Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-06-22

«.'vüllu tlin érdemeket szeretne magának H as alkalmai ember, aki • műtárlal rendelését kesébe venné a ai eszmét diadalra juttatná. Városunk birnevéf megszilárdítaná, tekintélyét wellemtéren is növelné, ereibe pezsgő' vért öntene, társas életünknek nagyobb rugékonyságot kölcsönözne, • Bsellemi és anyagi életet felvillanyozná. Tudom, bogy akad majd köztünk olyan i.«. aki kétkedőieg és tagadólag rázza a fejét. BŐI kézzel-lábbal tiltakozik ez eszme ellen, azzal érvelve: kis város vagyunk nii az ilven nagy dologhoz. Nem igaz. Ami városunkat legfelebb csak terjedelemre nézve mondhatja valaki kio-iiick, de aki szellemi tekintetben merné ilyennek mondani, az valóban tnl lőne • célon. A térfogat nem numerái. A legkisebb in is teremhet egészséges és ízletes gyümölcsöket. i'sak akarnánk és mernünk kell. Törjünk utat, hiszen úttörőnek még bukni is érdem. A kiírjunk és merjünk ! Csináljunk városunkban egy mfitárlatot. \ állalkozásunk felett n magyar nemzeti művészet géniusza fog őrködni. Rajta! Gondoljunk egyszer már valami nagyol és merészet is. Aki mer, az nyeri hi nem Béla. Húszéves találkozó. A : ikolában 1882. évben érettségit tett iljnk e bé lóén jöttek össze találkozóra városunkba, persze must múr nem éppen mint itjak, de meglett emberek. Harminckettes jelentek meg a találkozóra, akik janim 14-én gyűltek ÖSSZC a kaszinóban. Má-nap 15-én a főiskola diaaterméhen találkoztak össze, ahol okét hirngó Jánoa főgimn. igazgató ádvösölts a főiskola nevében. Ezután beirták nevüket a főiskola emlékkönyvébe s levétették magukat. Innen a ref. templomba mentek, ahol Gjfalókat) László megható beszédet tartott. A templomból a temetőbe vonult ki a társaság I Ott az elhalt tanárok és tanuló társak sírjainál szép beszédekben rótták le a kegyelet adóját. Így : Neupor Béla Boesor István sírjánál, Kis Qyuls Szilágyi Józaef sírjánál, Gósoa Oynla Tarczy Lajos sírjánál, Fodor Qyula Szabó Károly sírjánál, <'sekei l>áví.l \'áli Ferenc sírjánál és Schvarcz Zsigmond Paál Zoltán és Lazányi Béls elhunyt tanuló társak sirbalmai felett beszéltek. Ezután B Kaszinó kerti helyiségéhen bankett volt, ahol a még életben levő tanárok közül Németh István és Farkai Dezső jelentek meg. A banketten természetesen több tószt is eihungzott, melvek csak emelték a hangulatot. A most találkozott tanuló társak több mint 800 koronát tettek le a főiskola ré-zére ösztöndíj-alapként, melyet a meg nem jelenhetett tanuló társak, mii.t azt remélni lehet, 1000 koronára fognak kiegé-ziteni. ez összegnek évi kamatait isogénysorsu jó tanulók fogják élvezni, de a tanuló társak fiai fognak előnyben részesülni mindig, ha raegénysorsuak. A most jelen voltak végül elhatározták, hogy 1<' év múlva ismét találkozni lógnak. A megjelent tanul.', tár.-ak névsorát itt adjuk ; dr. Antal Géza fólsk. igazgató, Borsos István főgimn. tanár, dr. Keres/les Ferenc kir. aljbiró, Bchvarc Vilmos bútorkereskedő Pápáról, mint a találkozó rendezői és vidékről a kővetkezők: sárközy György főszolgabíró, dr, Fláris Endre, dr. Kiss Gyula, dr. Koréin Sándor, dr. Schvarcz Zsigmoud ügyvédek, dr. Deutsch Sámuel, dr. Fridrich Zsigmond, dr. Guth Soma, dr. Klein Adolf, dr. Klein .Mór orvosok, Caekey Dávid, Fodor Gyula, Gósoa Gyula, Gyalókay László, Neupor Béla, Tuba (iáspár ev. ref. lelkészek, Bruck Lajos kir. aljbiró, Major János máv. üzletvezet, ellenőr, Freiazherger Gyula póstafőtiszt, AN'eíl Sámuel vasúti tiszt, Hartmann I >-zkár bizt. titkár, Sarlay János told bin ok os, K riastíakovica Józaef postamester, Vörösmarty