Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-08-02

XXX. évfolyam, Pápa, 1903. augusztus 2. :

n szám. PAPAI LAPOK. Pápa váron hatóságának és több papai a pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap, Szerkesztőség i Jókai Mór-utca 869, szám. KiixIoiiiMital i Qoldberg Gyula pspirkereskeáéss, Fő-tér. TeUfún-tsém: 41 Felelős szerkesztő: KÖRM EN] >Y lií'l. \ Klőfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre Ii» kor., felévre G k.. negyedévre ;i k líjrves szám ára ,'ill Idlér. Vadbeszéd. A napi események hatása alatt álltam, midőn rendes sétámra indultam. Útközben egy 'égi, jó barátomat hozta elém a véletlen Kezet fogtunk, együtt mentünk. Arról IK -/éltünk, mi a kedélyeket e napon leginkább forrongásban tartotta: a bileki borzalmas eseményekről. »lme a ii kedves katonaságtok — szóltam — s a katonai szellem méltó gyümölcse. Valóban az ember nem is mer Ítéletet mondani, fél, hogv az. iszonyat és a fölháhorodás túlságosan hatalmába ejti értelmét. I)e annyi bizonyos, nem elég annak a néhány embernek a g üntetése, kik a gyászos következményű dolognak közvetlen okozói, hanem ítéletei kd! mondani abban a körben uralkodó közszellem fölött is. Az a hibás, azt kell megváltoztatni!- — Barátom mosolygott. Ne hamarkodjuk el a dolgot — igv szólt. Ne általánosítsuk az egyes jelenséget. Személyek mulasztásáért ne vessünk követ i ;< te-tületre. Csak egyesek hibásak, sőt azoknak hibáját i- a kényszerűig gyöngíti, magyarázza. ]] szavakban ellen mondá.-r, találtam, de min szóltam, magamban gondolkodtam. I- mikor némán haladva utamon hazaértem, ugy én iU ni, hogy én nemcsak egyeseket ültetné!- oda a vádlottak padjára, az erkölcsi Ítélőszék elé, hanem az egész közs/elleinet i-. Gondolatban szobám tárgyaiéi terein lett, - mini a közvád képviselője megkezdettem szédemet. Tekintetes Ksk üdthiróság ! Bevallom, nem minden elfogult-ág nélkül emelem fel jelen esetben vádló s/.avaniat. Elfogulttá tesz egyrészt az. Ítéletet kihívó büneselekvény azon természete, mely szerint ez nemcsak a léteit-, hanem egyszersmind az erkölcsi törvényekbe is ütközik ; másrészt pedig az. a hosszas, gondolkodás-szülte meggyőződés, hogy a vádlottak padján nem látja szemünk mindazokat, kik bünrésze-ségüknél fogva a vádlottak sorába tartoznak. De részint az érző sziv elhallgattatásával, részint a törvény erejébe vetett bizalommal, legyőzöm lelkem elfogultságát, s iparkodom a iTek. Esküdtbíróság szeme elé a valóságnak teljesen megfelelő képet állítani. Beszéljenek maguk az események. I Ismerik mindnyájan, így tehát rövid lehetek. A hercegovinai Miiek melleit tartott katonai gyakorlatok alkalmával lö magyar katona a I.V-os hőségnek áldozatul e.-ett, |s egész, csapat katona, súlyosan megbetegedett. Tizenöt emberéletről kell tehát számot adniuk azoknak, kik a \á llottak padján ülnek. Nekik kell számot adniok, meri a halálesetek néni u véletlen szerencsétlenségek krónikáját gazdagítják, nem is a természet elemeinek romboló erejét hirdetik, hanem az einher niegtével védéséről tesznek bizonyságot. A hőraérséknek mag:.- foki nem lett volna életet kioltó hatalom, ha i Csapatol nem kényszeritik oly nagy ut megtételére, közben gyakorlat végzésére, majd ismét az ut folytatására, s ha megtesznek minden óvintézkedést, amit minden ember erkölcsi értéke megkívánt volna, he ez ebben az esetben nem tortént meg! A szegény áldozatok az. elviselhetetlen hő-égben parancsszóra, a beléjük oltott engedelmesség által vezetve teljesítették kötelességüket. Ebben a parancsszóban találom én Tik. Esküdtbíróság a vádlottak első nagv hunét, s minősítem azt. elkövetési bűnnek. Azok, akik itt igazságos ítéletet várnak cselekedeteik fölött, megfelejtkeztek arról, hogy az. a szegény ember az. egyenruhába öltözött testtel is einher marad. Nem anyag, hanem egy egyéniség! Nemcsak egy hatalmas világnak parányi része, hanem maga is egy ege.-z kis világ, önálló szívvel, lélekkel, sajátos életcéllal. Akik ott a téren a parancsszót kiadták, egyenlő ruhát láttak e-ak, de emliert nem látlak. Tudták ugyan, bogy embernek szól a parancsszó, de őkel emberszámba nem vitték. Ívéit terheli lelküket 15 emberélet! Ezért ülnek ott a vallottuk padján! Ezért jelentem he a Tek. Esküdt bíróságnak bűnös cselekedetük minősítésénél, hogy bűnük mindenekelőtt elkövetési hűn volt. A vádlottak t. védőjének a tanúvallomásokból meritetl enyhítő körülményét, hogv az elviselhetetlen hőség esak később keletkezett, fokozódott, el nini fogadhatom. Mert ha a védelemnek ezen pontja a valóságnak meg is. felel, még akkor sem semmisül meg az elkövetési hűn, mert az előrelátás, az erkölcsi felelősség követelménye fennmarad akkor is. Avagy nem lett volna e kötelessége a vádlottaknak az elővigyázat, nem lett volna-e kötelességük az időjárás változásainak eshetőségét figyelembe venni'.' Es ha már ezen kötelességüknek teljesítéséről TA INC A. Az uteárílál utca népe összetódul: Mi nagy baj történt Istenem? Igy mondják: a kocsi átment Kgy szegénv, munkás embeien. Az orvost hívják, megvizsgálja . I.e. kell majd vágni a kezel, A baj nem komoly, meggyógyulhat, Testét nem érte a kerék. Az uri fogat tova vágtál, Blas' nem tőrtént baj semmi sem. Csak egy Család jut nyomorba 8 ki tehet arról Istenem. Érdél] Ernő. A vármegye betege. — A ,1'iijitti i.itj,uh" eredeti tárcája. — Irta Palásth] Marcell. I gy indult neki az életnek Veér Miklós, mint •U szokatlan fényű hatalmas latoké*, Kiszámithatlan v

