Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-01-25

XXX. évfolyam. Pápa, 1908. január 25. 1. szám. PÁPAI LAPOK. I apa ráverni hatóságának es tőhh pápai • papa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősei.': Jókai Mór-utca 'MM. szám. Kiadohhatal: Goldberg Gyula papirkeraakedése, Fő-tér. Ti Irfon-száni : 41. Felelős szerkesztő; KÖRMENDÉ BÉLA, KlAásetéaek éa hirdeted dijak • káp kiadóhivatalához küldendők. lap ara: egész évre 1l' kor., félévre 6 l... negyedévre S k Kgyes -/am ara ttl lüler. Régi théma. Bizony régi keletű a théma, melyről inie megint irank. I>e föl kell, hogy szólaljunk újból, mert régi, kedves és ez ideig, Bajnoe, valóra nem vált thémánk föleiévénitését nagyon is időszerűvé tette a pár napja lezajlott szép farsangi mulatság, melyet több kedves pápai menyecske rendezett a »Pá pán felállítandó népkonyháé javára, elmondhatjuk, meglepő, Fényes eredméoynyel. Hányszor jelentek meg már cikkek évek hosszú során át e lapok hasábjain a p :i pai n é p k o n y h a érdekében '.' Hányszor intéztük kérő szavunkat városunk intéző kiiiihez, hányszor apelláltunk városunk kedves hölgyeinek szépért és nemesért lelkesülő s lelkesülni is tudó szivére, hogy ne nyugodjanak addig, mig meg nem lesz a népkonyha Pápán. Eme szép és nemes célú törekvéséről kedves hölgyeinknek csakis a legmélyebb elismerés hangjáu emlékezhetünk meg és kérve-kérjük őket, hogy ne riadjanak vissza a kezdet nehézségeitől, de sőt I must elért szép eredményből, mint szent buzgóikodásuk és sikeres iuú'ködé.»ük kedves gyümölcséből merítsenek uj erőt és kitartást a jövőre, :t magasztos cél teljes kiviteléhez. Ha annak okait kutatjuk, vájjon miért nem létesült mindeddig városunkban a népkonyha, arra a következtetésre jutunk, hogy ezen üdvös intézményi nálunk sokan nem tartották és talán most sem {ártják szükségesnek. Többeknek ugyani- az a véleménye, h<»gy a népkonyha egy városban csak emeli és szaporítja a proletárizmust, mert a munkabíró szegény nem keres dolj

gor, ha tudja, hogy a téli hónapokban neki a népkonyha ingyen ad kosztot. Másuk Végre most megtört a közöny jege éaj

me

g azt mondják, hogy a város és a jótémaguk a hölgyek, saját kezdeményezésükből, aranyos szivük nemes sugallata által reltetve, az idei farsangot felhasználták arra, hogy a Pápán létesítendő népkonyha céljaira alapot teremtsenek és megmutatták, városunkban e közszükséget képező jótékony intézmény megvalósítását igazán leikükön viselik. kony egyletek annyi és oly mérvű segély ben részesitik a helybeli szegényekel ét szűkölködőket, hogy a népkonyha egészen felesleges nálunk. De ezen érvek és okoskodások nem állják meg helyüket, mert először is alapjuk nincs, másodsorban pedig a valódi emberbaráti szeretetre, — mely kell, hogy áthassa mindnyájunk szivét és lelkét szegényeinkkel szemben, sehogy sem vallanak. Nem nevel az a népkonyha proletárokat, mely a dolog- és munka kerülőnek nem ad ingyen ebédet. Az meg, hogy szegényeinket oly gazdagon si gélyc/./.tik, hogy a népkonyha egészen »luxus« volna, szintén, majdnem hihetetlen. Eddig legalább nem tudtuk, hogy olyan gazdag város vagyunk, melynek még a szegényei is gazdag segélyekben részesülnek. Nézetünk szerint, főinditéka a népkonyha iránt való közönynek és ellenszenvnek nálunk, azon körillménv. ho<»v unv a város, mint jótékony egyleteink a régi. sablon szerint előirt és követett segélyezési módszertől másra áttérni nem akarnak, a néphonyhára áldozni nem óhajtanak és azt létesíteni sem akarják, attól félve, hogy ha meglesz a népkonyha, saját külön szegényeiknek nem nyújt halják az eddigi élvezett segélyezéseket. Es ez nem lenne nagy haj. Legalább Szegényeink meleg enni valt'd ennének télen a népkonyhában ; mig most a pénzbeli segélyt félre rakják, a természetbelieket meg eladják és hideg, egészségtelen eledeleken nyomorognak. Szóval a segélyt nem arra használják, amire tulajdonkép kellene. Már TA R CA. A nckröl. — A „f'd'yi'i. Lopok* eredeti tárcája. — Irta -I. I.. Napjainkban igen sokszor beszélünk a nőkről: «ok >zó esik a nők helyzetéről, a nők neveléséről, é« • nők emancipációjáról, mely utóbbin érteni szőkéd, ama törekvéseket, melyek oda irányulnak, hogy » nőket a férfiakkal jogi, társadalmi és politikai léren teljesen egyenlő jogtiakká tegyék. Bizonyos dolog az, lmgy a nők eddigelé, sót ég most is egy külön kis világ a nagy világban. •

