Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-09-21

1909. szeptember 91, helvét az a t'érliu, kinek emléke felett most a kegyeiéinek akarunk kifejezést ailni. Ki volt Kossuth '.' Mily feladatot végzett nemzetünk önérzetének felkeltésénél, az uj korszakha átvezetésénél, mint küzdött a polgárszabadság, a törvényeiülli egvenlőség diadalának kivivásánál : azt soha el nem uiuló hangon hirdeti a magyar történet múzsája. A mult század első" felében, a kedvezőtlen viszoiivok kozt nyugati szomszédaitól hátra maradt nemzetet a tétlenségből felrázui s a munka mezején nemes versenyre buzditaui törekedett Széchényi. Ifidén u nyomán megindult mozgalom előtt egyre torlódlak az akadályok l mindig világosabb lett, hogv a kulhefolvás a reakcióra támaszkodva továbbra ÍS függő, asellérhelysetben akarja tartani a magyart: Veeeelényivel, Deákkal s több máa honfiakkal »zö vetkezve fellépett Kossuth. Esse! folyton szélesbülö téren újult meg a küzdelem a szabad eszmékért nemsokára 0 benne látta a nép annak első vezetőjét. I I fő célul a nemzet Önállóságát, a polgárjogok I kötelességek megosztását vallotta. Nyíltan hirdette, hogv a SSabadság a haladás el>ő teltétele, csak ennek birtokában választhatja meg -zabádon a nemzet a kellő irányt, intézkedéseket jövőjének biztosításához. A kfiadtérre a lángész hatalmát, a szónoklat elragad'' varázsát hozta magával, Vezércsillaga volt a fáradságot nem ismerő', a nagy célért: az önálló, boldog magyar hazáért minden áld i/.atra kész honszeretet. Honfiúi buzgalmát a hatalom börtönnel akarta megtömi, de aa Uldösés aa elveknek renditketleu hívét találta benne. Szenvedni tudott, de az igazságot, a nemzet ügvét téladui nem. A fogságból az. akarat még fokozottabb elsaántaággal tért riasaa a munkatérre. A célt szeme elél soha nem tévesztve, lankadatlan küzdött a nemzet jogaiért, a polgárszalad-ágért ugy az irodalmi, mint a társadalmi téren s a Szószéken. Ahol fellépett, hova elhatottak a sajt.', utján buzdító szavai : ..tt éledt a lelkesedés I mind határozottabban nyilatkozott azon tudat, hogy az •gyén érdekének meg kell hajolnia a közügy oltára előtt. Az áldozatkészség emelkedett, a jog és kötelesség megosztása mindig általánosabban elfogadón jelszé lett a kiváltságos osztály -óraiban is. Kossuth hatalmas szelleme előkészítette a téri a lioti politikai, jogi viszonyai átalakulásához, a nemzeti újjászületéshez. Jötl az érékké emlékezetes lHd^-ik év, az eozäne megvalósulásának kora. Alkotása: a törvény egy tiszteletet parancsoló emlékoszlop, mely a rendi kiváltság temetését, a polgárssabadság megezflletéeét a közagyéri az örökölt előnyökre! lemondásban a honszeretet megnyilatkozását hirdeti s ugv áll a lezárt mult felett, mint útmutató egy szebb, uj korszak folé. Tanúsítja, hogy e hon lakói a jog rózsáját s ;l teh»r töviseit testvérileg megosztva egve-ültek a hazának kebelén. Szabad földön, szabad nép milliói ajakáról kelt a hálafohász a szentesitett torvénvnvel megnyíló uj kornak küszöbén. Aki elismeri, hogy a szabadság a haladásnak egy főbiztosi téka, aki belátja, hogy az alkotmány mennyire -zéle«bitette, szilárditotta a magvar állami élet alapját, emelte a nemzet erejét, tekintélyét: az csak ti-ztelettel gondolhat azon nagy honfiakra, kik e nemes célhoz utat törtek, csak kegvolettel emlékezhetik Kossuthról, ki e nagyok között a szabad eszmék gyözeiméért vivott harcon vezérszerepet vitt. Az alkotmány zászlaja alatt uj korba lépő nemzet felett hamar beborult az ég. A hatalom bizalmatlanul tekintve a nemzet önállóságán etmlkedéeérei dónté akadályt akart vetni ez elé. Megindította a reactió táborát a szabadság ellen I kimondta az Ítéletet az ezt biztosító szentesített törvény felett. lieállott a válság. KI lenség sorakozott mindenfeléi. Az itt lakó nemzetiségek : a tót, román, a szerb, a szász, horvát, kikkel eleitől fogva Iii ven megosztotta a magyar jogát, kenyerét g mint testvéreket .'