Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-06-28

• tuti felmutatni, mint Pápa városa. I>e a harminca! is jóval felülhaladja az egyesületek aaáma, ba a különböző laakegjeaflleteket ÍH belevonjuk. Igaz, bogy nincsen Mentesített töltény arra, hogy valaki es egyesületekbe beiratkozzék ; ámde a szentesített törvénynél is kötelezőbbek a különféle társadalmi tekintetek és bezzeg akarva, nem akarva ott találjuk magunkat egyikben is, másikban is. Az egyik ezért, a másik azért áll be egyik-másik egyesületbe vagy körbe; de a ZÖme azért, mert a modern társadalmi felfogás, a bontón, ezt ugy kívánja. Ks a sok-sok tagsági dij és egyéb kötelezettségek, melyek az egyesilleti tagsággal járnak, bizony-bizony sok pénzébe kerülnek az egyesnek. Ámde ba a sok tagsági dij mellett figyelembe vesszük még azt is, hogy minden egyesület, minden kör gyarapítani akarja törzsvagyonát és különféle jövedelmező aokadalmakat rendez, ezeken már nemcaak a megjelenés és az ezzel járó dij, j hanem a köszönettel fogadott és birlapilag nyugtázott felülfizetés is a jóneveléshez tartozik. Hát még aztán ba elgondoljuk, hogy dacára annak, bogy annyi jótékony egyesületnek vagyunk tagjai, mégis hány oldalról esnek terhünkre, ügy esztendőn át, különféle gyűjtéssekkel és a jótékonyság köpenyébe burkolt egyébnemü pumpolással. Azt mondja ti példabeszéd: sok kicsiny sokra megy. I> ez az egyenkint kevésnek tetsző, de egyetemi-ben mégis sokra menő sok kicsiny összeg voltaképen az az adó. mely a háztartás mérlegének serpenyőjét nem egyszer és nem egy háznál felbillenti. Az ti nagy filozófus, aki azt a tantételt állította lel: az ember tár-as lény, nem számolt társas lény voltunk költségességével. Ks az a tény, bogy SZ ember társas lény, nem egy embernek került már a — nyakába. Az a passiv reaistencia, melylyel ezt a -ok-sok társadalmi instrukciót fogadjuk, ez, a/, az adó, mely öl. Nem szeretném, ha félreértetném, vagv félremagyaráztatnám. K sorok céljának OSÖve, nem az egyesületek, mint ilyenek ellen van irányítva. Isten ments! Csak azt akartam kifejteni, bogy itz ÍIZ adó,] melyet a társadalmi, bár ferde felfogással szemben gyakorolt passiv resistencia fizettet velünk, nem áll arányban a legtöbb adózónak közadójával, de tán anyagi tehetséire és jövedelmével sem. Szidjuk ugyan mindenik adót; ezt is, azt is. Csakhogy az egyik miatt nyilvánosan káromkodunk, a másik miatt magunkban pukkanunk : mert az utóbbi kellemetlen játék ugyan, de a szegény, társas lénynek elkeresztelt, munkától elgörnyedi testű modern embernek, bár a játék az ő pénzébe kerül, mégis jó képet illik hozzá vágnia. Ks ez ebben az adóban SZ, ami öl. Akik az elmondottak felett elfogulatlanul és komolyan fognak gondolkodni, kétségtelenül igazat fognak nekem adni. Addig mig passiv resistenciánkból e téren ki nem lépünk, inig saját anyagi és lelki egyensúlyunkat elébe nem helyezzük annak, bogy anyagi, esetleg erkölcsi romlásunk árán is ideig-óráig gavallérnak tart»achmucig« embernek tartották. Kgyszer azt találtam neki mondani, — hallja Urambátyám, nem resteli azt, hogy mindenki >scl>mucián«-nak tartja? — Már miért restelltem? ez a jelző többet jövedelmei nekem, mint az állásom, válaszolta ő — és tudod uramöcsém, inkább vagyok én egv nyugodt schmucián, mint egy hitelesőktől zaklatott, gavallér. Ezt esak azért mondtam e helyütt el, bogy akinek tetszik, szívlelje meg. kenten) Béla. A kivándorlás következményei vármegyénkben.*) (befejező közlemény.i Az must már n kénlés. létezik-e oly mód, nmelvlvel a sok panaszra okot szolgáltató mezőgazdasági hajókat szerző kinőnilurl'ós', mely mint a sorvasztó láz pusztít vármegyénkben is, meglehetne szüntetni ? S ha egyáltalán létezik ily gyógyszer, melyik legyen az és ki van hivatva e gyógyszei recipéjének előírására '! A kivándorlási kérdésnek ei képezi lényegét. A hajt hárki konstatálhatja, a láznak pusztító munkáját a laikus is észreveszi a betegen, még ii betegséget is megnevezheti. Ds ezzel még a beteg-ég megszüntetése i a beteg meggyógyítása erdekében semmit sem tett. Nem elég ha csak a beteg pulzusát tapogatjuk szüntelen s újra meg újra konstatáljuk, hogy biz* baj van, a beteg sorvad, hanem lássunk már egyszer komolyan a gyógyszer után. Azzal még nem sokat tettünk a közjó érdekében, ha szüntelen csak .tanulmányozzuk" a kivándorlást, tapogatjuk a pulzust és fontoskod.', ábrázattal újra meg újra jelentjük : baj van, gazdasági életünk sorvad, mert a tnunkásnép kivándorol, sanak bennünket, nincs okunk niásf szidni,;E*

1 táktjaa mindenki. Ehhez nem kell tanulmány. A mint saját magunkat és nincs okunk más1

