Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-03-23

PÁPAI LAPOK. 1902. március 23. nem könnyen történhetik, a végre minthogy :i tulajdonol a házal piakarja adni: legjobb megoldásnak látszik, hl a város a házal maga veszi meg, i a kórházai «»11 tartja addig is. mig erői megengedik, bogy i tervezeti közkórházai az'e célra megvett telken fölépitae. Természetes, hogy megvételről csak méltányos áron lehel szó, A város ex i'l" s/iiint az épületári 1 L?<» korona bártfizet, s :i tulajdonos tiszta jövedelme a házból meg ennél is kevesebb : olyan ári kívánni tehál a házért, mely a jelenlegi bérösszeggel szemben aránytalanul magas: annyit jelent, mini a képviselőtestületei a ház megvételétől visszariasztani. I>c van még egy másik lehetőség is amely magával hozhatja, hogy :i háznak megvételét még azok is elejtsék, akik mint csekélységem is, i házal a kórház ez i<l<" szerinti szükségleteire teljesen elégnek tekintik. 8 ez az esel előállana akkor, hs Martonfalvay Elek ur nem volna hajlandó engedni :i kérésnek, a rugaszkodnék ahhoz :i kikötéshez, bogy :t város ;i megveti telken 7 éven belül építsen kórházat. Meri ez esetben az. a helyzet állani elő a képviselőtestületre nézve, hogy — bi min akarja kiereszteni ;i város tulajdonából ezl a kórházi célokra felette alkalmas telkei — kénytelen le-z :i jelen szükségleteknek megfelelőleg kisebbszer ü méretekben <»tt építtetni föl egy ideiglenes helyiséget, bogy azután annak idején, ha ereje engedi, a közkórházai a modern igényeknek megfelelőleg fölállítta-sa. Igy állván a kórház ügye: arról, hogy az a Besenbach-féle házban találjon állandó elhelyezést, ei idő szerint •>/<> sincs; — ideiglenes odahelyezése pedig kérdéses és függ elsősorban Marton fa Kay Elek nr nyilatkozatától, másodsorban magától as eladó tulajdonostól. Dr. tatai l.cza. A/ előző cikkre csupán annyi a megjegyzesiink, bogy a t bó 6-iki vároai közgyűlésről szőlő tudóaitáaunkba a női kórház elhelyezésének kérdésónál az „ideigleazz'' sző hslyetl tollhibából osuazotl ba ez a szó pállandó*. Ami pedig a vezércikkünkben a tárgyban kifejteti álláspontun1 kai illeti, engedje meg igen tiszteli munkatársunk, hoarv a lapnak is lehessen kiii.'.ti véleménye, ugy | a most, mint a ma ikor i> fennforgó kérdésekben. Szerit. Március tizenötödik, ünnepélyek. Március l.Vikci, nagy nemzeti ünnepünket, nagy kegyelettel ünnepelte meg; közönségünk és mindenütt nagy számban vett részt, ahol az. emlékezés «• szenl ünnepéi megtartották. A lélekemelő ünnepélyekről tudósításunk a következő: \ főiskolai ifjúság ünnepe. A faiskolai ifinság délelőtt résztveti az ev. ref. templomi istentiszteleten, ahol Tkúry Etele mondott szép imát. Délután •"> órakor az. Ifjnság a tziuháztéri szabadságszobor elé '»null, • azt megkoszorúzta. A szobor előtt Kdddr Géza III. éves papnövendék mondott lelkesítő beszédet, Vargha Domokos 1. éves papnövendék pedig a Talpra magyart szavalta el nagv hatással. Este a városi színházban folyt le a tulajdon, képpeni emlékünnep, mely Káldy Gyula kuruc dalával vette kezdetét • aasely aa ifjúsági énekkar precíz előadásában, <ii>lni Zoltán jeles vezetése mellett, nagy hatáat keltett. Igen tetszett Végh János szavalata i-. aki a .Talpra magyart" adta eW lendületül, ugyssintén Szii/s Lajoa emlékbeszéde, mely hazafias érzéstől áthatott é- lelkes tónusával, tniiiclvégig lekötötte a közi ínség figj i liuéi. Odthy Zoltánnak „Szabadság indulója", melyet a főiskolai zenekar interpretált igen | ipáaan, lelke- é- fÜlbeasásaó dallamával egészen felvillanyozta az ünnepié közönséget A kiváló szerzőt magéijenesték. Ezután következeit Szigligetinek népaserfl drámája: II. Rákóczy Perene fogsága. Rákóesyt Izxíl. József játszotta. Már n.hbszor volt alkalmunk Izsákot pompa* szavaiéi művészetéért megdicsérni és in..