Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-06-22

X X 1 X. évfolyam. Pápa, L902. június 22. 25. PAPAI LAPOK. Pápa varos hatórásának és tobb pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőségi J.'.kai Mór-utca 969, -/.•im. liariolihatal: Goldberg (Aula papirkereskedése, Fö-tér. '/'< lr/nn.s:,i 1,1 : II. Pelelös szerkesztő: KÖRM K\ I >1 1 .1 I.A. BlAfizetések éa birdetéai dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: agéez évre 1-' 1."!'.. félévre 8 1... negyedévre •'• Mütárlat Pápán. A cim egy kiaaé tán kihívóan hang­zik; de miután min a cini, hanem az. eszme az, mi jelen cikkünk lényegél képezi, hagy­juk a cimet éa térjünk egyenes! a dologra. Mütárlat Pápán . . . melyik műveli lelkű lokálpatriótának kehiéi nem hozza ez eszme hullámzásba'.' Hadd, hogy lássam, mi az. mi neked lelki gyönyör! nyujl éa megmondom nem­csak azt hogy ki, de azt is, hogy mi vagy Valamely város szellemi színvonalára is abból lehet caupán következtetni, lm megtudjuk, h<>g"y mi az. a mi lelki vi­lágában vissza tükrözóaMk. Kevés vidéki város van. melynek kö- j zönsége nagyobb szellemi adóval lennei r . . i megróva, mint :i mienk és lm jól szemügyre ve.-z.sz.iik azokat az előnyöket, melyekel a rengett:' adóval szemben élvez, caudálkoz­nnnk kell, bogy még Ceődöl nem mondót! ; mivelhogy a paaazivák nemcaak lmgy fölfll­haladják az aktívákat, de azokkal sem naathematikai, sem etikai arányban nem államik. Amit közönaégünk véres verejtékkel szerzett ilráua pénzén egész esztendőn át élvez, az nem egyéb, mint a dilettantizmus produkciója és jól teszi, ha valaki azl állítja, hogy amit i-n fennebb szellemi adó­nek íit'vczti'in, az voltaképen nem is adó, hanem — sarc Azok, akik nálunk a helyi politikái vezetik ea irányítják, valamennyiünkéi örök hálára köteleznének, ha egyszer odahatná­nak, hogy pénzünkért ne mindig műked­velőkéi és ezek műveit élvezzük, hanem igazi művészetben is igazáu gyönyörköd­hessünk. Ne kelljen drága pénzen folyton szemet hunynunk, hanem találkozzunk vá­rosunk falai között igazi művészettel ia, hogy telje<en nyitott >zenimel ne csak nézhessünk, hanem lássunk is valamit. Tekintsünk át a szomszéd városba, micsoda fényes «1 > > 1 tr<»t produkált Győr vá­rosa azzal, hogy az országos magyar képző­művészeti társulattal szövetkezve mfitárlatát rendezte. .Miért ne rendezhetnénk mi is ilyel Pápán? Nem mondom, hogy oly méretekben, mint Győr, de a mi térbeli kiterjedésünk­nek, a mi anyagi helyzetünknek megfelelői feltétlenül. Ha a győri mfitárlal rendezési költségei nem kerültek többe mim 1200—1400 ko­ronába, fgy l'ápáii rendezendő kisebb mé­retű mfitárlal költségei 600—600 koronából előállíthatók, mily költségek pedig meg­TA R C A. Ee jól is érted . . . l»e jól is éried, édes Istenem ! Ki alkothatna szépet ba ts nem ! Amerre járok ; csillogó szemekkel Mélázok el sok ékes míveden. Nézem mosolygó nefelejcsedet, .Mintád esak SS 8 MWSM lehetett : Láthattad, mikor kénybe lábadott, Akkor teremted rá a harmatot. A rozsat'elhöt is, melv fenn lebeg, Arcáról vetted, beismerheted. A te kék mennyed BMSolyg MOSt vele Hanem azért csak amott a helye ! S hogy még s/.ehb légyen a te kék eged, Rajtoltál rája páros iveket. Mintának vetted ugv-e a/l I két BalVárványOS szelid szemöldökét. Jácintjaidra is ráismerek : Világgerezdes bodros kis fejek. Hát még, ha egy, oh sorcuk istene. Szerelmesen rád feltekintene ' Az ám, c gyöngy itt! talán párja sine«. Ahány -zeni, annyi tengeradta kincs. I>o nézd meg öt, amikor télnevet: S mondd, nem koldus-e minden tengered' Virág»zálad buhájjal hajladoz ] I >e vedd az f mozdulataihoz, Mikor mint kézről reppenő madár, Könnyű léptekkel ringatózva jár. Aranv haján is volt dolgod, de sok. Tudom hol vannak a másolatok : Sziklák keblében, lenn a föld alatt Rejtetted el az sranyssálakat. Bs jól is érted, édes I-tenem. Hanem a titkod, ugye, ismerem '.' A szemed lopva e-ak rá-iá tekint S aztán mosolyogva dolgozol megint. II. Akácvirág. K'.higyje édes kis barátnőm, A élet semmi más : Mint véghetetlen értheti '.len Kgyéui felfogás. A k áe vi rágok integetnek Pelém a ligeten, S fehér kendőmet, viszonozva, I'eléjük lengetem. Szinte látom, hogv min' -zoietne Megcirógatni mind, S szemem is rajok oly ragyogva, ( Ily hálásan tekint. Emlékszem, egyszer, — rég, nagyon rég, Akácok idején, A céltalanság lenge szárnyán Már jártam erro én. Akkor, ahogy rám integettek, En — zöldfáju gyerek — luté. kezük ugv -zivre vettem : Kónyám ii megeredt. S ma, — tudja ég, e köiiy előttem < Ily furOta egy dolog. Ilyesmin az. akácvirág is I legföljebb mosolyog. Mert én is az vagyok, mi voltam, l.s a/, akác se más. Mi változott tehát ? Az élet ! Nem az. - A felfogás. Mzáva) Gjala. térülnének a belépti-dijakból. Ennek az összegnek előteremtése pedig oly lelkes és i művészetért, kivált a magyar nemzeti művészetért lángoló közönség körében, ttiiiiő­uek Pápa város közönségéi ismerjük, nem keríti valami nagy megerőltetésbe, csak alkal­mas einher álljon a/, eszme élére és alkal­mas időben indittaaaék meg a mozgalom. Szükségünk volna valójában egy mű­tárlatra már csak a/ért is, hogy a vidék előkelő és jobb eleme is találna valamit, •imi városunkba vonzza, hogy ezáltal nem­csak a helyi, hanem az idegen forgalmai ia előmozdítanék é*s frias erőt, uj életet ("inte­nénk pangó társadalmi életünkbe. Megvagyok róla győződve, hogy hazai festőművészeink egyike sem zárkóznék el az. elől, hogy műtermékéi a mi tálainkba bevert szegre akaazsza. Előttünk fekazikegy jónevfl fiatal festő­művésznek és a gyűri tárlatot rendező bizottság érdemes titkárjának levele, min­denikből az. világlik ki. mily készséggel bocsátja képeit rendelkezésre az országos magyar képzőművészeti társulat művészi gárdája és mily egyszerű az eljárás egy ily tárlat rendezésénél és mily csekély a költ­ség, mely e rendezéssel jár. Bárki betekintheti nálunk a levelekéi és valójában hervadhatlan babérokai é.s el-

Next

/
Thumbnails
Contents