Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-06-14

XXX. évfolyam; IVip;i., 1903. június 14. 24 szám. PÁPAI LAPOK. Pápa varos hatóságának es több papai • pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősei:: Jókai Mór-utca 969. szám. K i all oh i»at a I 1 Goldberg liyula |.a|iirkeresketlése, FII tér. Tt l<[h)>-s:iiHi: 4L Felelős szerkesztő : KÖRMENDI BÉLA. Klöfizetések es hirdetési dijak a k p kiadóhivatalához küldendők. A tap ara: efési évre 12 kor., félévre t', k., negyedévre •'• k Bstvea szám ára 80 tillér. Villamos világításunkról és egyebekről. Városunk életére és lakosságára s Igy városunk fejlődésére ás előrehaladására nézve is nagyfontossággal és horderőrel l>iró örvendetes eseményről számolhatunk be s héten. Nevezetesen, a hétfőn tartott városi közgyűlésen, a város képviselő-testülete véglegesen döntött ;i város köz- és tnagánvilágitásának kérdésében. Impozáns többséggel kimondta ugyanis a közgyűlés, hogv a városi villamosvilágitás.i és erőátviteli telepet létesiti, a telep felállítására vonatkozólag a (ianz és társa részvénytársasággal a szerződést megköti és a világitási telep létesítésének céljaira kölcsönt vesz föl. Képviselő-testületünknek ezen szép ténykedése és nemes elhatározása méltó tanúbizonysága a városi képviselők intelligens és modern gondolkozásának; de szép bizonyítéka a városatyák azon előrelátó és bölcs gondoskodásnak is, amely Ivel szivük egész melegével és lelkük teljes erejével a város jólétén, annak közszükséget képező intézményei megteremtésén, a város felvirágoztatásán és minden téren való előbbrevitelén csüngenek és munkálkodnak. Hírlapírói kötelességünknek teszünk eleget, midőn a közvélemény őszinte elismerésének zászlóját meghajtjuk a \.ín>s képviselő-testületének ezen határozata előtt. l>e a meleg elismerés adóját tartozunk még leróni a városi köz- és magánvilágitás megoldására kiküldött bizottságnak és külön minden egyes tagjának is, élén a polgármesterre] és ti szakértő főmérnökkel, azon több éven át tartó fáradságos, de körültekintő és megfontolással párosult l>n/gó, szives közreműködésükért, atnelylvel a világítás ügyét előkészítették és a megvalósulás stádiumára segítettek. l'ápa városa, annak minden közügye és városunk lakosságának közérdeke iránt mindig táplált és minden időben tanúsított legmelegebb érdeklődés és rokonszenv mondatja velünk azon forró kívánságot é> óhajt, hogy a város köz- és niagánvilágitásának megoldását célzó ezen intézmény mielőbb létesüljön és egyformán élvezze annak hasznát, s áldásait a város és a város lakossága. A világítás ügyében tehát megtörtént a döntő végzés, a város képviselő-testülete részéről és most várjuk a további fejleményeket . Ezen ügynek a városi közgyűlésen való tárgyalása alkalmával elhangzott egv kijelentés azonban arra késztet bennünket, hogy afölött jogos kritikát gyakoroljunk és arra a magunk észrevételeit megtegyük. Megengedhetőnek tartjuk, sőt a városi képviselőknek kötelessége is. hogy mindazon kénlések megvitatásánál, mely előttük nem egészen világos, avagy arról maguknak tiszta képet alkotni nem tudnak, vagy nem bírnak, egy és más aggályuknak kifejezést adjanak és ezen eljárást, ha tisztán önzetlenül, a város iránti szeretet és gondoskodás melegéből fakad, nem is mondhatjuk »ellenzeki viszketegség«-nek. A/ olyas hivatkozást és kijelentést azonban kell, hogy elitéljük, melyet egyik-másik városi képviselő szokott meggyőző érvül használni, majd minden felszólalásában és amelyre hivatkozik mindig, ha kell, ha nem kell. Ertjük pedig ez alatt a pápa-bánhidai vasútra, az arra megszavazott városi hozzájárulási csszegre történt hivatkozást és annak, helyén nem való, folytonos fitogtstását, hogv a vasul nem ér semmit, karára van a városnak és a rája áldozott összeget, mintha csak a sárba dobta volna a város. Fontos, közérdekű intézményeket létesiteni igen nehéz, de annál könnyebb a meglevőket, minden jogos és alapos ok nél) Eltörött a hegedű Firenze.