Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-09-07

XXIX. évfolyam. Pápa, 1902. szeptember 7. 36. szám. PAPAI LAPOK Pápa varos hatóságának es tobt, pápai i pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. S/erkes/iiíseu-: Jókai klór-utca 969. • Kiadóhivatal: (ioldberg (ívnia papirkereskedése, Fö-tér, Tt I' f'"ii-s:ilm : ll Felelős szerkesztő: KÖRMENDI BÉLA, Klölizetések és liirdetési dijak a lap kiadóhivatalához k i i I < I < • 11 < I >. k. A lap ara: egésa évre 12 kor., félévre ti k., negyedévre 3 k. Kgves s/.am ára :!»l liller. Tettre fel! — [párosaink figyelmébe. — Nekünk viiléki embereknek van egy igen rósz tulajdonságunk. Ei abban nyilvánul, bogy vicinálisán gondolkozunk. Testünk a legújabb szabású Ulster vagy Rag1 an feszeleg már, de gondolkozásunk i mindig ;t régi módi köntöst honija. I ez az ósdiság annyira kiüt a bőrünkön, h< v nincs az a kenőcs a világon, mely innan eltávolítani tudná. Bárhogy kendőzzük is magunkat, rögtön felismernek 11; minket. Van valami a lényünkben, mélyít i in bírunk szabadulni, mely uton-ntfélen • ul bennünket, ez az úgynevezett: vicinut provinciális és ha :i nagy város tő kelegébe jutunk, ujjal mutatnak reánk nini — egy vicinális alak, 1 >e liát uramfia mégis mi az, ami beni :< t ilyen, no hogy is mondjam, vicinális Ii '"|<ká üt? Nem érveli mint az a határtalan naivimelylyel nemcsak várjuk, de szilárd D .:vő/.ődéssé is jegecedík Fennünk, hogy It galamb majd a szánkba repül. I iidunk mi Ugyan lelkesedni is minden iiényért, ami szép jő és üdvös, — de D kell a/.t kapnunk. A kezdeményezés. a szervezés, a kivitel munkájától ludhőrzik a hátunk. A hajlani, a jóindulat is megvan bennünk, de hiányzik :iz enerzsia, bozzáoyulní nem merünk a dologhoz. Egyet azonban cl kell ismernünk magunkról vidéki emberekről, hogy kitűnő hazafiak vagyunk és nemzetünk szent színeit tetteinkben is kifejezésre juttatjuk, amennyiben piros bor mellett a fehér asztalnál szapuljuk és a :ii/<l asztalnál meginterpelláljuk a vezetőket és az intézőket. Kérem ne méltóztassanak félreérteni. I Általában szólok, senki se vegye magára. Kétségbcvonhatlaiiul éa tagadhatatlanul igy van ez B legközelebb eső szomszédos forgalmi állomástól a XlV-ik zóna legvégső állomá-áig mindenütt, miután pityizálva kritizálni e- kritizálva pityizálni sokkal könynyebb, mint • cselekvés terére lepni és a közérdekel szolgálni, a közügyeket intézni. A közszolgálat fogalmát igen sokau tévesen értelmezik. A/.t hiszik ugyanis, hugv csak azok állanak a közszolgálatban, akik választás vagy kinevezés utján Ülnek valamely közszékben. De nem ugy áll ám a dolog. A (őznek szolgálatában nemcsak azok állanak, akik választás vagy kinevezés utján kerülnek valamely, a közt érintő tettmező elejére, hanem azok is. akik ezt a kinevezést vagy választást eszközük, valamint mindazok is, akik a különféle filmeken SSzkÖzlendő közkötelezettségeket és fizetéseket teljesítik. Szóval a legkisebb embertől a legnagyobbig mindenki kell, hogy i közszolgálatban állás tudatában legyen, ('sak az a köz — legyen annak B neve község, város, megye vagy állani — boldogul igazán, melynek tagjai értik és érzik az őket határoló közzel szemben természet- és kötelességszerű leg, elfoglalandó álláspontjuk jelentőségét és súlyát. Minden egyes polgárnak ismernie kell a közérdek, a közszempontok iránt való kötelességeit és nem elég. hogy tudja, hanem kell, bogy akarja is köteleaségél teljesíteni. Agyának minden sejtjét, idegeinek minden rostját bele kell vinnie a közjóért való harcba, lelkének egész erejét, -/.elleniének minden tudásai kell, hogy érvényre juttassa ott, ahol a köznek érdeke lép előtérbe. Öreg hiba az. ha valaki nincsen tudatában egyéni és polgári önállóságának és nem mer semmit se kezdeményezni, hanem mindent onnan a központból vár, ahol pedig nemcsak nagy dolgokkal lehet foglalkozni, hanem liizony-liizony sok-sok apró-cseprő ilgyes-hajos igények kielégítésével is bíbelődni kell. TA IN CA. Tarlóejélen. Tarlóssálen kék virág nyit merte, l gy mosolyog, mintbs leik" volna, Piros tnltii, ténve- szárnyú lepke Kék virágra szállott haldokolva. Piros fel tu, fényes ssárnyn lepke, Ugy Keretté ast a kék virágot! Édességén, illatán tanulta, Ismerői a lepke-boldogságot. Este voh. .