Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-08-02

2. PÁPAI LATOK. 1903 auguszt us megfelejtkeztek, Dem ismerték-e szí s téte­les törvényt, melyre egykor esküt tettek, H uzt a még sokkal fönségesebb erkölcsi tör­vényt, melynek megtartására s szent Isten kötelezte ókét? Nem félek kimondani Tek. Esküdtbíróság, hogy én itt is bűnösségei látok ! Nem telek kimondani alt sem, hogy ez a littn nem azonos az elkövetési bűnnel, hanem ismét egy ujabb bün, s azt el­mulasztási bűnnek minősítem. .Mi áll teliát előttünk'.' Tizenöt élet. semmisült meg, ez a tény. Elkövetési-, és elmulasztási bűn a létrehozó ok, ez a vizs­gálat eredménye. Igy, hogy pusztán a/, értelem okoskodásaira, s a józan logika törvényeire támaszkodva kívánhatom Tek. Esküdtbíróság a vádlottak elitéltetését ! Es ez az ítélet nem enyhébb, sőt in­kább szigorúbb lesz akkor, ha nemcsak az értelemre tekintünk, hanem az érzelemre is hallgatunk. Tegye mindenki szivére a kezét és ugy kérdezze: hány remény tunt le? . . . hány remény szállt sírba? . . . Az egyikei elaggott Bzülője várta a szülő házba; — reszketi' kezű atya, őszhajti anya. De hiába várták! — A másodikért özvegy] édes anya imádkozott: imádkozott liáért, I támaszáért, mindenéért. De hiába imádko-| zott ! A harmadikat a mátka ölelő karjai boesátotta útnak, — óh de ez az ut nem-! esak a távol idegenbe vezetett, hanem haza i.- vezetett Az ő ntjok a hideg anya­földbe vezetett. .Mindegyiket felnevelte a ma­gyar nemzet, számított életükre, munkás karjukra, ha kell, elhulló vérükre. Hiába számított! Ki adja vissza a szülő gyerme­két, az édes anya támaszát, a mátka jegye­set, a nemzet hu iát A SZUlO <' y ér­mekét nem látja már viszont, a mátka je­gyesét nem csókolja többet. Nemzet hü bajnokát nem üdvözli bennük, sírjuknál meghajlott utolszor a zászló. Tek. Esküdt­bíróság ! A halottakat feltámasztani nem lehet. De halálukat megtorolni, — igen. Ezt kívánja a hideg boncoló értelem, ezt a melegen érző BZÍV! 10 kettőre hallgassanak, s ám mondjanak Ítéletet! De nem! Még egy pillanatra várjanak az ítélethozatallal ! Szemem a vádlottak padjára tévedt, s látom, hogy akik ott ül­nek, bűnösök Ugyan, de nem egyedül bű­nösük ! Hiszen ezek mindannyian egy testület tagjai, s egy szellem örökösei ! Lelkük ennek a szellemnek hékóját csörgeti, s aka­ratuk ennek a szellemnek rabja! Nem mentség ez Tek. Esküdtbíróság hanem csak magyarázat ! Nem is azért említem, hogy bűnüket, amely fölöti nemsokára Ítélet hangzik el, kisebbítsem, hanem azért, hogy reá mutassak arra a vádlottra, kit ide hurcolni társadalmunk mindeddig gyönge volt, — a k ö z s z e 11 e in r e. A gyászos esemény fő étrehozója ez a közszellem ! Döntsük romba, semmisítsük meg ! Mert csakis akkor, ha ez a közszellem a maga erkölcsi ürességével meg­szűnik, ha a tartalmatlanságot magas cél, nemes ideák helyettesítik, lehet jelen Ítéle­tünk kimondása biztosíték, hogy ily Ítéletre szükség többé nem letud ! Vádbeszédem véget ért! Az Ítélet ho­zatal nem az enyém! Mondjanak önök Ítéletet! Vesse az urnába a fehér, avagy fekete golyót mindenki saját bölcsessége .