Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-07-26

XXX. évfolyam. Pápa, 1903. julius 20. 30. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatosadnak es tóbb pápai • pápa-vidéki egyesületnek megválasztott ktalftaye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőse^: Jókai klór-utca 969. szám. Kiadóhivatal: Goldberg (iyula papirkcrcskedése. Fő-tér. Telefon uám : 41. Felelős szerkesztő : KÖRMENDY BÉLA. Klé-fizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre 1'2 kor., félévre t! k., negyedévre •'! k Kgvcs s/.áni ára :t() fillér. A kivándorlás egyik okáról. [geo sok szó esett már arról, hogy milyen nagy haj az, hogy magyar hazánkhó! évenként 70—80.000 einher kivándorol. 1, zébe veszi a vándorbotot, elhagyja szülötte földjét, hazáját, kedveseit, gyermekeit, rokonait, jó ismerősek s elmegy messze, tengeren tóira: (igy hogy Övéit heteken, hónapókon, éveken át nem is láthatja; sokszor már csak sirhalmára boraihal annak, kit gészségben, reménységben idehaza hagyott vagy pedig; neki magának esak bölcsője lehetett ez :i föld, de sirja, koporsója már nem: mert messze idegenben, idegen hant borul rája. Nagv haj ez, mert nagy mértékben fogy a munkás kéz, lábán rothad el az aranykalászos gabona, ugaron marad a jó föld s pusztul, szegényedik vele együtt a/, ország is. ez a hajdan tejjt 1-tnézzel bővelködő kannán. Nagy oka lehet ennek, mert hiszen a fa levele is esak akkor hull le, ha agyon sanyarja a hideg, ha megöli a dér; a virág I- sak akkor hervad el, ha összetépi valami gyökereit vagy kiszárad a föld, úgy bogy é'e!< t, nedvességet, táperőt abból sem 8ZÍVhat magához. Nagy okának kell lenni annak is, hogy :. szegény ember itt hagyja családját, itt '-'.vja azt a helyet, lud apáinak sirjai domborulnak ?! S ez a nagv ok szerintem nem más, mint a nyomorúság, sanyaruság. Miből ezen i földön — a mostani viszonyok között még a kibontakozás reménye is mind inkább halványuló csillaggá válik V! Ilyenkor aratáskor végzi a magyar földmives a legfárasztóbb, legnehezebb mun-| kát: a nap izzasztó heve mellett, majd pedig| sárban-vizben dolgozik 3—12, 1--'.'—10 óráig, lti —18 órát naponként s vájjon minő munkabér, minő táplálék mellett. Egy erőteljes, kaszás ember 4—6 hétig tartó aratási időre kap •"><)— 40 irtot, egy 20 éves marokszedő 12 —11 frtot; tehát amott 1 frt, itt pedig 4<l öO kr. napihér mellett kell végezni a legfontosabb, de egyszersmind a legnehezebb munkát. 1 >e erre még rendisen ráadás 1

