Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903
1903-07-19
XXX. évi oly am Pápa, 1903. július 19. -2i). szám. PAPAI LAPOK Pápa varos hatóságának es több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór-utca 069. szám. Kiadóhivatalt Goldberg (Iyula papirkeretkedéae, ffl-tér. Ttitftiii-szám : 41. Felelős szerkesztő: KÖEMENl >Y BÉLA. Klőfizetcsek és hirdetési dijak • lap kiadóhivatalához küldendők. I lap ara: egén évre Ili kor., félévre ti k., negyedévre .'1 k Kgves szám ára .'!() tillér. Az idei termés és a gabonaárak. Megnehezült az idők járása gazdáink feje fölött. Sorstik válságos lett és éppen a legutóbbi rendkivüli és abnormális időjárás miatt, amely nemcsak az idei jó terméshez fűzött szép reményeiket tette egészen tönkre, de magát a jónak Ígérkező termést is. Pár nappal előbb még jó aratásról és termésről Írhattunk volna, most azonban az idő viszontagságai következtében, sajnos, esak az ellenkezőt konstatálhatjuk. líégi tapasztalt gazdák nem emlékeznek ilyen aratási időre, mint az idei. Más alkalommal is voltak ugyan kiadós, nagy esőzések, most azonban négy és fél napig folytonosan esett és azután .5—4 napi szünetelés után ismét újult erővel kezdett esni az eső igen nagy mennyiségben, mely utóbbi csapadék már magában sok lett volna és elég arra, hogy az aratást, elrontsa. A hűvös, kedvező idő, mely junius utolsó napjaiban volt, egyébként is visszatartotta a normális viszonyok között Péterl'úl napján kezdődő aratást, s igy csak e hó 4-ike körül lehetett azt megkezdeni, az alig 4 napig tartó munkát pedig a kedvezőtlen idő félbeszakította. Ma már alkalmunk van meggyőződni arról, hogy mily károk értek bennünket. A keresztekben fekvő gabona kivétel nélTÁRCA. Kórházban. Siralmas arcok, vézna testek, Kinos nyögések, sóhajok, Kérő imák és búc remények : Ti töltitek he e lakot ! Itt egy elaggott béna harcti, — Halkan pihegve — néz reám : Tekinteteiében fajdalom vau, Nyugodt tűrés a homlokán. Honvéd volt — mint elmondá —- egykor, Küzdött ő is, mint hős kebel; He ifjúsága, szép családja Kihalva — árván hagyta el. Fgykor a kard volt hü pajtása, Most mankó lett bús támasza; Ez hűbb társa volt, mint a fegyver, Ez el nem hagyta ót soha ! — Minden beteghez jön valaki : Einlud kissé a fájdalom . . . Mit érezhet ö egymagában ! Uo//á megyek : vigasztalóin. kül mind (isi ráz ni kezdett, amely keresztek pedig megcsúsztak, vagy közvetlen az eső előtt aratattak le, tehát, nem voltak megüllepedve, igen nagy kárt szenvedtek, mert minden kéve esirás. Sőt az a hihetetlen állapot is hekövettkezett, hogy a lábán levő gabona is csirát fogott. Természetes, hogy ezen körülmények a gabona ipialitására igen nagy befolyással vannak és lesznek. Sok lesz a hiba és kár a gabonákban amiatt is, hogy a tulérés és ;i szalma korhadtsága következtében sok fej és szem a tarlón marad. Különösen sokat szenvedtek az árpák, melyek qualitásukat elvesztették és az árpának a szine, amire főstllvl szoktak fektetni, inkább barnás, mint fehér. A búzák nagy része még éretlen s ezek! eu sem igen bizhatunk, mert egyrészt a rozsda, másrészt a hesszeni légy pusztított bennük erősen ég félő, hogy a 2<» fokkal magasabb és melegebb hőmérsékü időjárást, mely utóbb beállott, nem fogják hőütés nélkül kibírni. A zabok szintén sokat szenvedtek : igen sok, amely jónak mutatkozott, megdűlt, s tekintve, hogy virágzásban érte a sok eső, káros befolyással volt a .