Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-12-14

XXIX. évfolyam. Pápa, 1902. december 11. 50. szám. PAPAI LAPOK. Papa varon hatóságának e* több papai i pápa-vidéki egyesülésnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkcszlösctr: Jókai Uór-utca 969 s/ám ftaáéhivatal i Qoldberg Gyula papirki | Telefnn-Kzám : it Felelős szerkesztő: KÖRMENDI BÉLA. Klőfizetésck es kirdetéai dijak a lap kiadóhivatalához kflidendok. A lap ara: aféai arra IS km-., félévre 8 II, negyedévié •! k Kgyes s/ani ára 90 fillér. Pique-Dame. Tschaikowskynak. B koráa elhunyt orosz zeneszerzőnek van egj operája, melynek »Pique-Dame« • eine. Ennek ;iz operának rövid meaéje van, hamaroaan el is mondom. Egy fiatul katonatiszt bajtársaitól hallja, hogy az öreg grófnő, kinek a közforgalomban »Pique-Dame« a neve, vagyonát három ('Halhatatlan kártyának köszönheti. El a fiatal katonatiszt szerelmes a grófnő unokájába, aki neki I saját, szobájában éjjeli találkát ad. A tiezt a találkán megjelen, »lt* szerel mesével mit sem törődve az épen bálból hazatérő grófnő szomszédos szobájába ront be és a megijedi matrónától a három csalhatatlan kártya nyitját kéri térden csúszva. Ea amidőn a grófnő erről mit sem akar tudni, a tiszt pisztolyt azegez feléje, ettől a grófnő megijed éa szörnyet hal. A következő éjjelen megjelen neki a grófnő szelleme és elárulja, hogy a három kártya: a hármas, lietes és ász. Ezzel szerelmeséhez siet, ki őt már aggodalommal telt szívvel várja, de csakhamar elsiet tőle, hogv szerencséjét a játékasztalnál próbára tegye. Szerelmese kétségbeesésében a Newa folyóba u»rik. A katonatiszt pedig óriási összegeket nyer a két első kártyán. A harmadik betétnél azonban a Coeur-ász, Baját szemei előtt hirtelen át vedlik »PiqueTA KCA. Dal. Te csak csókolj, csókolj, Ajkad ha nem csókolom S ha kehledre hajtom Márvány hideg homlokom, ' Ha gondolataim Fonalát meg nem lelem, S mint órjási káosz, Hogyha úgy zúg a fejem ; Te csak csókolj ! csókolj ! {',<* megszűnik majd a kin Édes csókjaidtól, Baj hnlnek fajdalmaim. Te csak csókolj ! csókolj ! Lelkem ba pihenni tért S köny áll a szemembe, Ls én nem tudom miért ? Ha szivemben tenger Nagy bú és bánat éget, S egv utolsó sóhajjal Átkarollak óh téged . . . Lant kihull kezenibűl S nem zengnek már a dalok. Ajkamon csókoddal Ssiveeen mcL-halok. Tikanvi Vilm«». Dame -vá és a matróna szelleme gunyoaan kacagva áll előtte. A tiszt, mindenéi elveszítve még ott a kártyaasztalnál Öli meg magát. Eddig a zenemű meséje. Ha ezt a mesét figyelemmel elolvassuk, kétségtelenül ismerősnek fogjuk azt találni, mintha CSak a mi társas életünkJiől vett modell nyomán Íródott volna meg. igazán gondolkodóba esünk, vájjon Puschkin ur. kinek novellájából az opera szövege késztilt, vagy a zeneszerző fivére TaChaikowaky Modeel ur. aki Puschkin novellájába lelket öntött és azt, alakjait részben átgyúrva, részben hozzájuk uj illakokat lei.intve, színpadra vitte, nem-e járt Magyarországon, a Dunántúl, Veszprém vármegyében, Pápa városában. Mert a mi viszonyaink szakasztott olyanok, mint a Pique-Dame szövevénye. Nem-e jelent meg mindannyiunknak a kor szelleme és figyelmeztetett, intett étanitotl bennünket arra, hogy a kölcsönön tgyetértés

