Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902
1902-10-19
A veszprémmegyei múzeum érdekeben. Már több alkalommal irtunk a megyei múzeumról, melyet Veszprémben terveznek felállítani. A múzeum létesitésének ügye megint előbbre haladt, amennyiben vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó havi közgyűlésében elhatározta, hogy a muzeumot létesiti és annak s a vele kapcsolatos könyvtárnak céljaira a megyei székház másodemeleti termeit átengedi. Laptársunk: • „ Vetnprémvdrntegyt 1 * lelkes cikkben fordul a vármegye közönségéIn'/, hogy as < M'szágos Képtár, a Nemzeti Múzeum és báró Hornig Károly megyés püspök példájára, ki több ezer kötetre rugó I könyvet adományoz a múzeumnak, karolja fel e nemes ügyet, kisérje figyelemmel a megye területen előforduló leleteket és juttassa a veszprémtnegyii múzeumba. Mert, úgymond, a vármegye közönségének kötelessége, hogy a múzeum tovább fejlesztését, bővítését és magas színvonalra emelését, gyűjtő buzgalmával, figyelmével és áldozatkészségével elősegítse, nehogy a megyei érdekű, értékes régiségeink idegen muzeumokba kerüljenek. Magunk részéről is szives, meleg figvelmébe és pártolásába ajánljuk a vármegyei muteum ügyét közönségünknek. „Tűzrendészetünk." Az ipar fellendítése. ./. Nemteti életrevalóságunknak ugyancsak számos jelét sdtnk a közelmúltban. Tartottunk kongresszusok st] agyra — máéra, pro és kontra. Ha a mezőgazdák gyűléseztek, fennhangon hirdették a ipok azok igazát; ha az iparosoknak és kereskedőkQ< k volt gyűlésük, ugyanígy történt emezek javára. Jóllehet a kettő a harciasságig éles hangon támadt egymásra. Valljuk he őszintén, kissé szervezetlen állam vagyunk mi Magyarország. B bizony nem a legkellemessebb érzésekkei szemléljük az oktalan harci riadókat, bármely részről jönnek is. Hékés életmóddal i- tok tennivalónk akadhatna, hát még igy, mikor mindegyik tábor előbb a má-ikat figyeli, hogy mikép támadhasson, vagy védekezhessék. Pedig sehol, senkinek nem annyira közösek é» egymásból fakadók az érdekeik, mint az övék. Ha a mesögasdaságra rossz idők járnak, az iparosokra és kereskedőkre sem viradnak rózsás J mintha szent ügyet védenének s a siker biztos. Nemnapok. Mindazonáltal isgadhatr.tlan, Otesögasdasági]eokárs kezdődnek a különféle mulatságok, tehát as állam vagyunk, még pedig nem il ai utolsók kölöl. ideje i- meg van, csak rajta! . Így természetes, hogy a mi kévé- forgatón jő is az országba, az Bagyobbiészt a mezőgazdaságnak köszönhető. Ám ne tessék télre érte szavakat. Nem annyit tesz ez, hogy most már az ipar elé helyezhetjük a mezőgazdaságot. A mezőgazdaságnak, — E cimen lapunk 40. számában közölt vezérha érvényesülni akar — épp olyau feltétlen szük- j cikkünkre vonatkozólag kaptuk a következő sorokat, lége van az iparra és ken-k. leiemre, mint az ipar- melyeknek ezennel kéllltggal engedünk helyet, nak és kereskedelemnek a mezőgazdaságra. Cikkíró, a sok tüzesetbői kifolyólag, a várMezőgazdaságunknak eddig is épp a kereske- i megye és a pápai járás vezető férfiaiuak figyelmét delem és ipar hiánya volt a legnagyobb hibája, hívja fel, a tűzrendészet és a vál megyei tűzrendészen Hasztalan a jó termés, n.it gem ér legkitűnőbb állat- szabályrendelet erélve- és szigorú végrehajtására, tenyésztésünk, ha nincs saját iparunk, amely könnyen A vármegye íSispánjáh i, a pápai járás föhi rajához hozzájutható eszközeivel azl elősegítse és ha hiányaik és a hatóságokhoz intéz komoly intelmet, hogy mia kereskedelem, amely értéke-ito telepeket szerezzen . t