Mihály tornatanár, Kovács Endre, Molnár István jegyzők, Berger Man.', borkereskedő, Szabó Sámue! sdóellenőr, Kováé- Dezső keresk. ügynök. Orvosszövetseg közgyűlése. Az. országos orvoessövetaég veesnrámmegyei tiókja, mint már mult számunkban jeleztük, a hó 15-án tartotta meg közgyűlését a városházán, melyen a megvei orvosok nagv számban vettek részt. A gvülésen dr. Vadttag Szilárd megyei főorVOl elnökölt, aki elnöki megnyitójában igen szép szép szavakban ecsetelte az orvosszövetség célját, mely ugy a társadalom, mint a közegészségügyre nézve is fontos missziót foglal magában, de emellett ápolja és növeli az összetartást és collegialitást az orvosok köréhen is. Ezután előterjeszti, hogy az or«z. orvosszövetség határozati iserinl a liókok minden évben tartanak gyűlést s az ott hozott határozatokat felterjesztik :: fővárosban izékelö központhoz és azokat az őszi időszakban tartandó nagy kőzgyflléssn vitatják meg. Bejelenti továbbá, hogy az orvosok nyugdíjintézetébe az összeg veszprémmegyei gyakorié orvosok beléptek. Végül fölemlíti, hogy az orsz. orVOaaZÖVetaég a belügyminiszternél járt s a belügyminiszter bemutatta a már kész elahoi atuuiot az egészségügy államosítása tárgyában és megígérte, hogy azt az orsz. orvos* szövetség őszi közgyűlése elé fogja terjeszteni, hogy az orvosok hozzászólhassanak s reméli, hogy a kivánt államosítás sokáig nem várat magára. Miután még megjegyzi, hogv a veszprémmegyei szövetséget a jövő tavasasai tartandó közgyűlésre Siófok fürdőigazgatósága meghívta és hogy az ez évi őszi nagy közgyűlési Tátrafüreden lógják megtartani, szintén a fürdőigasgatóság meghívására, megköszöni a tagoknak, hogv ily szép érdeklődést tanúsítottak a gyűlés iránt. Az elnöki bejelentéseket a körgyülés örvendetesen tudomásul vette s több indítvány előterjesztése után, melyekben élénk vita fejlődött, elteik a gyűlést bezárta. Közgyűlés után bankett volt, melyen az. itt I időző vendégek és az összes pápai orvosok részt | vettek. A banketten jelen volt még: Mészáros Károly polgármester, Bélák Lajos főszolgabíró és Körtnendg Béls lapunk felelős szerkesztője. A pápai orvosokon kívül, mintegy 80 orvos jelent meg a megyéből, kiket <lr. Köee József alelnök kalauzolt és szállásolt el. A délután 1 órakor a „< írilf-izálloda nagytermében tartott társasebéden az első felköszöntőt dr. Vadaag mondta az orvosszövétségre, annak tagjai baráti érzelmeire, melyeknek kell hogy összetartsák és lamositaák a szövetséget, Mészárol polgármester az orvosokat, mint a városnak első Ízben vendégeit éltette, dr. Bélák Sándor enyingi járás orvos a polgármesterre és dr. Rétki a közigazgatásra és ennek jelenvolt képviselőire emelt poharat. Dr. Steiner József dr. Vadnay elnököt dr. Lovg László a jelenlevő vidéki orvosokat köszötötte fel : dr. Rostnhenj az irgahnasiendre, dr. Kiioi József az orvosok h um man izmusára, majd dr. Steinern, mint legújabb szövetség! tagra mondott toasztot. Felkössöntőket mondtak még dr. hímezi Bernát, dr. Pollák József stb. A bankettnek, mely midvégig a legkedélyesebb volt, d. u. 3 órakor lett vége. Strófák a szerelemről. — A ,.l'<li"ii Lapok? eredeti tárfája — \/ el só csók. Egészen magukra hagyták őket. Élvezték a szoba beszélő csöndjét. Mélységes csönd : a leány elszántan a kandalló tüzét nézte. A térti, azaz hogy az ifja, az is ott ült a kandal!.', előtt, egészen a leány mellett, fejét a kezére támasztotta ál leszorította a homlokába hulló fürtjeit szemére. A Mobáeska meleg levegője uralkodott rajtuk ezer sejtelemmel, nyugtalan vágyakkal. A boróka fenyő ssájjel árasztotta