Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-10-26

\ Társaságból. íj Tudományos élet. Hog\ dr. Hegedűi Lóránt, városunk országos képviselője milyen nagy tevékenykedésl feji ki ;i tudományos életben, a/.t mar többször bebizonyította. Ks e tevékenységét honorálták a tudomány férfiai, akik mindenkor nagy elismeréssel szolnak a liatal tudós működéséről. Epp mosl vesszük az értesítési arról, huny a Tart^adalomtttdoméhtyi Társtisui/ f. lm 17-rn délután 5 órakor, Andrdssy (iyula gróf elnöklésével, a kereskedelmi ós iparkamara dísztermében tartóit lölolvasó-űlésén HegedUt Loránl dr. alelnök beszámoll arról, hogy a nyáron a társaságnak üdvözletét átadta Berbert 8petteer-nek. A nagv angol bölcsész meleg érdeklődéssel kérdezősködött a magyar társadalomtudományi társé "ág tagjairól, ezeknek számáról 8 eddigi szociológiai munkálkodásairól. S/iem-er\ kiilönöscn az érdekelte, bogy mily reményei lehetnek az evolucionista tudománynak Magyarországon s abbeli nézeteink adott kifejezést, hogy azok. akik az 0 tanait vallják, bizonyosan sok ellenségbe lógunk ütközni. Végű] Spencer üdvözletét küldte a társaságnak, kijelentse, hogy különös örömet leli abban, hogy eszmei itt terjesztőkre találnak. Ezután Hegedűs Lóránt megtartotta fölolvasása! Az angol nntnkdt-mozgalom irányáról, A nagyérdekü fölolvasási a tagok nagy tetszéssel fogadták. íj Kemény bácsi táncprobaja. A mult szombaton, október 28-án tartotta meg Kemény bácsi tanítványaivá] a szokásos táncpróba fűzérkét a Jókai-kör helyiségében, mely minden tekintetben kiválóan sikerült. Az ifju sereg Kemény bácsi vezénylete mellett bemutatta a regi es legújabb táncokat, a jelenlevők nagy gyönyörűségére, akik többször adtak kifejezést tetszésüknek s különösen a magyar andalgó es a francia-negycs. melyet az angol udvarnál járnak, teltek nagy feltűnést Ez utóbbi SZép táncot bár nagyon bonyolult, az ÜJUSág a legkisebb Inba nélkül járta el. Valóban mi is a legnagyobb elismeréssel nyilatkozunk a tanítványoknak ily sikeres és preciz betanításáért különösen akkor, ha figyelembe vesszük a tánctanfolyamnak rövidre terjedő idejét A taiielanilásnak Kemény bácsi igazán hivatott képviselője. í; A leányegyesulet estelye. Ma egy hete a .Griff" nagytermében folyt le az. izr. apolda javara rendezeti hangverseny, A nem éppen nagy közönségnek igazi műélvezete volt ez esten, mert a programm minden egyes pontja nemcsak sikeres volt. de művészi nívón is állott. A programm Steiner Hugo hegedüjátékával vette ke/.detct cs ii |s l'cjc/.te be a/.t. Hogv a liatal hegedű-művésznek ez esten is kiváló sikere volt, a/.t felesleges i> tuuigoztatnunk, Játékának művészetét talán csak bravúros technikája múlja leiül, de mind a kettő briliáns, Zongorán KSvi Dolóra kisérte diskreten, de művészetének intenzív ereje igy is tudoll érvényesülni. K/.utan Korittehoner Margit szavalt cl hatásosan és kiválóan néhány költeményt Gárdonyitól es a febSangzó erős tapsra megtoldotta Rózsa Miklósnénak egj Szép költeményével is. Igy ot. mint a jelenlevő szerzői melegen tapsolta a közönség. Epp ily nagv sikere vult Kohn Hermina zongorajátékának, ki Liszt egyik nehéz ,Rapsodiá"-jál adta elő jeles technikával. Utána Farkas Gizella következett, aki Szépfalndi monológjával aratott nagy elismerési pompás előadásáért. Itt eláruljuk, hogv a kisasszony egy szép csokrot kapott tisztelőitől, amelynek szalagján ez volt írva: ..A un kis írónőnknek". A csokor ugyan jóval a hangverseny lltilll került illetékes llclvelc. (le ii/e|t lm iis/.illlén örvendünk, hogy ..I>vn I•viT'-l. a nn inunkatársunka! igy kitüntettek, i'./.t követte