Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-05-24

2. PÁPAI LAPOK. 190:5. május 24. ben szabjuk meg azt, s az esetleg igy mu­tatkozó veszteség után felemeljük az ára kii t. Ugyancsak fontos az a kérdés is, hogy hektovvattonkint, vagy esetleg átalányárban szabjuk-e meg az árakat, pedig e kérdés még eddig nem részesült elég figyelemben és megvitatásban. A magunk részéről sok­kal helyesebbnek tartjuk a hektowattonkint valé» kiszabást, különösen azért, mert ma még nincsenek rendelkezésünkre olyan ada­tok, melyek alapján az átalányárak igazsá­gosan megállapíthatók volnának s ehhez legalább 3 4 évnek fogyasztási statisztikája szükséges, különben is mindenfelé általános a panasz, hogy átalányárak mellett sokkal drágái)!) a világítás, s e mellett oly áram­pazarlás megy végbe, hogy a drága átalányár ellenére is megeshetik, hogy a város rá­fizethet. Kíméljük, hogy a világítási bizottság meg fogja találni mindeme kérdésekben azt a megoldást, amely ugy a város, mint a lakosság érdekeinek legjobban megfelel. Dr. ben a valót, a jelent - mindazt ami ténylegesen megvan. Mert arról ami lehetséges, talán szükséges és jó is volna, úgyis eleget beszélnek és irmik, sót lelkesülnek is az ankétokat követő bankettokon, midőn a hegy leve már megtette hatását. Amit Pázmány Péter valaha mondott, most is még ig«z, sőt igHzahh és találóbb . .ha egy nagy völgybe (teletöltették azt a sok bort, amit áldomásokon itta ttak a haza javáért, hát a török szultán valamennyi fegyveres népét bele lehetne fojtani s megs/.ünnék a pogány hatalma". Bizonyára a hasonszőrű lelkesedés az okozóija, hogy egész könyvtárt lehet összeállítani törve.tv­könyveinkből. Arra alig gondolnak a böles szerzők, hogv kivihelő-e egyáltalán mindaz, vagy legalább nagy része a papir-ivek millióinak lapjain felrótt eszméknek. Nemrég ügyem volt egyik közig, hiva­talban. Egy kérdésemre a hivatal feje boszankodva válaszolt ilyenkép : a törvények és rendeletek nvilvá­nosan hozatnak, azok nem ismerése mentségül nem szolgálhat. Szent Kleofá- ' ha ez. csakugyan igy van, s pedig u.'V látszik ugy van, akkor vagy káptalan ám ezekről annyi törvény, annyi utasítás, miut az ezres bankóban fillér. Csakhogy nincs végrehajtva egv se, mert az kellemetlen lehetne egyik másik valakire. Nehogy azonban elfogultsággal vádoljanak, igazságot kell szolgáltatnom a nagy közöuségiiek is. Az intelligens elem, az ország gerince, ha tanítók ról van szó, rögtön a kevés képzettséget hozza elő, arányítva saját műveltségéhez. Hát fájdalom, de igaz, hogv a hazai tanítóság, a városiakat s még az államinkat sem véve ki, veszedelmesen hasonlít és még jó időig hasonlítani fog a franciák idegen légiójához. Elemi képzettséggel, kegyelem utáni oklevéllel vagv anélkül is akárháuy tanító van az országban, ebben a tekintetben vármegyénk sem kivétel, de még a képzők se, hisz a pápaiban volt pár évvel alább iparos tanoncból lett képezdész akárhány, ha ugyan most nincs is. Kérdeni alázatosságal, nincs erre tör­vény, miniszteri rendelet '! Dehogy nincs. A Bakony­ban egyszerű parasztemberekből kreált tanítók vannak itt is, ott is Fogadni mernék egyik sem bir egv szabályos, három soros nyugtát megírni. legyen a fejünk, vagy belebolondulunk a törvény- Kgy ilyen tanitó magán vizsgáján jelen lévén a képzőben, könyvek tömkelegébe. Mert sok, igen sok van azok- a történelemből igy hallottam önérzetesen felelni: bau, ami elméletben szép, az életben pedig kivibe- Kolumbus áthajózván a szuezi csatornán, felfódözte tétlen és értéknélküli. Pedig már régen megmondta Afrikát. Ahol ilyeu gyenge lábon áll az általános Egy könyvjegyzék olvasásakor. A napokban egy fovároeí könyvárus jegyzékét lapozgattam. Tudtam azt jól, hogy a magyar jogász­nemzet, már gyermekkorom óta, mert egyik nagv­bálvám, foglalkozására nézve becsületes csizmadia mester, folyton a <' irpus-jurist emlegette, ha valami, nagyot akart mondani ; de hogy annyi törvény, miniszteri remielet, utasitás legyen, azt csak e jegy­zékből értettem meg. Szegény minimumos tanitó vagvok, s ha a magyar tor vény eket, illetve azok fiait és unokáit megakarnám szerezni, hát kerek nvolc évi>j kellene barátaimnak eltartásomról gondos­kodni, hoL'v a .'