Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-10-26

éf gyártmányaikat a közönséggel megismer­tetni. S ezek a tárgyak és esskÖzők vol­nának éppen azok, amelyeknek beszerzése egyébként nagyobb költséggel járna. A többi múzeumi tárgyak viszont, melyeknek beszerzésénél ax iparosok, gyárosok és más érdekelt felek támogatására nem lehetne ssámitani, nagyon könnyen leesnek meg­szerezhetők, mert ezek a tárgyak főképpen a betegségek keletkezését, terjedését bemu­tató kéezitmények, rnj/.ok, táblázatok lesz­nek s ezeket lassankint lehetne gyűjteni a szakemberek és intésetek támogatásával. Rövid vátlatban tehát a következő tárgyak alkotnák a mozenmot: 1. Különféle építő anyagok és burko­lat-ininták. 2. Szoba festékek, mázok és szoba­padozat-minták. 3; Fütés-berendezeaek, kölönböző szer­kezet ii kályhák. 1. Szellőztető készülékek, szellőztetés céljaira készolt ablakminták. ."). Világítás céljaira szolgáló készülé­kek, világító testek t's anyagok. 6. Kutak és vízvezetéki berendezések rajzai vagy mintái. 7. IVÓVÍZ tisztítására szolgáló eszkö­zök és módszerek 8. Tápszerek és italok eltartására szol­gáló el járások és eszközök. Tápszerek, lőszerek és italok vizs­gálatára BZolgálÓ eszközök. 10. Az emberi test ápolására szolgáló eszközök és szerek ; lürdohet endezések, für­dőkádak, fürdőmedencék. 11. A Soxietli-féle tejsterilizáló eljárás. r_'. Lek ások, bútorok, rnhanemüek fer­tőtlenítésére szolgáló eszközök és szerek. 13. Házi tornaszerek. ("sak vázlatos ez a felsorolás s az. első berendezés nem is lehetne mindjárt teljes. Evekig log tartani, a míg a teljes közegész­ségtani múzeum létesül, de a aaakemberek támogatass mellett ez a berendezés aligha fog érezheti! költségeket okozni a város közönségének. Hiszen ha másként nem, hát megoldható ez s terv a középiskolák­kal kapcsolatosan..Ott úgyis kötelező min­denütt a kösegészaégtan tanitása, s mennyi­vel hatásosabb lehetne ez a tanítás, ha a szemléltetés segítségére jönne az oktatásnak. Bizonyos napokon, például ünnepnapokon, a közönség Számára volna nyitva a múzeum, H Ugyanekkor népszerű, magyarázó előadá­sok értetnék meg a/t, amit a közönség; kii­lönbeu meg min érthetne. Kz a múzeum a legfelületeeebb szem­lélő ismeretkörét is tágítaná és sok min­denre figyelmeztetné, a mire addig nem is gondolt. Azonkívül lehetővé válnék, hogy a közönség olyan helyei találjon, ahol egy­egv üres órát szórakozva, de mégis hasz.no­san tölthet el. Kz már magában véve is jelentőségteljes körülmény, mert a mi vidéki városaink rendszerint min bővelkednek olyan intézményekben, melyek alkalmat nyújta­nának Ízlést vagy ismereteket fejlesztő szó­rakozásra, mint a milyenek a képtárak, iparművészeti kiállítások. Az egészaégtani múzeum tehát igen csekély, alig számba­vehető anyagi áldozatok árán az. első igazán helyes lépés volna az ismeretek terjesztése és népszerűsítése terén, érdemes tehát, bogy ezzel az. életrevaló tervvel a városi tanácsok komolyan foglalkozzanak. Dr. VtcltM<T Sainlor. Az idei jó termésről. Mindenfelé telekürtölték a világot, bogy milyen nagvszerü termés volt a/ idén Magyarországul és e/által lenyomták a/, a ni ugy is silány gabonsárafcst, pedig lia valaki megfordul a falusi nép kőzött, leg­alább itt