Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-09-07

1902. szeptember 7. I'Ál'AI LATOK. i7< ha! il, ha kell e-nünk, ha a VSSUt mentén egyik váró5 másik után mind ezt mutatja, ha Csernsvods IHII lehet el magyar szolgálat nélkül; a Fekete-tengsrre Induló hajók rakodása, la áiujok fölfüié.-zelé-e körül mind Ott hallatszik a magyar szó. Szerte van t'ujva Romániában a székelység, mint a homok ; néhol csak egy-egy szem, néhol rastagabb réteg s mindnaitt asürődik bele a talajba. C-.kugyan ugy van, mint a szertelent homokkal, !,,»•;x ahol összeso íródik is, változó, karikákban gvü- e-ak állhatatlansága állandó. Mindjárt megélhetjük ezt Ploesten l azután sorban a lobbi nagyobb gyarmaton. Ma Ploest fényes boulevardjával is liiO(H) lakosával) szép francia város képét mutatja .- palota i eldugják a mellékutcák szemetét, melyek a/.t 1, ívitják, liogy csatornázás helyett vilanyvilágításra a pénz. Igy fölemelkedett Ploest. de hogy •. onoH-tiitk a magyarok'.' IIa homok-parabolánk • kbe jut, mindjárt megismerhetjük, bogv tóbb isettel telepedtek ido székelyek: jöttek a 40es i ékben, as emigratióval, 1868 után s a vámhábora íi 1886.). A magyar cselédek hullámzása foly, azért mondja Tornyai, hogy „ez a I'l.testi az. hava-föld felé szinte gyülőhelye a hazáját t:

; n.agyai-ágnak. Hemzseg is mindig a liatnl . ar-ágtól. Kz a Ploest] a fiatal magyarság elmének elsó' stációja"'. Mit látunk itt '.' A/t, h"gv ereink, mintha megcsapolták volna vérökst, élik magokat s a helyett, amit , magyarországi --égiek" Iiiv az erdélyi, röglön erőt \c>7. rajromán fatalizmus | valami keleti tetsselgél . hogy 6k kívülről ne látta-sanak magyiroki Ebbe megint helészövödik az, hogv a magyarét, bár az. utóbbi években alábbhagyott, mégis isdol itt abban a köntösben, hogy Romániáiéi mult katastrophája alatt, a ploesti népsek első sorban a munkások elbocsátását ,napizták*. Krre pedig egvik székelyem azt Felelte: i már az'án igázok volt a/, oláhoknak". PloSSt fölemelkedett, de hová szállottak azok a inak, kik ezen az emelkedésen dolgoztak '.' Tüstént meglá t juk. Kivándorlót találunk vagyonosabb itáasoksl — igylátesik egé-z Eiavaaalföld és Moldova gyógyszertárait kivették — ssékeiy iparoeokal i caelédekt . e legutolaó árinádiát az első kettő iszáko-nak érékedének tartja • azért hozzá nem nyúl. Aliabetegel ott ápolták. Felgyógyult mind a kettő. I ' kkor Sándor gróf szivébe megtért a hit, elvette i l'.'leségul. < )tt maradi SS a n<>' akkor ia i I kis kastélyban, nem jött volna el grófnál iiii a világba, dehogy jött volna el. A történet eddig tart. Mit gondolunk kérem, boldogok lettek-e? A társaság tagjai egyhangúlag és meghalva felelték, Igsa: <> dehogy, télelte Rákóczy gróf. Mit gondolnak'' Van-e ott boldogság, ahol lemondás van. Hiss a grófnak le kellett mondani az ' i ágúról, kegy ő oda PSTSeSthssSS S fele-égét valaha. — Miért, szólt kosba a hercegnő, egy ilyen D( • -lelkű asszonynak mindent meg kell boc-átani. — Akkor asszonyom jól van, a nő ma itt volt ll/ Ba házában. — Az én házamban'.'! kiáltott egyszerre a her" • de kérem . . . s gráf félbeszakította : Nyugodjék meg. Nem veit. Ili.-z a törté• tem nem igaz, csak én gondoltam ki egy csillsjjOS éjsss^'"i. \alnl.ol ott a havasok alján.De lássa hercegné, • 1 meg a felesége nem lesznek boldogok, szegények soha. Rakoesy gráf felsóhajtott, sstás sietve elhagyta » társaságot. Iában, bár még csuk utunk legelején vagyunk, már itt meg kell mondanom kivándorlóinkról azt, hogy ha némi s Biológiai ismeieteint nem lettek volna, vállig Modálkoshsttsm volna azon, begy hol fér el ilv (aránylag) kis tömeg ember kö/t annyi társadalmi válassial '.' Amint gazdagabb száz földitik meghal, ploe.-ti községi célokra hagyja vagyonát, s nem hazaira, hogy emléke legyen a románok eltilt. Magok B magyarok kétszer próbáltak dalárdát szervezni, de általános mSgSSökéi lett a vége; egyletet easinót nem is csináltak. A katbolikusok isásaa 800 -1000 lélek, a reformátusoké vagy félezer lehel, de jó volt külön imi a kettőt, mert példának épen elég lesz annyi, bogy mig az. egyik magvar pap hónapokig feküdt a kórházban, a másik nem látogatta meg. Embereink közül többen a román katonaságba állanak he, bogy igy állampolgári jogokat nyerjenek s egy-egynél ebbeli buzgósága annyira megy, hogy példán] mikor coiisulatusiink egyet kiszedett s hazaküldött, kitűnt otthon, hogy katona-ágra alkalmatlan. A székely-magyar települtek javát ilyenformán az iparosok tennék. Amint utána jártam a dolognak, az.ok legtöbbje kovács és kereke.* volt, amint hogy egé-z Romániában a magvar >

