Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902
1902-07-06
a PÁPAI LAPOK. 1902. ju lius 6 adhatás büszkesége 1 »«.•.—1 belőlünk, hanem ez B rajongás, mely mindenért, • mi magyar hazánk kultúrájának, műveltségének nívóját valamivel is emeli, lelkesedni, tenni ét* áldozni tud. Kieérje siker a kesdők szép munkáját. .ti. i'tit «•>">•'. .1 ny"n iitiftárUit r« mlezo" U/nitságiMll js^y/Tur. A dunántúli kongresszusról. ülnöki megnyitó beszéd. Tartotta >\v. Fe*yve$»y Ferenc főispán, a dunántúli kivándorlási kongresszus Siófokon tartott ülésén. (Gyorsíró egyset után.) [gen Tisztelt I raim ! I la/alias tisztelettől van szerencséin üdvözölni a rendező bizottság és az elnökség nevében u dunántúli ország részi kivándorlási kongresszuson megjelent mélyen tisztelt urakat, kongresszusi tagokat. Üdvözlőm a kongresszusnak igen tiszlelt diszelnökét, gróf Esterházy Ferenc őméltóságát. (Éljenzés.) Jól esik látnom • látnunk itt a Dunántúlunk is.de az országnak is egyik tegnsgyobb földbirtokosát, főméltóságu herceg Esterházy Miklós urat. (Éljenzés.] Cziráky Antal >'< exoellenoiáját, s Széchenyi grőti oanlád képviselője! (Éljenzés.) a •Zámos e|..ke|o dunántúli főurakat. Tisztelt Uraim ! | Halas köszönetemet nyilvánítom szert, hon s magyar kir. kormány kegyes volt ezen kongreszszusunkrs képviselőit kiküldeni. (Éljenzés.) Ezen kongresszusra meghívásunkra s dunántúli összes vármegyék főispánjaik vagy slispánjsik által, az ÖSIZCS du lántáli gasdssági egyesületek, kereskedelmi- és ipsrksmarák, egyéb intézmények s nagybirtokosok pedig megbizottjsík által vannak képviselve - meg lettek hiva ezen kongresszusra a Dunántúl összes országgyűlési képviselői is. (Éljenzés.) Elnöki kötelességemből kifolyólsg tehát szerencsés vagyok konstatálni, hogy ezen kongresszuson a Dunántúl legilletékesebb faktoraival • tán nem szerénytelenül mondhatjuk, hogv a leg méltóbban képviselve van. Igaz, ugy van!) Igen Tisztelt Uraim I Ezen nsgyfoku érdeklődés a kongresszus iránt a legfényesebben bizonyitjn azt, hogy a Dunántúl msgysrsága és magvai- társadalma, igenis elengedhetetlen hazafiúi kötelességének tartotta, hogy a kivándorlásnak, semzetfentsrtási szempontból vsld nagv fontosságát mérlegelve, fájdalom a már nálunk is aggasztó mérveket öltött kérdésben állast foglsljon s bogy minden tudásával, minden tapasztalásával a legjobb, a legtiszteségesebb akarattal véleményt mondjon ezen segítő, esen megnientési, ezen megoldási kérdésben. (Igaz, ugy van!) Bsflkségességét és fontosságát pedig mélyen tiszteli uraim elismerte Msgysrorsság jelenlegi miniszterelnöke: Sz.-li Kaimán o nagyméltósága is, (Hosszantartó zajos éljenzés.i mikor nemrégiben az a képviselőbáa tagjsinak osztatlan tetszése mellett utalt arra, hogy ebben a megmentééi skoiőbsn a magyar társadalomnak is kell, hogy szerep jusson 'Igaz. ugy vanli No- Uraim, az egész Dunántúl in van! Igenis a Dunántúl részt ker, részt ohaji venni esen segítő, esen megmentő" munkában és felajánlja készségeién ssolgálstait, a magyar királyi kormánynak, a magyar törvény hozásnak s általa a magyar hazának. (Hosszantartó éljen/és és taps.) Igen Tisztelt Uraim! Ere/./ük és tudjuk azt mindsnnyisn, hogy s kivándorlást megakadályozni, az ellen teljesen megszüntető zsilipet alkalmazni nem lehet ; hiszen a kivándorlás hatását mindannyian érezzük, tudjuk, hogy az ma már egy mánia, egy híz, amely elfogja a kehieket s honfitársaink ma már minden csábítás és minden ügynök nélkül is kivándorolnak, elmennek, mint a holdkóros a hold man a legmelegebb, a legveszélyesebb helyekre is uj hazat, uj szerencsét keresni. Igaz, ugy van !i De a holdkóros! is, mélyen tisztelt uraim, nem rákiáltásssl, ráparanesolással, útját állva erőszakkal tudjuk megmenteni, hsnem azzal, hogy szerető szívvel, sggódvs értük vigyázunk, őrködünk télettük, hogv a meredek ves/élyes lejtön el ne essenek. Igen jól jegyezte meg a miniszterelnök ur minapi beszédében, bogy ha a kivándorlást nem is tudja a magyar társadalom, a