Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-09-07

9 ám . I'ÁI'Al LATOK. 1908. szeptember 7. Azonban necsak általánosságban beszéljünk, fújjunk egy kis tüzet a saját tűzhelyünkön is. Mi is vidéki város polgárai vagyunk, de ahol ceak teltetjük, rázunk egyet magunkon és lelníntiink egy darabot magunkról •a vidékiesség rögéből, ezt imitálják városunk néhány év óta való fejlődése, a létesült reális és kulturális intézmények egész sorozata. Ámde BS eredmények mellett most kívánatos lenne egy más irányiján ta kezdeményező lépést tenni. Abban az irányban, mely felől a város jellegének fényes jel véDvét lengeti felénk az idők és korszellem szele, a/, ipar és kereskedelem irányában. Az tagadhatatlan, mi javarészint iparos város vagyunk, tehát az ipar felltndititéi it ki nnir egytgéf tűzni célul. Itt azotiban iparosainknak illik és muszáj sorompóba lépni. Álljanak sorha és mutassák be együttesen különféle termékeiket. Fogjanak egymással kezet, egyesült erővel csináljanak meg egy városunk és vidéke keretének! megfelelő müipar-kidllitátt. Lám a szomszéd Szombathely már rég megcsinálta ezt, meg is volt érte a diadala. Megvagyok róla győződve, ha derék és tevékeny ipartestületünk kezébe veszi az Ügyet, iparosainkkal egyetértőleg kellőleg, meg hányja-veti a dolgot, olyan nagyszabású mű-iparkiállitást produkálhat, mely valamennyi iparosnak elismerést, városunknak pedig fényt és dicsőségei ' fog teremteni. < lkot, módot és alkalmat kell már egyszer nyújtani, hogy megmutathassa az a szorgalmas elem, melynek tagjait oly különös előszeretettel hivják a| programmbeszédekben legtöbbször -kis embereknek . miszerint egyenként lehetnek Ugyan, mint minden más egyén kicsin vek, de egyesült erővel, közös egyetértéssel és kölcsönös jóakarattal valósággal óriások.! Meg vagyok győződve, ha iparosaink ezt megszívlelik és ez irányban megmozdulnak, az állam, a város, a sajtó éo nagyközönség kész örömmel fog segítségükre menni. Rajta hát uraim, képviselői a tisztes iparnak, lépjenek elő, le vele azzal a vicinális felfogással, hogy minden kezdeményezésnek felülről kell kiindulnia, itl az ideje, hogy hehiz.onyit.-uk versenyképességünket. Itt az ŐSZ, jő a tél, elég itlő áll rendelkezésre, hogy ez üdvös eszme lelett gondolkozzunk, eszmecserél váltsunk, keresztülvitelére a talajt kellőleg előkészítsük, a módozatokat megbeszéljük, a hozzávaló eszközeik beszerzéséről gondoskodhassunk. Nem kell visszariadni a nehézségektől, kellő eréllyel és Önbizalommal minden nehézség könnyen lesz leküzdhető, — csak merni kell azt, amit akarni is muszáj. Tehát fel a tettre, uraim! kentein Hebt. A székelyek kivándorlása Romániába. Dr. Hegedűs Lóránt városunk országgyűlési képviselője e eim alatt a Budapesti Szemle -heti megjeleni cikksorozatait külön lenyomat hau kiadta, ajánlván azt a ^Székely-társaságoké ifjúságának. A jeles munkából alább közlünk néhány szemelvényt s megemlítjük, hogy fl tavaszszal képviselőnknek e tárgyban tartott felolvasásait lapunkban már közöltük s ti mostani szemelvénveket azoknak kiegészítéséül adjuk. Képviselőnk tudományos alapon s saját tapasztalataihói irta meg érdekes és tanulságos könyvét s ahol székely véreink sorsa iránt érdeklődnek — 8 ki ne érdeklődne széles Magyarországon - ott mindenütt szívesen fogják olvasni, annyival inkább, mert a bajok megszüntetéséhez, könyveden előadóit