Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-04-12

XXX. évfolyam, Pápa, 1903. április 12. 15 szám. PAPAI LAPOK. Papa ráró* hatáságának éa több pápai i pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik mindi u vasárnap. Szerkesztőségi J<>kai klór-utca 969. szám. Kjaibdnvatal: Goldbetg Oyula papirkcreskedése, Fő-tér. Telcfo* ttám: II. Felelős szerkesztő: KÖRM KM >Y BÉLA. Klőtizetések és hirdetési dijak a lep kiadóhivatalához küldendők. A lap árai egész évre 12 kor., félévre t; k.. negyedévre 3 k Kgycs szám ára .'ÍO tillér. H ii s v é t. Az evangéliumi könyvek magyarázzák :i basvől erkölcs-etnikai jelentőségét, amely nem msl.-. minthogy minden gonoszság fölött crvózedelmeskedik ti jó, minden sötétséo- fölötl a világosság. Hengergessenek nehéz szik lakövet az Igazságra s őrizzék koporsóját bár a zsarnokság zsoldosai, M. kő szétnvilik I az igazság diadalmas, ragyogó, fehérfény ii szárnyon röppen ki. Erejétől földre vágódnak, világosságától megvakulnak n sirőrző zsoldosok. Igy mondja ai Evangelium és sz apostolok igéje szent, dönthetetlen. s hossza évszázadokon át ;tz Evangelium tanításai igazolta minden pillanat. Az igazság ereje nagy, földöntúli és valamikor bizton föltámad. De mikor".' Az Evangelium igy írja: — Ks harmadnapon föltámadal Harmadnapon tehát. Ez az a harmadnap, amely már annyiszor eljött és még; el fog jönni számtalan sokszor, valameddig csak sirba zárják földön az [gazságot. Minden elnyomott igaz eszmének, min-' den BZÍklakővel lezárt igaz ügynek elérkezik egyszer a föltámadása, az a bizonyos harmadnap, amelyen klasszikus alakot ölt az Evangelium gyönyörű parabolája. Vájjon mikor jő el • mi harmadnapunk? E nemzet, amelyet annyiszor zártak sziklasírba, mikor fog már véglegesen föltámadni? Ki tudná megmondani, Az igazság fiának sem kellett annyit szenvednie, annyit verejtékeznie a szenvedések olajfás hegyén, mint ennek a hányatott nemzetnek. Es mégis élünk. Föltámadtunk mindannyiszor, mert mienk az [gazság. Evangéliumi sors ez. A születésünk jegyzett el a tenger szenvedéseknek, de Ugyancsak a születésünkkel váltottunk jogot az örökkönörökké való feltámadásra, Mert nagyszerű születés voll az. Az a csodálatos és óriási lépés, amely a pogány oltárok mellől a magyart a nn'ivelt keresztyén világ szentegyházába vezette, vidi létünk kezdete, születésünk pillanata. Most. egy elmúlt ezredévnek ködös távlatából nézve szinte káprázatnak tetszik ez a 'históriai valósa-;. Aminthogy csakugyan ragyogó káprázat, Bejtelmes csoda. Ugyanaz a csoda, amely az [gazság fiának születésénél az egyszerű istálló felett megállította útjában a csillagot, amely a született gyermeket i-tcni küldetésre rendelte. Ki vitatná azt, hogy az Ázsiából jött magyarnak nem lett volna küldetése e földön? Hiszen hosszít ti/század alatt mindig csuk küldetésünknek éltünk. Védvára voltunk ti keresztény Nyugatnak a pogány Kelettel szemben s e küldetésünk mellett, akárcsak az Igazság tia, magunkkal nem törődtünk. Ks koporsóba zártak bennünket. Es ahányszor a nemzetet véssek környékezték s már-már közel érezte a végét, mindannyiszor föltámadott. Mert nem ninlhat cl ti földön az Igazság és minden sötétség fölött győzedelmeskedik a világosság. Talán nem támadtunk még lel véglegesen. Talán a ragyogó, káprázatos harmadnap, amely az evangéliumi tanítás szerint eljő, még nem virradt