figyelmét felhívni. Az első, hogy ne adjanak minden utcának uj nevet, jelesül, ne a város szélein fekvő, nagyon szerény építkezésű s jóformán falusias jellegű utcáknak. Ne pedig azért, mert az. nem kÖZSZÜkség B az illető lakosság felfogásával ?em egyez, másfelől azok a nagyok és jelesek ily módon nagyon prekáriilS tisztességhez jutnak. Másodszor : hogy a Kereszt-utcát nevezzék el I) a ni j a n 1 c h-utcának. Igaz, hogy nem hosszú utca, nincs is még kiépülve, de ez előbb-utóbb meglesz, mert hiszen a váró- két főforgalmi vonalát köti össze, Azonfelül bizonyos logikus megnyilatkozást látnék abban, ha a szabadságharc nagy vezérének : Kossuthnak utcájából majdnem egymás folytatásakép nyílnának az eposz legiegendásabb hősének és költőjének, Petőfinek utcái. Harmadszor: a Ilenedek-rendiek kertjéből alakult kis teret ne kereszteljék PálOsV térnek, mert a pálosok a nép köztudatában nem élnek (hanem a Fehérek) K igy a név keveset mondana. Azonkívül a teret nem is a pálosok, hanem a bencések adták a városnak, s igy nemcsak lojálisabb a térnek róluk való elnevezése, hanem minthogy székházuk mellett terül el, a célszerűségnek ('•* a való állapotnak is megfelelne. Legyen tehát az vagv ÍJ e n e d e k -1 é r, vagy Bencések ter e és ne Bencés-tér, mert ez igy nyelvtanilag éppen olyan rossz lenne, mint a llarath-utca», mert a névadó fogalom mindkét esetben gyűjtő, tóbbcs. Például a budapesti Ferenciek tere. Nagyon örülnék, bs e szerény meg* jegyzéseim a képviselő-testületre meggyőző hatásúak lennének. 1 k. A világítás kérdéséhez. — Levél a szerkesztőhöz. — Az . Aeeumulutor gyár részvénytársaság

11 budapesti vczérképviselöségétől vettük a következő sorokat, melyeket alább készséggel közrendünk : A .Pápai Lapok" tekintetes Szerkesztőségének Pápán. Beesőt lapjának mult hú 2ti áu megjelent számában az „Általános aeciunulator gyár részvénytársaság "-nak l'ápa város Tanácsához intézett nyílt levele néhány megjegy zé-t tartalmaz, melyeket nem hagyhatunk szó nélkül. A nyílt levél tulajdonkápsn nem ellenünk irányul és azért egész terjedelmére nem vonatkozunk, csupán a minket illető megjegyzésekre nézve kívánunk nyilatkozni és kérjük a tekintetes Szerkesztőséget, hogy nyilatkozatunkat h. lapjában közölni szíveskedjék. Az Altalános aecumulator-gyár részvénytársaság nyílt levele megemlíti, ho^y a < ianz-gvár ,.neni a hazai ipar előmozdítása által vezérelteti magát," amikor a győri gyártmányt mellőzi és a mi gyártmányunkat ajánlja. Kire nézve c-ak azt kívánjuk megjegyezni, hogy a mi gyártmányunk szintén magyar gyártmány é< a mi gyártmányunk választása legalább is ép oly eló'inozditása a hazai iparnak, mint aminő a győri gyártmány választása volna. Budapesti gyárunk l*'.t.>-ik év óta áll lenn és a magyarországi aeciunulator-telepek nek körülbelül '.•0%-át szállította. Az aecumulatorokra vonatkosé ösases állami rendeléseket majdnem kizárólag „ii nyertük el és az állam kiküldött szakközegei által tobb ízben megállapittatta, hogy aocumulatoraink budapesti gyárunkban készülnek. A Djilt levél továbbá azt állítja, bogy a városi tanács a város érdeke ellen járt el, amidőn a mi drágább ajánlatunkat fogadta el. Krre nézve megjegyezzük, hogy miután az Altalános accumulator syái réezvénytáreaság utóajánlatban az évi karbantartási dijat 800 koronára szállította le, mi is elvállaltuk a battéria jókarbantartását évi 800 koronáért. A mi battériánk jókarbantartása tehát nem okoz a városnak nagyobb költségeket a győri battéria j . karbantartásánál. Minthogy a nyilt levél meg megemlíti, miszerint nem valószínű, hogy a (ianz-gyár a telepet ugyanazon árért szállítaná, mint ahogy neki ajánlották, erre mi még csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy tudtunkkal a Ganz-gyár az aecumulatorokra vonatkozó ajánlatokat változatlanul nyújtotta be a városnak. A nyílt levél további tartalmára nein rotbktálunk. Budapest, 1908 aUgttZZtua hó lén. Kiváló tisztelettel Airiiinid'ifor-ijiji'ir l!i*zci'ntjtári InaltptmH WMÍrkip*)istUisige. Városi világitási szabályrendelet. Városunk villamosvihígitási és