(

>—12 napi robot is, mikor semmi napszám, semmi fizetés nem jár, hanem csak az általa megmunkált földnek fele termése vagy sok i helven ez sem. sjP Már most gondoljuk esak el, hogy ennek a szegény embernek ez ti legfőbb keresete, ebből kell a téli ruhát, kenyeret rendelni, ebből kell állami, egyházi, iskolai, községi, vármegyei adót megfizetni, ebből kell az egész családot eltartani; vájjon ez a kereset btztathatia-s az illetőt azzal, hogy valaha itt jobb világot ér, hogy valaha itt. johl» sorsa is lehet? Igaz, hogy az aratási időtartam alatt i koszt, ellátás is jár, de haj! minő koszt, minő ellátás ez?! Tápanyagoknak neveztetnek azon egyszerű anyagok, melyek a szervezetbe jutva, azt oly anyaggal látják el, melyek annak szerkezetét megújítják s az élet folyamát fentartják, melyek erőt adnak az embernek. Ásványi tápanyagok a konyhasó, a körlég élenye és a VÍZ, ez meg van bő mértékben, fiiképpen ez a két utóbbi ; hanem az állati és növényi tápanyagokkal már másként áll a dolog. L'gy hirdeti minden orvosi könyv, hogy a testi élet fenntartására okvetlenül szükséges a fehernye, mert e nélkül semmiféle szövet, sejt nem képződhetik. Már most, ha legnagyobb mértékben van a fehérnye a tejben, tojásban, húsban, úgy sajnosán kell megállapítanunk azt, hogy I mi magyar aratóink éppen ezt kénytelenek nélkülözni, mivel ebből kapnak legkevesebbet, legfárasztóbb munkájuk közben. Mert az étrend napról-napra, bétről-hétre csak hahlevtshől, meg mácsik — főzött tésztából — áll. Igaz, hogy a gabonanemüekben s hüvelyes vetemények ben is ugyanazon tápanyagok találtatnak, melyek állati tápszerekben. Csakhogy ezekhői ugy-e bár sokkal többel kell fogyasztani, ezeknek a megemésztése hosszasabb időt, nagyobb emésztő erői igényel 8 mégis az életerőt lomhábban és kisebb mérvben tartják fenn, úgy hogy azaz arató kénytelen keresetének egy részét táplálóbb eledelekre költeni azért, hogy elvégezhesse az elvállalt fáradságos munkát. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy sokszor napi járó földre kell a tiszta ruhát utána hordani, vinni, vájjon lehet-e itt reménység arra, hogy valaha jobb módba, jobb körülmények közé juthatna'.'! Bizony itt az. ideje, hogy intéző köreink az. ilyesmire is kiterjesszék figyelműket, mert ha van rendelet arra, hogy a leölésre szánt csirkét fejjel lefelé lógatni nem szaTA WCA. Szomorúság. Valamikor vidám legény voltam, Valamikor lány után bomoltam, Valamikor oly szép volt az élet 8 SSt biliéin, hogy ugv lesz, amig élek. Nagyot fordult a sorsom azóta, Nincsen leány, elfogyott a nóta. Mint eltévedt vándormadár járom, Esi az én bús, egyhangú világom. K. It. Mégegyszer a csókról... — .A l'iijiai Lopok* eredeti táreája. — Irta Hu». Balassa a mi jóuevü irónk, aligha sejtette, hogy milyen érdeke* vita tárgyát fogja képezni az C könyve. Jó magam nem vagyok ugyan a vitatkozás harátja, legjobban szeretek gondolataimba mélyedve ''"Ugatásba merülni, de hát ugy el csodálkoztam • nu filozófusunknak a csókról való tudományos ejtegetésén, hogy nem állhatom meg szó nélkül. Edes Istenkém ! Hisz' mikor a pompázó viráRokban gyönyörködni akarunk, nem mindenki vesz | mikroszkópot a kezébe, hogy meghatározza a növénytan tanítása szerint, annak alkotó részeit. Avagy ha a millió csillaggal hintett bársonyos égbolt szemléletébe merülünk, I magasztos érzelmekkel telik meg a szivünk, a lelkünk, vájjon ott ülünk-e ilyenkor a csillagvizsgáló torony búvár szobájában, hogy segiiségül vegyük tudományos eszközeit? Szerintem ilyen a csók is, mint a virág és a csillag. Nem szabad elemezni, részekre bontani és egyszerű fizikai tüneménvnvé degredálni, mert elveszti mámorító hatását, mint a virág a hímporát és a csillag a ragyogó fényéi. Miként a virág bájoló hatása elvész a sejtek vizsgálatánál, miként illata bele vegyül a laboratórium szeszes levegőjébe, ugv tűnik el a OSÓk értelmi", mivolta lelki szemeink elől, mihelyt rózsaszínű légkörébe hideg, szürke tételeket állituuk fel. Megvan ugyan a csóknak is a maga saját matézise, amely szól ilyenképen : 1=0 1 : 2 — ? ? Keltőnek épen elég. De csakis ezt az egvetlen tételt türi meg csók ö magassága, kinek feltétlenül hódol a világ boldogabb fele. Azt irja a mi bájosan naiv filozófusunk, hogy : „vagy az egész világ ostoba és a csók semmitérő, üres pózolás, vagy én vagyok ostoba és a csók, igen szeretetreméltó és kívánatos." Hogy a dolog „nyílt kérdés" ne maradjon, megpróbálok felelni rá. Kn nem vagyok filozófus. Egyszerűen : boldog, szerelmes menyasszony. A mátkaságunk ideje kissé hosszadalmas, a kis anyámnak pedig vannak ugvnevezett elvei. Ezek közé tartozik az is, hogv nem szabad csókolóznunk a vőlegényemmel. Kissé feszes állapot. Mi segítenünk rajta. Szinte látom a kedélye,, mosolygó néniket és bácsikat, mint bólintgatnak aiüsl glóriás, okos fejeikkel, természetesnek tartva a nagy tilalom megszegését. Ne mosolyogjanak kérem. Korán teszik. A gvanujuk nem ei/i'<:en áll. Teóriából beszélek. Ks, hogy ezt tehetem, azt az. én jegyesem imádni való rafinériájának köszönhetem. I) — ugyani- (milyen kár, hogy ehhez az I I hoz i- <-«ak közón-éges nyomda festéket ha-zini!nak , tehát <> egyszer minden nagyobb előkészület nélkül megcsókolt. i Nyugtassanak meg kérem, hogy ezzel nem vétkeztem a mamám ellen. Hisz, ha Eva anyánk azt a bizonyos almát csupán az ajkához szorítja, bizonynyal nem űzetik vala ki lángostorral az éden kertjéből.) Itt kellene következni feleletemnek ami filozófusunk a/.on kérdésére, mit érez az ember csókolózás közben és azutáu I Az első kérdésre, megvallom, nem tudok választ