Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-06-14

kül kicsinyít ni és becsmérelni, különösen azon egyéneknek, kik S leszólt intézményluk általában i közre irányuló hasznos old*' lait elismerni nem akarják ét csakis azt látják, hogy a létesített közérdekű intézmény egy-két városi polgárra nézve minő hátránynyal járt. Egy-kél enilier magánérdekét a nagy közérdek fölé állítani és ebból Ítélni megegy nagy intézmény hasznos, vagy káros voltát nem lehet. Az ilyen szerintünk, bolyén nem való eljárás, nem egyéb a mindenben gáncsol kereső és találó nagy képüaküdésnél és az nem illik sehogy sem ^városunk közgyűléseinek komoly méltóságához. Iparkodjunk mindig a tár<;y komolyságából illő, alapos érveket és példákat feltárni felszólalásainkban, melyekből világosan kitűnjék az, hogy nem nem azért, szólalunk fel, hotry csak beszéljünk és szerepeljünk, hanem hogy a város ügyeit »igazán< a szivünkön is viseljük. Így aztán használhatunk a közügynek és előmozdíthatjuk városunk fontos intézményeit és közérdekű ügyeit. Különben azonban -— nem ! A kivándorlás következményei vármegyénkben. 1 ii. A kivándorlásnak első sajnálatos követkézmenve ama régi jó viszonynak megbomlása, melv a OSelód ós kenyéradója, a szolga és az ö ura köZÖtt hajdan volt. A második, mezőgazdasági szempontból nagyon jelentós következménye pedig: a munkabéreknek emelkedése. Ennek hatása nagyon is meglátszik itt a mi vármegyénkben is. Előttünk fékezik a m. kir. f&ldmivelésügyi miniszternek 1902. évi hivatalos kiadványa, mely :i gazdasági tudósítók által beküldött, tehát teljesen hiteles adatok alapján tünteti ki az egész *i Az első közlemény lapunk 90. számában jelent meg. országban vármegyénként és járásonként a *%ttZguzilnniigi munkabérek hullámzását. Nagyon érdekes, tanulmányozásra méltó. | bizonyára nagy táradsággal sgyboállitott munka. Ebből merítem adataiinat vármegyénk s közelebb e mi pápai járásunk mezőgazdasági munkabéreit illetőleg. Ezen hivatalos kimutatás szerint a munkabér vármegyénkben legkisebb a oVsssasri járásban, hol tavasszal '.'2 tillér. ősszel fillér a napszám. Essel szemben a mi járásunk cecet a napszámok ó)sszegét tekintve, mert az. egész vármegyében itt fizettetik a legnagyobb napszám és pedig: tavaszszal 1*20 K. ősszel 1*80 K, nyáron pedig 2*10 K. Ekkora napszám sehol sem járja a megyében. Magában Pápa városában pedig éppen - K (| lillért fizetnek : magában a fővárosban, Budapesten is csak 20 fillérrel több ennél a napszám. Ezzel szemben nem is oly régen, csak néhány esztendővel ezelőtt — sokkal kisebb volt a munkabér. Tavaszi munkára''" S(: fillért kértek, nyáron pedig 1 - 1*20 K nspssám mellett szívesen dolgoztak embereink — itt a mi járásunkban is. Igy van az például Bég ma is mindazon vidékeken, ahol még nem terjedt el az. amerikai kivándorlás láza. Így van ez a BSOmSSédl »s Vasvárinegvében i a kis-eelli, muraszombati stb. járásban. Azt tehát, i hogy itt a mi vármegyénkben • főleg a pápai [járásban ily magas a napszám —- tni első sorban is a nagy kivándorlásnak tudjuk be. A kivándorlás folytán csappan a munkások száma — ezzel szemben a munkaerő napról-napra keresettebb lesz. AH ez főleg a mi járásunkra, ahol a sok vállalat, gyár stb. igen sok munkást igényel. Nagv tőkével rendelkezvén, megtehetik azt is, bogy szükségből megadják Sz50