patkovár

u-oké volt a világ, de erősen hanyatlott sorjok, nagyrészt azért is, mer! ók magok neveltek magoknak versenyt román segédeikből. Az első meggyülemlés után tovább ömlik le a székelység s Bukarestben, Románia fényes fővárosába tömörül legnagyobb esomóbs. Geoda-e, ha ss az ambitio

sus város, mely a Dimboviea gödre mellé pezsgő világ/ajt varázsolt, kedves kerti palotáival, melyek az. uj Athénre emlékeztetnek és túlerőltetett 1 "ári- utánzataval - csoda-e, ha mágiku- erővel vonzza Bukur pásztor városa a bebujdosotl székelyt, ki a villamos kirakatokat • a gummikerekü „bir-ák" at itt látja először és legközelebb '.' Mennél ragyogóbb és meniiél hebehurgyább ez a kultúra itten, annál jobban megszédíti emberünket, kinek épen a román társadalomnak lasa SSÖVSta ád alkalmas befssskelést, -et művelődési inunkat és küldetést. Brailán, melyei az < tjtos völgyén keresstftl táplál a székelység munkáskezekkel, 4—-") assm te-/.ik a magyarságot, de a környék is be van vetve velők s magán egy községen, a szomszéd Visir-Rublán egynéhány száz. honfit ssámlálnak, — még a cséplőgép kezelője is Pozsonyból került. Knnek a sok népnek ö-s/.es gyülekezője a ref. templom s 87 tanul.',- (esinoa iakolája, mig az .ungui— kalholikns pap — olasz; iskolájában van magyar tanító is, ám nem igen biztatott a/, hogy próba* tanúm három évig járt a/, i-kolába s nem tanulta meg azt a maguir nyelvet, melyet .-/.iilei beboStsk ide. Hol vannak bál barg.'- iséksljeink '.' Mindenekelőtt találomra fölint hetinik valamely járáshiró-ághoz s az. első „.ludicatoiei i leiilului* nál mindjárt ott találtam székelyeinket, ahol egy elegáns román biró és rongyos írnoka előtt pöröltek végérhsteUeIIüt egvmá-sal (valami ha/ miatt) s hajtogatták alázatos nunán bessédjöket Nem véletlen az, mit igv láiék, még c-ak nem is kereseti typus, hanem egy olv vonása a kivándorlásnak, mely maró -as módjai a elte belé magát a románok tudatába - Sgyik legszégyenitöbb oldala annak a benyomásnak, melyei a külföldre kifordított Magyarország mutat. Ott vannak a/tán cselédeink a lebujokhall, tizennégy éffll koruktól kezdve s aki férjhez megyén, az. bolgár-görögöt választ magának, ami mivelhogy egyik sem ért a másik beszédéből egy szót is, — nem épen nevezhető Srköleaj okokból kötött frigynek, (l'gyanezt látjuk I lukai estben isi. Otl van ásatás legjava eiiibereinkuek, iparos sorban, kik különféle vám- és kereskedelmi politikai »kok haiá-a alatt, foglaltak itt ipartermelrt helyet, s kik legeiosebben érzik most annak a gazda-ági válságnak nvoniását, melyet Koináma osztályai kettőzött iparkodásssal akarnak rájuk íilliáritani. Brails utcái tele vannak elhullatott magyar ntvtkkel s embereink s/..moru hiúságukban remlknt — a kérdező' előtt — románnak. Történik ez pedig ellenére annak, hogy még e nemzetiségileg talán legkösöoyöaebb v'ro-han i- dolgoznak ellenek a benss . 