* CuHHTtere! Sulisé' számítsd, igen, ez már a harmadik — Caak liozd a negyediket bátran, Hisz messze van még hajnalig, Oly mezese van még hajnalig! Igaz, az esthajnal! csillag Az Arno fölött rég ragyog, Igaz, e fényes nagv teremben Már egyeded esak én vagyok, Csak magamba, borozgatok. Uraz, a vig zaj e tanyáján Már mélységes nagy e-ünd van itt — De hallgatózz csak szivem táján, Itt hallhatsz zsongni valamit: Fgy síró nóta hangjait . . . Látod: messze az én hazámban, A szfike Tisza partinál, blót, [ii,bárt nem számitgat most, "a ki magában iddogál, Mig ezt a nóta sírdogál . . . Csadálkosol — hát mi vau abban HogV „eitőrőtt a hegedű . . ." ? — Jó talján, néked igazad van, I'e ne hozz többet, e nedű". BZOet érzem — méregkeseiü. I.ani|iertll <-eza. * Danáé Pista ludéJMre Firenzében ért: e7t a vet* fcet akkor írtam. /A követ. — A „/V/»i/ I.iiji'ik" eredeti tárcája. — Irta Tri ben. Nyugodtan kotyog Thnki Lőrinc malma a Bodrog völgyében. Kényeiatosan nyújtózkodik a gazda egy buzászsákon, I néha-néha odaszól a legényének, meg a fiának, hogy öntsön a garatra. Kinnl néhány paraszt rakodik : — ezek már megörlettek. Az ökrök nyakára ráteszik a jármot, aztán lassan megindulnak nagyokat pattogva a hosszú borostorral. A kerekek esikorogva gördülnek ki az országútra, melyen párologva szikkel a sár a tavaszi eső után. Velük szemben koros, fáradt alak tart a malom felé. Mikor a szekerekhez ér köszön illendően, aztán még hozzáteszi : — Kelmétek a malomból jönnek '.' Azok rábólintanak. — Híz' onnan. — Nemes ember a bál gazdája '.' — Tetőtől talpig. Aztán megcsördítik a bőrostort és a szekerek e-ikorogva fordulnak odább. Az idegen megemeli a süvegéi és leballag a malomhoz. Amint befordul a kapun, a kuvaszok rátámadnak. K'ihannnk feléje. A molnár kinéz az ajtón és a kutyákra mordul. Azok behúzzák a tárkukat és lódulnak a pajtába. Az idegen átmegy az udvaron és a molnár előtt leveszi süvegét. — Szegény utas vairyok szól messziről jövök és elfáradtam. Ha megengedi nagv uram, kipihenem magamat a pajtában. A molnár nem kérdezi tőle, hogy honnan jött. vagv merre megy, hinein azt, hogy éhes e. A legény iá feleli : — Soli' sincs az ember úgy jóllakva, hogy valamelyest még ne ehetnék. — Kerülj hát beljebb öcsém. A polcon vau szalonna, meg kenyér. Ha ettél, n\ugodd ki magad a pajtában. A legény lekarajaz egy darabot a kenyérből, vág melléje szalonnát, aztán jóiziien falatoz. Mikor kielégítette az étvágyát, kimegy a pajtába és ledül at illatos, puha szénára, 'fiz másodperc múlva már horkol erősen. A kuvaszok felütik fejüket, kibújnak a szalmából és köi iilszagolják a legényt. Az egyik megáll a fejénél, morog egyet, aztán lefekszik melléje. A másik kettő kiiveti a példáját, és lehasalnak a legény körül. Az mélyen besüppedt a szénába, ugy, hogy ki sem látszik. A kutyák egy darabig még fogdossák a legyet, aztán elalszanak ők i-. Odakint még jó magasan áll a nap, s tisztán ragyog a tavaszi égen. A kert alatt csillogva hömpölyög a Bodrog vize virágos medrében. A malomkerék porrá zúzza a habokat, l a millió viaaesppOD szivárványnva törik a napsugár. A réten ekkor lódobogás hallatszik. Lassan porosak ál VB közeleg egy csapat német vasas. A német csak ugy a lóról beszél hozza. K >--z magyarsággal beszél. Csak töri a szavakat.