magyar kormány és törvényhozás niagakada'lyozni, nem is lehet, de őrködni telette igenis kötelessége SS államnak és törvényhozásnak, hogy • kivándorlásnak az irányítását az összes kint levőknek a zsarolástól, a kiaknázástól vsld megmentését, egy szóval ss egéss kivándorlás ügyet vegye msgs s magyar állam kezébe, (IgSS, Ugy van!) Igenis ellenőrizni kell államilag, törvényhozás utján és társadalmilag es azt, hogy a mi véreink, a mi honfitársaink ne kerüljenek odakint oly BZOmoru viszonyok közé és oly helyekre, ahol nemcsak munkát nem kapnak, de a legnagyobb nyomorba sfilyednek, hogy ne kerüljenek honfitársaink ily szomorú helyekre, hol a szó legigazabb értelmében éhen halnak, betegség folytán elvessünk s megfertőzve elsülyednek, vagy pedig a rsbssolgs nehéz munkájában elpusztulnak. Azon kivándorlóknál pedig mélyen t. kongresszus, kiknek jobb sors jutott osztályrészül, legyen meg az államnak nemcsak joga, de kötelessége igondoskodní arról, hogy a kivándorlás maradjon ineg a maga egyszerű keretéhen. tiszteletreméltó keretében, asaa a munksszerzés, a pénz, a vagyon Bzersés keretében, ne váljak expatriállissá (Hosszas éljenzés, taps , ami nem volna egyéb, mirt árulás a haza ellen. (IffSZ, úgv van. Ezen kivándorlásnál t. kongresszus a msgysr államnak kötelessége, hogy ébren tartsa a kivándorlókban a hazafiúi érzést, ébren tartsa a hazához vsld szeretetet, a vonzalom, a ragaszkodás és hűség érzületéi, hogy ezt SS érzést a kivándorlók lelsoiből ne oltsa ki, ne DBOSSS ki a tőlünk őket elválasztó tenger, s ez annál fontosabb SS annál nehezebb t. kongresszus, mert fájdalom, de ugy van. bogt nines a világnak csodásabb országa mint Amerika. Nines ország vagy állani Iv nagyobb bűverővel csudásabb beolvasztó, felszívd erővel hirna mint Amerika. Hiszen ki vau mutatva, hogv évenként mnjdnem egy millióra rag az idegenek aaáma, kiket Amerika elamerikaissit, magának meghódít, magáévá tesz ivadékaival együtt. Azt hiszem tehát t. uraim az önök nézeteit tolmácsolom akkor, midőn ki Hierein mondani, ugyanezen nemzeti é- nemzet fön tartó kötelesség é's s/ükség, hogv a magyar kormány, a magyar törvényhozás és társadalom iparkodjék azon, hogy a mi véreink ne kerüljenek odakint az örökre eltávozottak sorába, akik elvesznek hazájukra. Igenis nem/etfoiitartó kötelesség, hogy a társadalom és kormányzat ébren tartva ápolja, kint levfl véreinkben a bazafiaaaág, a magyar földhöz vsló ragaszkodás és koronás királyhoz való hűség és ragaszkodás érzetét, azt az őrzést, amely például visszs-bozott a német-francia háborúban 200,000 germánt, hogy a hazáért harcoljon. Igenis nemsetfentartó szükség és kötelesség, hogv ez a hírei Turul madár, melyei olv büszkén szeretünk a inagvarsa'g jelképének hirdetni, ez. a híres Turul madár ne bágyadtan, leoiügesztett szárnyakkal nézze, bogy miként vándorolnak ki véreink a tengőién tuba. Hanem ha kell és most már kell tudjon ő is keresztül röpülni az Óceánon és vegye védő izárnyai alá véreinket, ami fiainkat a magyarokat i Hosszantartó, szűnni nem akaró éljenzés és taps.) Ezzel i. kongresszus, van szerencsém a mai napra egy bébi volt teljes ülést megnyitottunk nyilvánítsuk * A kongresszuson megyénkből a főispánon kivül még Kotossvdry József slispán, Rainprtchí Antal, dr. Óvári Ferenez voltak jelen, kik a kongresszusi tanácskozásokon és vitákban élénk részt vettek. A kongresszus, az előadói javaslatok mindegyikét, melyet mult számunkban közöltünk, vitatta meg él azokat több értékes indítvány elfogadásával határozattá emelte. A kongresszus határozatai a következők: a) a kivándorlási ügv országos felügyeletére és Vezetésére kivándorlási országos tanács szervezteseék ; bi a kivándorlók útbaigazítására, a kivándorlás közvetítésére, az ügynöki csábítók ellenkesemben egv ujaággsl kényelemmel beiyezzets magáin ócska karosszékembe. Bsóval minden el volt késsitve a/. o*t nyugodt eltöltésére. \ kivul tomboló vihar két-zeresitette ériékét egv jól futott szobának I dacára ennek még sem éreztem a kényelem telje- mértékét. A pipa nem akart igni, a grogg nem izlett s az uj-ágra nem voltain képei a legparányibb figyelmei sem fordítani. Csups szórakozásból elkezdek figyelni s Morsé-féli távi ró készül ék játszására, melynek CSftfgSSSSSrfl koDO* gáss magányomban egy nélkülözhetleu barátomnak általam jólértet, bsssédévá vált. Egy foldetrá/.