Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-07-13

1902. július 13. PÁPAI LAPOK. 3. Méltóságos Gróf Ur ia Méltóságos Grófné! Szeretve tisztelt Kegyuraiágunk ! Epedve vártam már e szép napot, melyen Méltóságos (iróf ur és Méltóságos Grófné körünkbe Marcaltóre érkezve, bevonulását tartja. * • -zi111.• öröm­mel i lelkesedve seroglettünk öfsze e helyre, közaé­giink bemeneteléhez, hogy itt Öröm telt s/ivvcl üd­vözöljük .Méltóságtokai és Őszinte tiszteletünket, bó­d(.latunkat és elólegetett ragaszkodásunkat ugy a magam részéről, mint híveim részétől bemutathassuk. Ugy tűnik tél elültem, hogy Méltóságos Gróf ur és Méltóságos (irót'né Ugy jönnek bossáuk, mint a ragyogó napsugár, mely tényével világit, melegé­re! hevíti és jótékony lugárerejével élteti a termé­-/.etet. — Hisz oly sok szépet, jól és nemeset hal­lottam már Méltóságos (írót' úrról és fenkölt lelkű, vallásos Méltó-ágos Grófbárói, hogy ba jéghideg volna szivünk, ezek hallatára akkor i- felmelegedne •-- :• llelkesedne szivünk. IIa a történelem lapjait olvassuk, ott sokszor találkozunk azon dicső névvel, melyet Méltóságos Gróf ur is a magáénak ismer, sokszor találkozunk azon diesö névvel, melylyel tel van jegyesve, midőn a basa és egyháa szolgálatában, a haza védel­mében magukat kitüntették. Ha mást nem, csak a ;i XVIII. században élt gróf Esterházy Károlyt 1762-től 1799-lg egri püspök volt) emiilem, ki sok licsőaéget szerzett tetténél a gróf Esterházy név­nek. Méltóságod dicső ősök, dicső utóda, dicsé elő­dök, dicső és méltó sarja ! Bt ha a Méltóságos grófné! tekintem, hogyne örülne, hogyne lelkesedne fel egy lelkipásztor szive, midőn oly kegyurnöt nver Méltóságos Grófnéban, ki -/ái mázasára nézve római pápákkal van rokon­ig ,M. VIII. Kelemen pápához (Aldobrandini Ipoly) s'tyai ágon, V. l'ál pápáhos (Borghese Kamill) pe­rnyei ágon leeaármazólag vérrokonaágban van. ürömmel és lelkesedve üdvözöljük tehát Méltó­kat, mint .Marcaltőnek uj lakóit, mint kegyura* i] ii kai és itt biztosithatom Méltóságtokai őszinte eletem, hódolatom és ragaszkodásomról, amit bűén a jövőben is megakarok tartani, ugy a híveim is és adja Mindenható bő áldását Méltósá­; úrra, Méltóságot Grófnéra és kedves csa­lád adja a Mindenható, bogy Méltóságtokai mieinknek mondhassuk é- kivánjuk, hogy itt Iliink Méltóságtok mindig jól érezzék mu­lat. Ilijének sokáig . . . Kljén ! A beszéd elhangzása után folyton fel-felujulő nzaj lecsillapulta után, Vasvártnegyéből Magasi kösaég küldöttsége részéről Horváth János pór­magasi nagybirtokos intézett maga szárnyalású eszedet a grófi párboa. Kz a beszéd igy hangzik: Méltóságot (Irófué! Senkitől nem remélve, de mindnyájunk által ra jelent meg közöttünk, mint a hogy megSZO­Síettem a kaszárnyába, átöltöztem és mentein emetésre. Mikor a temetőből visszajöttem, tii<iéni • •tolt aa ezredes. Csak most láttam, mennyire | van törve. Mikor beléptem helyijei kinált meg " Csak annyit szólt : — Magánügyben kérettem. A feleségem mielőtt kilovagolt (e szót szomorúan hangsúlyoztai egy BSO-I BSgOt adott át. Mi vall benne, nem ludom, his/.en I" van pecsételve, de hozzám intézett levelében arra kélt, bőgj Önnek adjam át, mert ami ebben meg van Írva, ahhoz neak Unnék van joga. Miért, nem tudom ? . . . — íme a esomag, én li-zielethen tartom egy hadotl titkát. Klőttem titok marad örökre. Előttem is, ezredes ur, feleltem. Nem ér­iem az egész dolgot, erre esküszöm, de én sem akarom kutatni a halott titkát K mavakkal a kan­dallöbe dobtam a eeeaaagot. Némán altunk a tűz '"ott, Hiuiut emésztette a papucsomét. Egy lap tol­perdüli a zsarátnok közül I rajta egy pillanatig el ifhetett eivaeoie szót: NapUm. — Azután semmivé lett inindeu. Némán fogtunk kezet az ezredessel. Künn éppen olyan bús ido voll, mint most, az ablakon BgJI peregtek alá a visesöppsk, mintha konvek lennének. kott jelenni a meteor az égen, hogv féuvével, — kiváló lelki tulajdonaival, — kedvességével beara­nyozza hazánk egét. \ áléban a legnemesebben érző sziv tenyéesté ereje kellelt ahhoz, hogy Méltóságot asszonyom ki­ragadja magái, a fényes társaságból és ide jöjjön a mesei virágok közé, madár dalt hallgatni csak azért, hogy kedves férjének <> méltóságának honvágya kielégítést nyerjen, hogy gyermekeit példásan ne­velje magyar földön, magyar esetiemben, a magyar hazának, mint Rómának leghíresebb s legünnepeltebb Hője Cornelia, a GraehtlSOB anyja, aki méltán mond­hatta gyermekeit legdrágább kim-ének, midőn a római előkelő nők kérték, mutálná meg ékszereit. Mi mini Pór-magasi község Snk. tfisoltő-egye­sülete és birtokosai, nem akartunk hálátlanoknak látszani távolmaradásunkkal, eljöttünk tehát, hogy ennek a községnek, ennek a vidéknek örömünnepé­ben részt vehessünk, hogy Méltóságos asszonyom előtt úgyis mint zászlónk anyja elölt, ugvis mim honleány előtt legmélyebb hódolatunkat bemu­tassuk és bogy szivünk egész melegéből üdvözölhes­sük méltóságtok at • zen alkalommal, midőn hazánk e szép darab földjét birtokukba veszik. Ebből kifolyólag kívánjuk, adja az ég, hogy a mint ('ornéliának a római nép elmlék oszlopot állított, Méltóságot aassonyom is emelőn nevének emiékel hazánk történelmében és a nép isivében. A Ija az ég, hogy amint az 6a Kóma templomában az örök­tüzel a nők, a veesta papnői ápolták, én ugy Mél­tóságos asszonyom i-* itt nálunk ápolja a hazafiul szeretet szent 1 ü/ét ! Méltóságos (Iróf IV I Elvitázhaiatlan tény, bogy a világot uj eszmék mozgatják, hogy mig a régi korban a férfiúnak leghőbb vágva voll a harci dicsőség megszerzése, addig a mai kor gyermeke kincseket gvüjl, vagyont halmos össze, városokat épít, A tudományok éa mű­vészetek meghódítják a természetet, meghódítják az. emberi lelkeket. A magyar társadalom is művelődik, iamoeodik éa késsül arra a nagy iserepre, mehet a/ uj-kor társadalmában elfoglalni késsül. IIa Méltóságod Ősei karddal a kezükben segí­tették elfoglalni ezen szép országot, nem kevesebb dicsőség várakozik Méltóságodra i*. Ha ngy a tár­sadalmi, mini a közgazdasági mozgalmaknak élére állva, Segít] ezt az apáink vérével annyiszor áztatott drága földel nekünk é- utódainknak megtartani. Ezen reményünkben megerősített minket mél­tóságod már akkor, mikor még legjobbjaink i- e.sak a zold asztal mellen tanácskoztak azon, miképen lehetne megmenteni a kitbirtokosságol a lulyos válságtól. MéitÓeságod már akkor kiadta a jel­szó,! és nemes elhatám/á-sal kiszakított birtoká­ból egy részt, azt méltányol árban odaadta a iiéji­nek. Jól meg választott tisztje által, annak szak­értelmével és ügybuzgóságával egy kietlen puszta­tágból, mintegy szemünk iáitára, zoldelő oázist terem­tett, melyen a szakszerű gyümölcs termeléssel példát mutatott a vidéknek. A nagy kiterjedésű é- modern berendezésű s/.ölötenvésztéssel munkát é- ez. által ke­nyeret adóit sok szegény családnak. Ezek mind olyan tények, melyek hazánk kul­turálll fejlődésének történelmében helyet követelnek maguknak. E/.en szempontból fogva tél méltóságtoknak basajövetelét, természeteinek fogja találni méltósá­god, ba kívánjuk, vajha méltóságod fogékony lelkébe mélyen bevésődnék koszorú- költőnknek ezen szavai : „Áldjon vagv verjen sori keze, itt élned s halnod kell.- Az léten hoste méltóságtok al kösibénk, as isteni gondviselés tartsa is meg igen tokáig közöttünk. Azután a győrvármegyei 0 ée Uj-Malomeok község részéről, ahol a grófi birtok egyréese elte­rül, a községi képviselőtestület teljes s/áinu tagjai­nak élén. Il'inni'i Jenő csikviíndi körjegyző mon­dotta al üdvözlő beszédét : Méltóság II gróf é.