Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-07-06

XXIX. évfolvan H i ''ij. .»y y > a f i fcft< F*ápa, 1902. július 6. 27. szám. l'ápa varos hatóságának és több pápai a pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap. Bsereeeatéség l Jókai Mór-utca 969, ssám STtadéMvatai i GoMberg Gyula papirkereakedésa, Fő-tér. Telefon-tsdm : il. Felelős szerkesztő: KÖEM ENI >1 I ;i :i \ . Blöfixetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap Arai agéss évre 19 kor., félévre 6 k., negyedévre 9 k Kgves s/ain ára :id liller. A mütárlat ügyéhez. A társadalom első éa alapfeltétele, hogy munkálkodó emberek, teremteni tudó akaratok és linóm érző lelkek egyesülése legyén. A munkára szüksége van, hogy megteremthesse sí anyagi alapot, mely a hajtő ereje minden további törekvésnek, — az alkotó akaratra, hogy at irányt adva a pénznek, azt a fejlődés, a haladás véredényeibe hajtsa, — az érzelem, a szív kell, hogy legyen, ami mérsékli azok fájdalmát, kiket az előretörő eszme njabban félrelök és halálra itél. Hiányozzék egyik is csak: a gépezet mOZOg, de mozgása vergődés csupán, fájdalmat szülő tusakodás, fojtott elégedetlenségnek kittos OSSpkodása, nem a pezsgő élet, a lüktető elevenség, a megelégedett harmonikus rend. Hogy miért mondóin mindezt? E lap mult. heti hasábjain lelkes felhívás hangzott el. l'ápa város intelligenciájához szólt és arra buzdította ezt, hogy a magyar vidéki városokhói eddig ssámfizött művészeteknek teremtsen otthont, kis központot, honnét azok termékenyítő hatása terjedjen mindenfeli- a köréje vont körben éa megnemesitsen ott mindent, ami a szakadatlan, B kimerítő munkától ott megkopott, szürke és elsatnvult . . . niség, az érzület erre éppen képesítve va* gyon. A mű részét az, ami a szivet a mindennap ködös atmoszférájából a végtelenbe viszi, nini megoldja ót a rögtől és szárnyalni tanítja s mindenségen át, — mert a szellem ihlete, a lélek emelkedése azonos aa imádsággal: megkönnyebbíti, felemeli az embert és etnikai tartalmával bizodalmat, kitartást ad neki munkájához. A mull heti vezércikk tehát egy régi, ijesztő hiányt akar pótolni: a munka mellié az egészséges társadalom másik két tényezőjét akarja megteremteni : az idealizmust ás a humanizmust. Ba erre a tárlat — bár csekélységnek látszik is a nagv célhoz képest, — jó kiindulási pontot képez, mert belőle a kultúra iránti érdeklődés fakadhat, az érdeklődéssel a tanulni vágyás, a haladás,— ha a közönség megérti barátainak intencióját és a rendezendő niűkiállitásban nem csupán vételre bocsátott .munkák kirakását, hanem oktató iskolát, nevelő kultur-intézinényt és a hazai művészet tényezőjét látja. Azért őszinte örömmel olvasunk mi ide át l'ápa város lelkes mozgalmáról és nőkor buzdítjuk az utm, ím Ívre indulni akar azzal, hogy ami óriási költséggel rendesett kiállításunk a nagy erkölcsi eredménven felül ezer koronát megközelítő Nemesit azon mértékben, mint az egyé-' anyagi eredménynyel is járt, nem a péld TA R C A. Jolánnak. Keresek valami szép tündéi-világot, iSejárom az erdőt, tarka ligetet. Amire a lelkem még sohasem vágyott, Az érdekel, vonz most engem mód lelett. Valami sejtelein lelkem általjárja, Előre érzem, mit hoz a jévő. Folyton váltakozik a reménynek árja, Mindenikből esak a képed tuu elő. Szőttem ábrándokat s valóra nem válnak. Kerestem az eszményt s mégis elhagyott, Emeltem már oltárt oly sok szép Jolánnak, Csalódtam is sokszor I mégis itt vagyok. Keserűség, baj már nékem meg nem árthat, A lelkem is zordon, unott és rideg . . . Kék perkai ruháiban mé^is), ha meglátlak, Eszembe jut. multam I konyem is pereg. Érdél] I rím. A koporsó. — Kgy amerikai vnsiiti állomásfőnök élményeiből, — Németből k. K. A .•)'.'