vidékftnkön, az hamar józanodik ki ebből a s/ép ábrándból, mert sajnos, e-ak ennek nevez­lu'tő nz az Idei kelönöl nagy termés, mert ennek esak a Iure nagy, <le a termés maga, ha néhány helyes kielégítő" is, de legtöbbször nemcsak hogy nein kielégítő, de még rossz is. Amit a tavaszi kései fagyok még el nem pusztítottak a termésből, azt, kivált a mélyebb fekvésű földeken a nyári nagy e-./esek tellek tönkre, a krumpli és kukoriea, amire a szegény nép legjobban rá van szorulva, ez lévén fő'nipláléka, mert szegénynek bizonv nem igen jut amúgy tea a szemes termésből, ritka IOSSZUI sikerült; a krumpli ínég hozzá nem is egészséges, nem lisztes, nem tápdús, mert vizenyős, ennélfogva lyorasn is romlik, ami óriási baj a szegény népre. A szüret, in.lv legtöbb helyütt most folyik, nagy caalatkoaáat okoz sok tafflfftulajdonoanak, a peronosz­póra, sőt az oidium okozta kárt még növeli a hideg, esős őszi időjárás, ha lesz is bor, valami jó bizo­nyárs nem les/,; a bortermelőknek alighanem üzleti 5asseköttetéabs kell majd lépni a cukorgyárosokkal, hogy ihatóvá tegyék boraikat! Behatása foglalkozva az idei hires nagx terméssel, kisül, hogy ez egyáltalán nem létezik nálunk, kivált a szegény falusi népre Qesve nem, ki e-ak aggódva tekint a tél elé, ez esak nyomort hozván számára, mert az a kevés krumpli és kukoriea hamar elfogy, a tél pedig hos-zu, sokáig kell várni, mig a tavaszi munka meg­kezdődik és általa kenyérkeresethez jut a szegény falusi munkásosztály ! Az embernek szinte szorul a szive, ha faluról felmegy Budapestre és ott látja azt a vakító fény­flséeaal épüli uj oraaághásat és eesébe jut ott az a borzasztó nyomor, mely falusi népünk közt uralko­dik ; nagyobb, szomorúbb ellentétekel még képzelni sem lehet, mint azt a pompáé nagy palotát, melv az ország drága pénzén épült, mig falvainkat a végre­hajtó járja be, mert népünk már nem bír az óriási adóterheknek eleget tenni. Itt van kerületemben p. o. Tapolcafő községe, még néhány évvel ezelőtt vidékünk legvirágzóbb községeinek egyike; a tavalyi nagy tűz­vész, mely ott dühöngött ós az ezután szükségessé vált építkezés annyira tönkretették ezt a szép, jóra­való uiunkásnép lakta községet, hogy már egv hét óta a végrehajtó végzi ott szomorú teendőit és a szegény nép csak tiir és zúgolódás nélkül viszi, mert már máshonnan nem telik, a télire szánt eleséget a kósaághására adófizetés tejében. Az óriási közterhek ezt a községet, mint sok mást is, annyira vitték már, hogy egyetlenegy elemi csapás már koldusbotra juttatja annak régente oly vagyonos lakóit! Majdnem minden őszszel nagy tüzek pusztí­tanak községeinkben; igen belyeeen megkívántatik, hogy az újonnan készítendő házak cserépre épülje­nek, de azt senki sem kérdezi, hogy honnan veszi a tfiakároeull az. erre szükséges pénzt. A biztosító, táraulatok liquidálásál iamerjuk, ebből ugyan fel nem kocsisa. Tudta ő, hogy az menten haza megy refe­rálni az öreg úrnak. A VSO András ugyancsak húzogatni lelógó harcsa haju-zát. amely olyan fekete volt mini a a holló szárnya, de azt bizony nem lehetett tudni, hogv vájjon netn-e a suviksznak miatta. Elég az hozzá, hogy a vén András már nyugtalan kezdett lenni, került-fordult, ide-oda nézett s alig várta, hogy a beszédnek immár