ó meny dörgés pillanatra megnémított mindent, a/.tán hunéi a nép játszására fordítási figyelmemet. Egyesem csak ijedten rezzentem föl. 'Tökéletesen érthetően haliam • gépet hivni. Waich the box, „vigyázz a koporsóraP Kis -/ünet után ismételte a gíp — .Vigyázz a koporsóra!" Bl harmadaaof is hang/ott: — «V : 2vázz a koporsóra I" .Minden további nyugalmamnak vége -/akadt. Ki küldi • sürgönyt? Mii jelentsen ez? — Tisztán é- határ"/ottan felfogtam, hogy valami remikiviili aaetaek ne/hetek elébe. Önkénytelenül vettem le pisztolyomat szekrényemről, mely töltetlen - rozsda" .1 ap'ithan lévén, -emini hasznomra «ein lehetett. Aztán utána néztem még egyszer, ha rendben van-e minden? floudosan elzártam az ablakok tábláit s egé-zeu feltártam szobáin ajtaját, mely a podgyáss] terembe nyiHott, bogy ai itt fekve, siettem rejtélves-é vált koporsót mindig szem előtt tartlias-am. Ezen elovigva/ati rendszabály megléteié után gépemhez, ülve, kezemet a billentviire tettem s a vonalon levé állomásokat sorban kérdem, sürgőnyöz.i'tt-e valamelyik nekem ? Mire miml ezt telelte : — Nem. Kh, gondolám, bizonyára csak képzelődéin ismét kaudsllóra tűséhez ültem, ugv hogv az. előttem gyanússá vált koporsót még iem h agyam szemeim elöl, uiidóu egyszerre a gép ismét egészen érthetően hívott i „Vigyázz a koporsóra!" i e figyslmsstetést báromsaoi ismételte. Erre egészen elhatározom magamat, hogv az éjjelt át fogom virra-ztani s miután nehéz csizmáimat lehúztam, teljes öltözékben ágyamra feküdtem, Kivül a vihar lecsendesült, s én nyugodtan hallgattam ócsks ingaórám egyhangú ketyegéeével si az ido lassú folyását, I 1 et ütött végre 12-01 . .. Minden csendé- ... A podgyáss teremben folyton égett a lámpa s én ajtóm nyilasán át a koporsót mindig szemmel tartam. A OSOnd hirtelen ismét meg h>n törve a gépnek kopogass által, mely ismét figyelmeztetett. M én vigyáztam is. Most ugy tetszett nekem, mintha a koporsó felől agy saavsr kihusásáhoi busealó nessl hallanék. Szivein hallhatólag ke/.dett verni ; i-inét tigvsltem s midőn a nesz ismétlődött, kezembe véve pUzlolyomst csöndesen tólssselksdtem s nssstslss léptekkel a koporsóhoz közeledtem. Nyugodtan álltam itt s hulláin, amint abban egy reteszt félretolnak s a kÖVStkesfl pillanatban a koporsó fedele Ussan emelkedik. Tsgsdhstatlsn, hogy e pillanat kétségbeejtő volt s igy könnyen tél lógható az is, hogy én >em lehettem valami kellemes helyzetben ; de ez c-ak pillanatig tartott i gyorsabban mini a gondolat, el•sántán vetem magamat a mozgékonynyá váll koporsóra. Annyi világos volt előttem, hogy bárki vagy bármi IsgySU Is benne, kijönnie nem szabad 1 mig én a koporsó fedelét testem egész súlyával nvointatn le, abból egy fájdalmas kiálltás hallatszott Mo-t már tudtam, hog\ ninc- -zellenunel dolgom. A koporsóba sáli egé«z erejének megt'e-zité-évsl akarta a fedelet felnyomni, de ellentáltam neki, rajta ülve körültekintek, ksrSSVS valamit, mivel a fedelet jól ol/ái ha--.ini. Kgv kötelet pillanlék meg mellettem, megrsgsdám - » koporsó körül háromsaof msgesavarva, erős göCSÓI köték reá, aztán gyor-an kalapácsot és izegeket véve elő, dacára rimánkodásának, a fsdslsl erősen IsssegSStSm, melv műtétnél, hogy a -/.egeket nem kiméltem, mondanom -ein kell. Esskutáa gyorsan a géphez siettem, s legközelebbi állomásra riadó jelt adva, segélyvonalot kértem, inert bizonyos voltam benne, hogv ezzel az. éjjeli történet még véget nem ért. Lámpámat eloltottam s magamat egy rövid, i/.mos va-pálcával felfegyverzett!. tfisgélyvonsl elindult !•' nyertem a jelzést, s én -okkal nyugodtabban vártam a bizonyosnak látsz» kövstkezendóket.