-t alakító, tehetségével is kinyerte a közönség tetssásét. Meilette kitűnt Vapda Eraő, aki Pater K nilteliust, ezt a szemtíu gutó. jeSSuitál adta elő igen élethűen, melyhez nsaaskfroaáaa is boazájárult Bercsényi Miki.'.- szerepében Végh János jeleskedett, aki Igen találóan jellemezte a bős vezért Egyébként a töliliiek i-. kisebb nagyobb szerepeikben, lelkesedé--.-I működtek közre, h gy az. es| sikerét és uz. ünnep hangulatát emeljék. A felvonások között az ifjúsági zenekar játszott szebbnél- szebb dalokat s különösen nagv tetssést arattak azok a pompás régi magyar dalok, melyek kőuyeket a álnak mindig a magyar ember sznmébe. Külön i- kiemeljük itt dr. Koposty Lucián nak, az. ifjúsági képzőtársulat derék él kiválói tanárelnökének érdemeit, aki fáradI) itlau buzgalommal működött közre, kogy az. ifjúság a nemzet szent és nagy ünnepét méltóan megünnepelje és ez. ünneplésében a közönséget is gyönyörködtesse. A színházi előadás után társasvacsorára gyűlt össse a közönség s ,Griir"-be, ahol dr. Kapozza tartott lelkesítő beszédet. Társasvaesora után tánc \"h, melynek c-ak a pirkadó hajnal vetett véget. A hölgyek névsorai c-ak nagy ügygyel-bajjal sikerült összehoznunk él épp e/ért elnézést kérünk annak n italául hiányosságáért Íme : A*szo*yok: l>ez.-ő Lajosné, Hujber Lajosné, Kertay Istvánná, Czuppon Elekné, Podor Istvánná, Varga Rezsőné, Hauptmann I-tvánné, Nagy Károlyné, Szűcs Dezsőné Neuhauser Imréné, Migály Károlyné, Szenté .láiio-né, Szenes Liliána, lliuimer Károlyné, Dócsy l'.ndiéné. ii/.v. Kovácsics Lajosné, özv. Szabó Lőrinené, Szabó Mihály né. Kőszegby Jóssefaé, Horváth Jánoené, Rosstovics Pálné, Wilczek Jáaosné, Süly Lajosné. Leányok: Végh Ernesztin, Hujber Irma, Fábián Etelka, Horváth Lujza és Etelka, Horváth Tiniké, Szalay Irén, Szűcs Adél, Ötvös Hermina, Kaszás Ilka. Horváth .lanka. Neuhaii-er Böske, Sűdy Vilma ás Aranka. BsentS Elil és Manci, .Migály Mariska és Ilona. Hammer Mici, Dezső Mari-ka, Fodor Böske, Czuppon Ilona, Szabó Etelka, Hauptmann Ilona, Szántói Melinda, Kováé.ic- Loike, (iro<z Gizella, Csizmadia Jolán, Tóth Lenke, Kertai Jolán, Nagy Irén, Kőszeghy Lenke, Király Jolán, H >r> váth Uó/.sa. Az eis., négyest 34 pár táncolta. \z állami tanitóképzö-lntézel is rendezett március ló-én iskolai ünnepélyt Az. ünnepély azonban csak annyiban volt iskolai, hogy az intézet falai között folyt le. tényleg azonban azok az. ek>dások zene- é- énekszámok, melyeket a növendékek produkáltak, jóval túlhaladták az. iskolai ünnepélyek fogalmának szili vonalát. Az. a katonai fegyelem, az. a ponto«sá_'. precizitás é- biztonság, mely az. intézet növendékeinek fellépését, megjelenésé! és minden mozdulatát jellemzi, az. uz alapi- készült-é

u