vége szakadván, kiosonjon a tö­megből s ahogy vén lábai engedik, haza siessen a gazdájához, elmondandó amiket hallott. Nagy lihegve haza is érkezik vala a vén András ós se kérd, se hall, se lát, csak betont az urához. -- Nagy baj van ám nagyságos uram ! (íergely úr nem tu Ita hirtelenében, hogy vajion csakugyan érdemes-e megijedni előre, avagy bevárja a végét. — No. no András, ne ijessz meg. Hát mi az a nagy baj ? A Miklós urti künn -zavaz.ott a templom előtt a népnek . . . — No ez még nem nagy baj András, ba szavalt. — Igen de a nagyságos úrról szavazott. — Kólám ? ! Igyan mit, te '! — Hát azt mondta, hogy a nagyságos úr revulucióra gyűjt] a sok pénzt, s hogy ismét lesz magyar szabad-ág s arra köll a sok pénz. (íergely úr ugyancsak csóválta a fejét erre. — Hát még mit mondott? kérdezte. — Jaj, nem tudóin én azt ugv elmondani, de szépen beszélt, akár csak n pap, — mondta András. No hát azért pap tia - szólott Ciergely űr BMgorván és haragosan. Krre már András csóválta a fejét, mert nem tudta megérteni, hogy lehess SS azért haragudni, ha valakiről jót mondanak, Bodoi (íergely é- liándi Méter együtt faragták valamikor régen s pápai kollégium padjait. Qyerek koruktól fogva jó pajtások voltak s bizony Bodor Gergelynek nagyon jól fogott ez a pajtáskodás, mert az éles eszű Kandinak nem került nagy fáradságába a Gergely úr iskolai penzumait is elkészíteni a magáé melleit, mig viszont Péternek, aki oly szegény volt, mint a templom egere, éppen kapóra jött a gazdag liu, aki ellátta az ő pajtását, minden földi jóval. Igy végezték el egvűtt nz iskolákat s barát­ságukat semmi sem zavarta meg. Bandi l'éler SStán BodorlUvárS került papnak a já barátjának támogatásával * ezúttal is jó egyetértésben éltek együtt adilig, mig Sárkövi Bori-kn alakja nem állott kössjflk. A tiszteletes urat egy alkalommal egy szom­szédos köz-égbe hivták, hogy elbúcsúztasson egy halottat. Barkó vi Boldissár volt ez a halott, kinek a végtísstesaégel fényesen akarták megadni, valaha gazdag ember volt, ki a megyében nagy szerepet játazott, de költséges passziói mellett bizony elúszott a vagyon I c-ak a romjai maradtak meg. Kzeket a romokat is Modor 'íergely nagylelkűsége mentette meg, aki kifizette az adósságokat, mielőtt még a dob megszólalt volna az ősi kúria udvarán. Kegye­letből tette, mert Sárkövi igaz barátja volt az (i apjának. Amikor ott veszekedtek Sárkövi, meg Bodof (íergely az ügyvéddel, valamelyes difercuciák miatt, a szomszédos szobában ott hallgatta Sárkövi gyönyörű leánya Boriska, as ajtón keresztül, ezt a por-patvsrt s tudta Immár, hogy őket Modor (íergely most nagy szégyentől, nagy nyomottól mentette meg. 8 hálát érzett ez ember iránt, akit eddig még e-ak nem is látott, .lártak aj 0 apjához sokan ezelőtt. Vadász­ia kártyakompániák, akik hetekig ott éltek as apja nyakán, de ima most egyszerre eltűntek s jött lel vet­tük egy, csupán aga ember, aki a veszélyben segítő kezet nyújtott 6 nekik. Az apja aztán behivta őt is, amikot már a hivatalos személyek elmentek. Szemben állott a leány az ifjúval. Modor (Íergely csinos fiu volt, rokou­SSSnySI arccal. Szeméből jóság sugárzott, ki. A leány meghatottan nyújtotta leiéje kezét, amelyet az ifja

Next

/
Thumbnails
Contents