Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-12-14

I'Ál'AI LAPOK. 1902. deoembsr 14. Tessék végig lapozgatni e lapok egyikmásik évfolyamát, mennyi keresztülvitelre, érdemei dolog ÓH mennyi megvalósításra méltó eszme lett SS í«1 <• k során felvetve, melyek mindenike a társadalom jólétének előmozdítását célozták, liol az az önzetlen jóakarat, mely es eszmék megvalósítására vállalkozott volna. Sajnos, nekünk csak tollúnk van és tudjuk, hogy a toll könnyű* portéka, de hol vannak, akiknek szavuk és szavuknak súlya van. Mi csak tollúnk egy-egy szerény pelyhet bocsáthutjuk a levegőbe, de hol as a férfin, aki s pehelyt felfogja és szavának, egyéni értékének, befolyásának súlyával érvényre emeli. Álljon elő és mi nemcsak kalapot emelünk előtte, liancni hódolattal vcszszük korul és jobbankai készséggel nyújtjuk a támogatásra. Mi pedig jó többiek tömör sorokba sorakozzunk szorosan egymás mellé és keressük meg a személyi és dologi harmónia alaphangját, hallgassunk a korszellem tanítására, legyen kőztünk kölcsönbe egyetértői, becsüljük meg egymást és önzetlen ióakarai legyen jelszavunk — ekkor nem lesz hatalma társadalmi életünk játszmája felett az intrika Szellemének, kártyáink csalhatatlanok leendenek és »Piqae-Dame gunykacaja élét veszti. keinent Béla. Állaim tanítók a miniszterelnöknél. Az. állami tanítók országos bizottságának egv küldöttsége tisztelgett t'. lió 10 én délelőtt a képviselőházban Síé" Kálmán miniszterelnöknél és ltukáct László pénz úgy ml nias térnél Nagy László alelnök vezetése mellett. A küldöttséget linuer Antal képviselő vezette a miniszter elé, akik előtt Nagg László alelnök mondotta el a küldöttség óhaját. Kérte az. állami tanítók fizetésének javítását. Nem önző érdekek vezetik a tanítóságot — monda a szónok — mikor fizetésük javítását kérik, hanem általános nemzeti érdekek. Beért remélik, hogy s kormány méltányolni fogja kérésüket s teljesiti. Széli Kálmán iniőísztorelnök felelt a szónok szavaira, .lói tudja, hogy a tanítóság helyzete súlyos s gyökeres javításra szorul. A tanitó hivatásának teljesítést! sok idealizmust és önfegyelmet kivan. K tulajdonságokra apellál, mikor arra kéri a tanítókat, hogy biaaanak a kormányban, amely a tanítóság érdekeit szivén viseli s lehetőség szerint gondoskodni is fog ..hajlik teljesítéséről. < >rül, hogy olyan határozottan, komolyan és józanul fogják fel a tanítók teendőjüket ezen mozgalmukban s kéri, hogv továbbra is ezt a szellemet ápolják a tanítói testületben. A tisztviselőkről. Nagy szociális bajnak orvoslására nagy tény következett be. A jövő évi költségvetésbe az állam suk milliónyi uj tételt vett be azon célból, bogy •bból a tisztviselők fizetését emelje. Általános, nagyméretű fizetésemelésről van asó, mely sok panaszkodó szájat fog elhallgattatni, sok keserűséget fog eloszlatni. Lukács László pénzügyminiszternek, a száraz számok főmarsalljának hervadhatatlan érdeme, hogy megteremtette ezt a reformot, melyet évtizedek Óta sürgettek nemcsak a nyomott anyagi helyzetben sínylődő állami hivatalnokok, hanem a humánus közvélemény is. .M indazoiia'ltal ne ragadtassuk el magunkat az eredmény által. .Marad ui.'g nagyon sok tennivaló a fizetésemelés megtörténte után is az állami tisztviselők fizetésének rendezése terén. A reform bizony nem elégít ki minden