erőátviteli telepének hatóságilag megállapítandó áramszolgáltatási szabályrendelete 4—t>. jj-ait, melyek mult heti számúak hói térszüke miatt kimaradtak, folytatói Lg •• közöljék: 4. S. A villamosáram használatára vonatkozó írásbeli jelentés a telep üzemvezetőjénél uyujtaudó be, hol erre vonatkozó minden szükséges felvilágosítás is megszerezhető. A bejelenteni ív aláírása kötelezi a fogyasztót a vilaniosáramnak a fogyasztóval közöit feltételek szerint egy évig való használatára, de a fogyasztó — Már mi a kő ütött ebhez, tűnődtem magamban. Türelmetlenül vártam a végét. No hisz azt várhattam. Amint az egyik nótával végzett, haladéktalanul belé kezdett a másikba. Abszolút semmi szándékot sem mutatott a félbenhagyásra. Mikor már vagy tizedszer kapott bele egv elcsépelt opera áriájába, kijötteni teljesen a türelemből. — Mi a tatár ütött ehhez'.' C-ak legalább azt tudnám, ki ez a futó bolond. Azzal sebbel-lobbal felrántottam a spalet-táhlákat. amiket időközben .-ikerült felfedeznem. Káprázatos holdvilág vakított el egy percre, Mire tisztán láttam, az én szeladotiom hihetetlen meeazeeégben lebegett előttem. Összecsapott guitartnót át, azzal utcu neki, vesdd el magad, rémült futásnak eredt. Váltig néztem utána, de nem látszott egvéb a távol félhomályból, mint egy óriási kávészinü folt. Az. körülbelül az überciherje lehetett. Aztán csend lett ismét a kihalt utcán. Visszaká.-zmálódtain az ágyamba. Kicsit káromkodtam is, azzal befordultam, hogy aludjak. Am ez c-ak szándék maradt. Máskor, a inenydörgös mennykő is leüthetett volna mellém, nem zavar. I>e most nem tudtam aludni. Folyton ott csengett a KI strófás nóta refreiuestól, a fülemben. Legnagyobb ellenségemet annyit nem áldottam az életemben, mint ezt a hóbortos, sálga-kabál tulajdonost, de ez nem használt. Kívánhattam én annak -zehhnél is s/.ebbeket. attól én el nem aludtam. Igy történt meg velem az a világhírű Csoda, hogy a hajnal pirja ébren talált az — ágyban. A hétnapi nem alvástól egészen ináinoro- voltam, ugy hogy reggel a s/.obacicus helyett a kéményseprőt OSÓkoltam meg, a délelőtt folyamán pedig bárom tantárgyból szekiindáztatn be egyszerre. De jött BS este ismét. Soha oly örömmel nem üdvözöltem a duzzadó párnákat és soha annyi szép reménynyel nem készültem az alváshoz, mint ezeu az estén. Abban a boldog hitben fordultam be a fal felé, hogy nyugalmam végre meglelem. S elaludtam. Ugy kél óra lehetett éjfél után, mikor felnyitottak az én álomtól megterhelt szemeim, mert megint felébágatott az a saeroaosétlen flótás. Peraee, hogy a tegnapi szerenádos volt. A különbség csak az volt, hogy ma az eső is ugv szakadt, mint az özönvíz, s a szél vorsenyt dudált a hü lovaggal. Kleinte a melodikus hangok e-ak a pianisszituó szolid határai közt váltakoztak, de következett egy keserves kínnal kivágott felső (' is. Nagy adag flegmával vagyok megáldva a természettől, de ez kihozott a sodromból és bömbölve kezdtem szidni azt a troubadurt é> az. öklömmel fenyegettem bele a sötétségbe. Kbböl sem lett egyéb hasznom, mint az, hogy egy erős gesztus következtében csörömpölve hullt alá a vizes kor-ó társaságában néhány tintás kalamáris. Be, ba önök azt képzelik, hogv furcsa selad<nom távozásával vége szakadt a lovag korba lllö hódolatnak, akkor nagyon csalódnak. Az én lantosom eljött másnap. Eil jött harmadnap is. Már láttam, hogy komolyan kell fellépnem vele szemben. — No várj majd teszek én erről — fogadkoztam. Ks tettem is. Lakott a házban egy bicskás béres gyerek K/.t szemeltem ki segitő eszközül. NBgyszerüen megállapodtunk. . . . lieggel B gyerek véresre kannolá/ott arccal állított be hozzám. A kezében diadabna-an lengetett egy kávészinü foltot. Mindjárt ráismertem. Troubadurom smlékezets kabátjának néhai csücskéje volt az. Megjutalmaztam a gyereket kél .. Hölgy "-gyei, aztán boldogan tettem el a gyászos véget ért köntös meghódított rész.cc.kéjét. Még a-, iskolába i- azzal léptein be: — No fiuk, ezentúl alhatom. Hanem azért a szokásos időben inSgOSOodÜu ablakom alatt a szerelme- tenor hang. Elképedtem a csodáik 1 i/.«lStu] ,