t egymásnak megbecsüléaé és a ter* vetnkben, tettei uh

1 in megnyilatkozó önzetlen jóakarat az a három csalhatatlan kártya, melyen a társadalmi jólét különösen s a társadalmi élet általában alapul. Ea mit tapasztalunk a gyakorlati életben, bogy épen akkor és épen ott, ahol e három tényezőnek együttműködése a legkívánatosabb, vedlik át a Coeur-ász Phpie-1 >ámc-vá. Kit szeretnek az asszonyok. — A ./'(//no Lapok" tárcája. — Irta Vasa I.. A méltóságos úr roppant haragba gurult, mikor a titkárja azt a skandalumot merte elkövetni, hogy megszöktette Uo»enhaumuak, a milliomos bérlőnek gyönyörű feleségét. RoesnbaUBl visszahozta ugyan az. asszonyt, mégis bocsátott neki, inert néhány százezer tömít hozománya az üzletbe volt fektetve, amit kifizetni egyenlő lett volna a bukással ; a titkár úr is megkerült a negyedik héten, de a kisvárosi pletykál | nem lehetett elnallgattatni. (> méltósága tehát nem türhete meg a titkáriját oldala mellett, felszaladt a miniszterhez. BOgJf adjanak neki egy friss titnokot, valami szolid liut, akinek a kisvárosi asszonyok nem tudják a fejét elcsavarni. A kegyelmes űr ki is kerestetett hamarosan egy kis segé<lfogalmazót, akit a minisztériumban kisa-szonvnak hivtak. olyan piruló arca, ártatlan tekintete volt. A gömbölyű képű tiu nagy zavarba jött, mikor a kegyelmes úr elé citálták. Még arról is tud a miniszter, hogy a világon van és díjtalanul fogyasztja VII

um»Ja papirost n legkevésbé ismert ügyosztályban" Keressük a kölcsönös egyetértést — hol van? Kutatjuk az egymásnak megbecsülését — merre találjuk? Firtatjuk az önzetlen jóakaratot ön* magunk és dolgaink iráni — ki látta? Egyetértés üres frázis, megbecaöltetés — nevetséges fogalom, önzetlen jóakarat — bolond beszéd manapság. A társadalmi élet, a társas érintkezés koncertjének műsorába bele is van e három pont bőségesen nyomva, de előadásra nem kerül egyik sem. A mi társaséletünknek az a sarkalatos hibája, hogy nincs benne összhang, miiünk minden embernek meg van a maga nótája, amelyet nemcsak maga fuj. de sőt azt akarja, hogy azt mi is fújjuk és ebbe a fülsiketítő disszonanciába belereped a füldob és nem értjük meg egymást. Es ez egymás meg nein értésének kátyújába merül (d legtöbbször a haladás és sok cgvéb nie»Szivleléere méltó jó dolog szekere. Sok mindenről hallunk és olvasunk ugy esztendőn át és semmi sem kerül dűlőre. Miért, meri nem akarjuk egymást megérti ni, nem akarjuk egymás eszméit megbecsülni, nincs meg bennünk az önzetlen jóakarat és ez az a hírhedt harmadik kártya, ez az a Coeur-ász, mely PiqueDáme-vá vedlik és dugába dönti társadalmi életünk legszebb reményeit. A méltóságos fiJispáo úr monokliján keresztül sandított a kis fogalmazóra ; a miniszter pedig redőkbe szedett homlokkal, amint már az ilyen komoly ügvek elintézésénél illik, kezdte meg a tárgyalást. — I'ákozilv úr, nem volna-e kedve főispáni titkárnak elmenni méltóságos Zajky Menedék főispán úr oldala mellé Hegvmögi vármegyébe l'ákozdv Úr mélyen bókolt a miniszternek meghajtotta magát a főispán előtt és mondani akart valamit, de Zajky nem engedte szóhoz jutni. — Nem lesz rossz dolga, barátom uram. Azaz semmi dolga sem le-z. . . . azaz. néhány felterjesztés .. . azaz táncolunk, iszunk ál politizálunk A kegyelmes úr homlokán két ránccal több futott össze, amit Zajky Benedek é-zre vett ugyan, de nem sok ügyet vetett rá. Kégihbb föispáu ő, mint amennyi ideje a kegyelmes úr a bársoayssákben ül | kétszer is gazdát ré. 'et a bársonyszék, de ó főispán marad, mert akkora hatalomra, mint az övé, szükség van a hires kuruc vármegyében. A miniszter is akart valamit mondani, de a főispán őt sem engedte szóhoz jutni. — Hadd csak, hadd kegyelmes uram. kfajd én elvégzem a dolgot evvel az ifjú óriással. Avval karon fogta a fiatul emberi és vitte magával. A szobájában, amely valami sötét folyosó legsötétebb sarkából nyílott, felsegítette a kabátját, balett lépésekben letáncolt vele a lépr«ökon és azu-