Braun Sándornak, n Budapesti Napló felelős szerkesztőjének felolvasása, vagyis jobban mondva szabad előadása, melyei a jelenlevők mindvégig nagy figyelemmel hallgattak. A szellemességben bővelkedő és lebilincselő előadást természetesen többszörös tapssal hidalta inog a közönség. Kizt József művészi zongorajátéka útim kedvesen játszottak 8üsi Eliza és Nobel Jozefa ..A politikus kis c;inv" omni dialógul és ruliniis játékukkal méltán kiérdemelték a zajos tapsol es kihívást A programm utolsó pontja Beregi Oszkárnak, a Nemzeti színház művészének előadása lett volna, de közbejött betegsegr miatt nem vehetett réSZX a hangversenyen. i 0L1 in ,\i,\i L Pápai séták. — Csevegés. — .. í-.'s satter távol látott volna egy leveles figefát. odaménz, li>"i</ meglátná, ha találna valamit raji": ét mikor '"lattant volna, semmit ívni taldla ii le relék ti él egyebei. meri nem vala még a fiat érésének ideje. — Hallja barátom, nem oda (t-Buda! A „Pápai Lapok" szelíd arányú és szolid irányú épül az, amit u tüz elpusztitolt ; nem marad más hátra, minthogy az illető károsait adósságra építsen, j vagy azt a kis pénzét, melyet még jobb idfikbeii I sikerült takiirékha tenni, innen kivegye és építésre fordítsa; mindehhez járul még a ross/. termés is és igy jut a lónk szélére szegény, jóravaló falusi pépünk I Itt megjegyzem, hogy már ideje lenne, h"gy egyszer és mindenkorra hatóságilag megtiltások a termésnek az. udvarokra való lakarulása ; valahol a község halárában hasitlassék ki agy alkalma- hely, mely megtelel egy közös szérűskertnek és caab ide szabadjon szalma és szálas takarmányíiemüeket összehordani. De sok veszélytől é- OSapál tói óvnók meg az ilyen intézkedés által községeinket ! Tanulmány tárgyává teszik sokan a nálunk járvánvsz'mba menő kivándorlást ' Kz igen dicséretreméltó, de mondhatom, nem szorult es a szomorú tény Valami nagy tanulmányozásra, csak lakjék valaki falun, foglalkozzék a néppel, ennek miié/ ával, igen gyorsan meg fogja tudni, miért vándorol ki népünk s/ine-java, mert itthon elkeserítik még az. utolsó betevő falatját is ! A/ angol király koronázásánál India képviselői óriási pompát fejtettek ki, mig otthon Indiában az éhínség dúlt és annak a szemkápráztató pompának költségeit mégis csak az. a szegény, agyongyötört és ilo/." nép viselte; akaratlanul is eszembe juttatja ez az eset a mi viszonyainkat, melyek okvetlen valamit hasonlítanak az előbb említettekhez. Budapesten 84 millió koronáért épült az uj országház, csak ennek évi fenntartása is már nagy vagyonnak beillő összegbe kerül, óriási összegen épül ott egy valóssinAleg soha be nem fejezendő híd, .'! millió koronát áldoztunk egy tóra és azt környezd erdőre, milliókkal emelik t'el a oivilistát, a hadügyi kori ii v milliókat követel a hadsereg számára, csupa millió éa millió, csupa fény és pompa, nagyhatalmi • lé-ek mindenütt, e mellett pedig évről évre "dnak az. állami, megyei, községi adók, évrőlnagyobbodik a nyomomság, szegényedik a nép és nagyobb mérveket ölt a kivándorlás! Hát igy né/ hi közelebbről tekintve az az. óriási tormás, melylyel telekürtölik a világot, melynek hatása alatt irgalmatlanul behajtják az adót, ujabb és ujabb terheket rónak az adózók vállaikra, míg teljesen üs-zc nem roskadnak ezek. Pölöeke pu«z.ta, 1809. X. 22-én. Itauer Intal orsz. képv. melegeu szorított meg. S ettől a pillanattól fogva a szive azé a lányé volt. Lehet, hogy a leány is többet érzett szivében a hálánál ; lehet, hogy az ő szive is megnyílt volna boldogságos szerelein szavára, de az. ifju nem szólt. S nem szólt azután sem, pedig naponta átjött. Vissza