-zerint. de ugy, hogy lelkiismeretének Ítélő­széke előtt nyugodtan megállhasson ! Ln kötelességemnek eleget tettem, s tudom, hogy ezért fölöttem Isten mond ítéletei ! alpha. Városi világitasi szabályrendelet. Pápa város villamos világitási és erőátviteli tslfpének hatóságilag megállapított áram szolgáltatási szabályrendeletét a város világitási bizott-águ a mult hó 28-iki ülésében végleg megállapította. A szabályrendelet szövege, melv bat szakasz­ból áll a kiivetkező: 1. I­Pápa rend. tan. város villamos-telepe mind­a/.oti utak, utcák és terek mentén, hol a magán­fogyasztók részére vezeték-hálózat van tel szerel ve, a magánfogyasztóknak a következő" feltételek alatt ad áramot. ' A magán fogyasztásra a vezeték-hálózat esak asoD esetben fog kiterjesztetni, ba a vezeték-hálósat felszerelésének költségei a várható fogyasztással arány­ban állanak. A villamos-telep világítási és erőátviteli célokra a 2—2 vezeték kó/.ött 220 Volt üzemfes/.ültséggel hiró egyenirányu áramot szolgáltat. A városi villamos-telep egész éjen át megsza­kítás nélkül szolgáltat világítás céljából áramot. |.; r ,-;_ átviteli célokra a nappali én éjjeli áramnak, illetőleg mennyiségének leadását, továbbá a nappali világítási áram mennyiségének szolgáltatását függővé teszi a villamos-telep gépészeti berendez fisénak megfeleld kihassnálhatásától, vagyis korlátlan bejelentés elfoga­dására villamos erőátvitel céljaira a telep magit nem kötelezi. lik a vezetékhálózaton javítások volnának szükségesek, vagy pedig a hálózat msghosszabitása miatt ezen vezetéken szerelők dolgoznak, akkor jogában áll a telepnek az erre szükséges időre az egééi hálózatot, vagy ennek egy részét a nappali órákban kikapcsolni, köteles azonban ilyen esetben a megszakítást a fogyasztókkal idejekorán tudatni. A vezeték-hálózatban a megbatározott áram­feszflltségdek lehetőleg egyenletesnek kell lennie • .">" ,,-ot meghaladó feszültség ingadozásnak a villamos­telep által normálisnak megállapított feszültséggel szemben előfordulni nem szabad. Kivételt képez a rövid zárlat által keletkezett, pillanatnyi feszültség, ingadozás. 2. I. Az utcai vezeték-hálózattól ai utcai berendezé­sek Ólombiztositójáig, illetve főáramszámlálójáig szol­gáló csatlakozó-vezeték elkéstitésél, esetleg javítását vagv megváltoztatását a városi villamtelep kizárólag magának tartja fenn. A főólombiztosítókat és áramszámlátokat <• <i­a városi villamtelep szállíthatja és állithatja fel az áramszolgáltatási szabályredeletben megállapított sze­relési dij fejében. A főólonibi/.tositók és számlálók felállítási he­lvét a villamos-telep választja meg, illetőleg hagyja jóvá agy, hogy az áramszolgáltatást mindaddig meg­tagadhatja, mig megfelelő száraz és kossáférhetd helv rendelkezésre nem bocsájtatik. A számláló az utcai vezetékhez lehetőleg közel és csakis szilárd, rázkódástól ment falra vagy talapzatra szerelhet >. a) A villamos-áramnak egységár vilá) célokra 100 Watt-óránkint 7, szóval hét fillér, ha azonban az áram egy évben 500 órán felül hasz­náltatnék, az 500 órán túl eső résznek az ára 100 Watt-óránkint 1 fillérben állapittatik meg. Az évi használati órák száma akként állapit­tatik meg, hogy az eges/, évi hektowatt óra elfogyasz­tás elosztatik a felszerelt áramfogyasztó-lámpák egy­idejű hektowattban mért áramfogyasztásával. /-) A 2 vagy legfeljebb a .'» lámpáig terjedd berendezéseknél a villamo.s-telep, az áramot e«i'iről­esetre megállapított évi átalány összegért szolgáltat­— De kár érette, óh be kár ! A vármegye urai valami horközi értekezleten kimondották, hogy mégsem