í(MI t'rtos tizetésből auiivit össze­kuporgathatnék. S mivel ezt barátaim nem fogják megtenni, mert az. akadémiát már régen megala­pították s a lelkesültség kihalt a szivekből, hát meg kell elégednem azzal, hogy a könyvjegyzék címeinek olvasgatása közben felidézem emlékezetem­Goethe: alle Theorie, Freund, ist grau; doch grün des Lebens goidnei Baum ! . . . Vegyük példának a népoktatás jelen állapotát A törvények és minisz­teri utasítások -záina légió. Nincs is az az ember, aki egykönnyen eligazodhatik, ezért van aztán az a J furcsa szokás, hogy vidékenként és vármegyékként más-más állapotok vannak. Az iskolák beléletéröl nem akarok szólni, egyrészt azért, mert az ilven műveltség, ott nagyon gyenge lehet a szakképzettség is, no meg a nép becsülése is a tanilói pálya irányában. Az. ilyen körülmények nagyban hozzájárulnak a mind akitől felmagasztalt és mindenkitől kritizált népoktatás lealaosonyitásához. Bár volna kevesebb reudelet, kevesebb utasitás, kevesebb hivatkozás a törvényekre, de azokat tartanák be jobbról-balról dolgokban nem lehet eléggé .'.valósnak lenni, hogy l szigorúan. Igaz az is, hogy más téren is vau lul­életben, fájdalom, oly ritka látvány: az igaz, ne­mes szerelem gyó/.edclineskedését. * * .Mikor az üde, szép május hava beköszönt, mióta elkerültem, mindenkor oda száll a lelkem szülőföldemre, a szép alföldi rónaságra. Kgv kis falujában töltöttem kicsiny gyermekéveimet. Abban a faluban olyan szokás van, hogy a falu leányai mind májusban vetik le fejükről a pártát ; a legé­nvek mind május havában viszik haza az új menyecskét. <>tt a tavasz igazán csak a szivekben ól. A terméesel megvonta tőlük legszebb ákosságál a virágot, a lombos fát. Szikes homok, napsugár és enyhe tavasai szellő. Ennyi az sgáss, amiben ők májusban gyönyörködhetnek. De a szivükben, ott él a tavasz, a május hatalma. Ügy gondolom, a természet amit megvont tőlük, bőven kárpótolta őket abban, hogv szivük vágyai ebben a legszebb hónapban teljesülnek. Ahol az emberek kiveszik részüket a termé­szet sein pompájának gyönyörűségéből, ott a május olyan, mint a szerelmük. Ha elmúlik, ha el kell múlnia, abban bíznak, hogy lesz még május, lesz még virág, s újra szerelem. S bizony aligha nem ágy gondolkoznak, mint egy bájos, szellemes kis leány, aki azt mondta, hogy legjobban szeretné, ha három férje lenne majdan. Egyet ő szeretne, egy őt szoretné, egy meg csak amolyan ártatlan, szentimentális férj volna és' egyebet sem tenne, mint édes dalokat énekelne a szerelemről. valaki meg ne bántódjék, lévén már a világ kezdeté töl fogva mindenki szakértő a népoktatás- és neve­lési ügyekben, legyen bár még oly kevés sütnivalója i-. Innen ered a (Juein dii ... A külső ügyekről, teszem azt : iskolaépítkezés, tanítók fizetése, berende­zés, már hálásabb |? !) beszélni. Van (örvényünk iskolák felállítása és lenn* tartásáról, mégis vannak széltében százával épületek, amelyekre legfeljebb csúfnak iliik az. iskola elneve­zés. Hacsak valami jóindulatú uraság nem csináltat, vagv két-harmad ré.