javaslataival, a helyesirányt is megszállja. A könw a következő alcímek alatt tárgyalja a székely kivándorlási: A r<>mánia-magyarság. A moldvai osáiig/tk. A kivándorlás okai és visszahatása. A beteg székelyföld Magyarortzágon Dincssn kivándorlás, hanem kiViín<l.irlá-nk vannak. Elért jóvátehetetlen hiháha esőnk, mihelyt a haliaknak különféle vidékeiről elbujdosó ét más-mis világtáj felé tartó embereinket vagy ásóknak határozottabb áradatait min I egy kalap alá vonjuk. A közönség rendesen egybeönti mindazt, amit kivándorlásról olvas, de még legjobb kutatóinkon is erősen meglátszik az a nyűg, inely1 vei a jelszavak békotlák le őket s majdnem mindig azt hiszik, hogv a kivándorlásunk általános okait, állandó hatásait s örökös orvosszereit találták meg, pedig a dolog ugy áll, hogy még a helyi okok és helyi hatások sincsenek földerítve, de semmiképen. Énen azért próbálom most legelőször is széttörni azt az. általános, elnagyoló képet azzal, hogy áttekintve Romániába a tatét fenyők között folyó Prnhovától a Dobrudzsáig és a moldvai hitárig nyula térségen, kitfiadelem rajta az elbujdosott székelység tipikus állapotait: futólagosan szedett, a talajból tépett gyűjtemény lesz ez. Annál szükségesebb, hogy utána megrajzoljuk a rövid vázlatnak azt a hátterét, mely történelmi lecttpódátával ét tártadalmi bonyodalmaival meglepi még a siető Utalót is, (minő magam valék) s melynek különös, Ilinte rejtélyes alakulatából jövendő kérdések röppennek fol. Bogy l'redeal, Kusteni, Sinaia tele vannak orosz ruhába bujt székelv és szász kocsisokkal, itt vénült magyar cselédekkel, s hogy a vasúti munkások közt ékes káromkodátaink napboatat hangzanak, ezeken még senki sem fog csod ílkozui. Talán csak az üthet szeget fejünkbe, hogv kivándorolt wáat árusaink magyarul vallják itt magyarnak mngukat, mihez Otthon nem vagyunk szoktatva. Azon sincs s ikat álmélkodni, hogy a határszélre büszkén kirakott gyárak Atugáa még háahelylyel is kötik az ideakadl székelyt; sőt at is természetesnek látszik, hogy a gyulafalvi havas Kommando, Jólteffű rési- ét M usa-telepeiről, melyek .">—1000 munkása épen B határ rengetegét fürészeli föl, S deszkával együtt idt osuaaik le a ttékeiy. I>e már gondolko* — Meghalok ha elniól ! Kételkedett a szavában. A hit nagy dolog, csodának kellett történni. A gróf m >gni tudta azu;áu a jelenet után a leánynak, hogy végreu leletében reá hagyta tat a kis földet. — Ili te elhagyat, én sem élek tovább I m >n lta ismét a leány. Nem hitt neki a férfi. Csodának kelleti történni. I.s a OBodl megtörtént. A gróf egy napon nagy beteg leit. (ioudolták, ápolták, a nő nem táfitOtt ágya mellől. Ám hiába való volt minden. Egyszer egy pillanatra elszuu litott. Mire fölébredt, ott találta a grófot hidegea, mozdulatlanul, llivták az orvost, jött B halottkém, sank megállapították a halált. Sándor grófot kiterítették. A n'í intézkedett mindenről, amidőn pedig már ott feküdt a ravatalon és ugy volt, hogy reggelre jönnek az emberek és viszik majd mtttli, BtSStti, a családi sírboltba eltemetni és nem jön többi ide ebbe t kis fészekbe, hol ő annyiszor várta mlvSSUkudvU, akkor odament méfegytief utoljára megcsókolta B hideg ajkai, azután levette a falról a kis revolvert és ott a ravatal mellett a szive tájára illesztve elsütötte. Leroskadt a ravatal mellé s szive vére oda csörgedezett a ravatal virágaira, | pirosra