1 <• 11 agitátorok s történik ellenére annak, hogy az. uralkodó román társadalom SSÖgW kordonja mindannyiszor megtépi őket, valahányszor erővel akarnak (padig sokan akarnak!) beléfészkelődni. Legtökéletesebb kezeim között erre annak a csiki gazdának példája, aki három tiát adta itt a katonasághoz, hogy románok lehessenek, I mikor kiesői* gáltsk, még sem kaphatták meg a/t a sóvárgott állami szolgálatot, (mily jellem/ő!) de még nem is anyakönyvestik őket, ugy hogy e miatt nem tudtuk törvényesen megháza-o lni. Mikor ennyi megalkuvásnak, meghunyászkodásnak a vetett talajából is e«ak a kirekesztettek ka-ztja nő ki I ilyen törvényen kiviili ivsdékokst ád kivándorlónk „új hazájának" : akkor kedves olvasóm, nem .-/áll-e meg, a fajunk büszkeségébe vetett hit helyett az a nyomasztó érzés, melv nem fogja megengedni sem neked, sem nekem, hogv a .magyar közvéleményben" kóválygó pkrasisokal elMgyjük? [FolvtatiukJ Színház. Nagy lelki megnyugvással és örömmel konstatáljuk, hogy a ssjnbás érdekében irott cikkünk hatása el nem maradt. Közönségünk, melyről méltán feltételeztük, hogy aasneaek kasafiai érzésének, hanem a művészet iráni való lelkesedésénél Is lelki műveltségének tanújelét fogja adni. valóban meleg lámugatásbsn részesiti a saintársulatot • hi.s>/ük, h gt ez a lelkessdéSS nem mttló lesz, hanem még foko. aottabb mértékben lógja szeretetét kimutatni a s/inművessel iránt, a tömeges színházba járással. Az elmúlt hét előadásairól is általánosságban e-ak jót mondhatunk, a részletes kritika alább kkivetkezik. Itt említjük meg, hogy az elot'iiggöin ál alakításon ment keresztül é.« Becskóy Ígyen keze valóban tetszetősen festette meg. A zenekarról azonban nem mondhatjuk, bogy jó volt a hét elején. .1 f'or. Gárdonyi Gézának, a nev,'- [rónak, a föváros* ban nagy sikert ért darabjával, A borral kezdte meg hétfön -z.iiitársulatiiuk az. előadások sorát. Magához, a darabhoz nem akarunk hozzá BSÓtani, mert a fővárosi kritika azt már az. egekig SmeltS - a mi gyenge szavunk, sem nem ártana, -em nem használna a darabnak. Azonban annyit mégis megjegyezünk, hogy épp e tóvárosi kritika tul.-ágossim fölcsigázta várakozásunkat és képselŐdésünket. A darabban Szothmárjf Lajosnak 11 Iára es Innv van tisg\obl» szerepe, melyet o bravúrosan meg is oldott, sőt úgy látszik egé-z tanulnniiiv tárgyává tett. Pompás alakításának hatása nem is maradt el. mert -ok tapsot kapott. Göre Gábor ismeri alakját Ctoki saa> tnélve-íieiie laláh'i mssskban. mig Durhintt sógorban //<•'/</» talált egy hozzája való jó alakra .- a helyzetet pompás humorával ki is aknázta Kár. hogv igen hadart.) A többi ssersplok ;

s mcgti-ttck tobbé-kevéshhé minden lehetőt. Közönség isép ssaasmal volt, LM, A keildi előadás újra fölelevenítette ezt a bájos zenéjü operettét, melyet — bár közönségünk jól ismeri a darabot majdnem telt ház. nézett végig. A felső pák Jyok ssonban uresek voltak, Az. eloailásuak érdekességét emelte az, hogy sz.eizödteté-i célból kisérlete/.é- történt egy uj szinészszel, 8t4mU$f) Cíyörgygyel. A kös&oség elég mslsgséggsl fogadta őt, SphldmJfflMUt niigyon -zép é- rnlbsmáSBÓ hangja van s tuil is vele bánni, játékáról azonban ez egyszeri IMI epéséből, nem tudtunk magunknak teljes ké|«et alkotni ; kár volt, hogv tébbnBÖf föl nem lépett. Az.i azonban mondhatjuk, hogy bsssnálhsté -zinéiz volna. Lilit Balléué adta, a/. 8 Mokotl tsmpsrsmsH tumos játékával. A nyári |iiheiié« nagyon is meglátil s/.ivesen beszélnek románul és adják ki magii- szőtt kosi nségiink kedvencén. Alakja kissé megtelt