-zét a költségeknek magára nem veszi, bizouv a felséges nép inkább épit korc-mát és boltot, mint iskolát. Hogyne ! hisz azokért bért kap, az iskola meg inkább terheit szaporítja. Hál még a tanitók fizetése ' Azokat fizeti mindennel, mindenből kevéssel, melyből még sok el is marad. Magam is kaptam már tizetés gyanánt : néhány hold BOVáay földet, néhány mérő ocsút (zárjelben meg­jegyaem, hogy a molnár nem fogadta el őrlésre,) néhány pár sorvadásban szenvedő sánta-csirkét, egy ntemó kendert, azaz k.'.cot, pár száz tojást, melyből legalább í»0% záp volt, néhány tucat sonksOSOUtOt füstölve valódi sonka yvanánt. Kaptam még néhány száz fej káposstát és három font faggyút is, hogy mi célra, nem tudom. Ezenkívül minden háziul iiyole garast, de ezért aztán a harangozás nemes mesterségét is kezelnem kellett. Lakásom jó volt, mert még nem dűlt össze, de esténkint amikor ágyasházamha tértem a nap fáradalmai után, mindig hálás kegyelettel gondoltam boldogult nagyanyámra, aki nekem ajándékozta végrendeletében kékszínű, sárga csikós nagy ernyőjét, mert fejem főié téve megvédett ugy ahogy, a padlá­son átszivárgó hideg esőcseppektől. — Kgvizhen kértein csinálnák meg az épületet és adnának a sok cserehók helyett készpénzfizetést. Kár volt szólnom. Hát császár a tanitó, hogy mint az adót, ugv őt is pénzzel fizessék? Az iskola meg elég jó, eddig is az volt ha nem tetzzik az „álomnak", hát csináljon mást. Csak a korcsmát lehessen újra befödni zsúppal az iskola elég jó. — Vahali őstermészeti állapotok uralkodtak, az épület körül ; ha Rousseau ezt meg­látja, örömében százével ezelőtt hirdetett elveinek megvalósulását hiszi: retour e lá nature! hajtott dolog elég, de ennyi bajosan. Volna egy eszme, ami legjobban segíthetne, de erről nem akar­nak sokan hallani, t. i. a népoktatásügy egyöntetűvé tételéről, azaz az államosításról. Mert az tény, hogy manapság az. állami tanitó minden tekintetben ugy viszonylik a felekezetihez, mint a botos ispán a kassnárhoa. De mig ez megváltozik, addig sok viz. ell'oly a Tapolcában, sokszor virítanak újra az ibolyák és szaporodnak a könyvárusok jegvz.ékében a törvények és rendeletek száma, mint a tavaszi langyos eső után a gombák : erdőn-mezőn It.iln iinlci l.iiln.r. Színház. Az utolsó hétről referálunk, mely többé­kevésbbé jó szerencsével folyt le a direktor kasszáját illetőleg. Azt azonban konstatál­hatjuk, hogy közönségünknek immár meg­jött a színházba járó kedve s biztosra ve­hetjük, hogy még jobb és melegebb párt­fogásban fogja részesíteni a körünkbe majd visszatérő derék társulatot, amely nagy ambícióval igyekezett ki'tzönségünktiek von­zalmai magának megszerezni. — Színtár­sulatunk csütörtökön éjjel az 1 órai vonat­tal utazott el városunkból Komáromba, ahol tegnap kezdték meg az előadások soroza­tát. — A mult heti előadásokról a követ­kezőkben adunk számot. Szulamifh. A mult szombaton Váradi Margitnak, a ked­velt primadonnának jutalomjátéka volt. Szép szánni közönség elölt folyt le a darab előadása s az elő­adás minden tekintetben kiváló volt. Várnái Margit Abigél szerepében gyönyörű énekével és jeles ala­kításával méltán megérdemelte a sokszoros kihívást és tapsot és a közönség meleg szeretetét, mely folyton megnyilatkozott vele szemben. Kzt igazolta a rsmek virágállváuy és más ajándék is, melyeket Kinyújtottak neki. — Kállai Jolán Sziilamitot adta. Még soha sem hallottuk ily szépen énekelni, mint ez estén. Valósággal megremegtette sziveinket a kü­lönben is bús hangulatú dalokkal. Kiváló volt Lásd jámbor olvasó, igv néz ki a legtöbb 1 "I,™.•^."TLZT^aJK^ T í . , , ., ..!,,, .. u | h *«»r\as.iyval előadott kettőse is. Játékában is sok falusi iskola s ilyen tanítóinak helyzete. Pedig van drámai erőt fedeztünk föl. Szarra^ baritonja érces

Next

/
Thumbnails
Contents