Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903
1903-06-28
XXX. évíolyam. Pápa, 190a június 28. 26 szám. PÁPAI LAPOK. Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-vidcki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősei": Jókai Mór-utca 969, szám. kiadóhivatal: Qoldberg Ovula pspirkereskedése, Kft-tér. Teiefom uám : 41. Felelőé szerkesztő: KÖRMENDY BÉLA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: (7c-/ évre 12 kor., félévre k., negyedévre .'I k ügyes szám ára 80 tillér. Passiv resistencia. (Ily sokszor hallottuk és olvastuk utóbbi időben ezt a kifejezést, hogy nem csoda lm önkéntelenül is tollúmba jött. És ba már leírtam • szót, nem fog ártani, Int elmélkedünk felette. A passiv resistencia a sorrend szerinti utolsó kormánynak taktikája volt, a politikája ellen folytatott obstrukrióval szemben és abban állott, hogy ellentállás nélkül tiirte a támadásokat és a reá mért (vápásokat anélkül, hogy politikájának teljéből egy hajszálnyit is engedett volna. S mi lett a vége? No, ezt ma már az eu r é.-z világban tudja mindenki. Ámde mi közünk nekünk, mi köze a mi saját helyi viszonyainknak a passiv resistenciához ? Ez az, amiről épen szólani akarok. Valahányszor valamelyes ujabb beruházás vagy intézmény létesítéséről esik szó, ••melynek célja városunk haladása és jövője, örömmel töltheti el minden jóravaló lokálpolitikusnak a szivét az a magas nívón ;illó eszméimre, melyet a város tanácstermében egy lelkes és előkelő gondolkozású, nagy tudású képviselőtestület megvív. Ks atnig az érvek és ellenérvek — mindenik egy eélt, a város érdekét szolgálva viharában tisztul a fogalmak levegője, az eszme — vagy győz, vagy elbukik. Kzt a képviselőtestületet a nagyközönség, a polgárok bizalma ülteti he a tanácsterembe; mégis elégedetlenül fogadja, ha valamely hasznos beruházás vagy üdvös intézmény költségeit megszavazza. Mert a nagyközönség csak a terhet nézi, mely ebből reá hárul és nem az előnyt látja, melynek részesévé válik. Pedig hát azért adott az Isten mindnyájunknak két szemet, hogy mindenikkel nézzünk és lássunk. Megint egy uj adó, hangzik rendszerint egy ilyen historikus közgyűlés után uton« útfélen (•< a legkülönfélébb kifakadások támadnak nyomában minden létező hangnemben. t Sajnos, a nagyközönség csak azokat az adókat szidja, melyeket a köznek lét[entartáea céljából fizetünk : pedig az nem igazságos; inert ezek az adók a pro és contra érvek napsugarában érlelődtek meg, azoknak behozatala illetékes helyen activ resistenciára, cselekvő ellentállásra is talált Ugyan, de ezt az activ resistenciát, ezt a cselekvő ellentállást meggyőzte és leszerelte a v á r 0 s, a k ö z é r d e két k é p e z ő s z ü ks é o- e s s é g. És ezt az adót nemcsak az tizeti, aki a tanácstermen kívül állva, bizalommal küldte fel a városházára ezt az uj adót, beruházást vagy intézményt megszavazó képviselőt, hanem maga az a képviselő is, aki választói bizalma folytán jutott székhez a tanácsteremben, bizony-bizony a bizalmat adóénál hellyel-közzel jóval nagyobb summában. Sokszor halljuk a köznyelven: megöl az adó. Nézetem szerint nem annyira az az adó, mellyel hasznos és üdvös közintézményeinket tartjuk fenn, mint inkább az az adó, melyet a passiv resistencia, ami saját passiv resisteneiánk ró reánk a legkülönfélébb jogcitneken. Gondolkozzunk csak kissé a dolgok felett és nézzünk szét. A figyelméé Bzem mindjárt meg fogja látni, hogy a mi városunk anyagi és térbeli arányainak megfelelő egyetlen