Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-10-19

1902. október Ii». I'.Ü'AI LAPOK. 3. fölhívó rendeletre, hogy szérűskertnek községi terület nincfi és |gy szérűskertek létesítése céljából szahálvrendeletet nem alkothatnak. Ezek folytán mulasztás és vád a megve és járás vezetőit aehogv sem érheti. A ha) oka a szabályrendeletek helytelenségében keresendő, mire már felsőbb helyen is rájöttek és mint értesülünk, tervbe vették a vármegyei építkezési és tüzrendészeti szabályrendelet megfelelő módosítását. Amdiez csak ar.t fűzzük, hogy ez, a közügy és közjó érdekében mielőbb megtörténjék. Jarasi. A polgári kör uj otthona. Városunk egyik életrevaló rárstsköre, a Polgárikor, jövő hó elsejével uj helyiségbe költözködik át. mely a mostaninál tágasabb, célszerűbb és modernebb. Az uj otthont újonnan óhajtják berendezni, bebutorotnl a kör tagjai áldozatkészségéből. Ennek okából s kör választmánya meleg hangú felhívást intézett a kör tagjaihoz, kérve, hogy ezen célra tetazésfik szerint adakozzanak. Óhajtjuk, hogy a kor ezen szép terve mielőbb és a késóbajaak megfelelőien megvalósuljon. A körnek felhívása a következőleg bat Igen tisztelt Tagtárs l'r! A „ Polgári Kör* l'.><>2 novemher I-én uj Mhonba, uz iparttstültl tulajdonát képező Ber•nMire-/éle házba költözik, ahol tagjainak az eddigieknél is megfelelőbb helyiségeket bocsáthat rendelkezésére, s ahol reménye van nemes céljai Pápa város polgárainak rang-, osztálv- és felekezeti kü iönbség nélkül egy társadalmi körben egyesítését, .s'keresen tovább munkálni s megvalósítani. Az uj otthonba költözés azonban uj terheket ró körünkre. Részint az uj helyiségeknek nagyobb ' ta, részint eddig használt bútoraink egv részének avultsága, kikerülhetlenné tették az uj berendezés elkészíttetését, mely bármily takarékos módon történjék is, jelentékeny Osssegnt vesz igénybe. Körünknek nincs tőkéje, melyből a berendezés költségeit viselhetnők, s igy az élő tökéhez: tagjaink jóindulatú áldozatkészségéhez fordulunk, kérve, hogy körünktől, mely az évi csekély tagdíj fejében mindenkor lehetőleg sokat igyekezett nyújtani, ne nnják meg jóindulatukat most, mikor az uj helyilégekbon abba helyzetbe jut, hogy még az eddiginél 1 többet nyújthat. Kérve kérjük igen tisztelt Tagtárs urat, ke gyeskedjék a bebútorozás céljaira körünk részére valami csekély adományt juttatni, hogy a berendezkedés ne az évi költségvetés terhére történjék, mely a tagdíjai esekélV voltánál fogva', a rendes kiadásokat is épen csak hogy fedezni képes. Azon reményben, hogv kérő szavunk -zives meghallgattatásra talál, bátorkodunk a kör pénzszedőjét a gvüjtő-ivvel a jövő hét folyamán elküldeni, hogv tiszteit Tagtárs urnák körünk céljára szánt adományát átvehesse, Korunkét továbbra is szíves jóindulatába ajánlva, maradiunk l'ápa, l'.it'2. évi okkthei bó H-án tisztelettel a Pápai Polgári kör választmánya s ennek nevében: Hajnóezkg íiélu TülXHHtiYGYEL. A telelőn. Csilingel a telefon, Ősinél bottá nagy zajt, De már biz' meghallgatom, Vajjun mit akarhat. A telefon, a telefon! liájos ki- assSOnyka -/ól, Hívja, akit szent, I), .onis telefon, Epp' akkor berek. d. A tebion, a telefon! Csilingel B telefon, < Iáinál hozzá nagy zajt, De mar bit' meghallgatom, Vájjon mit akarhat. A telefon, a telefon! K

J az ifju hallgatja, Ahogy egyre zörög, Meg»z.ólal a szabója . . . Vigye el az ördög! A telefon, • telefon ! Csilingel a telefon, Csinál hozzá nagy zajt, I >e már biz' meghallgatom, Vájjon mit akarhat. A telefon, a telefon ' A házibarát beszél : Apus niucs e otthon? Az apus majd megkefél, Felel vissza zordon. A terefon, a telefon! B igy folytatja játékit, Incselkedő módon, Megtréfál az mindenkit, A kihúzott dróton, A telefon, a telefon! < ern/a. VEGYES HÍREK. — Személyi hírek. B. Dániel Ernő" vok kereskedelemügyi miniszter a mult héten több napon át, miut főispánunk vendége, Veszprémben tartózkodott. — I.inzknif Jenő Minifit taaáesOS Budapestről, vasárnap Pápái időzött. Takáck Ádám árvaszéki elnök hivatalos ügyben kedd este óta városunkban tartózkodik. Közművelődési egylet Veszprémben. Veszprém város kulturális elöhaladásál isépefl illusztrálja azon mozgalom, mely ott legutóbb megindult a közművelődési egyesület alakitása céljából. Szeglelkg György