s

:ijátlagos jelenség az is, hogy a nők helyzete a férfiak helyzetétől mindig a legélesebben különbözött. I gyanazon alkotással, ugyanazon lélekkel a ""k élete egészen más irányt vett. • A századok, mondhatjuk évezredek nem vonultak el nyom nélkül a női-nem fölött i a folytonos családi, társadalmi és nevelési hatások egy bizonyo- typusjelleget alakítottak belőle, mely merőben különbözik a tértinem arculatától. A bin, önző férfi különben a szentírás szavait 's a maga javára magyarázza, mikor azon helyből, lmgy Isten Ádámnak álmában kivett oldalbordájából alkotta Évát, azt igyekszik bizonyítani, hogy a BÓt »* isteni gondviselés a férli javára, I férfi segítségére, támogatására hogy M mondjuk l kényelmére tsretntette. Már a legrégibb idők férfiúi is igy gondolkozhattak, mert ha vizsgáljuk az ember, a eaalád, a népek életét, mindenütt azi látjuk, hogy a DÓ eeak másodrangú fél, sőt alárendeltje, valósággal rabszolgája férjének, ki neki mindenben ura, parancsolója, s életével is föltétlenül rendelkezik. Mert hiszen maga a háza-ság is csupán egyszerű adásvételi szerződés, melylyel a nő a férfi birtokába megv át. Igv volt ez a hinduknál, a gürögökuél, s általában a legrégibb népeknél. Kzen felfogás későbben átalakul, s a ii" méltósága emelkedik. Már a római nőnek tisztelt állása van, de igai.ás a nőt a kereszténység emeli föl. Innen kezdve a nő máinem mint alárendelt egyén, nem mint rabszolga, hanem férje oldala mellett, annak többé kevésbbó egyenlő rangú társa, mint élettársa szerepel. Helyzetükön még többet javítanak • kereestee hadjáratok, A lovagkor, a lovagi felfogás védelmébe fogadja a nőt, s innen már férli él nő Európában úgy a családban, mint a társadalomban egyenlőrangn telek gvanánt tekintetnek. Ez a nőknek helyzete hosszú időkön kertéitől, még azután a XVIII. nálad végén, részint laocíálíl szükségletek, részint pedig a nőknek képeeiegeikre való tekintetekből, az. é. am. Egyesült-ÁHámokból indulnak ki a törekvések, hogy a nőknek jogi állapota is rendeztessék, - nekik nem csak a családi és tánadalmi, baaem • politikai és magánjogi egyenlőség is megiiereateeeék. I.zen törekvéseket követik Európa előkelőbb államai, minek következtében manapság azok már eloltunk sem ismeretlenek. Az emancipációról sokaknak sokféle, különbözőnél különbözőbb felfogása van ; én ez alkalommá! magával az aaaaaeipáeipáoióval foglalkozni nem akarok — hanem engedjék meg mélyen tisztelt hallgatóim azt, hogy az Európán kivid lakó, l kevésbbé müveit népek nőiről s azoknak helyzetéről nyújthassak rövid áttekintést. Miután amég mai napság is teljes, vagy féltudatlanságban levő vadnépek élete nagyon haeonlit a müveit nemzetek legrégibb napjaihoz, azoknak gyermekkorához, nem lesz érdektelen é* haszon nélküli e fáradságunk. Az Európán kivül eső' földrészek közül talán Amerikánál kezdhetjük meg a sorozatot, inert ezen a földrészen vannak azon Eg\esült- A llamok, melyek ben a nőknek minél teljesebb egyaurangusitáaáru vonatkozó törekvések kiindultak. Az é. am. E. A, női szabadság és önállóság tekintetében még nz •ttrópai nőket is jóval túlhaladták. A női függetlenségnek a legesekéivebb korlátait az E. A.-bau nem ismerik, mert az E. A., nőinek egyéni méltósága ellenőrzést nem lür. Szabadon fogadják fértiak látogatásai, velők sétálnak, kocsikáznak, lovagéinak egészen nyilvánosan, anélkül, hogy bárki ezért okét megróhatna. Nemcsak társadalmi, de jogi téren is a legmesszebbmenő függetlenséggel birnak. Amint azmibau az E. A.-ból kitesszük lábunkat, már nyomban más tapasztalatokat szerzünk. Az őslakók közül ott vannak az indusok. Náluk a nőknek s„

rill nagyon alacsony. A házasságkötée náluk adás-vevés < -<alúdi élet í Sió «iim- róla. A férfi c.«k fegyvereit gondozza, s csak a vadászaton