Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-05-10

XXX. évfolyam. Pápa, 1903. május 10. 19. szám. PAPAI LAPOK. Pápa varo«. hatóságiinak es tobt» pápai i pápa-iideki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőset: t Jókai Mór-utca 969. szám. Kiadóhivatal i Goldberg Gyula papirkereskedése, Fő-tér. Telefon itám : 41. Felelős szerkeszti! • KÖRMENDI BÉLA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalából küldendők. A lap ara: egész évre 12 k.>r„ félévre 6 k.. negyedévre 3 k Kgyes szám ára 30 fillér. A sörház-utcai bérház. Még 1901-ben történt, hogy a városi közgyűlés Öd.tiOÖ korona kölcsönt szavazott meg ii régi honvéd-laktanya helyébe épitendő bérházra. A közgyűlést ez összeg megszavazásánál egyrészt az vezette, hogy helybeli honvédségünk tisztjeinek magasabb helyről is sürgetett (igy mondták! lakás-rendezés-flgye végre megoldassék; másrészt a bemutatott tervezet szerint az építési költség nem volt oly nagy, hogy kívánatos arányban ne állott volna a bérház évi jövedelméből remélhető haszonnal; sőt :i benyújtott költségtervezet iránt oly jóhiszeműséggel volt a közgyűlés, hogy az esetleges pótépitkezésekbe is belenyugodott, mert nem hihette, hogy azok valami magas összegre rúgjanak. Ks ime, mi történi ? Az, hogy a már megszavazott építési kölcsönt fel kell emelnünk még 27.1 »I in, mond: huszonhétezer koronával. Ily horribilis eltérés van az 1901-íkÍ költségvetési tervezet és a jelen évi május 2-iki közgyűlésen előterjesztett, ide vonatkozó adós-levél között. A közgyűlés többsége a kényszeríti! helyzetnek engedve megszavazta e költségtöbbletet is, illetve elfogadta az egész összegről szedő adós-levelet, azonban erős hangok emelkedtek fel az ellen, hogy a közgyűlés más alk alommal is iiv kényszerítő körülmények elé állittassék i fiele arányú pótköltségek elfogadásánál. Teljesen magunkévá teszszük ezt az álláspontot. Mert ugyan hová vezetne az, ha nyakló nélkül lehetne a megszavazott költségen felül költekezni? Most csak ö<)"

0

, majd ] később 7ö" (|

, majd meg 1 < M > ' n pótkiadást róhatnak ránk az olyanféle megokolással, mint amilyen a mostani is, hogy t. i. még egyszer annyiba került az is, meg ez i-, mint ahogyan számítottuk stb. Bál az. igaz, hogyha egyszer neki fogunk építeni, akkor azt alaposan építsük is meg. a rá való költséget ne kíméljük. Azonban azt is meg kdl goddolnia az építtetőnek, hogy megnyeri-e költségeinek méltányos hasznát, különben ne fogjon bele, mert veszít. Hogy a mostani épülő bérháznak jövedelme, —- bár rossz, jós legyek — az eddig fölemésztett, illetve esak még megadott, költségek legkisebb kamatát sem juttatja tiszta haszonul a városnak, azt ebire látom. S hiszem, hogy ha az 11M»1 -iki közgyűlés tudta volna, hogy a pótkiadások összege megüti 27.(KHI koronát, lefújta volna az egész bérház-építési javaslatot a napirendről. Mert már az a körülmény is, hogy a Sör-utcát diszesitSÜk drága borházzal, nevetségesen visszatetsző; továbbél teljesen kölcsönpénzen épült ház rendesen megeszi tulajdonoséit, nemhogy hasznot hajtana. De ezen, most már elkésett rekrimináeíóknál ez ügyben sokkalta lényegesebb az, hogy a közgyűlés a nagy arányú költségtöbbletről és építkezésekről akkor értesül, amikor már, — mint mondani szokás — késő. S e későt még különösebbé tette az, hogy maga a hatóság feje i- csak később értesült az ujabb építkezésekről, a költségekről, amint ő maga is a közgyűlésen megvallotta. Tisztelettel kérdjük: hát ki mert a város kasszájára a hatóság tudta nélkül építkezni *.' Kinek a felelőségére rombol é- épit az az illető oly szabadon, hogy csak potom 27.000 koronával kerül több költségbe az oly jutányos áron tervezett bérház'.' Bármint is keressünk kielégitő választ e kérdésekre, nem lelünk. Szeretnők magunkat megnyugtatni azzal, bogy hiszen minden építkezésnél vannak nem várt költség-többletek, azonban a jelen kérdésben nem lehet még ezt a plauzibili-nek látszó érvet sem sikerrel alkalmazni. \\< pedig azért nem. mert a szóban forgó középitkezésnél több dologban ön kény ideg a közgyűlés, illetve a hatóság fejének tudta és beleegyezése nélkül eltértek az. eredetileg elfogadott tervezettől és pedig n költse" O I -s nagyfokú emelésével. Ugyan hová jutna minden középitkezés, ha ily módon volna szabad az elfogadott terven önkényüleg válKA KCA. Elnémult. . . Kínéinak már a heged fi örökre, Nem kesereg nem hat már a szivekre, A gazdáját sötét sirha letették, .Melléje meg hegedűjét temették. I'.des apám ! a sírodból jön egy hang, Talán egy húr hegedűdről lepattant '.' Majd mikor az utolsó Imr leszakad. Az én árva hús szivem is meghasad. Lángé Náci. Örzse hazajött. — A Lapok" eredeti tárcája. — Irta Merz Bódog*. Marosházán a Karácsony nem nagyon ünnepi formája, a bethlehemes gyerekek ugyan pásztorS&veggel a fejükön, eljárkálnak énekes szóval a házakba, kapnak is kalácsot az l'r .Lvii- dieseleiéért, de benn a házakban meghúzódó emberek min érzik az ünnep babáját, a letarolt szomorú természet egészen bánatossá teszi őket. A hóval fedett anyaföld zárkózott, rideg, nincs benne semmi biztatás, nem ad reménységet a jövőre, csupa titok a mindenség. Egy kis életet hozott ebbe a büs időbe, hogy hazajött Budapestről Papp örzse, aki nri kisasszony lett, nagy szerencsét csinált, valami főúri házban van a szállása, hol olyan sora van, mint az igazi kisasszonynak. A l'app (íábor z-ell