. száma vonat egy egész órával késett, minek oka egy már IL' óra hos-zan szakadatlanul tartott orkánszerü vihar volt; egy, SS efSSS égboltot betakart nehéz, fekete fellegből esak ugy ömlött az. 8S0, s a villámnssttsnásoh iszonyatos dörgésssl egymást érték. Már hét óra volt, midőn az. utolsó kanyarulatnál it várva-várt, közeledő vonal VÖrÖS lámpái feltűntek, melv életjelnek láttára mintegy megkönnyebbülve érzem magamat, mert as egész pálya bosssanl az én kis vonalomon állott <ét lag* rosszabb hid, melyen mi nem történhetett volna, ily borzasztó viharos időben! De már itt a vonat s aggodalmaim megszűntek. Megvallom, bogv S körülmény kissé felrázta idegeimet, mihez ma este még oly különös dolguk is járullak, mik a leghidegebb véralkatot is kihozták volna sodrából. Ma délelőtt 11 óra 80 perere egv 13,000 dollárt tartalmazó pénsosomsg volt jelezve, mely azonban nem érkezett meg, hanem utólagos sodronyértesités szerint a mo-t érkező vonat hozza el. Már e-ak u gondola!, hogy e nagy összeget egész éjen át az állomáson, melyen egyedül laktam, magamnál kell tartanom őrizetbon, nem volt épen kellemes. Két utazó hagvá el a vonalot, azaz ugy kell mondanom, hogv esak egy, mert a másodikat a teherkocsiról egy deszkakoporsóban emelték le. — Ki a/.? kérdem, midőn megpillantani az állomás épületében a külön öl szállítmányt. — Sógornőin hullája, feleié az idegen ur, ki a vonatról leszállt. 0 unokahuga volt Kldridge urnák, kit ón bisanyán jól ismeri a osaládi lirboltban leendő eltemetése végett hoztam ide. i — Ugy hát a halottat itt kell tartanom magamnál az éjen át? — kérdem ismét. — Igen! volt n rövid válás/. Mit gondol ön eljuthatok-e még mosl én Kldridge urnák nyári lakába!

1 kérdé folytatólag az idegen. — E viharban aligha lesz képes, felelem, inkább tanácsolom, hogy a közelfekvő szállodában viraszsza át az éjei i miután megmutattam as idegennek nz. Innen alig negyedórányira fekvő szállodát, magam a vonat vezetőhöz, siettem. A vonatvezető átadá nekem a 13,000 dollárral terhelt pénzesuinagot a különös megjegyzéssé] : — Vigvázz magadra Hill, e e-omsg tartalma elég arra, hogv a barasztok ban bujkáló isiványokal rábírják agyadba egy golyót röpíteni, mi eloit Bt ellen tiltakozhatnál. Kn erre egy tréfás feleletet adtam, mi a/otiban, őszintén megvallva, esak erőltetve jött ajkaimra; mire a kalauz jelt adott az. indulásra l B mozdonynak egy éles füttye után a következő pillanatban a vonat mindig növekedő gyorsasággal elindult. Kn még állva maradtam l utána néztem BB éj sötétében eltünedező vörös lámpáiénvnek, mely midőn latkérőmet tulhaladá, az egyedüliség é- elhagyatottságnak egész súlya nehezedett rám Visszatérvén a házba, még egy pillantást vetettem a koporsóra, mely a podgyáiz terem egyik zugában voll letéve, aztán bementem a közvetlen szomszédos szobámba, hol az éjnek lehető kellemes eltöltésére előkészületeket tettem. A kandalló tűzét egy pár hasáb fával felújítva, vizet tettem forrni, hogy jó erős groggot készitsek s pipára gyújtva Et az alkotni vágyó akarat éa a linonan érző lélek ténykedése, mely erősödni ikar a tömeg támogatási által, mely tereszkedni óhajt és hason akaratot, hason intelmeket keltve művelni éa előbbre vinni. Ízért mondtam, amit mondtam. Valljuk meg; őszintén: mostani kisvá•osi életünk rideg, mozgalomnélküli és ideilizmus híján való. — Minden, ami reggel léttől esti kilencig a napot betölti, csak •ohot, robot, és ismét robot hivatás, mellékfoglalkozás vagy hazudott kedvtöltés cimén, nindeníkben a fillér a tő, a reális haszon, *Hy ik sem alkalmas arra, hogy benne iz idealizmusnak még csak csirája is megog-anizani tudjon. — E nélkül pedig nincs etterő, merész elhatározás és a gondolaoknak, vágyaknak magasabb szárnyalása. Kzt teremteni a művészetek feladata. V szobormű, a zenei alkotás, a költemény, .agy B kép mind arról beszél, ami a teremésben, az emberben nagyszerű, mindegyik •élt, lelkesedést, megnyugvást, boldogságot id, ezáltal összeköti a sziveket, hálátokká eszi as embereket és humanizmusra tanítja a tárkőzottat, akit a létért folytatott kii/delem tideggé, érzéktelenné tett a felebarátnak tája, keserűsége iránt. A .,,,•:,.'..,..» .......•»»:*