vidéki sáros lakossága sincs oly sok oldalról igénybe véve, mint mi vagyunk. Ili-zen kis városunkban csak ugy hemzseg a sok különféle egyesület és kör. Ki hinné azt, hogy Pápán, ebben a nem eeészen 18000 lakossal biró városban közel 30 azaz harminc egyesület van. E harminc egyesület, bár mindenik tiszteletet érdemlő és nemes cél szolgálatában áll, mégis csak — sok. Bízvást elnevezhetnék városunkat az egyesületek városának, mert annvi jegyesületet tán egyetlen vidéki város sem TÁRCA. B Ü CS U. (Pályanyertes népdal.) A kék égen, magas égen Ezer csillag világol, Hull a könyein . . . most biicsuzom A legszebbik virágtól, Szőke kis lány ! zárd ki, tárd ki Gyöngyvirágos ablakod, Nézz ki rajta, szeretődet l'toljára láthatod ! Ha bűn volt, hogy szerettelek Eklet rózsám felejts el, fsak még egyszer fonj karodba, Nevess, rám szép szemeddel ! Isten veled szőke kis lány ! . . . Az éjt tovább álhatód, I-teu veled : . . . tedd be, zárd be Gyöngyvirágos ablakod ! Peti Sándor Mikor a Jimből Jancsi lesz.*) — A .Piípui Lnpitk" eredeti tárcája. — Irta Halmi Béé!Cg. I. A sportélet sokat emiitett népszerű alakja Jim, Verédi grót hires zsokéja, Katán Gergelynek, egy maro-házai ga/daeinbernuk tia, tiz éves korában már a legszilajabb csikók hátán nyargalta be a hoBokoa pusztákat, kemény kis ökleivel ráparancsolt a isUaj állatra, az meg isól fogadott, csendéi lett, jámbor. A földesúr hirét vette ritka tudományosságának a lovaglásban, magához fogadta, uri módra neveltette, mert a nagy inaknál minden jámbor me-terségnél, minden tudományosságnál többet ér a ló. A Janesi de lókat nevetett, a piros pozsgás arca inajdt kicsattant a kacagástól, mikor ott, fényei Pest városában, ahová a sorsa vitte, megnyirbálták a nevét, belebujtatták valami furcsa öltözet ruhába és azt mondták, hogv e/után .lim lesz, /soké Később az arca megsápadt, de a zsebébe temérdek pénz gyűlt, sok ezüst, arany, meg mindenféle ajándék, amiből az otthon való gazdának kic-i fehér házikóra, édes fürtöt termő szőlőre is tellett. Meg is hivta magához egy tavaszi versenyre az édes apját, hadd jöjjön el : hallani a tia dicséretjét. El is jött a vonaton, para-ztinódi ünneplő bekecsében, cifra pityke- dolmányban. *i Mutatvány szerzőnek most megjelent kötetéből. Mikor a fiát meglátta szarvasbőr nadrágjában, borotvált, bajusztalan arccal, csak rázta a fejét: — Csúnyaságot csináltak veled, fiam, nem csodálom, ha megfizetik, megérdemled, ékességét az arcodnak, hogy odaadtad. Jim mosolygott, aztán egy jegyet adott neki mondván : — Menjünk a versenyre; a/, első sorba eresztik ezzel, lássa meg, hogy amit tanultam, megvan annak a sikere. Az öreg vonogatta a vállát : — Hát 'iszen jó mesterség lehet, az igaz, csakhogy az arcodra illenék egy kis pirosító. II. A tavaszi tneeting egyik izgalmas versenynapja volt, a nagy favoritok mérkőzése, melyre kióSÖnlöM az egész város „divatos bűne", az arcokon az arany utáni vágy hisztériája vonaglott, a kegyetlen játékos düh tlult a totalizatőr asztala korul és halomba gyűlt a pénz, n bünuyerte és kinos munkában szerzett pénz. A pompás kosztümökbe burkolt asszotivok ideges kézzel vetették oda az aranyakat és sápadtan tolongtak a nagy hatalmasság, a könyves körül és szinte remegve leitek a pohos augol csupasz arcának minden rezgését. A cingár zsokék egy-egy grand seigneur fölényei megvetésével tekintettek az aranyszomjas tömegre, mig »zines dre--cikkel kacéran játszott a fénye- nap-ugár. Jim ott állott a lova mellett és a hosszú