.lelte magához : most elvakultan ellenségei szolgálatába szegődve ádáz dttbóoeéggol siettek, hogv sirt ássanak a magyar szabadságnak s visszaállítsák a velünk együtt őket is elnyom.', önkény uralmát. Az volt most a kérdés, váljon a magyar k''sz-e parancsszóra lemondani jogról, törvényről I meghunyászkodva járomba hajtani nyakát, vagy pedig híven őseinek emlékéhez, helyt áll ügyének igaz-ága mellett, kelljen bár ennek védelmében száz sebből is véreznie ? Az volt a kérdés, váljon szolgai félelmet, vagy áldozni tudó szabadságszeretetét találnak-e benne a megpróbáltatás napjai ? K kérdésre a nemzel képviselete Kossuth buzdításának hatása alatt a honvédelem kimondásával adta meg a választ. A nagy férfiúnak, a honfiúi kötelességet, önérzetet fölrázó szavára kigvult a lelkesedés tüze. Midőn a megtámadott hon nevében áldozatot kért: ezen egy szóba olvadva hangzott uz összes képviselők szivéből fakadt felelet: .Megadjuk". A «zerte hangzó hír: .Veszélyben a hazai" nem ijedelmet, hanem a drága kincsért : a szabadságért élet-halálra kész bonpolgári hűséget talált a magyarban. Kossuthnak mindeneket magával ragadó szellemi ereje mozgásba hozta a nemzetet. Hívására megjelent a tettek színtelen, mint az örökölt erénynek : a vitézségnek megszemélyesítője, a honvéd. .Won parancs, nem kényszer: de s honszeretet gyűjtötte a három színű zászló alá. A támadások kereszttüzében, begveii, völgyön vivott harcokon, mint ősei hajdan Etelközben, véráldozattal pecsételte iseg az egyesült néposztályok testvériségét. Már mint bonpolgár küzdött a jobbágy, többé nem a mostoháért, de édes anyáért a honért tékozolva hiven életét. Vele egy sorban forgatta elődeinek régi török, labancverő kardját a főnemes. A harctér lett találkozó hehe a paloták a guuyhók szülöttének. A honvéd CSStáról-CSatára kel\e, keleten, délen, nyugaton ellenségei verve hulló vérével állttá ki a bizonyítványt, hogy : „a dicső nép, mely tanult izzadni, izaadás közt hősi bért aratni", feltámadt, újra él. A végdiadal mégsem lehetett a mienk. A reactió uj szövetségesi talált i reánk jöttek Európa legnagyobb birodalmának, < trosaorseágnak halai, és a két hatalmas c-ászárság seregeivel s a nemzetiségekkel megújult egyenetlen harcon n kifáradt magyar elejté a zászlót, Világosnál napunk homályba szállt; „kod és sötét éj borult hazánkra," a gvőzelem örömdala elnémult, a remény csillájának fenve elhalványult, megtört, mini a haldokló szem sugara, csak az ellen* ség boeznl hirdető ítélete hangzott, A szabadság védőinek egy ré.-zét veszti hely, börtön fogadta, egy másik nagy rész Kossuthtal mint hontalan bujdosó idegen földön hordozta a keblében hoofl bánat ki nem alvó tüzét. Az önkény uralma alatt a sor-kerék által legázolt magvar egyideig magába zárt néma fájdalom, inal merengett mult die«, -égének romjain. Fásult lemondással gondolt a jövőre, mini vesztett csatán a nehéz sebével roskad.) hós, ki többé már semmit nem vár, nem tél. De majd a lezajlott szabadságharcnak emléke mint fénysugár, oszlatja a kétség csüggedés lélekverö ködét. Ezen emlék ébreszt, biztat, viszliangra kelli a költő reményét: „ Az nem lehet, hogy anynyi sziv, hiába onta vért, keservben annyi hű kebel s/akadt meg a honért. Még jönni kell, még jönni fog egy jobbkor ..." Itn alig egy évtized múlva hajnalpír dereng a hon borult egén. Igaznak bizonyult Kossuthnak jóslata: amely nemzet legalább egy eszmét bír, melyért lelkesedésre képes hevülni ! azt külső erő-zak elnyomhatja, de dicstelen, öngyilkos sorvadásban nem fog meghalni.