- nagybirtokos I'r! Bs alkalommal amidőn Méltóságod Marealtő községbe régi nevezetes kastélyába ünnepélyesen bevonul, Ujmalomsok és Omalomaoh községek elől­járósátM nevében nekem, mint ezen községek jcg\ főjé­nek jutott azon szerencse, hogy Méltóságodat mint ezen községek határába hekeblezett ingatlanok nagy­in rtoko«át inIVÖSÖlj ein. Üdvözölve méltóságodat, ezen községek afeletti 5römének adhatok kifejezést, miszerint ason időben amit még mint a marcaltői uraságnak hű jobbágyai •{veszítettek, azt Méltóságod személyében most vissza­nyérték, ast a magyar nagybirtokot grófot, kinek nsgyrabecsült családi neve ugy édes basánk történeté ben, mint társadalmi életében arany bellikkel VHII feljegyezve. Bizalmunk ezen ősi erényben, kérjük Méltó­ságodat, miszerint községeinket májas kedvelőn é­taeretetében részesíteni asáltóstassék, részüukrol és kösségeink magyar lakossága résaéről pedig ígérjük, bogy Méltóságod és mélyen ti-ztelt Családja iránt mindig illő tisstelettel é- hódolattá] leszünk. Ennek reményében kivánjuk, hogy méltóságodat mélyen tiszielt e-aládjával (Itnéltóeágaikkal Sgyűtl kösségeink & roméra és idei hazánk javára egészség­ben és megelégedésben az Isten igen igen sokáig az emberi kor legvégső határáig éltesse ! A nemes gróf a beszédekre külön-külön meg­köesönte a szónokoknak SZ üdvözlést, a nép lelkes fogai Itatását, az érzelmek meleg tolmácsolásai és kijelentette, hogy a basa, sz egyház benne bfl liát, a nép barátját ée pártfogóját fogja találni és min­denkor ssivén fogja viselni a község érdekeit és biztosított* jóindulatáról ll szomszédos kö/ségrket is. Ezeket az érzelmeket, — úgymond — melye­ket szivében ide bózott, nemcsak 0, de neje, a góliné is táplálja szivében és osztozik abban. E szavakra kitörő lelkesedi'--,! éljenzett a nép és az ovációnak vége-boeeza alig volt. Aztán a mozsarak megdördültek éa dobpergés, trombitá­sáé és éljenzaj között a grófi] pár bevonult uj Ottbi mába. Az egybegyűli nép aztán Tischler Imre ven­déglőjébe vonult, ahol késő éjjeli órákig mulatott egyre éltetvén a grófi párt. A községi képvisele­tet, a tűzoltóságot, a bandérium tagjait, a kül­döttségeket pedig a gróf megvendégelte. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy Szom­bathelyről egy fényképéas felvételeket is csinált a fogadtatásról. A fogadtatásban 3 község: .Marealtő, Maija-: és Uj-Mslomeok tűzoltósága vett réesl /VbU Fe­renc magasi főparancsnok vezetéee mellett. Es must amidőn beszámoltunk a lélekemelő ünnepélyről, mi is üdvözöljük lelkűnkből a grófi párt, kívánván, bogy uj otthonukban leljék föl mindazt a földi boldogságot, amit a/t l'.g kegye nyújthat az embernek. . " llni.i TOLLHEGY Cal IL. Mezitlábaa laptuáísit:. (Ajánlva Voovérmegye nemes kősőaségének). Hogy egy riporter minden helyzetbe bele tudja magát találni, az. már ismert dolog a nyájas közön­ség elölt. Epp' ez oknál fogva Csöppet sem le-/- . meglepődve e história megiródáaán. Történt az I r 1902-ik esztendejében július T-ikének napján, hogy a I.apu saját külön tudósí­tói küldött ki, a kiadó véd.-/árnyai alatt, Marcaltőre. A kiadó arany hegy eket igén, hogy mi minden jóban fogunk ott részesülni. Az. útiköltséget a _sekundiirbnhii"-on megreszkirosta i nekiindultunk az. utunk egy Illik osztályú kocsiban (tárjel között megjegyzem, hogy az útiköltség oda és vissza 90 tillér. Útközben nem történt semmi baj. csupán le kelleti s/álni, hogy kö/os erővel előre menni Mgit­sük a vonatot, amely nagy körültekintéssel haladott, vagv is inkább állott meg, kifogyván belőle a KUSS. I>e valahogy csak beérkeztünk a niareallöi állomásra. Leesállottunk 1 nagv vigaa neki vágtunk gya­logosan a faluba vezető utnak. Miután kigyönyör­ködtük magunkat egy tengclyetörotl teherkocsi kín­lódásán és egy lónak fájdalma- kimulá-ál megsirattuk. tovább mentünk. Nagy örűműnkre zápor szakadt a nyakunkba, de amit mi föl se vettünk és fűtyöré-zve haladtunk pompás villámlások é> dörgések között. Elértük aztán a faluba vezető, de \'ii*réifiHCi/i/c területén fekvő pompás utat. Ez az ut olyan kitűnő állapotban van, mintha ezer ördög turkálta volna össze-vi-s/a. A közepén ki van ugyan kövezve egymás hagy én-hátán álló, hol ököl-, hol malomkő nagy-águ palakovekkel, de ezek Mff élükkel Hlmitok jiilfrlé, citjy <t szélükkel áV/aaedf letelt, atni szép változató--ágoi

Next

/
Thumbnails
Contents