', mely minden előadásának alap vonása, méltán inegiivtig" tilthatja és örömmel töltheti el mindazokat, akiknek san megeredt kó/tünk a be«zéd. Llö-zör a cudar időről, aztán egyebekről is. Ai oreg kn-/a vonásairól láttam, hogv valami nagy lelki fájdalom érhette nemrégiben. Nem is csalatkoztam. Kgy-z.erre csak minden ok adatolás néikul egy rövid pauza tttáa felsóhajtott az oreg I — Hej, csak vá-zoiinép ne lenne a világon. Különösen pedig szemrevaló', fiatal fajtáin! . . . Várt egy pár pillanatig azután igy folytatta : — Vagy ha már van is, hát ne lenne vén fejű szamár, akit megcsalnak, meggyaláznak . . . Látta, hogy érdeklődve hallgatom, hát elkezdett beszélni : — Az én asszonyom olyan fajtájú fehérnél' Volt, Ea pedig a vénfejű szamár voltam ! . . . Bizony nem illettünk ÖSS8S I Tudom én, akkor is tudtam. de hát hiába, ugy éreztem, bogj nem Indok nélküle élni . . . Fekete bogárszeme, piciny, piros ajka megrontott, megbabonázott . . . Tizenöt esztendeje, hogv Özvegy módra éldegélek és soka, még agy pillanatra se jutott eszembe, bogy asszony után nézzek ... S eg\-zerre meglátom ezt a lányt . . . Hej ! Mondogattak, hogv kikapós fajtájú, fiatal hozzám, vén vagyok én hozzá, de hát a szerelmes embernek hasztalan í| Készéinek. Megkérdeztem akar-e nz enyém lenni ? Persze, hogy akart. II - nékem kétszáz hold földem, házam, gazdaságom van, bogyil ne akart volna' Neki nem roll egyebe pár szál inkájánál, égve bet -e búzott magával • . . Egy darabig csak megvoltunk, igaz, hogv iiem -oká. Bugdolódstak róla a fülembe innen is, onnan is, de én hittem benne mint a menyor-zágbaii . . . No, hát azután egysssf megtudtam, bogy a vén assSOOyok nem hazudtak . . . Nem tagadhatta, le nem esküdhette . . . ( NMz.epakkoltnttain a ruháit, amiket magával hozott é- kikergettem . . . Sirt, rimánkodott, nem hallgattam meg, kiűztem . . . Látja, akk.r i- ilyen idő volt, igy hullott az. SSŐ, igy dörgött ai ég | ő ment, nem tudom hová. . . . De bántani nem bántottam; egy ujjal sem nyúltam hozzá! . . . Itt elhallgatott. Hurva kezei remegtek, végig simította barázda- homlokát. Mintha az. eső suhogását hallgatta volna . . . — Ks nem bocsátok meg neki soha, soha . . . Ha azt hallom, hogy egj szavamtól függ az üdvössége, néma maradok . . . Egj hatalma- dörgés adta meg rá a lárópontOt, ... A napokban a véletlen arra felé vitt i-mét, ahol talán egv év alŐtl Korpáé* vendégszeretetét élveztem. A kíváncsiság be vitt hozzá. Vájjon mit csinál az oreg'' l'iaial, tüzes szemű, daráz* derekú nienvec-ke nyitott ajtót Sötét szemei csak ugy porzselték arcomat. Korpáca gazdát keresem, — moodottam néki. — Az uramat } Rögtön ide ksJdöSS. S kiperdült a szobából. Nem sokáig vártam az öregre. Szinte vi--z.a fiatalodotl vagy tiz esztendővel. — No, jó öreg, emlékszik-e még rám? Végig nézett Kor páca, megvakarta a füle tövét, aztán azt mondta, bogy emlék-zik. Az én oldalassal meg fúrta már a kíváncsiság, megkérdeztem tréfásan : — Hát ez. a helyre vászoncseléd ki vöna? Hát biz. a feleségem, az. auyjukoin . . . Alighanem eszébe jutott, hogy már bsssélt róla, mert hozzá tette mindjárt: — Hát tetszik tudni, mégis rsak kell aSCSOBJ a házhoz. Meg azután hiába, nem tudtam nélküle meglenni ... De leginkább azért fordult igy a dolog, inert szentül megígérte, hogv már hű lesz, de igazán hu' lesz . . . — No, ba megígérte, aa már más, — feleltem, inig tekintetem az udvaron járt, ahol a szép menyecske épen valami fiatal paraszt suhani-eal incselkedett. — l'gy bizony, megígérte, — mondotta még egyszer nagyobb nyomaték kedvéért az oreg . . .