tartotta öt nemes gondolkozása, mert azt hitte, hogy in ki nem szabad szerelemről beszélni a leány előtt, akit o mentett meg a nyomortól. Bárkövi, aki ismét a passziói után vetette magát, nem látott semmit, bárha ugy néha gondolt i hogy uem volna rossz, ha ez a (iergely Sí 0 •át elvenné feleségül, ámde hozzátette magában, ha nem szeretik egvmást, nem is kell erőltetni a i 8 Boriskának a szive, ha ébredezett is, de nem nyílott meg egészen s nz csak a SSOOSOsióS uovellékbaa történik meg, hogy a leány előbb vallja • - az ifjúnak azt, hogy s/ereti. Történ! aztán, hogy Sárkövi súlyosan megbete-• let! s a kór legvözte az amúgy is gyönge szerveMtti embert. Boriska egyedül maradt úgyszólván, mert az anyja magával tehetetlen, szélütött SSSSOn] volt, aki jóformán nem is élt, csak vegetált. Bánd! I'éter tiszteletes úr a barátjának hivására ' itt a halottat elbúcsúztatni, de slbóOSUStatU a -ove nyugalmát is vele. A Horiska arca volt a szive syugjalsaáaak magzavarója. B etűd az időtől fogva a tiszteletes úr gyakori vendég volt a háznál. A két szép lélek megszerette egvmást s kimondták a holtomiglan!, holtodiglant. (iergely úr csak arra ébredt föl, hogy ő viszi a aássaagyl szerepet a barátja lakodalmán. Hanem azulán sohase látogatta meg többé a boldog házaspárt s ha azok keresték tói, sohase talállak otthon. Bándiék nem tudlak elgondolni, hogv mivel érdemelték ezt meg, de végtére is belenyugodtak I a mikor a kis Mikló-ka megszületett, attól fogva estik annak éllek. III. Miklós, akinek az. B| js elbeszélte, mikor már az egyetemre került, az Ö és Bodor (iergely históriáját, folyton azon törte a fejét, hogy lehetne az öreg úrhoz, hozzá térni - kibékíteni őt az. apjával. Nem azért, mert Bodor Gergelynek annyi pénze voll, hanem hogy az. apjának örömet szerezzen vele. S amikor meghallotta az STOg úr bogarát Bzzal a p'nzgyújtássat, még nem tudta, hogy miként és hogyan, de azt hitte obhe lesz a legjobb belekapaszkodni, mert ha meghallja, hogy a Báadi I'éter tia róla és a pénzéről szónokol a népnek, aligha ki nem hozza a rendes kontsksstttssából. S úgy történt. Az öreg úr csak beállított Bandi tis/.teleteshez, aki álmélkodva látta az ö régi barátját hozzá bejönni. Elejébe ment, hogy megölelje, de ,1/ visszautasilólag intett a kezével. Bandi csüggedten állott meg. — Minek prédikál a tt Had én rólam a nép előtt olyan históriákat ? Tokái mégis /, t mondta magában Bandi, ez. jó jel. — Nem igaz. amit mondott — folytatta BagV hangon, erősen megnyomkodva minden -z.it — nem igaz. Minek bolondítja a népet '.' Hívd he azt a liut. Bandi kiment, aztán a feleségével és a tiával jött vissza és mindnyájuknak úgy ragyogott az arca az örömtől, mintha nem dorgaloriumra készülnének, hanem 1 akodalomra. — Nos jó, hogy együtt vagytok mind, Tudjátok hát meg az én haragom mivoltát Kn is szivemből szerettem egy leányt valaha, de ez a leány másé lett. Féltem, ha azután is közeledni fogok hozzá, megrontom a boldogságát. Az. övét és a leg. jobb barátomét. Elért kerültem uket s megfogadtam hogy egyebet sem csinálok, csak a pénzt gvűjtom rakásra, hogy majdan, ha gyermekük lesz. s az talán nyomorban fog lenni valamikor, reá zúdítsam a gazdagságot. De látom másként történt. Azért ám legyen mindeu az övé . . . a tietek. Azok ámulva hallgatták s c«:ik Miklós jött magához hamar. — Nem úgy, nem úgv i.ergelv bátyám — ha megengedi, ho«»y igy szólásain '; Isméilem nem úgy. Legyen mind HZ a sok pénz a szegényeké, nemes és hazafias célu intézeteké, a haza oltáréra áldozva, a miénk pedig csak a Gergely hátvám szive maradjon, — Amen, mondotta rá a tiszteletes úr.