Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902
1902-07-13
• > PÁPAI LAPOK. 1902. juliui 18. Gróf Esterházy Sándor ünnepélyes fogadtatása Marcaltön. Az egész vármegyében méltó örömet okozott BS a bír, hogv KTÓf EtttrhátU Sándor • maroaltüi uradalmat megvásárolta s híjmnk vult a/, első, amely elsőnek üdvözölte a nemes grófot vár111• g\éukhen valói letelepedése alkalmából. S most, midőn a nemes gróf uj otthonát elfoglalta, örömmel ndnnk hin nemceak a tényről, hanem arröl az ünneplés és valóban imp< isána fogadtata-ról is, melylyel a grófot nejével együtt .Marealtő községe, a vele határoz megyék küldöttaégével együtt, megtisztelte. Az Qnnepélyea fogadtatás előkészületei, ugyazölván az utolsó pillanatokban történtek, mert a nemes gréf kerülni akarván az Qnnepeltetéet, majdnem az utol.-ó érában értesítette Ftttltr Sándor joszágigszgstől jöveteléről s annál meglepőbb volt, hogy a rendelkezésié állói rövid idő alatt tnógi» elkészült minden ti fogadtatáshoz, ami kfilönöeen fittltr Sándor jószágigazgató lázas tevékenygének, nemes buzgalmának és fáradbatlan munkásságának köszönhető, amely fáradozásaiban méltói tanai voltak: Kati Lajos marcaltői r. k. plébános ó-s Staiff Abldár kÖZSégi jegyzői, akik lelkesedé— ml karolták tel a/ ügyet, hogy a gró>t' fbgadtatáss • minél ünnepélyesebb ó-s melegebb legyen. \ marcaltői piactér gyönyörűen volt dúudtve. Köröskörül az egész tér lobogódiszt öltött és különösen szépen volt diszit ve a Tischti'r- tele vendéglő, mely nemzetiszínű drapériávsl ó-s lobogókkal volt teleaggatva, ugy hogy alig látSSOtt ki a diSSÍtéstói. A kastély előtt diazet tribün volt febtllitvs a nézőközönség részére. Nagyon szép Látványt nyújtott a disskapu i-. amely söld gallyakkal, girlandokkal, nemzeti Rzinfl és a gréf K-tcrházv osalád sziliéit viselő lobogi'ikkal, gróifi eimerekkel volt pazarul > : s féayeeen földíszítve, közepén az ország eimerével. Az Ízléses díszítést pápai iparosok végezték. A valóban fényes ós szép diszitéshez méltói volt a/ BnnepieS hangulat is, mely a várakozói é.üenepi ruhába öltözött Bssseeereglett óriási néptömegben uralkodott. A rendre Kati Lajos plébános ügyelt fel, aki valéeággal bravnrossággal tartotta fenn azt. minden rendőri BSgitség nélkül és igaza'n bámulatra kelté volt, ahogy az óriási sokasággal bánni tudott, amely egy intésére megmozdult, vagy megállott A nemes gróf mult hétfőn a délután 1 órai vonattal érkezett a pápai állomásra, ahonnan saját fogatán hajtatott Ihásziba, ahol a es. és kir. osikőtelep parancsnoksági épület előtt a telep részéről ho<l<í*:i Hoddtzi kfíklOS százados tisztelgett, néhány meleg szóival Ddvösölvéa a gróit'ot és bájos nejét, aztán bemutatta a telep teljes disz.be öltözött tisztjeit. A gréf szép szavakban köszönte meg az üdvözlést és barátságosan kezet fogott a h. parancsnokkal és tisztekkel. Ihássiról tovább hajtatott a gréf Maroaltő felé es amikor a fogat a község határszéléhez ért, in várta az ünnepelt grófot ó-s nejét Maroaltő község képviselőtestülete Staif Aladár jegyzővel az élén, lobogóik alatt ó-s festői magyar nemzeti népviseletben ós csikós ruhákban egy 35 lagu lovas bandérium, itj. I itllcr Sándor joghallgató vezetése mellett, aki diazmagyarban volt. A lovak Bserazámainak is mind magyar jellegük volt. A I grófi pár láthatd örömmel nyugtatta szemeit a délceg lovssokon. A felbangsé súgó éljenséeután Szniff Aladár jegyző a követkasé ssép beszédet intézte a grófhoz, mint a község fŐldosuráhos : Mi Mtános (I rőf l r ! Az öröm érzete hatotta át Marealtő község lakosságát akkor, midón értésén jutott, hogy a Veasprém- éa Győrmegyékben elterülő marcaltői nndalmat Méltóságodnak méltóztatott