illalát. Ii- áthat,'., tömött illata borzongató, bódító kilábalásé rabbá ejtette a két embert. Az. ifja megfogta a hány kezét, hosszú suhaj szakadt föl melléből; azt mondta: — Ilon! A leány szemei koaukol belemerültek a szines t ízbe, az ifjú aseet már belé akart azokba nézni. — Ilon ! < idahajolt a leány felé. A leány és ifjú fürtjei összeértek. Nagyol remegett a két test, a két homlok összeért ; agymás boa szorították. . . . Aztán lassan, küzdve fölfelé szorították égő arcukat — egygyé vált a két ajak. . . . Odakünn fii egyet a szél és reszkető bugással zsnj; a kert méhhivogató üvegharangja. Esküvőre. . . . Szőke leány 1 lelkem üdvössége, szelid virág bujtogató illata, rólad szól a dal. Krzek hatalmasan, győzedelmesen . ha szárnyra kelhetnének gondolataim te rólad, ha roptuk volna érzéseimnek te felőled, száguldó lippenésscl lopódsnának azok be kebledbe, gondolat világodba, vérré változnának véredben, sóhajjá sóhajaidban, könyökké folynának át kényeidben és te boldog megrettenéssel venned észre, vájjon miért is nvitja meg a virág a kelyhét, ha a hajnal-napsugár azt felceókolja, miért |s reszket meg a virág kéjesen himbálódzva, ha a zephyr átfut rajta. . . . Lelkűm, agyam már-már nem bírja el ami élőt, duzzasztó feszítő élői hordanak magukban a hetük. Kitárul keblem, hogy ősön ömöljék ki onnan, nyílik szivem, hogy vad rohammal szólja szét kincseit es én nem is tudom hol kezdjem, hogy is szóljak hozzád. Álljunk meg egymás előtt, mo»l még leányka, nem ssemtesütve, isem-saembe, kés-késbe ; nem 1 mert első érintése kezednek léged, engem mélységes örvénybe vinne, miből nincs szabadulás! - arcunk nyugodtan, néked nincs okod pirulni ; álljunk egymás elölt mint elszánt felek, lihegő lélckzetcui téged bírni hirdet, a te forró leheileted lázadás az elrablás gondolata ellen, ue félj leány ! beszéljünk hidag nyugalommal, hüvős öntudattal arról a mai napodról. l'gv-e igy volt azon a napon? Meleg, hízelgő sugarak törnek alá a mennyből é- sietnek téged fölkeresni a sok ember ko/.ül, kik körül forognak, talán azért, hogv ne szabadulhass | tőlük, ha te is igy akarnád. Ks visznek he egy nagy I cifra épületbe, a hol az élet legnagyobb igazságtalanságai történnek meg — a templomba. Kiszorul a lélekzet, a kutat.',, csillogó szemek téléd lövelik sugarukat, a mint haladsz az einhersorlálak között. Látlak téged — ismerek egy virágot. Vakító fehér az egész alkata, karcsú, lenge, a t'ehérsége bűbájos, ha a halandó sokáig nézi, izzó csábító melagség árad ki belőle, szerelmei lesz belé, valami könyörtelenül üzi leszakítani, bírni ezt a virágot: csak a kerületén helyezkedik egy sárga vonal, de mint szétfolyt nap szegélyezi ez a szin ezt a virágot, ein szin ez, rálopott gondolat egy költőtől e virágra, aki a harmóniát keresi, e virágot hívják : „Fehér hölgy". Kz a virág vagy te is. Nemes, nagyszerűen egyszerű fehér ruhád bezárja magába gyönyörű termeted ; ez. a ruha ragyog a fehérségtől, te adod meg a fényét a szilinek. Te világítsz ebben a ruhában I üde. liliom fehér arcod, mint folytatott édes álom tűnik elé ruhádból, ez a fehérség szédít, űz, őrjit, mennyire való néked a menyasszonyi ruha! . .. Mint -zétfolyt nap borul kine-e- szőke hajad sugárzóan fehér homlokodra, vállaidra és én értein a félő csöndet, a viaaafojtott léleksést, a mint elmeiül a sok ember szépségeidbe, Ks beértél e cifra ragyogó hajlékba. A gothikua ablakok -zines tábláin, mint szivárvány törik meg a szökellő napsugár, izzósárgává varázsolja az OSSlopok, oltár aranyozásait, a gyertyák tömege reszketve sápad ennyi t'énv közepette.