-zeniképződés minőségére. Leginkább hirták a sok csapadékot a répák, melyek az igen mélyen fekvő részek kivételével, elég szépen fejlődnek ; a tengeri és burgonya már többet szenvedett, tekintve, hogy fejlődésükben visszalettek vetve és inkább melegre lett volna szükségük. Ezek előrebocsátása után az idei termésről azt mondhatjuk, hogy szalmára nem igen lesz erős a termés, azonban szemre meglehetős közép termésre számithatunk, ha abnormis viszonyok még közbe nem jönnek és az idő megengedi, hogv mindent betakaríthatunk. Kilehetünk készülve azonban, hogy igen nagy differenciák lesznek egyik-másik gabona tábla hozatna között, mert a kilúgozott, érett gabona igen sokat vészit fajsúlyúból. Ha már most tekintetbe veszszük az ország összes gazdasági tudósításait az idei közepes termésről és látjuk mindenfelé a panaszokat, s hozzáveszszük még, hogy a mult évi gabona-készletek mind elfogytak : érthetetlen előttünk, hogy a gabona árak mindezek dacára alig 20 fillérrel emelkedtek. Minthogy semmi okot nem látunk arra, hogy a gabona ára tényleg ily alacsony legyen, azzal a tanácscsal szolgálhatunk a gazdáknak, hogy aki csak teheti, ne dobja azonnal piacra gabonáját silány úrért, hanem segitsen magán bármely más módon, akár kölcsön fölvételével is, ha szüksége van pénzre, mert még a kölcsön tőkének kamatját is igen bőven megfogja hozni az, ha gabonáink áruba bocsátásával kissé Mosolygok rája nyájas arccal, S amint el-el csitítgatom, <> rám néz s mintha mosoly ülne Ottan, a bágyadt ajkakon. Tán olyankor fiára gondol . . . Talán magára, amikor Ifjú derű mosolygott rája Es boldog volt óh annyiszor. ...Ok ifjúságnak bűvös álma, Mint róssafelbő elrepül S a bús aggságnak kínos terhe, (Hvan hamar ránk nehezül. Kovács Lajos Megint a csókról. — A ,Pápa\ Lapok* eredeti tárcája. — Irta Flloiófn. Merl hát ez kimeríthetetlen téma. Az emberiiáj Seai unt bele évezredek óta. Mód nélkül megörült, amint kitalálta és nem tud le-zokni róla. Megirták már könyvben is az egész históriáját. Hanem avval a könyvvel szeretnék egy kicsit öwoveszni. Mert én ugy gondolom, hogj Ádám ioEvs nem oeókolóstsk a paradicsomban. He hát ezt én csak ugy yomloímn. Aki azt a könyvel irta, az meg bizonyára twijn azt, amit megirt. Igv valószínűleg jobb lesz, ha én hallgatok. Nem vetettem bele magam a históriába, hogv porlepte fóliánsok és sárga pergamenek között kutassam a csók genezis korábbi és későbbi fokozatait. Tisztelem a históriát, de csak mint a szociológia tapasztalati anyagát, vagy ha fordítva gondolkozunk, hát példatárát. No és ez nem is olyan nagyon „csak J . Hanem az. égrt#, én nem akarok filozofálni. Menjünk tovább. ( >tt voltunk, hogy én nem tudom a csók históriai fejlődését. Hanem azon már sokat törtem a fejem, hogv mi a szöszért bolondult ugy bele az emberiség. Félek egy kicsit, hogy én nem tudom, mi lehet olyan szörnyen kívánatos egy csókban. Pedig mégis csak kell benne valaminők lenni, mikor annvi poéta irkál róla és —• ami fó — azokat a verseket annyian olvassák el wyhutnttan. Nekem tiszta kuriózum egy ilyen vers. Már most két esőt lehetséges. Vagy uz egész világ ostoba é- a csók valami semmitéró, üres pózolás, vagy én vagyok o-toba és a csók igen szeretetreméltó él kivánstOS dolog. Hm. I >e egyik sem valószínű. Az egész, világ nem lehet ostoba, mert . . . mert nagyon sokan vannak. No é« én meg már mégis c-ak ugy érzem, hogy nem vagyok ostoba. A dolog tehát nyílt kordé- marad. Mégis talán lehetne gondolkozni rajta, (-ók! Mi is annak a lényege tulajdonképen'.' (Kérem, itt