kép engedhetik meg a gabonanemüeknek a köz-égek ezek részére. Viszont az iparnak és kereskedelemnek belterületére behozását és a lakóházak közt való is hátránya a mezőgazda-ág hiánya. Gazdasági gép- összezsufolását ? gyáraink még mindig nem annyira keresettek, mint Teljesen osztjuk cikkírónknak e tekintetben ki lenniük kellene, ami elvégre mégsem a mezőgazdaság ' fejezc-re juttatott aggályait él jóakaratú emberbaráti elmaradására mutat. gondolkodását. He hát kérdjük, mitteilet a hatóság, A városoknak az ipar nélkülözhetetlen kellékük, hi a vármegye építkezési és tflzrendéizetí szabályKién kséget, forgalmat teremi és számos családnak ad rend, létei lentiekre nézve határozott tiltó iutézkedéévente kenyérkereső foglalkozást. Ahol ipar uine-, seket nem tartalmaznak. ott nincs élet, elevenség, oda mindig nehezen hatol j Vármegyei építkezési szabályrendeletünk mega kultúra. Az ipar fejlettsége úgyszólván nagyság- | engedi, bog] -/alma, vagy zsupp tetőjü épületeket mérője is az egyes államok szellemi és nemzeti erejének. Anglia ipara és kereskedelme utján jutott világhatalmi állására, az Egyesült államok i* belátta ezt, Németország ujabb politikájában szintén az ipar éi kereskedelem terjeszté.-ét tűzte ki főcélul. A mi iparunk ezeknek rég elfeledett iparaikhoz képe-t is elenyészően csekély. Felmozditására pedig az állam ereje magában mit sem tehet, ide az 10 méter távolságra egymástól izabadon építhetnek. A tüzrendés/etí szabályrendelet, 9. és 10. f-ábaa meg csak azt mondja hogy u takarmány és termeli vek összehalmosása a házak közt lehetőleg korlátozaudó és belső telkeken a gyúlékony anyagok egymástól lehetőleg távol helyezendők el. Tapasztalatból tudjuk, hogy a pápai járásnak jelenlegi derék föszulgabirája éveken át a legnagyobb egész társadalom hazafias felbusdulástsl lelt erős aka- erélyly-d és izigorral hajtja végre saját hatáskörében rata kell ! . . . a tásrendészetre vonatkozó intézkedéseket. K/t mutatVahimikor, nem is olyan régen hangzatos jel- ják különben azon községek, melyeket a tűzvész szavukkal indultak a hazai ipar ne _t >-mte-ere, de elpusztított és ahol a lakóházak csakis cseréptetőre az akarat a frázisokkal együtt a seramiségbe veszett, való felépítése lett megengedve. Igy volt ez TapolI. Vilmos német császár é- Bl amerikaiak magasra cafőn a tavalyi nagy tűzvész alkalmából és igy tőreinek véd vámok kai terem tették meg akkor még alig ténl ez legutóbb minden községben, különösen Mihálvlétező iparágaikat. Nálunk i vám sorompókat a ma-j házán, ahol csupán 1 kamra, .1 istálló, 7 pajta és ajar társadalomnak kellene helyettesi i. Ha minden |1 él ssupptetőre építése engedélyeztetett, indokolt községben alakulna egy-egy basales bisottság, melv elöljáróság előterjesztés alapján, 68 lakóház és 105 aláírásokat gyűjtene olyanoki61, kik szavukra fo- melléképfilol pedig Ossréptetőve épül. gadják, hogy ezentúl, hacsak hozzáfér beinek, ma- Ezenkívül kiváló gondját képszi évek óta a gyar gyártmányt vesznek, — a hazai ipar hatalma- fel járási főbírónak az is, hogy a községek szérüs kerlendülést nyerne. leket teremtsenek éa a gabonát oda hordják. Ez már Nem lehetetlen ez kérem, nem ábránd, te-sék l községek belügye lévén, I pápai járás mind az M megpróbálni, de nem kicsinyléssel, hanem komolyan, községe azon jelentési tette az e tárgyban kiadott Csak egves szavak maradtak meg az emlékében. Hogv verset ir, hogy imádkozik. A babok meséltek neki. Azt hallgatta. — Ks látja ez még csekélység. I)e annyi sok hibája