0

/, emelést a napszámokban. Ezért aztán mi, kik a városhoz kösel esünk — Vagy teljesen munkaerő nélkül maradunk, vagy pedig a városi napszámot kénytelenittetünk fizetni. Ez okozza a cteUdviezonyokuak elfajulását is. Manapság már alig kspni skár mezőgazdasági, akár házi férfi avagy női cselédet. .Mindenki a busás napszámok, munkabérek után fut. Es éppen mivel igy tavaaaeaal, ds még inkább nyáron igen sürgős mezei munkák vannak • egyes tőkepénzest nagyból lók nagy napszámot is adnak — as élelmes cseléd városra ma már csak oly feltétellel szegődik el, persze jó. bér mellett, hogv aratásra haza mehessen a jó 2 10 koronás napszámok okáért. Télen nekünk nincs cselédünk — nváron a váro— Nem látnyi senki erre mennyi ? A molnár ráfelel. — De igen latiam. — Ki ? — kérdi a tiszt - Mát reggel vót itt a szolyvai kovács, Mihályka uram. őrletett egy szekérrel. Aztán Kováts Mihály uram szinte csak Szolyváród, őrletett hat zsákkal. Ugrón Peti a szomszéd pusztáról, meg a tó.bbi isolier emberek. Maiász Józsi,Horváth Mi-ka, Péter Ferenc, Morgó- Dénes, Kiska-zá.- Pisti, Nagylakonkányi Andris, Burlos Józsi . . . A tiszt türelmetlenül üt a kardjára és mérges szemekkel felel: — llaz.uiinyi ! . . . El halgát nyi ! . . . Bolondá tenyi . . . (ia/ember lenyi ! . . . Azzal kifordul a kapun, ott hagyva az elképedt molnárt, aki elfehéredve áll ott ökölbe szőritott kezekkel, de csak egy pillanatig. Akkor aztán győz benne a jobbik ész, és nem hajit semmit a német fejéhez. Két perc alatt jön vi.-sza a tiszt hat vasassal. Kirántott kardjával badonász. és kiabál a katonákra. Az.ok leugrálnak lovaikról és berohannak fegyveresen a házba. < Ht fölkutatnak mindent. « i-szevizgálják a sarkokat, kuckókat, beszurkálnak az ágyak alá, még a malomkövet is megállítják és megnézik, hogy nincs-e valaki alatta. Aztán, hogy odabenn nem találnak senkit, fölfordítják az. udvart, a padlást, a vermet, kettő szalad s pajtinak, ds a kuvaszok csattogó fogakkal rontanak rájuk. A németek visszahőkölnek. Mi-z ezek sárkányok. Képtelenség, hogy odabenn még ember is lehessen. Becsapják a pajta ajtót és szaladnak vissza, jelentve, hogy a pajtában csak kutyák vannak, de azok olyanok, mint a sárkány és akkorák, mint egy ökör. A többiek is kászolódnak már. A hadnagy szidja őket németül. Azok lóra ülnek és elrobognak mindnyájan. — A legény odabenn a pajtában ekkor fordul a másik oldalára. A molnár az ajtófélfának támaszkodva nézi a vasasokat. Mikor kirobognak a kapun, megcsóválja a fejét, aztáu befordul a pajtába. A legény méhen alszik, a molnár fölrázza. — Hallod-e öcsém ! A legény fölriad és bambán néz rá. — 'Te kém vagy ! Erre a szóra föltápászkodik a legény és megtörüli a homlokát. — Gyöngyözik az a verejtéktől. — I gy-e kerestek? . . . Azt álmodtam, hogy kerestek. — Azt kérdem kém vagy? — Nem vagyok az. Káköczi követe vagvok. — Mért nem mondtad ezt előbb. — Mert négyszemközt ugy akartam megmondani, hogy senki észre ne vegye. Ekkor lép be a molnár fia, meg a molnárlegény. Egyszerre 1 aggatják mindnyájan : — Beszélj! . . . Beszélj I . . . •iáknak. Télen Ott fizetik őket jó pénzzel - nyáion mi csaljuk ki onnan jó. napszámra. Egymást licitálunk, s a munkabért mi magunk hajtjuk fe De még ebbe is belenyugodnánk. Csak aztá volna belőle bárkinek is haszna. Nekünk nincs • de annak a cseléd napszámosnak sincs. Ezt tapasztalatból állíthatjuk. Am cáfoljon ránk valaki. Mutassa ki: boldogabb-e ma a eeeléd s munkásember mint egykor? Aki eddig a régi napszám mellett takarított valamicskét, as perese most is emel ke dik. De aki az. eddigi napszám mellett som tudor semmit sem szerezni, az biz' a mostani dupla nnps/a'intnal is csak dupla semmit takarít meg, Züilünk mindenféleképen. Cselédeink elbizakodnak — éppen a nagy kereslet miatt. A keresetet könvnyebniien elúsztatják. Ma már pantalló, ezüst óra és lánc, keztyü, legyezi", és llórentin-kalap kell az utcára. Több, sokkal több igénye van ina már a eselcdetiibernek. De azért boldogabbnak éppen nein mondható. Egymást nyomorgatjuk; kölcsönösön elégedetlenkedünk, panaszkodunk, zúgolódunk, a helyett, hogy mindannyiunk panaszának közös okát keresnénk és azt megszüntetni törekednénk. Ez az ok pedig tagadhatatlanul a kivándorlás, mely a munkaerő nagy részét elvonja tőlünk. Igaz ugyan, bogy a ki vándorlást meg éppen SSZS indokolják meg, hogy itthon kevés a napszám, ott kint többet lehet keresni. Ds ez csak ujabb ok arra, bogy a kivándorlás megszüntetésének módjáról elmélkedjünk. Keressük s módokat, m< Ivek ezen igazán toutos s vármegyénk mezőgazdaságát igen érzékenyen érintő kérdésnek megoldásához vésetnek. Keressük és nevezzük meg őket '.szintén, nyíltan, vezettetve népünk iránti jóindulattól. Ez szent kötelességünk. Vele vármegyénknek tehetünk jó. szolgálatot. Gergelyi. Mohács] Lajos. Városi közgyűlés. — Papa, 1908. június 8. — l'ápa \ávos képviselőtestületének f. hó s-án délután .". órakor, .Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt, érdekes éíontos közgyűlése volt, mely a városi képviselők élénk részvétele mellett folyt le. Különös érdekességei és fontosságot a közgyűlésnek a városi villamos-világítás kérdése és annak tárgyalása kölcsönzött, - Jobb lenne talán bemenni innen — veti közbe a molnár. Nem, jó. lesz itt is. Még talán jobb. De . . . Es itt s két legényre int a szemével. A molnár megnyugtatja. — Beszélhetsz. Rákóczitól jövök — kezdi a legény — báron, két múlva Munkács alatt lesz. Két hét alatt fegyverben legyetek . . . Mondjátok meg ezt a szom-zódoknsk. Essel kifelé indul. A molnár utána szól. — Nem kell semmi az útra'.' — Köszönöm. Amire szükségem lesz, kapok útközben. — Isten veletek. Két bét múlva készen legyetek. V.'.ok rátelelik; -- Készen leszünk . . . Isten áldjon meg . . .' Azzal elindul a kert felé, átbuvik a sövényen és fütyörészve halad a Bodrog mentében. A part mellett juharfák állanak s a lombok közó.tt rikkautgat a rigó. A molnár, meg a két fiu utána néznek, mig eltűnik a parti cserje között. Messziről távolodó dobogás hallatszik ellenkező hányban, aztán az is elnémul ... A nádasban megszólal a bölömbika. A szemközti dombok viss/.ave ik a hangot s elszáll a hosszú tülkölés a szomszéd pUSSták felé. mintha azoknak vinné a harci riad'.t. I