Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-05-24

XXX. évíolvain. Pápa, 1903. május 24. 21 -/.a in. PÁPAI LAPOK Pápa varos hatóságának és tobh pápai s pápa-vidcki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969. szám. Kiadóhivatal: Goldberg (íyula painrkeretkedéee, Fö-tér. Telefon eedm : 41. Felelős szerkesztő: KÖRMENDÉ Hl'.I.A. Előfizetések és bildetest dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre IS kor., félém I k.. negyedi vre Ii k Kgyes szám ára 90 lillér. Döntés előtt. Közel két éve már annak, hogy a vároBÍ képviselőtestületnek négy bizottsága a legnagyobb lelkiismeretességgel, a legapróbb részletekre is kiterjeszkedő körültekintéssel tárgyalta a világítási kérdést. A mi lapunk szintén a legszélesebb mederben foglalkozott ez ügynek összes ágaival s a szakszerű cikkek egész sorozata járult hozzá e kérdés tisztázásához. Annyi bizonyos, hogy a városnak még egyetlen közügye sem volt, amely ehhez hasonló alapossággal lett volna megvitatva, s oly gondosan lett volna előkészítve, mint ez, s ma már ugy áll a dolog, hogy az eszmék a világítási ügy körül teljesen tisztázva vannak s a dolognak küszöbön álló közgyűlési tárgyalása előtt megnyugodhatunk abban, hogy az ügy döntésre megérett. A dolog lényegében nincsen eltérő vélemény, s városunk polgársága köréhen régen meggyökerezett az a tudat, hogy városunk közvilágításának szánalmasan botrányos állapota rendezésre szorul s immár elodázhatatlanul sürgős szükségit képez. Ugyancsak meglehetős egyértelműséggel foglalt állást az egész közvélemény abban a kérdésben is, hogy a modern technikai vívmányok korában valósággal anakronis m

HB volna más világítási rendszert létesiteni, mint a villám világítást. E hónap végén, vagy a jövő hónap elején lesz a képviselőtestületi közgyűlés, mely e fontos kérdésben dönteni hivatott, s ez alkalommal a Ganz-gyárral kötött szerződés képezendi a határozathozatal tárgyát. A világitásügyi bizottság tagjai, valamint a pénzügyi bizottság i> soha nem tapasztalt nagy érdeklődéssel a legbehatóbban tárgyalták e szerződésnek minden egyes pontját, s bizton hisszük, hogy e szerződéshői semmi nem hiányzik, ami a város érdekeinek megóvására szükséges. Tudomásunk szerint a legközelebbi közgyűlés elé csakis a szerződés lesz terjesztve, s a szerződés alapján elkészítendő nn'i fenntartásának részletkérdései egy későhbi gyűlésre tartatnak fenn. Az üzembenlartás körül még a nagyjelentőségű kérdések egész serege kell, hogy a legalaposabb megfontolás tárgyát képezze, s mi is helyesnek tartjuk, ha ezek nem terjesztetnek a szerződéssel együtt döntés alá, már csak azért is, mert egy közgyűlésnek 1 — 2 órai ideje nem is elégséges a sokoldalú és sokágú ügy alapos megvitatására. A legfontosabb szempont természetesen az, hogy a már amúgy is túlterhelt váro.»ra ne rakjunk olyan ujabb terheket, amelyek a létesítendő mű jövedelméből fedezetet nem találnának. I'. szempontból persze elsőrangú fontossága van annak a kérdésnek, hogy mily árhaii fogja a város a magánfogyasztóknak az áramot szolgáltatni. A világitási bizottságban eddigelé az az óhaj talál legtöbb pártolóra, hogy egy hektowatt óra ára 7 fillérben álhtpittassék meg. A magunk részéről ezt mi egyelőre legalább nagyon is olcsónak tartjuk, s attól tartunk, hogy ez az árszabás a városnak nagy veszteségével járna. Tudomásunk szerint az egész országban alig van város, hol ilyen olcsóra szabták volna — különösen kezdetben — a villamvilágitás árát, s még ha S fillérrel számítaná is a város, még akkor is az ország legolcsóbb városai közé tartoznánk. (A legtöbb városban '.». 1(>, 12 lillér sőt még ennél is több egy hektowatt óra ára.) Természetes, hogyha az első, esetleg második év pénzügyi eredményei megengedik, akkor módjában lesz a városnak az áram árát T fillérre leszállítani, ami mindenesetre reálisabb eljárás, mintha most 7 fillérTÁRCA. Dankd Pista a mennyországban.*) Csokonai Vitéz Mihály fenn a mennyországba. Nyalka, pörge kis kalapját a sarokba vágja. Mellette iil l'eióti i>, kinek neve Sándor, A szeműkben sötét harag zivatara lángol. • l'éter bácsi, Szent l'éter bál Ejnye eb az ingét! A nagy kulcscsal kaput nyitni mit szaladgál mindég? Nincs több ilyen vendége a mennyei pitvarba: Száz szál gyertyát, száz itce bort tegyen az asztalra! l'éter bácsi a parancsot fürgén megfogadja —, Angyalok is gyülekeznek körülöttük sorba, < Ma sompolyg Szent Dávid is, pengeti a bárfát Hej de az ő nótájukat csak el nem találják . . . • Dávid király némuljon el az a jámbor ének — Nem zsoltár kell a kurucok viharos kedvének ' lépjétek el, kis angyalok ti is azt a kótát — N« fújjatok műdalt, hogy ha nem tudtok más nótát!" azéfjankeZfS az angyalok kardala elhallgat, A két bajnok keserűen, némán poharazgat . . . Ds egyszer csak szemük villan — hallga, nosza hallga! A lelkük is majd kiugrik erre az uj hangra! A pitvarból büvösbájos hegedűszó hallik, Még az ég is rózsásabban, fénylőbben hajnallik . Nem tudja ugy Szent Dávid se ríkatni meg cifrázni: -Nem jó mindig, minden este a fonóba eljárni!" ') Kredeti magyar dal. Kitek es zongorára sz. r/e I ;