\ íényesssárnyu lepke, F.lte elszállt ínnyé, DSpSUgárOD, Bsjnslpirkadással régi nóta . . . Másik lepke ült a kék virágon. ante-. Mese az elveszett boldogságról. — A _/•„>,, tagak" eredeti tárcája, — Irta Nemeskéli hi-- lézaef. A nagy és előkelő társaságnak, mely min.len " ' szerdáján a hercegnőnél összetalálkozik, már IBgyobh része eltávozott, (sak az intim ismerősök maradlak, kik a hercegnő kisehliik szalonjába vonulva • paraiol lámpa diszkrét világa mellett üldögéltek •ty&tt A beszéd a Intal Bsalóeeny báróról folyt, "ki a főrangú társaság általános saegdóbbsnésérs felesééül vette egy barátjának a kedve-él. A báró tett.'t mindenki elitélte. Különösen as a három fiatal aessony, akik közül az egyik egv pohár pezsgő maradványait élvezte, a másik kettő pedig cigaretta/ott < >-/inte n\ ilntkoaatok ettek, hiszen nagyon intim társaság volt egv int. A hercegné végül megjegyezte: — Elvégre, ok tudják mit cselekedtek, a sserelem hatalmáé, lehel hogv nagyon boldogok leásnék. — Egy olyan leánynyal soha, jegyeste meg a meggyest 'lé- hangján Bzomolay báré,, aki tábornok volt a hnsaárokuál, — Mi a véleménye magának '.' s/ólt a hercegné e pillanatban egy isikar, de -zéles vállú, rendkívül elegem- uri emberhez, aki mindeddig hallgatott, Föltétlenül az utóbbi, én is a/t bissora sohasem lesznek boldogok, de nem abból az okból, amit a tábornok gondol. — Hál miért'.' Kezdték egysaerre faggatni valamennyien, A kérdeaetl Kskóesy Miklós gróf—> kétségkívül a legérdek bb, mondhatni legkiválóbb tagja volt a társaságnak. 9 ikat tilasotl ember. sokan azt modták rá, bogy különc, mert olykor liz. hónapig »/.l sem tudlak merre jár. de abban mindenki megegyetett, hogy a agyon érdekéé ember. Különösen az asszonyok -/érették. Már deres hajú volt, de atléta alakjával, napbarnított szigorú vonású aroával, isikráaó fekete szemével, már s,,k fiatal embernek lehetett volna a lSerenCSéS vetélytársa. Ha amúgy lálsasághaB RtegSSÓiall — ritkán tette — valóságos áhilattal hallgatták. Különösen a története' voltak érdekesek, amelyeket utssásaiból elbeszélt. Mindig utánuk lette, b gy nem [gas ám, én ezt cs;ik ugy kigondoltam valahol, egy csillagos éjjel olt a havasok alján . . . Hogy azután most egyre faggatták a/.t mondotta: — Erre a kérdésre is e-ak egy történettel tudnék telelni. Tulajdouképpen nem i- volna szabad elmondanom ezt a történetet, olyan furcsa, különös, hihetetlen. Ds hát elmondom mégis, gondol m utána mindenki amit akar. Arról volt itten SZÓ, hogv nem lehel soha sem boldog a/, a fiatal pár, mert a/, a leány ilyen, meg olyan, kn a/.t mondom, BS még nem volna baj, men nii.c-eii lehetetlen, toriénnek csodák, igy hát megjavulhat, söl javulásában, rezekléaében olyan maga-latra amelkedhetik, bogj tisztelni kell föltétlenül ; rosss volna az, aki a nniliat. fölemlítené neki. Nem a/, itt a baj. Az a leány, aki valaha elbukik, nemc-ak a maga boldog-ágál tc-/i tönkre, hanem egy másik emberéi, a/ét, aki valaha beleszerel nagyon, forrón, akit vi-zont ó is megszeret neme- érzelemmel iga/án, nem ugy mini a Bsábitót. Az a má-ik einher nagvoii boldogtalan le-/, mert szeret, de nem hl-/., nem hi-z a hűségben. El ilt nevezetes szerepe van a világnak, amelynek nincs Meretét szive, nem ablud fakad az itéiete. Volt egy ember, magunkfajta, nri fajta. Aszal történt meg az, hogy egy ilyen leányba lelt szerelmes. A leáiiv pcdfg szegény, mindenkitől elhagyatott leány volt é- nagv ,>n -zép. Minél tovább Ismerték egymást, annál