Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-05-31

XXX. évfolyam. Pápa, 1903. május 31. ű'2 szám. PÁPAI LAPOK Pápa varos hatóságának és több papai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Mcgjclonik minden vasárnap. Szerkesztőset: Jókai Mór-utca 969. szám. Klaáéalvatal i Goldberg Gyula papitkereskedése, Ffi-tér Ti lefon uém : 41. Felelős szerkeszti): KÖRMENDV BÉLA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalából küldendők. V lap árai egész évre ti' kor., félévre 8 k., negyedévre 3 k Egyes szám ára .'!(» fillér. Pünkösd ünnepén. Szivem egész melegével köszöntöm pünkösd hajnalát ! Köszöntöm hohlogan, édee reménységgel ! Az aláomló fényes nap-ugárban, a játszadozó enyhe fiivalomhiin boldog pünkösdi ünnep varázsa BZÓI mi hozzánk. Gondolatok raja száll lelkemen át, - elmélkedem, elmélkedem ! . . . Yisszaszállok a krisztusi korba, t Ht vaunak a tanítványok Jeruzsálemben összegyülekezve, s várják a vigasztalást, mit a Mester nékik megígért. — 8 íme, szélzúgása hallatszik, megreszket a lég, megdobban B várakozó sziv, — a Szenlélek tüzes nyelv ahtkjáhan alászáll a tanítványokra. A menynyei erő megihleti őket. Nem zárják magukba, hanem hirdetik az Isten igéjét. S :ikik hallják, hisznek és megtérnek. Kz tortént pünkösd napján! Pünkösd ünnepe tehát a Szentlélek kiárasztatásának és az első keresztyén gyülekezet megalapításának rulék ünnepe. 1 >c pünkösd ünnepe nemcsak ez 1 — Nemcsak a Szentlélek egyszeri kiöntetése. nemcsak a ker. gyülekezel megalapítása fűződik e naphoz. — Nemcsak emlékűi n e p ez, hanem örök ünnep! Az emlékünnepé a mult, az örökünnepé a jövő. — Az letűnt időket csak felujit, ez folytonosan érzi az örökké működő erő áldását ! Igen pünkösd ünnepe örökünnep, mert a Szentlélek ma is kii'mtetik, mert az isteni szellem ina is ujjá teremti a világot. Izrael abban a korhan elvesztette hatalmát, dicsőségének napja aláhanyatlott, s ő rá nem várt semmisem, mint politikai- s erkölcsi megsemmisülés. A régi testben uj szivet a Szentlélek adott. Kz szülte ujjá az emberiséget ! Amint igy a történet philosophiájának ez egyszerű gondolatán elmélkedem, fölébred lelkemben a tudat, mily nagy szüksége van a mi korunknak pünkösd örökünnepére. Hiszen a mi népünk, it mi társadalmunk is folytonosan hanyatlik és nincsen benne erő la fölemelkedésre, l'jjáteretntésre van szükség. A föld száraz, a növényzet kiégett. ( >h mikor jön a zúgó szélvész, mikor hoz langyos, termékenyítő* erőt? . . . Jövel pünkösd szent ünnepe ! . . . Akár az egyén, akár a társadalom életét tekintjük, igazolva látj'tk a vágyódást az ujjáteremtés után. A szivek oltárán kialudt az idealizmus lángja, nem nagy eszmék, nem az emberiség nagy feladatai serkentik tettre a férfiúi erőt, hanem önző célok, földhöz tapadt alacsony önérdek. A lélek mélyén levő rejtélyes hatalomhól, az akaratból hiányzik a szilárdság, nincsen meg az a régi kötelességtudat, mely nagy időknek nagy emhereket adott! Hivatásszeretet, kötelességtudat, egyéni vágy minduntalan ellentétbe jutnak egymással. A két lelkűek száma naponként növekszik. S mikor ez a két lélek harcra kel egymással, csak egy a vesztes, az einher maga. Az életszámadás könyve erőszakkal lezáratik, s az öngyilkosok könyve egy áldozattal gazdagabb lett! Az einher saját maga iránt tartozó kötelességről tud legtöbbet, s felejti, hogy Isten is van az égben! A becsületet, személyes méltóságunknak ezt az örök biztosítékát, kivetkőztették eredeti jellegéből. Az i.-teni vonás elhomályosult, s az embertől adott vonás lépett előtérbe. Nem a lélek belső szava a fő, hanem ;i világ Ítélete. Nem a munkatéren kifejtett működés a védője, hanem a mezítelen kard, az élesre töltött fegyver. Igaz! ezek örök példák, óh de olv példák, melyek az ember erkölcsi életének alapját képezik. Aggasztó jelek, azt mutatják, hogy az egyén nagyon, de igen nagyon reászorul az újjászületésre, a Szentlélek újjáteremtő erejére ! Az egyén mellett ott van az emberiség, mely az egyénekből alakul. Nem is R Á K C C Z I. Primolák, violák, szép magyar leányok, l'iros is, fehér is, harmatos orcátok. Kacag is, tokos is dalotok zengése, Délcegen kiséri sarkantyú pengése. Asszonyok, leányuk, rozmaring virágok, F.des álmotokban bősünket látjátok, Mert a sziveteket igézetbe' tartja Rákóczi Ferencnek, lelkes, deli arca. Mert az ágyú tüze nem marta érdesre. Hanem a szerelem csókolta édesre, Kj-'itét fürtéit nem zord szél zilálta, De gyöngéd asszonykái gondozta simára. Messze hangzó szava nem vad harci lárma, Hanem egy nagy érzés könyörgő imája. Dicsőséges eszme, népfennturtő nagyság, F.gö piros rózsa: a magyar szabadság. Ssépssetnfl asszonyok, karcsú magyar lányok, Idegenbe" fekszik szerelmes királytok, l'edig a hamva is költene e földnek, Termékeny talaja lenne erős tölgynek. F.rös hajtásának, a magyar rónának, Lelkes dalnokinak, a kuruc nótának, Melynek azért esd ím megreszkető szava, -l.ii magyar véreim hozzuk Stet haza". Here Itoibiir. Az 1848-iki novembertől. — A ,Pdpai Lapok* eredeti tárcája. — Irta It. F. As ezernyoloazásadíki negyvenes években. volt az osztrák hadseregben egv tisztán magyar fiukból álló gyalogezred. Fűnek egyik fele Magyarországban láván elhelyezve; ez, as I8á8-iki törvények szentesítése által magyar vezénylet alá került, s mint ilyen, részt vett velünk szeptember hó Sí'.'-én a pákozdi ütközetben. Fin- éppen egy hónapra lett a sohweoháti ütközet ukt. 29-án, melyben szintén együtt harcoltak velünk s központban, Kzen ütközetben Hugón dandára, mely egy Székely, a petti masniik és a ve*zfi)t'tn>ni'tigi