;

rt'onna tökéletlen házikója ugy megtelt a podgvászával, bogy alig lehetett mozdulni a kis szobában. l'edig nemcsak I'appéknak kellett a hely, hanem az egész falunak. Kijött a biró ur is kérdezősködni a városi sorról, mert az az újság, nini vasárnapokon jött a községnek, nem mondott annyit, mint az élő szó, különösen niarosha'zi ember ajkáról. Mindenki megbámulta Orzsét, hogy milyen s/ép lett, a termete karcsú a fűzőtől, • lábai kicsi tormát kaptak a keskeny lakk topán tői és a beszéde olyan halk, városi forma. Az igaz, bogy inegsápadt az arca, de annál szebb az egész kinézése. l'app Gábor igen saomorn mióta a leánya a kasban van, nagy nehéz léptekkel méregette a szobát és a szegény l'appné gyakran hallhat káromló beszédet tőle. Végre egyik délután, mikor a szoba ismét telve volt kivánesiskodó szomszédokkal. Pap (iábur reá nézett a szapora beszédű leányra, annak arca piros \<>lt é- egész, viselete isinél Orzsét mutatott, a marosházi leánvt, aki a legvidámabb, beszédesebb teremtés Volt a faluban. Lassanként lehámlott róla a város, az a komoly, bűvös, kenyeret, életet drágán adó város, melynek aszfaltján megtör a falu tiszta erkölcse, villanyfényes utcáin megsápad az arc pírja, pompás kairakatai láttára vágytól távozva válik a lélek és a buzakalás/.os anyaföld munkája mellett barnult test lassan megfehérül, ereje meggyengül és • karcsú derekat •sínes selyemruhák fonják át, a kisütött hajra cifra tollaskalap kerül és a lakkcipőbe szorított lábak lépése is megváltozik, könnyű hívogató léptekkel halad a leány az utján, nielv rövid és bűnös. l'app (íábor egyszerre megszőlal. Hát egyebet nem tudsz mondani Orzse? Ti kimehettek, szól a leány körül gyülekezett szomszédokra, akik lassú léptekkel szótlanul elhagyták a szobát. „Valamit mondhatsz még, én nein tanítalak reá, úgyis tudod, nem mondom meg, mert ebben a szobában vagyunk, a falon Máriának képe van, a ^elitnek." ..()sr rein én a várost. Kocsis voltam legénykoromban u/. iirnságnál, aki télen ott lakott, ismerem én az ottani népeket és áztat is tudom, hogy cseledfajta fehérnép nem kap selyemruhákat azért,