Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-06-22

X X 1 X. évfolyam. Pápa, L902. június 22. 25. PAPAI LAPOK. Pápa varos hatórásának és tobb pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőségi J.'.kai Mór-utca 969, -/.•im. liariolihatal: Goldberg (Aula papirkereskedése, Fö-tér. '/'< lr/nn.s:,i 1,1 : II. Pelelös szerkesztő: KÖRM K\ I >1 1 .1 I.A. BlAfizetések éa birdetéai dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: agéez évre 1-' 1."!'.. félévre 8 1... negyedévre •'• Mütárlat Pápán. A cim egy kiaaé tán kihívóan hangzik; de miután min a cini, hanem az. eszme az, mi jelen cikkünk lényegél képezi, hagyjuk a cimet éa térjünk egyenes! a dologra. Mütárlat Pápán . . . melyik műveli lelkű lokálpatriótának kehiéi nem hozza ez eszme hullámzásba'.' Hadd, hogy lássam, mi az. mi neked lelki gyönyör! nyujl éa megmondom nemcsak azt hogy ki, de azt is, hogy mi vagy Valamely város szellemi színvonalára is abból lehet caupán következtetni, lm megtudjuk, h<>g"y mi az. a mi lelki világában vissza tükrözóaMk. Kevés vidéki város van. melynek kö- j zönsége nagyobb szellemi adóval lennei r . . i megróva, mint :i mienk és lm jól szemügyre ve.-z.sz.iik azokat az előnyöket, melyekel a rengett:' adóval szemben élvez, caudálkoznnnk kell, bogy még Ceődöl nem mondót! ; mivelhogy a paaazivák nemcaak lmgy fölfllhaladják az aktívákat, de azokkal sem naathematikai, sem etikai arányban nem államik. Amit közönaégünk véres verejtékkel szerzett ilráua pénzén egész esztendőn át élvez, az nem egyéb, mint a dilettantizmus produkciója és jól teszi, ha valaki azl állítja, hogy amit i-n fennebb szellemi adónek íit'vczti'in, az voltaképen nem is adó, hanem — sarc Azok, akik nálunk a helyi politikái vezetik ea irányítják, valamennyiünkéi örök hálára köteleznének, ha egyszer odahatnának, hogy pénzünkért ne mindig műkedvelőkéi és ezek műveit élvezzük, hanem igazi művészetben is igazáu gyönyörködhessünk. Ne kelljen drága pénzen folyton szemet hunynunk, hanem találkozzunk városunk falai között igazi művészettel ia, hogy telje<en nyitott >zenimel ne csak nézhessünk, hanem lássunk is valamit. Tekintsünk át a szomszéd városba, micsoda fényes «1 > > 1 tr<»t produkált Győr városa azzal, hogy az országos magyar képzőművészeti társulattal szövetkezve mfitárlatát rendezte. .Miért ne rendezhetnénk mi is ilyel Pápán? Nem mondom, hogy oly méretekben, mint Győr, de a mi térbeli kiterjedésünknek, a mi anyagi helyzetünknek megfelelői feltétlenül. Ha a győri mfitárlal rendezési költségei nem kerültek többe mim 1200—1400 koronába, fgy l'ápáii rendezendő kisebb méretű mfitárlal költségei 600—600 koronából előállíthatók, mily költségek pedig megTA R C A. Ee jól is érted . . . l»e jól is éried, édes Istenem ! Ki alkothatna szépet ba ts nem ! Amerre járok ; csillogó szemekkel Mélázok el sok ékes míveden. Nézem mosolygó nefelejcsedet, .Mintád esak SS 8 MWSM lehetett : Láthattad, mikor kénybe lábadott, Akkor teremted rá a harmatot. A rozsat'elhöt is, melv fenn lebeg, Arcáról vetted, beismerheted. A te kék mennyed BMSolyg MOSt vele Hanem azért csak amott a helye ! S hogy még s/.ehb légyen a te kék eged, Rajtoltál rája páros iveket. Mintának vetted ugv-e a/l I két BalVárványOS szelid szemöldökét. Jácintjaidra is ráismerek : Világgerezdes bodros kis fejek. Hát még, ha egy, oh sorcuk istene. Szerelmesen rád feltekintene ' Az ám, c gyöngy itt! talán párja sine«. Ahány -zeni, annyi tengeradta kincs. I>o nézd meg öt, amikor télnevet: S mondd, nem koldus-e minden tengered' Virág»zálad buhájjal hajladoz ] I >e vedd az f mozdulataihoz, Mikor mint kézről reppenő madár, Könnyű léptekkel ringatózva jár. Aranv haján is volt dolgod, de sok. Tudom hol vannak a másolatok : Sziklák keblében, lenn a föld alatt Rejtetted el az sranyssálakat. Bs jól is érted, édes I-tenem. Hanem a titkod, ugye, ismerem '.' A szemed lopva e-ak rá-iá tekint S aztán mosolyogva dolgozol megint. II. Akácvirág. K'.higyje édes kis barátnőm, A élet semmi más : Mint véghetetlen értheti '.len Kgyéui felfogás. A k áe vi rágok integetnek Pelém a ligeten, S fehér kendőmet, viszonozva, I'eléjük lengetem. Szinte látom, hogv min' -zoietne Megcirógatni mind, S szemem is rajok oly ragyogva, ( Ily hálásan tekint. Emlékszem, egyszer, — rég, nagyon rég, Akácok idején, A céltalanság lenge szárnyán Már jártam erro én. Akkor, ahogy rám integettek, En — zöldfáju gyerek — luté. kezük ugv -zivre vettem : Kónyám ii megeredt. S ma, — tudja ég, e köiiy előttem < Ily furOta egy dolog. Ilyesmin az. akácvirág is I legföljebb mosolyog. Mert én is az vagyok, mi voltam, l.s a/, akác se más. Mi változott tehát ? Az élet ! Nem az. - A felfogás. Mzáva) Gjala. térülnének a belépti-dijakból. Ennek az összegnek előteremtése pedig oly lelkes és i művészetért, kivált a magyar nemzeti művészetért lángoló közönség körében, ttiiiiőuek Pápa város közönségéi ismerjük, nem keríti valami nagy megerőltetésbe, csak alkalmas einher álljon a/, eszme élére és alkalmas időben indittaaaék meg a mozgalom. Szükségünk volna valójában egy műtárlatra már csak a/ért is, hogy a vidék előkelő és jobb eleme is találna valamit, •imi városunkba vonzza, hogy ezáltal nemcsak a helyi, hanem az idegen forgalmai ia előmozdítanék é*s frias erőt, uj életet ("intenénk pangó társadalmi életünkbe. Megvagyok róla győződve, hogy hazai festőművészeink egyike sem zárkóznék el az. elől, hogy műtermékéi a mi tálainkba bevert szegre akaazsza. Előttünk fekazikegy jónevfl fiatal festőművésznek és a gyűri tárlatot rendező bizottság érdemes titkárjának levele, mindenikből az. világlik ki. mily készséggel bocsátja képeit rendelkezésre az országos magyar képzőművészeti társulat művészi gárdája és mily egyszerű az eljárás egy ily tárlat rendezésénél és mily csekély a költség, mely e rendezéssel jár. Bárki betekintheti nálunk a levelekéi és valójában hervadhatlan babérokai é.s el-