megvásárolni. Jogosult lehetett ürömünk megnyilatkozása, mert mintegy megvalósulva hitluk, hogy az ige testté lőa, - az a föld, melyért őseink vére folyt, — idegentől, - ismét egy oly név birá-ába jutott, oly család tulajdonába ment át, kinek Oeei karddal kezükben küzdöttek annak megáss nőséért, • ha felharsant a kürt,'-ikra szálltak védelmén. Azt monda I Berzsenyi : „<'-ak -a-t nemzenek a sasok s nem ráül gyáva nyalat Núbia párduca" — ezt tudva bátran tekinthetünk a jövőbe, inert inig Méltóságod ezen tettéhen a hazaszeretet kultuszának gyakorlását látjuk, addig személyébea, magas összeköttetései, fényes társadalmi pozíciója által, oly pártfogónkat véljük feltalálni, kinek egy szava, tetteink sikerének koronája leérni. Ne vegye ezért Méltóságod saerénytelénaégnek, ne puszta •Sokasnak, hanem magyar érzelmünk megnyilatkozásának, — midőn községünkbe első bevonulását felhasználva, eljöttünk elébe, hogy itt I határunk szélénél e szent helyen, hol alig egy félszázaddal elébb a honfiúi vér piroslott, hol a hazáért rajongó magyarnak Montjai poriénak, iit adjam ál elöljárói társaimmal együtt inegbizó lakosságunk tiszteletének zálogát, ilt üdvözölve méltóságodat, mondjam el az Isten hozlát. l-ten hozta közibénk Méltóságodat I E drága | fold gyümöleae legyen édes 1 szerény községünk tálai Inyújtsanak élvezetes Otthont, l a boldogság napja Sohase áldozzék le lakosságunk hódolatával körül vett háza feleli. Nekünk pedig, már annyiszor hallott jólelküsége templomának ajtait nyissa meg, adjon számunkra helyet, hogy mint tölgy árnyékában a növénv él a természetnek, ugy mi is Méltóságodban egvik vezetőnket, istápolónkat látva, mint egy védői nimbus alatt, egyesült erővel teljesíthessük ama köteleaettaégeket, melyeket törvényeink elénk szabnak - azokat, melyeket községünk érdeke megkövetel. Ha ezen óhajunk teljesed, ha Méltóságodban is, mint hírneves itteni birtokos elődjeiben, birtokos társunkat üdvözölhetjük, ha szegénységünk nem fog választófalat képesni közöttünk, azon esetben az a község, mely manap, mint anya a magzatát tárt karokkal zárja kehlére s vallja magáénak, bár szei rény keretek között, de mindenesetre haladni fog népében feltámad a fohász, s mint glória száll a Mindenható trónjához azzal, hogy Méltóságodat drága családjával együtt, dicső magyar hazánk, Veszprém vármegye - Marealtő késség örömén sokáig éltesse, A nemes grőfe beszédre láthatólag meghatva válaszolt: megköszönte a szíves fogadtatást és a község lakosságának meleg ragaszkodását. Örömmel jött — úgymond — a községbe ó-s igyekesnt fog ősei nyomdokán halsdni éa mindenkori jóindulatáról biztosítja a községet, A nemes gréf Válássá után megindult a menet, melyet id. biítler Sándor vésetett a községbe, ahol az óriási néptömeg, éjjenekkel, kalap- és kendőlengetéssel, mozsárágyúk durrogása, tűzoltók dobpergése ó-s a lovasbaiidériuiu troinhitálása közben rendkívüli nagy lelkesedéssel fogadta a gróit'ot éa bajos szép nejét. A gróf kalaplevéve és a grófné mosolyogva, kesével integetve, köszönte meg az éváoiét, amely szemmel láthatólag meglepte a grólipárt. A díszkapun aztán, fehérruhás leányok sorfala között, áthaladt a fogat és a tribün előtt megállott. Itt Kitti Lajos r. k. plébános, mint kegyurat üdvözölte a gráfot a következő tartalmas és szép esőt, hogy azonnal menjek a kaszárnyába, onnan ledig egy Bsakasi ulánueaal tüstént utazzam Prágába és maradjak ott barin ne napig. A parancs apámtól, a/, ezredéétől jött. Ln elolvastam egyszer, kétezer, BZtás elmosolyodtam e- a parancs hátára ezt irtain : UmjÁ holnapi Komoly szándékom volt elmenni a bálra, de nem mehettem mégsem, mert egv óra múlva betoppant Btyám, akivel szörnyű jelenítem volt. A bál nélküli m esett meg, de Prágába sem mentein. Kzért aztán haditörvényssék alá citáltak és megfosztottak a tiszti rangomtól. Közben nem volt rá mód, hogy még bili is halljak a leányról. Azon a napon aztán, mikor mint közlegény javában poncoltam a lovat az istállóban, beállít egy para-zlliu eg\ levéllel, (sak ez volt benne : . Mi történt magával t Miért nem jött el, talán meggondolta a dolgot'/ Tudom, hogv voltak akadályok, de most be-z.