Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-06-14

XXX. évfolyam; IVip;i., 1903. június 14. 24 szám. PÁPAI LAPOK. Pápa varos hatóságának es több papai • pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősei:: Jókai Mór-utca 969. szám. K i all oh i»at a I 1 Goldberg liyula |.a|iirkeresketlése, FII tér. Tt l<[h)>-s:iiHi: 4L Felelős szerkesztő : KÖRMENDI BÉLA. Klöfizetések es hirdetési dijak a k p kiadóhivatalához küldendők. A tap ara: efési évre 12 kor., félévre t', k., negyedévre •'• k Bstvea szám ára 80 tillér. Villamos világításunkról és egyebekről. Városunk életére és lakosságára s Igy városunk fejlődésére ás előrehaladására nézve is nagyfontossággal és horderőrel l>iró örven­detes eseményről számolhatunk be s héten. Nevezetesen, a hétfőn tartott városi közgyűlésen, a város képviselő-testülete vég­legesen döntött ;i város köz- és tnagánvilá­gitásának kérdésében. Impozáns többség­gel kimondta ugyanis a közgyűlés, hogv a városi villamosvilágitás.i és erőátviteli tele­pet létesiti, a telep felállítására vonatkozó­lag a (ianz és társa részvénytársasággal a szerződést megköti és a világitási telep létesítésének céljaira kölcsönt vesz föl. Képviselő-testületünknek ezen szép ténykedése és nemes elhatározása méltó tanúbizonysága a városi képviselők intel­ligens és modern gondolkozásának; de szép bizonyítéka a városatyák azon előrelátó és bölcs gondoskodásnak is, amely Ivel szivük egész melegével és lelkük teljes erejével a város jólétén, annak közszükséget képező intézményei megteremtésén, a város felvirá­goztatásán és minden téren való előbbre­vitelén csüngenek és munkálkodnak. Hír­lapírói kötelességünknek teszünk eleget, midőn a közvélemény őszinte elismerésének zászlóját meghajtjuk a \.ín>s képviselő-tes­tületének ezen határozata előtt. l>e a meleg elismerés adóját tartozunk még leróni a városi köz- és magánvilágitás megoldására kiküldött bizottságnak és külön minden egyes tagjának is, élén a polgár­mesterre] és ti szakértő főmérnökkel, azon több éven át tartó fáradságos, de körül­tekintő és megfontolással párosult l>n/gó, szives közreműködésükért, atnelylvel a vilá­gítás ügyét előkészítették és a megvaló­sulás stádiumára segítettek. l'ápa városa, annak minden közügye és városunk lakosságának közérdeke iránt mindig táplált és minden időben tanúsított legmelegebb érdeklődés és rokonszenv mon­datja velünk azon forró kívánságot é> óhajt, hogy a város köz- és niagánvilágitásának megoldását célzó ezen intézmény mielőbb létesüljön és egyformán élvezze annak hasz­nát, s áldásait a város és a város lakos­sága. A világítás ügyében tehát megtörtént a döntő végzés, a város képviselő-testülete részéről és most várjuk a további fejlemé­nyeket . Ezen ügynek a városi közgyűlésen való tárgyalása alkalmával elhangzott egv kijelen­tés azonban arra késztet bennünket, hogy afölött jogos kritikát gyakoroljunk és arra a magunk észrevételeit megtegyük. Megengedhetőnek tartjuk, sőt a városi képviselőknek kötelessége is. hogy mind­azon kénlések megvitatásánál, mely előttük nem egészen világos, avagy arról maguk­nak tiszta képet alkotni nem tudnak, vagy nem bírnak, egy és más aggályuknak ki­fejezést adjanak és ezen eljárást, ha tisz­tán önzetlenül, a város iránti szeretet és gondoskodás melegéből fakad, nem is mond­hatjuk »ellenzeki viszketegség«-nek. A/ olyas hivatkozást és kijelentést azonban kell, hogy elitéljük, melyet egyik-másik városi képviselő szokott meggyőző érvül használni, majd minden felszólalásában és amelyre hivatkozik mindig, ha kell, ha nem kell. Ertjük pedig ez alatt a pápa-bánhidai vasútra, az arra megszavazott városi hozzá­járulási csszegre történt hivatkozást és an­nak, helyén nem való, folytonos fitogtstását, hogv a vasul nem ér semmit, karára van a városnak és a rája áldozott összeget, mintha csak a sárba dobta volna a város. Fontos, közérdekű intézményeket léte­siteni igen nehéz, de annál könnyebb a meglevőket, minden jogos és alapos ok nél­) Eltörött a hegedű Firenze.