'-'-' "«mgezüntotéeét célzó helyes intézkedést szerfelett keseregni, mint saját szemünk rövidlátásán. Ismertem egy embert, bohém természet volt benne, tehát igazi társas lény volt. I>e ismert határt, ezen tul beugrasztani semmibe sem lehetett. Kzért aztán úgynevezett Selymes sörényű pejmén szikár, izmos nyakát simogatta, nem látott senkit, esak a lovát, alföldi ménes tüzes állatát, amelynek hatalmas szügyén szinte remegett az erő és midőn a félvilág egy királynője odafordult hozzá és kérdezte, hogy milyen a kondíciója, gőgösen vágta neki vissza : — Jobb mint a magáé, kisasszony ! . . . A verseny megkezdődött, a tömeg láza egész az. őrjöngésig fokozódott, artikulálatlan hangok hallatszottak, rekedt kiáltások, biztató hajrák, pokoli éljenzés, szitkozódás. Tele volt a levegő a logocto. bább nevekkel, a nők OSÓkokal hintettek a groteszk, dfra dresszü, vázforma zsokék felé. A tribünök deeskái zörögtek és egész a szakadásig meginogtak. "Nem volt ebben az ezernyi tömegben már semmi emberi, csupán az ösztönök beteg láza üvöltött, tombolt. Mii az uj kor Szodomája, melyet el gvengitenek a vágyak, amely boldogságát a szenvedély parokszizmusában találja fel. Jim következett, t >lt ült a ficánkoló, tüzes magyar paripa hátán, a z.süri páholya mögött és a sporthercegek hideg kaszinó-arcát megvilágította az öröm pírja : — Micsoda ló, micsoda formák, az izomzat első kaliberű ! A futam megindult, Jim kezében a vékony mijkorbácsol felemelte. . . Es ekkor tekintete találkozott az apjáéval. Az öreg ott ült a túlzsúfolt tribün első sorában é- tisztab'iiyu -zeniéből nedve- fájdalom sugárzott. A tanyák emberének meleg nézése volt ez, kinek a lova volt az istene, a szeretője, a mindene. A |iusztai ember haragja villámlott a szeméből, amelv ezer szenvedess és üldözése között is a lovat teltette. A többi zsoké már javában használta a korbácsot, az ütések kemény erővel hullottak a lovak hátára és a hirtelen támadt c-öndben hallatsz.ottt az. állati fájdalom panaszos nyögése. Az öreg ember felállott helyéről, arca lángolt a haragtól, aztán odakiáltott hatalmas hangon, mely zúgott mint a fergeteg : — A lovadat ne bántsd, Janc-i ! Micsoda haug volt ez! A délibábot Alföld ősereje dübörgött belőle, a régi mesék melódiája. A szilaj legényről, a betyár legénytől, akit üldöztek szuronyos pandúrok, kergetik nappal, kergetik éjjel is, pihenő nyugalma sárga fövény puszta, egyetlen egy társa, hűséges pajtása, szilaj fakó lova. Jim teste megremegett, kihullott a kezéből a korbács és kipirult arca ráborul a ló nyakára, amely repült vele mint a szél, engedte rohanni, kitörni, nem törődve a pályával, a megrablott oóueg fenyegető ordításaval, nem hallott semmit, c-ak az apai hangot, mely szép volt, erfís, hatalmas, szebb mint a városé, melynek ezer a bűne, a vágya, amelynek szive nincs. » A zsokéklub Jitnet a versenyszabályok súlyos, szándékos meg-órté-éért kitiltotta az egé»z esztendei tneetingről. Csupán csak azért mert a Jimből, egy tavaszi ,-ugaras napon, egy rövid percre Jancsi lett. nénk látni. Medicinát kérünk, de jót, hasznosat. Kitűzött célomnál fogva én ezúttal a kérdenek kizárólag WMsfoatdeudyi oldalával foglalkozván, a kivándorlásnak mezőgazdasági életünkben észlelt bajainak megszüntetését célzó intézkedésekre, módokra óhajtok rámutatni. En a kivándorlásnak, mint mezőgazdasági életünket sorvasztó) láznak gyógyszereit keresem s fogom megnevezni. Mert gondoskodnunk kell ily gyógyszerről, de hamarosan, míg a láz halálos betegséggé nem lesz. Ks komolyan kell intézkednünk, hathatós gyógyszert keresnünk. Nem lehet beérnünk az eddigi intézkedésekkel. A bajt nem szünteti meg az, ha a kivándorolt munkások helyett ideiglenesen alkalmazunk vend munkást, de még az sem, ha az itt lévő munkást úgy akarjuk magunkhoz édesgetni, munkára bírni, hogy muzsikaszó mellett kapáltatjuk meg a cukorrépát, amint azt hallomás szerint épp vidékünkön tette valaki. De nem tartom célra vezetőnek azt az. intézkedési sem, mely „a kivándorlási törvényben" áll előttünk. Állításomnak igazságát hi/.onyitja a napról napra szaporodó ujabb kivándorlás Kár másfelől még ki kell jelentenem, hogy a legelső, leghathatósabb intézkedést épp a magas kormánytól tárom. 0 adjon jó példát, hogy aztán azt mi, kiki tehetsége szerint, követhessük. Megmondom hogyan. Kösse le jobban i maga- kormány azt a föld tnlwzt I tegyük hozzá jobbára szín iHUifijur népei •> Magyar hucu földjéhez. De ne paragrafusokkal. Krcztessc azzal a szegény tőidet túró» néppel, hogy ez az ország, az ő országa, liuzáju. Szerettesse meg vele, éreztesse vele a»t, hogy a kormánynak igenivan reá gondja. Kzért a magam részéről én a kormánynak amaz intézkedését, melvlvel a hű il já oselédet megjutalmazza, • munkaképtelen gazdasági *) Az első közlemény a 20. ós a második közlemény a -'»• teámnakban jelent meg.