festette a fehér rózsákat. A Otods akkor toriént. A halott egvszerre csak felült a koporsóban. Ne hitetlenkedjék kérem, ez igy történt, Sándor gróf tetszhalott volt. A dolog igen egyszerű, c«ak nagyon ritkán történik ilyesmi. Az emberek persze berohantak a lövés zajára s rémülten láttak mindent. No, de nem ez a fontos. jobban szerették. Miért? Megmondom. Annak a férfiúnak, nevezzük öt Sándor grófnak, már meg' haltak a szülői. Idegenek nevelték, meg rokonok. Gazdag volt, szép ember volt, gyermekkorától kezdve mindenkiről c-ak aal vette é.-zre, hogy vzlemi titkos célja van vele. Egyel nem tapasztalt i nem érzett senki résséról : igazi meleg, érdek nélküli szeretetet, libben nem \ult része. A leány pedig valótágOS gyermek volt még, amikor egy gonosz ember elcsábította. Amikor a dolog kitudódott, a «zülöi elkergették, mindenki, aki eddig szívesen látta, elfordult tőle. Kijött a nagy városba é< keserves munkával kereste a kenyerét. Akkor látta meg Sándor gróf. Levitte egyik birtokára, messzire, egy olyan ingba, ahová még a madár eem jár. Paeata mindenfelé, egv ki- falu volt csak a közelben. Ott aztán éltek titokban. K« ott fejlődött ki a szerelmük. Sándor gréf nem tudott eljönni onnan. Az év legnagyobb részéi "it töltötte. A faluban meg a kornyékén nzt hitték, a saép nő a felesége. L- inkanpf hívta a leányt, hogy jöjjön föl vele a fővárosba, mulatni szórakozni. \z Sohasem jött, n világ minden kincséért sem tette volna. Azt a leányt pedig imádta n környéken mindenki, aki csak ismerte. Példás rendben lattotta n kis gazda-ágoi, netn v ágvutt ki belőle soha. Jártak oda újságok neki, ennyi elég volt a világból. Később, mikor megokooodott, akkor tudta c-ak mérlegelni, hogy mit lett o akkor, mikor a cáhitó szavára hallgatott, ilogy mit veszített fi akkor? Most érests, hogy annak, amit veszített) még a látszata is niin'i drága neki most. Többé nem tudna nélktilo meglenni. El kedvese, csak a kedvese, de imádja, neveti. Nemesleik Q, jóaslvfl ember; ait ii tudta, hogy gazdag, de amit neki ad, az semmi, egy jó cseléd talán többet kapna ennek a kis gazdaságnak a kezeléséén, mint <>. Ámde amit a gróf neki ad. az. meg mindennél több, mert ime megóvta minden i—/tói. Ám BSért " mégsem jó, de nem tudják. Meghalna, ha valaha el kellene mindezt veszíteni, csak azt ami van, a látszatot. Sokszor kívánta, bár lenne koldus ez ember, akit oly igazán szeret, akkor talán lehetne reménye, de igy ? 'Titokban síita a könnyeit. Lám a ki- világ neki a paradicsom, mégii s/eret é- szeretik és meg is becsülik. Önfeláldozó, alázatos, kedvei gyöngéd volt mindig, igazán megható volt az a nagy kitisztult, önzetlen szeretet, amit ő érzett. A gróf is érezte ezt. <>tt a kis puiitán meg| találta, amit nem talált meg a világon boiygátábsn •ahol : a nagy Méretétet. Étért nem tudott elválni attól a leánytól. Mert annak nem kellett semmi, cenk az, hogy ne üz/e el őt onmin, ahol ö van, ahova ő jön olykor, ha csak egy szavát is hallja. Igy volt, így történt ez. Bt multak az évek, tűntek, rohantak. A l'érli egyre jubbua megtanulta Méretni S leányt, ds B lelke mélyen ott égett a kétely : hátha, hátha . . . Egy izben elakart tőle válni. Sok, sok pénzt nkait neki adni, a nő azt telelte nem kell semmi, megvek. KI is ment, ki az éjszakába. A férfi utána ment, visszahozta, de a bit nem jött meg a szivébe. Mire a nő a/.t mondta .