* CuHHTtere! Sulisé' számítsd, igen, ez már a harmadik — Caak liozd a negyediket bátran, Hisz messze van még hajnalig, Oly mezese van még hajnalig! Igaz, az esthajnal! csillag Az Arno fölött rég ragyog, Igaz, e fényes nagv teremben Már egyeded esak én vagyok, Csak magamba, borozgatok. Uraz, a vig zaj e tanyáján Már mélységes nagy e-ünd van itt — De hallgatózz csak szivem táján, Itt hallhatsz zsongni valamit: Fgy síró nóta hangjait . . . Látod: messze az én hazámban, A szfike Tisza partinál, blót, [ii,bárt nem számitgat most, "a ki magában iddogál, Mig ezt a nóta sírdogál . . . Csadálkosol — hát mi vau abban HogV „eitőrőtt a hegedű . . ." ? — Jó talján, néked igazad van, I'e ne hozz többet, e nedű". BZOet érzem — méregkeseiü. I.ani|iertll <-eza. * Danáé Pista ludéJMre Firenzében ért: e7t a vet* fcet akkor írtam. /­A követ. — A „/V/»i/ I.iiji'ik" eredeti tárcája. — Irta Tri ben. Nyugodtan kotyog Thnki Lőrinc malma a Bodrog völgyében. Kényeiatosan nyújtózkodik a gazda egy buzászsákon, I néha-néha odaszól a legé­nyének, meg a fiának, hogy öntsön a garatra. Kinnl néhány paraszt rakodik : — ezek már megörlettek. Az ökrök nyakára ráteszik a jármot, aztán lassan megindulnak nagyokat pattogva a hosszú borostorral. A kerekek esikorogva gördülnek ki az országútra, melyen párologva szikkel a sár a tavaszi eső után. Velük szemben koros, fáradt alak tart a malom felé. Mikor a szekerekhez ér köszön illendően, aztán még hozzáteszi : — Kelmétek a malomból jönnek '.' Azok rábólintanak. — Híz' onnan. — Nemes ember a bál gazdája '.' — Tetőtől talpig. Aztán megcsördítik a bőrostort és a szekerek e-ikorogva fordulnak odább. Az idegen megemeli a süvegéi és leballag a malomhoz. Amint befordul a kapun, a kuvaszok rátámad­nak. K'ihannnk feléje. A molnár kinéz az ajtón és a kutyákra mordul. Azok behúzzák a tárkukat és lódulnak a pajtába. Az idegen átmegy az udvaron és a molnár előtt leveszi süvegét. — Szegény utas vairyok szól messziről jövök és elfáradtam. Ha megengedi nagv uram, kipihenem magamat a pajtában. A molnár nem kérdezi tőle, hogy honnan jött. vagv merre megy, hinein azt, hogy éhes e. A legény iá feleli : — Soli' sincs az ember úgy jóllakva, hogy valamelyest még ne ehetnék. — Kerülj hát beljebb öcsém. A polcon vau szalonna, meg kenyér. Ha ettél, n\ugodd ki magad a pajtában. A legény lekarajaz egy darabot a kenyérből, vág melléje szalonnát, aztán jóiziien falatoz. Mikor kielégítette az étvágyát, kimegy a pajtába és ledül at illatos, puha szénára, 'fiz másodperc múlva már horkol erősen. A kuvaszok felütik fejüket, kibújnak a szalmából és köi iilszagolják a legényt. Az egyik megáll a fejénél, morog egyet, aztán lefekszik melléje. A másik kettő kiiveti a példáját, és lehasal­nak a legény körül. Az mélyen besüppedt a szénába, ugy, hogy ki sem látszik. A kutyák egy darabig még fogdossák a legyet, aztán elalszanak ők i-. Odakint még jó magasan áll a nap, s tisztán ragyog a tavaszi égen. A kert alatt csillogva hömpö­lyög a Bodrog vize virágos medrében. A malom­kerék porrá zúzza a habokat, l a millió viaaesppOD szivárványnva törik a napsugár. A réten ekkor lódobogás hallatszik. Lassan porosak ál VB közeleg egy csapat német vasas. A német csak ugy a lóról beszél hozza. K >--z magyar­sággal beszél. Csak töri a szavakat.

Next

/
Thumbnails
Contents