°h a jövendője, de abban minden ismerőse megegyezed, hogy bármi léire robbanjon ki, az. élete nem lesz. hétköznapi. Mikor fölkerült lludapestre, a nvirségiek a kn.zinóhan, otthon, a patikában és a cukrászdában lázas érdeklődéssel bújták a lapokat. Most egy leinek védobeszéddel ragadta el a hallgatóságot, majd a miniszternek szerzett az. ellenzék tapssi közön ke-erü félórát, s e mellett ráért arra, hogy mint drámaíró i- arasson babéit, ráért a társa dalini élet robotjára, pedig a hitvese, S isátszorszép Itoér Judit, mindenütt ott akart lenni s a napi bustonnégy Órájából két-három óra a kártysasstal számára is jutott. Úrök kár. hogy ezt a pár órát nem lehetett elsikkasztani napjaiból. Kgvsz.er egv nagv kártyabotrányba keveredeii bele, amelynek szennyes habjai kic-aptak a ka-ziuó lefüggönyözött, kipárnázott ablakain s a hírlapok csatornáin szétözönlött az ár az. utcákon, magával sodorva a Veér név roncsait. Sohasem illeszkedtek azután ezek a roncsok egésszé; arra pedig fáradt volt, hogy összedrótozza. A Veér Miklós neve meghalt ; a felesége rissiakapts bélyeges birói papirossal a lánykori nevét ; a kerület uj követet választott és Veér Miklós eltűnt. Hogy az. asszony is ott hagyta, azután minden mindegy lett neki. Tiz év esik itt közbe a történetembe, amelyet Veér Miklós Amerikában töltött és sok, nagyon sok nyomorúság, még lóbh megalázkodás és egv egé-z. tengerin i lu uidy. Mikor aztán niegkoppadvs, összetörve vissza keruh a pátriájába, nagyon csöndes és nagyon különös ember lelt. Igv ivott, mint a nagy korlx Ivek és ügyéit, olv visszavonultan, oly magánvo-an, mini a nagy bölcsek. A korhelysége nem tünt föl, de a maga nemtörődöm-égéért elnevezlek |)iogénes Miklósnak. Csak épp annyit ődöngött az. utcán, amenuvire föltétlenül kénytelen volt. Az. ideje javát fűtetlen szobájában az iróa-ztal mellett, vagy a korcsmában töltötte. Hogy honnan tellett annyit innia, azt ködös fővel Íróasztala mellett töltött hajnalainak tanuja tudhatta volna csak. DolgOSOtt mint egy gép, s mint a gép, csak az — olajért. Másolás, programmbes/éd, replikák, és kapaszkodó képviselők programmheszédei, beszámolók és ünnepi szónoklatok, doktori értekezések, cikkek hihetetlen masszában kerültek ki a tolla alól. Aztán, amint pénzl látott, ivott, ivott, ivott . . . Kzért jósolták egykor való táncosnői, hogy az átokban fog meghalni s ezért sóhajtoztak !