* Az alkotmányért vivott hősi küzdelem emléke megérlelte közel és távol a meggvöződést, hogy a magyarban, kinek leküzdésére, magára hagyatottsá' gában is két nagy hatalomnak i a nemzetiségeknek egyesült serege is alig volt elégséges : van életerő, bon- é* szabadság-szeretet, amit fegyverrel végkép elölni, nem lehet. Az áldozatkész-égben nvilvánult honfi erény ki vívta a mivelt szabad népek tiszteletét, a nemzet méltónak bizonyult arra, hogv a trón ne ellenséget, de hű támaszt keressen benne. A -zent ügyért hozott áldozat nem volt céltalan Ennek trkölcsi hatása készítette el az utat a saabadaág uj életre keléséhez, a királynak s a nemzetnek l*ti7-ben az alkotmány talaján kiégvetés éh ez. El idézte elo azon kort, melyben a koronás király kimondta jeleséül a bizalmat az ősi erénvben, a magvarnak a szabadság szeretetet s a trón iránti bű-éget egyesítő nyílt, egyenes jellemében. A ki beismeri, hogy az lM-lS-bi.n megindult szabadságharc képezi ezredéves történetünk egvik legragyogóbb lapját, a ki méltányolni képes ennek hatásé) a késó jövőre is, aki tudja mily része volt Kossuthnak P közlelkesedés felkeltésénél, mint vezette lánglelke a nemzet erejét a hatalmas megnyilatkozásra, az érezni fogja a hálás tisztelet kötelezettségét e nagy férfiú érdemei iránt. A nemzet nagyjainak tiszteletére késztet továbbá a honszeretet is. A ha/át lasretni szent kötelességünk. A hon nem pusztán egy darab terület, melyen n napféuv s az éji homály váltogatja egymást. Kz összfoglslstjs mindannak, mi itt előttünk kedves. A szülőházat, mely bölcsőnket ringatá, az intézeteket, melyek értelmünket, szivünket üdveitek, B templomot, melvhen imára borulunk, n vérnkonság korét, mely szeretettel öved.-, a munka mezejét, melyen boldogulásunkért táradunk, a nemzetet, melynek tagjai vagvunk, ennek alkotásait, szabadságát, melynek védelmében népünk egy ezredéven át vérzett, virágzott, a k<>z..s mult örvendetes és fájdalmas emlékeit mind egvbetöglalva mutatja a haza. „A nagy világon e kívül nincsen számunkra hely." Kz őrzi elhunyt elődeink hamvait, minket is ez éltet „ha elbukunk, hantjával ez takar". A honszeretet arra int, hogy buzogjunk miml azért, mi hazánk emelkedésével kapcsolatban van, tiszteletben tartsuk azt, ami annak dicsőségét képezi. A nagy honfiúk élete a haza oltárára hozott áldozat » az emlékezetben megjelenve az utódokat mindannyiszor a közügy önzetlen szolgálatára buzdítja s e jelszó követésére hív: „A hazáért mindent, a hazát semmiért!" A nagy jellemek emlékének tiszteletben tartása világos tanúsága annak, hogy a mi azok előtt szent és drága volt: a honért, szabadságért az utódok is hevülnek l ezzel egyszersmind ott az alap-hűségükben a nemzet tovább emelkedéséhez. A marathoni hősnek: Miltiadesnek szobra neveli az ifjú Theinistokleshen azt a honfi-erényt, mely őt a salamisi döntő harc győzőjévé avatja. A Thermopylénél vért, éltet áldozó Leouidál és bajnok társainak emléke fokozza ellenállhatlan erővé a lelkesedést, amelylyel Hellas ifjúsága diadalmas csatákban törte szét a a hódító zsarnok óriás hatalmát. Másfelöl, hol az eszmék