,

i zászlóaljból állt, tél üteg ágyúval és egynehány huszár, kik a nyatgonc-szolga'latnt teljesitetták, Man-uerthböl és határából, a hadihajóivá felszerelt Mészárol nevű gőzhajó közreműködésével az osztrák ősapátokat kiverte, • a Duna mentán fölfelé vonult. De meg kellett állnia, mert az ellenséget a többi hadállásaiból seregeink kiverni nem tudván, a VÍsesavonulás délutáni négy óra tájban megkezdődött, s az ütközet színhelyétől, ugy egy óra járásnyira táborba szálltunk, hogy a nap fáradalmait, atiienynvire lehet, kipihenjük. Innen másnap reggel a magyar sereg két részre oszlott s az egyik fele Sopmn, a másik Pozsony felé vonult vi.--za. A mi hadtestünk ez utóbbival tartott. Ennek ismét egy része Pozsonynál átkelt a Dunán s a Morva partján foglalt állast, ajnásik fele l'ozsonynval szemben a Duna jubhpartján szállt táborba, szemközt vele az osztrák csapatok. Mind a két fél kiállította előőrseit. Az előőrseik nappal láthatták is egymást. Nálunk a tábori szolgálat még akkor nagyon fejletlen és a fegyelem igen laza állapotban volt, minélfogva a mi embereink rendszerint sok meg nem engedhető dolgot követtek el, például az ellenség előőrseibe/ átintegettek, kiabáltak, csutorákat mutogattak föl nekik, későbben kezdtek rájuk lövöldözni, mit Utóbb azok is viszonoztak, s mint rendes ütközetben a csatárok fegyverei iplenkleri, ugy szóltak a puskák naphosszat A hadi regula szerint mindenik fél folyvást küldötte ki a maga járőrságeit (patroll), míg ezek egyszer annyira közel találkoztak, hogy fölismerték egymást és az egyik őrjárat vésető altisztje igy szól: — Ni, ni, hiszen tt it Prinz Preisok vagytok. Szervusztok'. Mindjárt s/ciit lett a békesség, az egymásra lövöldözés megszűnt s az osztrák féltől csakhamar kettesével, hármasával, utóbb kisebb-nagyobb csoportokban szökdöstek át hozzánk; ami észrevátetven, az osztrák-féle l'rinz Preisok vissza lettek vonva, - az egész magyar hadjárat alatt velők többé nein találkoztunk, ellenben a nálunk levők mindvégig híven kitartottak. Mi lenne, ha az osztrák-magyar hadsereg németté' tétetvén, a német c-ászár seregeivel, mint ellenségnek kellene szemben állania'.' bizony u németek is hamar egymásra ismernének.