Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903
1903-06-28
1908. június 88. PÁPAI LAPOK. 3. munkásról és csaláiÍjáról gondoskodik, sokkal, de -okkal többre becsülöm és a kivándorlás megszüli [,-élien ezerszerte üdvöeebbnek tarlom holmi -kivándorlási törvén v "-nél. Ezekkel igenis már érezteini képes munkás iránti jóakaratát. De t/t magálian nem tartom még slégségSSUek. Kz még nem eléggé alkalmas arra, hogy né|.ünknek azt a részét, amelynek kivándorlásával mezőgazdaságunkat csöd fenyegeti, szorosabban fűzze, kösse le a msgvar földhöz. E téren már célra vezetőbb az az Újabban, követett dicséretes politikája, mit .telepítés"' neve alatt ismerünk. Ámde ez sem elégséges, nem jó. Legalább mai alakjában néni. Az ilyen telepítvé• v.kre csak az a fajta .söpredék" kerül kevés kivétellel. Ennek lekötésével nem nyerünk sokat. Ma- irányban óhajtanám én érvényesítve látni a magas kormánynak földmíves népünk iránti tagad hatatlan jóindulatát. Ne adja Mg kézre az államkincstár földbirtokait. Ne engedje át azt egyes nagybérlőknek nuerénzkedétrt. Parcellázza. Darabolja el f> —10, 60, 100 holdnyi részekre a adja át, esetleg még kisebb béré--/.eg mellett, a inngyír népnek, a földműves osztálynak. Es pedig elkezdve a legkisebbnél, aki talán feleségével, fiaival ."> holdat Ígérkezik megmunkálni. \ mód, hogy mikép legyen ez meg, már a kivitelhez tartozik i majd megtalálnák ott fönt a leghelve-• hiiet. A legelső az, hogy erre határozza el magát at állam. Mi volna annak legelső s legbiztosabb eredménye? Az, hogy népünk, mely véralkatánál, szüle-• nél fogva : t'oldmíves, Amerikának minden áramáért sem menne el kőszenet, ólmot enni, utcát, iiár tisztogatni. Ezért ugyan itt nem hagyná az ő búzaveté.-ét, szép kis tehenét, talán címeres ökrét. Szorosabban kell a mi népünket a magyar i/a földjéhez fűzni ; adui kell belőle egy kis talpilattnyit neki i-. Majd akkor meglátja az az. Ügynök, van-e annyi aranya, amelyly»d elkábítsa. De ebből egy másik következtetést is le akarok vonni. S ez nem a kormánynak szól. Szól ez a váregyénk nagy I kisbirtokosainak. Amit az állam tesz — tegyék kicsinyben ők is. Cselédjeiknek, /.sí lléreikuek, robotosaiknak adjanak a lakáson kivül 1 1 hidd földeoskét, Engedjék meg, hogy tarthassanak egy-egv kis malacot, tehenet, lábas és szárnyas -/áeot. Hadd gyönyörködhessenek ők is — a magákéban. Kz. még nem vonja el őket az ö kötelességüktől, de igenis odaköti minden érzésüket, gondolatukat, mindenüket ahhoz az ö ki- gazdaságukhoz, !•'-kéjükhöz, falujokhoz. Igy majd aztán meglelik a ÍÖldet, hozzá ragaszkodnak és soha, de soha még csak nem is gondolnak Amerikára. A mi •punk igy itt bent marad, nem kell félnünk a üiunkáshiánytól, nem kell futkosni idegen segély Után, Igy aztán megszűnik a minden bajok okozója : a kivándorlás. Jöhet az ügy mik csábító Ígéreteivel, küldözgetheti a sok sárga, piros, kék cédulát, — innen igysn senkit ki nem csal, aranycsengésssel el nem sábít. A magyar nép sokkal józanabb eszű s mint földművelő nép ezt az életet legtöbbre becsüli ; sohasem volt a magvar űzér, vankee, kalandor szellem. Mint földművelő népnek, adjunk tehát módot ahhoz, hogy hajlamait kedve szerint kifejleszthesse, — s nem lesz Amerikának annyi kincse, amelyért iti hagyná az ő földjét, a Magyar hazát ! Ez meggyőződésein, szilárd hitem ! < iergelyi. •efcácaj i.ajos. ről szó sem lehet. Hogy a haladás és művelődés mai korszakában az elfogultságnak, a lelkek ily eltévelyedésének hehe nincsen, sőt mindezt tisztán lehetetlenségnek tartottuk. Es ime most olvau birt kapunk, amely megdöbbeni bennünket. Es megdöbbenésünket növeli az a tény, hogy az Ifiaság kebelében