""/;/'/ Miska — Arii 1 kor. •'.(» lillér. Felugrálnak a leventék, nyakába borulnak, Siró-rivó szárazfára öróinkönyek hullanak. Most vannak csak otthon ók a fényes mennyországba Fülükbe cseng Deáké Pista bűbájos nótája! . . . Ll|KseJ Adam. Májusi hangulatok. — A .lYqitii Lapok* eredeti tárcája. — Irta Beck .lauox. Május, s a szendéin : ikertestvérek . . . Szülő anyjuk az ifjúság. Ami a természetben az ébredés, a virágfakadás ideje, az az ember életében az iljuság s az első édes érzés: a szerelem . . . .Május a szerelmesek hónapja, mióta emberek élnek • földtekén. Hogy szerelmes emberek mindig voltak, ezt bizonyítgatni felesleges Május a legbájosabb hónap, liagyogó napsugár, enyhe, lágy, szellős nappalok, ezüstös fényű, csöndes, sejtelmes, enyhe éjjelek jellemzik. A természetet mikor csodálhatnánk igazabban, mint májusban. Az ébredő természet olyan a maga ártatlanságában, mint egy édes, szép fiatal leány. Hamvas, üde az arca, ragyogó szeme napsugár: mosolygása gyöngéd, szelíd. A májusi enyhe szellő ugy érinti az arcunkat, mint egy édes kis leány tiszta csókja. » Holdvilágos, szép májusi este van... Egyedfii sétáink a lombos fák alatt, s utániban a színházhoz, érek. A „Bob herceg"-ct adják. A színház zsúfolva van. Amint közel érek, hallom l'oinponiiis édes-bús dalát. F.s elgondolom szegény jó Pomponius, hogy mennyi ember jár-kel közöttünk, akinek ilyen a sorsa, mint neked, jó öreg barátom. De felvidul a lelkem, ha hallom Hob úrfi poétikus dalát : Az első édes, szerelmi csókot Feledni soh'sent lehet. Ks még azt mondják a fontoskodó erkölcsbírák, hogy kihal az emberiségből az idealizmus! Meg vagyok róla győződve, hogy a l'oinponiiisok és Bobok sziveiben ez a dal rezegtette meg a szerelem édes érzésű búrjait, s nem az az egyébként igen csinos dallamu kackiás nóta, hogy : Hob urti hej stb. stb. S szóljanak bármit is a fentebb emiitett erkölcsbírák, én mégis azt mondom, jobban örül a lelkem, ha az embereket ilyen poétikus darabokért látom lelkesedni, mint olyan darabért, amilyen a .Kéz kezet mos". A szerelemben nincs protekció. Ks mégis milyen, de milyen nagy protekció — maga a szerelem. Ne hozakodjunk a protekcióról elő a színpadi ni, az élet produkál úgy is elég, síit fájdalom, sok olyan esetet, ahol érdemeket, igaz érdemeket tipor a semmiségbe a modern kor léjdenéje: a protekció. Az édes, poétikus zenéjű .Hob heroeg--hen la nép, az isteni nép a színpadon látja azt, ami az