ránk teljesen. De föl fog virradni. A magyar nemzet és társadalom már bölcsőjében hordta az égi feltételeket, amelyek mellett a Golgotha — ut szenvedésein át. e! kell jutni az örökkön-örökké való — föltámadásig, amikoron egygyé lesz a nemzet a Haza iránt való szeretetben, az összetartásban és amikor hű fiaként vallja mindenki magát ennek a vérrel áztatott drága földnek. Mégis. Nem jártain utánad l'tcáról utcára ; Nem vártain az estét Ablakodnál állva. Nem sétáltunk együtt Holdvilágos éjjel, Nem hordta a szellő Suttogásunk széjjel. Nem adattam neked Éjjeli zenét sem; Titkos levelezést Nem folytattál velem.. Nem mondtam meg neked, Te se mondtad nekem, Hogy te vagy egyedül Örök üdvösségem. Fs öli, mégis mégis Ott ragyog szemedben... Egyetlen szó nélkül Megértettél engem. Kos/a l'al. Leánycsin jr.*) Irt.i Ereiéi] r.rnü. Valami nagy dolog történhetett a zárdában. Izgatottan jártak tél és alá a folyosókon az apácák. B bennlakó növendékek meg suttogva húzódtak egy •árokba láza-an tárgyalva a nap eseményeit. Mindenki más-más okot sejtett, a miért délre a főnöknő összehivtu a tisztelendő materokat és sororokat. Élénken magyarázta a körülötte alléiknak sofOf I'erdinanda, hogy bizonyosan apáca-avatás lesz, máskép előre megmondta volna a főnöknő az ÖSSXS jövetel célját. — Inkább valami kilépés vagy kitiltás — veti ellen mater Angelika — hisz láthattátok milyen komoly, mondhatni szigorú arccal beszélt a reggelinél a főnöknő. A kezében levő levél azt sejteti: abban volt megirva a kilépés . . . — A levél mást mutat — szakítja télbe mater Emeriea — én azt hiszem, itt valami szerelmi história lappang. Hisz. tudjátok soror Brigitta az utóbbi időben, mindig az ablaknál ül s BSpnosSSSat nézi az utcát, nézi a járó-kelőket, néz egy mindig arra sétálói férfit, bizonyosan erről lesz. s/.ó. Tegnap láttam, amint egy levelet rejtegetett soror Brigitta, lehat, hogv elvette tőle a főnöknő s most az egész zárda előtt megakarja szégyeniteni. ') Mutatvány a szerzőnek most megjelent Járt utakon" cimü müvéből. Mindnyájan osztották mater Emeriea nézetét. Mindegyik emlékezett valami apróbb tettére Brigitta nővérnek s ezt most mind a szerelmi história rovására irták fel. Az egyiknek feltűnt, bogy soli'se jő a társaságukba, a másiknak folytonos komorsága ötlött szemébe, a harmadik arcának szokatlan elhalványulását, s még tudja az. ég mit nem talált feltűnőt a a szegény meggyanúsított nővéren. Egy pillanatra megakadt a sugdosás, amikor soror Brigitta jött közéjük. Bánatos, szomorú arccal köszöntötte a nővéreket. Azok, mintha nem vették volna észre, elfordultak s összebújva újra sugdosni kezdtek. Brigitta nővér elment tőlük. Megszólította egy másik társnőjét, az megvetően felelt a kérdésre s elment mellőle. Szegény Brigitta ! Panaszkodtak, hogy kerüli a társaságukat s a mikor közéjük jő, elűzik. Az egyenlőség még a szeretet papnői közt is csak képzeletben van meg. A déli harangszó imára luvt* az apácákat. Ily izgatottan s ily érzés nélkül tán még soh'se kérték a mindenek urának segítségét s igy tán még soh'se örültek annak, midőn az. étkezőbe értek. A főnöknő soror Brigittát szólította magálioz. Levelet mutatott neki * élénk fejtegeté-ekkel magvarázott valamit. Kipirulva, izgatottan felelt a nővér. Az egybegyűltek fijSSftlt figyelemmel lestek, hogy mi fog következni. Felváltva majd a főnöknő.