dúl a középkor •ötét korszakának előitélete és türelmetlensége. Szinte hihetetlennek tartjuk, hogy annak az ifjúságnak, amely mindig előharcosa volt a szabad SSsméknek, melynek eszménvképe az ezernyoleszázuegy vennyolcadiki márciusi ifjúság, mely lelkében őrizte Petőfinek, Jókainak és dicső társaiknak eszményét és hirdette is tűzzel, hévvel a szabadság, egyenlőség és testvériség sok vérrel kiküzdött nagy elveit, annak az ifjúságnak egy tagja elfordulhat ezektől az eszményektől és hajlandósága van arra, hogy a sötétség országában keresse azokat. Azt a leverő hírt kaptuk, bogy főiskolánknak érett-égit tett ifjai között szakadás törtéut. Szakadás történt éppen akkor, amidőn elválni készülnek egymástól és attól az iskolától, ahol oly sok éven át az együttérzés és baráti szeretet meleg érzelmeinek kötelékei tartották őket össze. A búcsúzás pillanatában történt ez, amidőn érzelem világuknak egész melege kellene, hogy megnyilatkozzék abban a kézszoritásban, amit utoljára váltanak. Es ezt az úgyszólván szent percet megrontotta egy tapintatlan, előítéletes, elfogultsággal teljes eljárás, amely a szakadást előidézte. Allitják, hogv az érettségit tett itjak mulatságát rendező-bizottság ülésén, amikor a meghívók szélküldése volt sorrenden, egy ifjú óvást emelt az ellen, hogy kereskedő" ét iparos polgárok családjai meg* hivassanak, «ői telsz.ólalá-ának és óvásemelésének úgvszólván olyan volt a színezete, mintha egy vallásjelekeset ellen lett volna különösen nagy a kifogása. De mondják: még azt is megcselekedte, bogy a postáról visszakérte a már odakerült és általa kifogásolt meghívókat. Ezt beszélik szerte a városban. Szörnyű, ha igaz. Es jegyezzük meg jól, hogy azok a kifogásolt kereskedő és iparos polgárok intelligens emberek, városunk társadalmi életében előkelő helyet foglalTársadalmi fonákságok. Nem szívesen írjuk meg e cikkünket, mert »oha sem volt célunk bolygatni a felekezeti kérdést, 'agy elniérgesileiii a társadalom úgynevezett osztályi 1 ibkedesét. Mi magánk sohasem tudtunk különbségit tenni a felekezetek között i sohasem ismertük a társadalom osztályozásának jogosultságát, Azt hittük eddig, hogy a hu-/adik században mindezekZáró ünnepélyek M •pá «'Alt tanlnt«'*z«»lf»iboii. Folyó hó 21-én a pápai róm. kath. nőtaniiükéi>zü-intézethen\oh az év:'.áró ünnepély. Nagyszámú közönség előtt: pontban 4'/, órakor délután vette kezdetét a hangverseny-számba menő ünnepély, nielvet l/i ; í t Mariska növendék ügyes zongorajátéka vezetett be. Tóth'Viktória növendék kedves szavalata után a műsor fénypontja következett: Sstojauovíos „A madarak dalversenye'' c. daljátéka, melyet a kis női-kar ázentifijiirijiji Sándor karnagy, I zenetanár szép zongora kísérete mellett nem mindennapi hatással mutatott be. A közönség tapsban nyilvánuló elismerésével adózott a sikerült műsorszám után a vezető tanárnak é- növendékeinek. Horváth István igazgató költeménye, .A tanitó eszménye", melyet Kuip Teréz kitűnően adott elő, szintén igen tetszett, s a szerzőt a közönség lelkesen éljenezte. A kis 2d tajju nőikar ezután szépen énekelte el a ..Táncdal"-t, Rossini Teli Vilmos c. operájából. Schneider Paula kedves zongorajátéka után, melyben a zenél'j órát utánozta hűen, Horváth István igazgató megtartotta záróbeszédet, megköszönve mindenek előtt a közönségnek meleg ré Ivételéi I tig;veimét. Beszédében, amely elejétől végig a fejlődésben levő, alig egy éves tanintézet múltjáról és jövőjéről szólt, utalt azon okokra, melyek e szakiskola felállítását célszerűvé tették, • viszont utalt ama körülményekre is, melyek a megkezdett munka folytatását, az intézet fejlesztéséi indokolják. Kimutatta többek