élni akarok magával, jöjjön tél hozzánk azonnal". \ isszafeleltere, hogy én közember vagyok már, elvesztettem a ti-zli rangomat, az istállóból nem mehetek vizitbe, majd változnak a dolgok, ha igazán -zent, várni fog tuielmeseu. Ha akarnék se mehet, nék, inéit hatvan napi kaszárnya ánstomom van. Krre a levélre is kaptam váhi-zt. ( -ak ennyit: „Fogsdjs részvétemet, de nem vagyok abban a bsfysetben, hogv közemberekkel érlatkezsem*. Mintha fejbe ütöttek volna, ugy éreztem magamat A levelet ellettem. Attól kezdve ugy éreztem magáin, mintha halálos beteg volnék. Kgy-z.er láttam még S leányt az utcán, köszönni akartain, dc elfordította a fejét. Kn azután kértein áthelvoztelésemet. Tirolba kerültem. Két ssstaadő mull sl. A másodiknak az elején olvastam a lapokban, hogy a tábornok leánya férjhez ment l'elsenherg gróf nlánuaőrnsgyhos. Az én nagybeteg ssivem meghalt. Egy évvel azután történt, hogy atyámat a király kitüntette l Ő a kitüntetés helyett kegyelmet kéri -zániomra B királytól Megkapta. Engem, ki őrmester voltam, kineveztek tiszthelyettesnek 1 áthelyestek Triesztbe, hol BS ezredes elmondotta, hogy néhány hét múlva megjön a hadnagyi kinevezésein is, akkor isméi áthelyeznek, hogy hová, nem tudja. Néhány DBppal azonban a kinevezés előtt, kaptam egv levelet. Felsenberg őrnagy felesége azt irta. hogy néhány nap múlva hadnagy lessek. <> kivitte, hogy a férje ezredéhez tegyenek. Gyakori vendége lessek, titkolva a multat Ha majd -zetnélySSOB bossélbol velem, akkor -z.olgál bővebb magyarázatokkal, nio-t csak annyit ír Dlég, hogy ne gondoljak felőle semmi ros«/at, de epedve várja a találkozást — először — négy esem közt Harago-an g\ültem ÖSSSS a levelet. Válaszom ez volt: „(irófnö! i»n gyalázatosan viselkedett velem izemben, de jegyessé meg, hogy én nem leszek e-zköz, ki tudhatja, hányadik eszköz, hogy gyalázatosan viselkedjék a férjével izemben. Mim közlegény én nem kellettem önnek, mint hadnagy, én utasítom vissza iint. Nincs mit iniigyaiáztii a mi helyzetűn kön, ami becsületes emberek elolt világos. En meg fogom (Inoket látogatni, hisz. a vi-zonyok kényszerítenek, de jaj iinnek, ha egy pillanatra is másképpen mer velem laembea viselkedni, mintha először látott volna életében". A levelei elküldtem. Kgy pillanatig nagyon brutálisnak tartottam a dolgot, de aztán eszembe jutott minden és megbékültem a tettemmel. Nem VSgyok gréf, apám polgár ember volt é- érdemeivel szerezte rangját, bössks volt é- becsületes. Kn is az vsgyok. Negyednap megkaptam a kinevezésemet és rögtön utaztam az uj állomásomra. Közel tizennyolc órát ültem va-utou s mikor megérkeztem egy régi jő pajtásom fogadott a vasúton é- pedig azzal a hírrel, hogy pihenhetek. Felsenberg ezredes nem kívánja, hogy elmenjak a felesége temetésére, hiszen nagyon fáradt lehelek. Halcin má«nap reggel beszélni akar velem. Kábultan hallgattam s szavakat. Majd rémülten kérdeztem i — Az saredesaé temetésén! Hát meghalt az ezredesné '! Hogyan'.' Mi történt ? — Tegnapelőtt délután kilovagolt, lovával együtt leesett egy szikláról s összezúzta magái. A szikla alait találták meg, Senki sem tudja megérteni, hogy meré-zk, deli oda lóháton, valóságo- istenkísértés még a legjobb lovasnak is.