bajnokainak emlékét A felejtés tüskebokrai fedik : Ott a polgárerény virágai lehervadnak. Hol a hazáért élt, halt nagy férfiak neve már nem lelkesít : ott az alacsony önzés as egyedüli vezér s ez közös, magas célt nem ismer. Az önérdek rabbilincsébeii az elvek hőseitől elfordult hálátlan utód áldozatkészségre, alkotásra már képtelen. Kreje megtört s csak hazája hanyatlásának nyomorult oka és tanúja. Mik.r Róma polgársága megszűnt tisztelettel adózni Brutus, Détius, Cincinnatus emlékének; akkor a senstui többé nem királyok testülete, hanem az ural kod.', hatalom kegy mosolyát leső udvaroncok gyáva csoportja. Az a nép, mely egykor polgár erényeivel bámulatra kelté a világot, amint a nagy honfiak neve, példája helyett c-ak a pénz s mulatság hatott reá vonzerővel : akkor már a törvényt * az emberi méltóságot is letipró zsarnokok rabigája alatt sülyedt s pusztult menlhetlenűl. Maga a történet bizonyítja, hogv az erény, az érdem tiszteletben tartása ápolja a hitet az igazság diadalában, e hit pedig a nemzet életében a lelki erő egy forrása a igv az emelkedés egy záloga. A hon érdekét szolgáljuk nagyjaink nevének kegyelettel őrzésében. A Hunyadvak, Zrínyiek, llocskay, Bethlen, a Kákóczyak, Széchényi, Vessolényi, Deák élete hazánk történetében megannyi fénypont. Nagv eszmét: a nemzet boldogulását, szabadságát hordozva szivükön töltötték be tisztük igazságát. Kell, hogy mindenkor tiszteletünk virraszison emlékük t'elett. Ha c feladattól megfeledkeznénk, méltán sújtana a bálátlanaág vádja s joggal újulna meg a szemrehányás, mely a költő ajkán fakad, hogy a mai nemzedésnek, „nincs magasbra vívó szenvedelme, jég kebelben fásult szivet zár". Tiszteiéi a tartozásunké nagy férfin: Kossuth iránt, kinek nevéhez nemzetünk újjászületése a hon védelmében hozott áldozatnak dicsó-ége fü/.Ődik, kiben a világ a szabadság lánglelkü hirdetőjét ismerte. I I azon elvnek élt, azt vallotta halálig, hogy a magyar szabadságra van hivatva; ez fentartó eleme, ennek szent hűséggel őrzése biztosit neki létjogot, nyit tért erejének kifejtésére szép jövőnek kiérdemlésére. Vajha ez a meggyőződés dobogtasson mimlen magyar kebelt | Est annál inkább óhajtanunk kell, mert mint az egyénre, a nemzetre nézve is a szabadság a lélek szárnya. Ha ez törve van, az emelkedést porban vergődés váltja fel. » * * A régi görög mythoa szerint a földön tanyát ütött emberi nemet sürü homály környezte sokáig. A magasságban lakozó ellenséges szellemek sötétségben hagylak, hogy könnyebb legyen az uralkodás rajta. Kgv hős azonban, Prometheus tüzet gyújtott nekik az. égből hozott szikrával. Knnek fényével az ember öntudatra ébredt, felismerte célját, megkezdte a haladást. Ezért a hó-nek bűnhődnie kellett. Száműzve u sivatagban a kemény sziklához, a szenvoléshes volt láncolva s ott tépts naponként keblét, mint éhei keselyű ; a fájdalom, <» szemedéit, de az általa hozott tüz itt maradt, világított, melengetett s az embír a mivelődés utján előbbre ment. Ks végül a felébredt hála elküldte képviselőjét : Herkulest, ki a szenvedő láncait megoldá s a keselyűt lelőtte. A szabadságot, e drága kincset védte s tetto közös örökséggé Kossuth. Mogszenvedett érte, a hontalanság pusztaságán. Hil maradt ott is határzatához : ,Egy élő tiltakozás gyanánt akarok n fogok véglehelletemig állani, minden alku, minden törekvés ellen, mely hazánk állami függetlenségének, nemzeti önállóságának akármi áron akármi feltételek alatt megcsonkítására van irányozva." Az általa tettre gyújtott nemzeti erő küs-