érdeket. Igy, bogy többet ne említsünk, a bírák fizetése még ezután is kvalifikációjukhoz, hivatásukhoz é« társadalmi álláaukhos mérten, még mindig telette alant maI rnd. A máskülönben örvendetes tény, hogy I jövő évi költségvetésben egyedül az igazságügyi táróénál tudták a kiadások csökkentését elérni, annál nyomasztóbb konzekvenciával jár a bírói karra nézve, mert a redukció bizony az ő bőrükre ment. Da nemcsak a magyar bírói kar van igy, számos osztálya a diplomás államhivatalnokoknak sínylődik hasonló helyzetben. A fizetésjavitá.-nál figyelemmel kellett volna lenni a kvalifikáció szerinti felosztásra is, mert az mégis különös állapot, hogy például a jogvégzettek, vagy érettségit tettek egyenlő fizetésben legyenek azokkal, akik -1 osztályt végeztek, vagy 12 évig katonáskodtak, sőt ezek némely esetekben még jobban vannak dotálva, mint az olyan nagyobb kvalifikációja tisztviselők. Itt az egyenlőség elve még sem lehet irányadó. Kzért tenni kell még ezen a téren is, de tény, hogy már a mostani IsetéSSSl is nagy haladást látunk az. eddigi stagnálással szemben, mely a kishivatalnokok óriási seregét már-már S szociáldemokrácia karjaiba kergette s ezért jóformán egyrészt a magyar állam biztonsága érdekében is történt most ez a fizetésja vitás. Anyagi érdek szempontjából most élénken sajnálják a törvényhatósági és községi tisztviselők, hogy még nem következett be a közigazgatás államosítása. Igaz, hogy sokhelyütt sok történt már a törvényhatósági ás községi tisstVÍselők javadalmazásának kiegészítése érdekében, mégis a nagy többség még mindig a tíz busz év előtt megállapított nyomorúságos fizetésekkel teng. Kzek a tisztviselők esak olyan nagy számmal a olyan fontos hatáskörrel bírnak, mini as államiak, ezeknek jóllétéről gondoskodni tehát épen oly fontos kötelesség, mint aminő az állatnhiv:italnokok javadalmazásának kiegészítése volt. Nem mondjuk, hogy a törvényhatóságokban és kösség boa nines meg ehhez a jóakarat, de hiányzik itt az egyöntetűség, az egyszerre való cselekvéshez szükséges rendezettség, Kzért helyesen tennék a kö/ségi és törvényhatósági lisztviselők, ha ebben az iránvlian szervezkednének i egyöntetűen megállapodnának, hogy I bizonyos munkakört betöltő törvényhatósági és községi tisztviselőket mindenütt az országban milyen fizetés illet. K tervezetet aztán nyújtsák be a törvényhatóságokhoz, nedvek bísOnyára meg lógják találni a fizetésrendesés egyöntetűségének és egyformaságának módját. Utcák uj elnevezése. Több utcának meg nem felelő, jelentöséglelen elnevezése és azon körülmény is, hogy városunkban néhány utcának még neve sem volt, tette szükségessé és indokolttá, hogy a v. tanács Szokolg Ignác rendőrkapitány elnöklete mellett megbízott egy bizottságot a város utcáinak helyes és magyaros elnevezése tárgyában leendő javaslat készítésével. Egyik előző számunkban említettük, hogv a tanács ezen javaslatot tárgyalta és némi módosítás, sal elfogadta. A javaslatot, mely legközelebb a városi közgyűlés elé kerül zamatos magyarságánál fogva érdekesnek tartjuk a következőkben ismertetni: tán Pákozdy fogalmazó urat három napig nem látták a minisztériumban. Negyednap félig mámorosan beállított az ügyosztályba, ahol az. asztala mellett már más ült. Tudtára adták, hogy a kiadóhivatalban átveheti a kinevezést és mehet Zajky