mellett nagyokat is szokott mondani és fél a fegyvertől. Es ez az ember tetszik magának, aki ainu.'v is egy torzkép. Kut arcánál c»ak a lelke rútabb. He nem tudta szóra hozni a lányt. Látta, bogy az haragosan vonja össze a szeműidéit és azt várta, hogy most már csak megszólal. De hiába várta. — Hallgatása eleget ad nekem. Most már tudja maga is azt, amit annyian tudnak. Es Jeuovai nem is szereti. Szereisen engem, Irma, engem, aki imádom magát. Es térdre esett a kormány kelteiével láza-an babráló leány előtt. Hanem az hallgatott. Észre sem látszott venni a főhadnagyot, aki jobb szerette volna, ha védelmébe veszi Jeuovait és tiltakozik a rá fogások elleu, mint érezni ebben a hallgatásban a néma ueheztelést, talán megvetést. Tudatára kezdett jönni, hogy ő valami különös színben tűnhet fel a leánv előtt, mikor vetélytársát szidalmazza becsmérlő szavaival. A harag pirosfága öntötte el homlokát és felugrott a leány elől, hogy az ijedten kapott a könnyű csónak szélébe, majd télborult az a férfi heves rnozdu latétól. Aztán elkezdett evezni és nem törődve a kormánynyal, maga kormányzott az evezőkkel. Irma ezalatt lesütött szemekkel remegve ült helyén élázasan lüktető fejecskéjében borul gondolatok kergették egymást. Sírni szeretett volna, ha az a '.érti nem öl szemközt vele. De nem sirt, pedig a szivében ugj fájt valami, hogy az ő bálványképei előtte merte az az önhitt szép ember besározni. Most még szebbnek, jobbnak tudta .lenovait s még a fájdalom mellett is valami édesség ömlött el reszkető tagjain, hogy őt szeretheti. Csak az nyilallott a keblén keresztül, mikor a másik azt mondta, hogy Jeuovai nein szereli őt. Oh, akkor ugy szeretatt volna meghalni, odaborulni a lassan fodrozó hullámok közé. Közel voltak már a parthoz, mikor a többiek észrevetlék őket és valóságos versenyt rögtönöztek az elsőségért, mialatt a lányok, asszonyok kipirulva, kacagva buzdították lovagjaikat. A/tán Saeaeezedelősködteh és az árnyas sétányon, mint egy hímes lepkeraj, vonultak el. A tábornok-kisasszony égő arccal inté magához a mamákat mulattató Jeuovait. Dohogó szívvel játszadozott a legyezője csipkéivel, mikor annak szerelmes tekintetét arcán érezte megpihenni. Majd hirtelen, visszagondolva a kirándulás keserűségeire, annak hatása alatt vibráló hangon szólította meg. — Mondja Jeuovai, szeret maga engem '.' •- Szeretem, Irma ! — Köszönöm. C-ak ezt akartam tudni. Zsivó főhadnagy erősítette, bogy maga azt mondta neki, nem s/eret engem és ő hazugnak, gyáván ik feste le magát előttem. Ezl meg én kössönöa magának, Irma. -Lehajolt, megoo kolta a leány reszkető kezét, egy édes tekintetei hagyott a szivébe szállni, aztáu elsietett. Harmadnap, mikor a bazár előtt újra találkoztak, alig ismert Jonovai a kisirt szemű, halavány leánykában a szép Irmára. Megcsókolta a kezét s mikor feltekintett, akkor már a régi, viruló szép leányt látta maga előtt, aki majdhogy fidsikoltott örömében s el nem eresztve a férti izmos kezét, suttogva vonta el a -étány felé. kfegsebesüli I — kénlé reszkető hangon és lesütötte a szemét. A főhadnagy mosolyogva ingatta a fejét, mialatt férfias arcát a boldogság -/.építette meg. — Tudtam, mert maga nem lehet gyáva, nem lehet hazug, mert hiszen maga engem szeret. Es boldogságában sírni kezdett. Most már szabad volt sirni, mert a besározott bálvánvkép, megtisztult újra s szerelem életadó verőfénvében. Ka még akkor ii könyezett mikor a férti a karjaiba vette és mintha kis gyermeket gügvögtelne, becézgetve csókolta le a köuyeit.