között, hogv az intézet saját felekezeti ellenségeinek, kik minden lehető és lehetetlen módon iparkodnak ez iskolának, s jövőjének ártani, nincs igazuk és áskálódásukkal, rosszakaratú támadásaikkal, annál kevésbé fognak célt érni, minél sötétebb háttérből, s titokzatosabb búvóhelyekről igyekeznek aksdályokst gördíteni a fiatal tanintézet fejlődé-ének útjába. Beszéde általában nagv hatást keltelt. Az ünnepélyt a Kákóciinduló fejeste be, amelyei zongorán bal kézre Schneider, Südy és Poll játszottak. Folyó hó 2">-én délután 5 órakor a r. kath. polgári leányiskolának VOll meg az évzáró ünnepelve. A nagyssámu kösöoség soraiban ott láttuk Esterházy nak el és becsülete* ét tisztességes munkásságukkalI Mari és Fanny grófkisasszonyokat, kik a hosszú nemcsak polgártársaik tiszteletét érdemelték ki, hanem városunk kii/jólétéén, elörehaladá-án egé-z lelkűkkel közremunkálni törekedtek mindig. Ha igaz tehát mindaz amit hallottunk és amit itt elmondottunk, akkor értjük és méltányoljuk is az ifjúság között történt szakadást, melynek mindene.étre nagv jelentősége van, de örvendetessel! jellemzi az ifjúság érzületét, amely nem lehet szolidáris az. ilyen középkori gondolkozással. Az illető ifjú pedig még visszatérhet a roSSSul megkezdett útról, melyre talán műsort élvezettel hallgatták végig. A polgári iskola 108 növendékének énekprodiikciói, ,.A négy évszak" előadásában kiválóak voltak, s Szentgyőrgifi Sándor kamagvot, intézeti énektanárt feltétlenül elismerés illeti. Nemkülönben Ctoknyay Ella kisasszony is a legteljesebb elismerésre tarthat igényt, ameniiviben növendékeintik zongoranmtatványaival ujabb jelét adta annak, hogy váro-unknak legkiválóbb zongoratanárnőinek egyike. Az énekben kitűntek különösen l'ó'ti Anna és pillanatnyi fölhevüléss ragadta el, de amelyről letérni ..... I • ° " Irikler laiiny, mig a zongorában In inner Margité ínég most nem késő. Sajnálatos lenne, ha nem így volna ! Ámde hová vezethet mindez, ha már az ifjúság között is akad olyan, akinek lelkét meg mételyezheti a középkor sötétsége '.' Amikor az ifjúnak lelke tellítve kellene, hogy legyen a legnemesebb és legszentebb érzelmekkel, akkor rettenetes elgondolni azt, hogy odaférkőzhessen a sötét középkor, előitélete slfogultságs és türelmetlensége ! El vájjon mit szól hozzá az a főiskola, melynek falai között pedig ezek a sötét eszmék soha tért nem hódíthattak, ahol mindig a legmagasztosabb eszméket csepegtették az itjak lelkébe és ahol az emberi jogoknak, az egyenlőségnek, a testvériségnek legnemesebben érző hirdetői hallatták szavukat, ahol Petőfi és Jókai szelleme örködölt mindétig '! Ttaoltó-egyleil kö/,<o üU ; s. A pápai ("mki'ntt's tüzoltú-ogvesi'ilt't ma délelőtt 10 i'-rnkur :i városhái nagytermében rendee kösgyfiléel tart. az. első hely. Szépen énekeltek még /\ - Katica M i/estlényi Zsófia, a zongorán pedig még Keller Krzsike és Széptóth Mariska nyújtottak kiválóét. Bottka Ilon hatásos búcsúbeszédet tartott, melyet a negyedik osztály buesuéneke követelt. Igy a beszéd, mint az éuek sokakat könyekre indított. A Hunyady László-indulójával beaárt ünnep után Kii*zt Jenő plébános, mint az Iskola igaagatója állott fel szólásra, I néhány kedves szóban elbúcsúzva a távozó növendékektől, kiemelte a grófnő ő Exellentiájának és a kath. hitközség áldozatkészségét, elismerte az irgalmas nővérek s általában a tantestület munkásságát, s miután a közönség szives megjelenéséért köSSÖBStat mondott, az ünnepélyt a grófné éltetésével berekesztette. A nőtanitóktipzőnek e hó 21-én volt, a polgári iskolának pedig holnap, Péter-Pál napján le-z a . I e-Deuin"-a és a bizonyítványok kJOSStása. Egg jelenvolt,