főispán úr oldala mellé titoknoknak. Igy került a vidéki városkába kis- és nagvpákozdi Pákozdy Aladár, a kis főispáni titkár, a minden szóra piruló szőke fin. A főispán, a régi világból származott vén kényúr, az elegáns világfi, nagyon megszerette a gyereket. < »tt lakott nála a vármegyeházán, s bárhova ment, vitte magával. Az összes instrukció, amit a titkárnak adott, csak annyiból állott, hogy szerelmi skandalumokat ne csináljon. Lumpoljon, táncoljon, verekedjék meg az egész garnizonnal, bolondítsa magába az egész vármegyét, de ő maga meg ne bolonduljon, szerelmes ne legyen, mert a szerelmes ember ostoba. Aki helyre legény a talpán, annak minden ujjára ót asszony jut, de egy után sem bomlik. Jó l'ákozdy Aladár pirulva hallgatta a tanításokat ; a méltóságos úr pedig mosolygott magában. Talán azt gondolhatta, hogy most hogyan felcsatolja azt a sok kacér asszonyt, kíváncsi leányt, mert ha ez a tiu már az asszonyok emlegetésére ilyen bárgyú arcot vág, müven fatoskó lesz, ha szemtől szembe áll velük. Ks csakugyan a kis titkár borzasztó félszeg volt, mikor a híres jukker hölgyek társaságába került. Roethynénál mutatta be a főispán először a titkárját. Nagy hál volt ; az egész garnizon s a vármegye minden számottevő gavallérja ott nyüzsgött a falusi kastély tágas termeiben. A háziasszonyok, akinek vörös haja úgy fénylett, mint az olvasztott arany, maga mellé illtette a kis titkárt egy alacsony putfra. A szép asszony keresztül csapta uszályát a tiu térdein, aki két kezét a térdei közé szorította, a fejét lehúzta és ugy nézett a veszedelmes kék szemekbe. Olyan ártatlan volt a tekintete, mint egy serdülő leányé. BOSthyué nem sokáig bíbelődött Bl uj alakkal. Ostobának találta és otthagyta. A huszártisztek vették körül, akiknek azonnal meg is moodta a a véleményét, hogy nem sokra becsüli azt a lányos figurát. A hadfiak azután elkezdték kezelni Páknzdyt. Vitték sorba a lányokhoz. Jármy baroness, az ünnepelt szépség, c-ak a fejét biccentette meg a tovább • -evégett Gyánthv Pepivel, a/ .,|.r., s/1 Jga h; r o v al ; a Berethy leányok mosolyogva fogadták, de nem sokat törődtek vele; a többiek is szertartásosak voltak és hidegek. A kis titkár nem találta el a társaság tónuRát és Boethyné nem is késett kifejezést adni a főispán előtt elégedetlenségének. — Szép kis alakot fogott magának a minisztériumban. Ennél ugyan többet ért a .láuos kis ujja is. — Persze, persze — mosolygót a méltóságos úr. — dános inegszöktetott egy szép asszonyt ; végig itta a vármegyét ; szerelemről döngicsélt minden asszonynak. Hát ez. nem abból a fajtából való. Nem olyan könnyű portéka, mint dános. Boethyné felbigyeszt-tte. az ajkát és méltóságteljesen elvonult. Később a Jármy baronesse hozta szóba a titkárt. — No líéni bácsi, maga lutrit csinált titkárjával. Olyan, mint egy baba és érzéketlen, mint egy tuskó. Béni bácsi ismét magresskíroaott egy diplomata mosolyt, de nem szólt semmit. Ettől a naptól kezdve a kis titkár csak alak volt a társaságban, amely a számot szaporítja. Aztán elmúlott egy esztendő. Pákozdy Ali, a kisasszony, ott volt mindenütt. Megszokott alakja lett a társaságnak. Jelenlétét senki sem vette észre, de elmaradása feltétlen feltűnt. IIa a méltóságos úr négyese a titkár nélkül robogott be valahová, bizonyosau megkérdezték, hol vau az Ali '.'