járja, hogy egy Veér, aki bo/.zá még fényesebb elme is, mint az egész vármegye egybegyúrva — természetesen a jelenlevők kivételével — ugy pusztuljon el, mint egy kóbor kutya. — De mit tehessünk '! llüszke. mint egy spanyol koldus. — Nem fogad el semmit. — Az emberektől uem, — de hát a vár­megyétől '.' — Az igaz, hátha attól elfogadna '.' Am az volt a bökkenő, hogy a vármegye üres pénztára a póthitelek 170 százalékon keserű tengerén úszott, s a minisztérium hamarosan tönkrekaifkázza az embert. — Két mód van osak arra, — találja fejés a szöget a főjegyző, — bogy ti-ztes-ége- tormában eltartsuk azt a szegény liut. Egy : a vármegye bör­töne . . . — No hallod, hát ezt tisztességes szállásnak tartod '.' — Vágott közbe a vármegyei li.-kus. — Olt van hát a kór hát. — Kbben már vau valami. Akkortájt épp rossz idők jártak Voér Miklósra. — Nem tudom miért — mondogatta minden megrendelőm nagyranőtt-o a cipőimben, vagy a , l kaptám kopott cl. Koppant fogy a megrendelés. Iis J a/, átkozott filloxera ! A bor is drágul. s csakugyan, mintha a vármegye összes akar­nokai mind megnőttek volna, senkinek >em kellett som védő, sem -/\íi, sem programmbeszéd és TallÓS Dome, a/. .Igaz mló" szerkesztője, mintha végképp belégárgyult volna a koronastámitásba, fél summákat fizetett a cikkeiért mindig és ezt is forintok helyett koronákban. Így aztán rászánta magát Diogenes Miklós sok szép rábeszélés után, bogy — Iston neki - - föl­Csap a vármegye betegének. Ne bestéijetek nekem többé a vármegyei panam­mákról. (Jyönyőrú'ség volt nézni szegény Diofésstt. a mióta „beteg" volt. Külön szobát kapott a kórházban s a nagy betegek csihesültes kosztját. Keggelre konyakot (a melynél egyébként többre becsülte Veér Miklós a becsületes gabonapálinkái i - ebédre, meg raosorához egy-egy fél liter bort. Nem is kellett feküdnie. Kijárhatott a városba is, vendégeket is láthatóit. Szóval maga volt a töké­letes boldogság a/, ö „kórházi ápone"--ága. Néha, mig a beteglátogató orvosoknak a feje főtt azon, hogy micsoda ujabb jelenségét is írják be a hetcguaplóha a Veér Miklós „sorvadásának", a derék halálos beteg a „Betekints*-ben bizony­kodott erős muzsikaszó mellett, hogy : — Soh'se halunk meg. I> akkor »etfl tudta meg Veér Miklós, hogy kutya jár a kertben, amikor már komoly oka lett volna megijedni a betegnapi) komor bejegyzéseitől. Egy fagyos, «leres tavaszi hajnalban, amikor kissé kapatosan ténfergett haza a vármegye betege, beleharapott a tüdejébe a halál kutyája. I tattal ágynak esett és a bor sem izlel többé. — Most már nem mondhatja senki, hogy vár­megyei panamából élek. Élttel köszöntötte a kórház főorvosát, amikor két esztendei betegeskedése mán először találta ágyban az orvosi vizit. Valami fekute máju ember besúgta a minisz­tériumban, milyen cifra beteget ápolnak a vármegy* pentán. No.-za gyorsan kiruccant a központból *0 szigorú Hinokingos tanácsos ur s egy módfelett fürge fogalmazó, aki nagy pályát futhat még be a fog*!' mazás torén, mert csodam.Vl előzékenyen nyitogatta, osnkogattl útközben a vasúti kocsi ablakait s a nagy­ságos ur kis kézi táskája annyit járt a kefében, mintha adogató Icine a longainétázás közben. A panamairtó véetbiaotttág ravSSI taktikával nem látogatott meg egyetlen hivatalos urat -e'» * rárosbaUj hanem a vasútról •gyeaSSSB a kÓrhátS*

Next

/
Thumbnails
Contents