polgármester és l'aur Odóa lapszi rkesztő összehívása folytán már a mult héten értekezletet is tartottak, melyen egyhangú lelkesedéssel kimondták a .Közművelődési Egyesület" leteti, tését. Az egyletet, más hasonló egyletek mintájára, nagy koncepcióban, szakosztályokkal tervezik, miilöu az irodalom, zene, művészet és a sport is az arra hivatott vezetők kezébe kerül. Esetleg a főlapén által most létesítendő veszprémi múzeum és képtár ügyeit is gondozásába fogja venni az egyesület. A fentieken kivül a mozgalomnak erős támaszai a veszprémi tanári és ügvvédi kar, valamint a megvei tisztviselők. \ mozgalom vezetői dr. léníjvctsij rOispánl óhajtják megnyerni a tervbe vett kulturagylet védnökéül. Ha óhajuk teljesedésbe megy, akkor az egylet jövője biztosítva vau. Tanitókepezdenk uj IUHZUn\tój i A hivatalos lap szombati száma közli, hogy a vallásos közoktatásügyi miniszter Ln'tny Mihályt, a lévai Apró történetek. I. A ttöl.'s«. Kosszat álmodott Hamin Mohamed, soha életében nem álmodott olyat. 8 meit tudni akarta az álom okát: elment a bölcshöz. Már háza előtt elfogta öt a remegés; a bölcs teher arca pedig egészen megihlette, csak a "•zaja mozgott, de hangot nem adott. Látta ezt a bölcs, hát 6 szólt hozzá, halk, elégikus hangon: — Mi jó hozott, tiam? 8 felelt Hamin Mohamed a következőkép és térdre ereszkedék : — Oh te, Allahuak tudománynyal és előreátáasal megáldott nagytekintélyű fia, bölcs Mester! Odaadom neked jövő termésem niagjaiuak felét I ha ugy kívánod, a rózsámból kissjtolt bódító illatú nedvnek ugyanannyiját, — oh csak mondd el nekem szánandónak, kérlek felelj kérdésemre ugy amint a nagy Allah — áldott legyen az ő neve — legjobb szelleme sugalta neked. 8 szóla ekkor a bölcs, halk, elégikus hangon: — Mondd csak fiam bátran, mi történt veled? S a remegő Hamin Mohamed feleié: — Oh Allahnak tudományos fia, bölcs Mester! Ne ia kérdez/*. 1. mert óh, nagy az én bajom! — Kosszat álmodtam Mester, nagyon rosszat I utána s bal fülem iszonyusn csengett . . . Szóla a béles le'ss/ i szünet után ! - Baj fog érni fiam, vigyázz! Baj, de nem ;a legnagyobb. A nagy A lábnak hatalmas karja kisegít téged is bajodból. Hamin Mohamed iecsüggeszté fejét és távozott ... t — Bölcs mottOT ítélt ennek tanítványa — ez egyszer nyilván tévedtél. Csak két napja volt itt az itju Raehmuel. Emlékétől talán, jajgatva panaszolta el, hogy rosszat álmodott s a jobb füle utána iszonyúan esengett! Oh M tor, ne haragudj, hajói tudják felfogni halandó liléim — pedig figyeltem oda mintha néki is Ugyanott mondtad volna . . . Felelte a bölcs: — Itju vagy fiam. nem ismered még az embereket, figyelj éa tanulj ' Ha azl mondtam volna a Itagéay Hamin Ifohtmi Inek : légy nyugodt tiam, jó hírt kapsz, mán- környéket a Hzerencse, menj és feküdj le nyugodtan ... — hazudtam volna! Jól tinihatod fiam, nem olv ismeretes nálunk a szerencse, mint a szerencsétlenség. Ha utol is éri néba az embert : Ő nem látja be, — mert vele történt. - - De •Ondjuk, igy mondtam volna, mit csinált volna akkor a szegény Hamui Mohamed? Nemde hazament voksa — s bízva abban, hogy előbb-utóbb nála lesz a bőség — nem tett volna semnöt, várta volna tátott szájjal — a sült galambot. 8 vájjon neme így tenne minden ember, ha tudná, hogy ő is Hamin sorsára jut? 11. A poéta A ciprus erdők IsgsArüjéboB, ahol csak az éneklő maiiarak dalait hallani, egv nap egv ifju hangja hallatszott. Haragosan szólt, • a kis madarak ijedten röpködtek szerte ágaikról. — Átkozottak legyetek istenek mind, kik lantot adtatok, szépet, elbűvölőt, de senkit, hogy szeressek ! . . . A piciny madarak szörnyűködve hallgatták ez istenkáromló szavakat, összebújtak, • bájos hangjukkal túlkiabálták az. ifju szavait. A kis Ámer pedig röstelkedve panaszolta el Venusnak, hogy mit látott. , F.gy év múlva ismét megjelent az itju, ismét haragosan szólt: — Áldani jöttem s ismét átkozui foglak. Venus! Adtál szivet s azt is, kit szeresnek. Szépet, gyönyörűt. Mióta megismertem, szivem tt irigytág és a kétkedés tanyájává lett. t >h ! átkozott légy Venus, ki ezt okoztad! Tovább nem mondhatta, mert a kis madarak ismét belekezdtek dalaikba. Venus az Olimpus tetején harago-au dobbantott pici, formás lábaival s odaszólt a kis Ámornak ! — Oh, azok a poéták ! . . .