Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-06-15

24. szám. PAPAI LAPOK Papa varos, hatóságának es több papai • pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór-utca 969. szám. Kiailahhatal: Goidberg Gyuls papirkereskedése, Fő-tér, Tclefnn-sztim : V/. Felelős szerkesztő: KÖRMENDY BÉLA. Bőfiaetések es hirdstéai dijak a lap kiadóhivatalához küldenilök. .1 lap ara: egész évre 12 kor., felévre ('. k., negyedévre ;i k. Bzraa szám ara 30 liller. Pusztuló véreink. Irta. Hauer Antal orsz. képviseld. Csak dicséretre méltó az s mozgalom, elyet, kivált utolsó időben, a kivándorlás ellensúlyozására, annak esetleges rnegndályozására országszerte tapasztalunk. V kivándorlás iránt érdeklődő körük igyeezete oda konkludál, hogyan lehetne megakadályozni, hogy hazánk legjobb munkásai ne keressék idegenben u létfentartásuk>/. szükséges keresetforrásokat, hogv ne igyják ott oly könnyedén szülőföldjüket, ne szakadjanak el ettől, ha Bzámtalan esetien nem is örökre, de hoeazu időre, életüknek épp azon stádiumában, melyben zajukra leghasznosabbakká válhatnának - azáltal itthon pótolhatatlan űrt okoznak. Meg nem állhatom, hogy én is, kinek glehetós tapasztalatai vannak ezen ügy. erre vonatkozó szerény nézetemet ne vánitsam. Szerintem nem szabad, nincs ink és egyelőre nincs is eszközünk a vándorlást megakadályozni, mert Bzabad, tmányos országban élünk (hál' fsteni . melyben S törvények határain belül Senki azt teheti, ami neki tetszik, amit viszonyaira előnyösnek és célszerűnek Hiába erőlködünk a kivándorlás megidályozásán, ameddig itthon nem nytijttjuk azt munkásainknak, amit azok p. 0. rikában lelnek vagy legalább lelni vélK. Én, ki életemnek nagy rés/ét falun ' ittem, ki foglalkoztam a néppel, ezt legalább vidékemen, mondhatom, teljesen isinerem, kinek, mint gazdának alkalmam volt a kivándorlás iszonyú kárát tapasztalhatni: mégis azt mondóin, hogy nem szabad még egyelőre népünket a kivándorlásban megakadályozni, mindaddig, inig nem nyújthatunk annak illő rekompenzációt, inig nálunk azon akár munkaadóra, akár munkakeresőre egyaránt nyomasztó viszonyuk nem fordulnak jobbra, amire, sajnos, egyelőre kevés a kilátás. Aminthogy hiába tartanak békekongresszusokat háborúk megakadályozására, ameddig a kapzsiság és bírvágy az emberiség egyik főtulajdonságál képezi, (soha nem dühöngött nagyobb mérvben emberölő háború, mint azóta, hogy egyik békekongresszus a másikat éri) épp oly eredménytelenek lesznek a kivándorlási kongreszszusok, ameddig nem vagyunk képesek munkásainknak itthon könnyebb megélhetest, nagyobb kereseti foná.-t nyújtani! Ameddig nálunk, az általános pangás és nyomorúság dacára, az összes terhek évről-évre óriási mértékben növekszenek, ameddig az adóprés nálunk igy fog működni, addig a kivándorlás nem is fog megszűnni, akárhány értekezletet tartunk megakadályozására. Találjunk ki valami módot, mely a munkaadó terheit apasztja, a munkásosztály tisztességes megélhetését biztosítja és rögtön meg fog szűnni a tömeges kivándorlás, vagy legalább is kisebb mérveket fog ölteni. Ameddig a földműves-osztály, kivált Olt vidékeken, ahol a vizek szahályozása folytán még a vízszabályozási vagv árinentességi adó is fizetendő, oly óriási adót kénytelen fizetni, hogy már saját tulajdon földjének bérlője lesz, ameddig a már is a maximumot elért földadón kivül a temérdek megyei, községi és pótadó a terhek összegét szinte elviselhetetlenné teszi és a földműves, minden erőlködése dacára, nem hir zöld ágra vergődni, mi sem termeszetesehh, mint hogy megunja ezt a BZÍzifusí munkát és vándorbotot fog, világnak megy, mert eddigi Borsánál rosszabbat már nem találhat, csakis jolihat, ha nincsenek is neki tul-ágos vérmes reményei. I fgyük le népünk válláról azon óriási tériteket, tegyük elviselhetővé itthon is sorsát, bizonyítsuk be neki kézzelfoghatólag, hogy itthon is akad hő keresetet nyújtó forrás elég. nemcsak külföldön, mutassuk meg neki, hogy hazája gondoskodik róla, nemcsak adófizető polgára ennek, hanem szeretett fia is, kit védő szárnyai alá fog, majd megszereti akkor hazáját, melyben nemcsak nyuzóját, de fenntartóját is megtalálja. Nem fog az a nép akkor oly könynyen a kivándorlási ügynökök csábításaira hallgatni, mert nem is fogja ezeknek elhinni, hogy p. o. Amerikában vagy egyáltalán külföldön annyival jobb sors vár reá, mint amilyenben itthon részesül. .Mert hiszen nincsenek népünknek oly nagy, teljesíthetetlen igényei, mélyen gyökeredzik benne hazája íráuti szeretete is ; c-ak kissé künnvitsiink a sorsán, csak kissé jobb életre tehessen szert, BZÍVesen marad az itthon, TÁ R C A. Magyar klasszikusok. messzire visszatekintenünk a mi elintünk egv állomásra, amelyre Nmn is ke .•ratiánkban ' niban az. ősállapot következik. A betveaei évek • éjén azokat adlaahOtéeehot, amelyek kinyoaiatásárs •ikmeró kiadók vállalkozni mei é-zkedtek, a tiz. uján ' g'lvashatta az. ember, - néhány ujj olvasatlanul égis maradt volna. Nagyon jól emlékssem még B agyar remekiróknak arra a niiniatiir-kiadá-ára amely ••ükét ineiriiiei kötetecskére terjedi, temérdek • n/he került, és szembe hintő por volt benne, aranytaaéssel. Kz s kiadás, ahogy könyvkereskedői mvelv mondotta, lökép „alkalmi ejáudékul isoli halott-. Igazán, nem i- akarta megtartani -enki ; alöságOS köfUtasesi könyvek voltak, amelyek nem 'ilkiin százfajta viszontag-ág után visszavándoroltak •' első ajándékozóhoz. Németország az. 0 S mesésbe lóvekedő köoyv fo r g 111 m á v a 1 akkoriban elérhetetlen, S felbök közt trónoló mintaképnek tetszeti nekünk. Minden német remekíró méltó di-zkolé-beii jelent •eg, s mindenik ujabb t'onnábati tullloltálása, helye»ebben shtlldtáláss volt ai előbbenieknek, ugy bogy somosak a német szó hnzájában, de messzi idegen országokban is ott díszei egtsk jé és élesé kiadásokban a német klasszikusok, minden müveit esalád kieiyvesszekrétivéhen S aki idehaza, magyar tV.ldoii -/tmlét tartolt,'sokkal biztosabban megtalálhatta az ideges költőkirályok műveit, mim a hazai irodalom '/elletni világait. Aki a magvar szellemi életről 8 •SOBtOru jelenségek alapján akart volna Ítéletet mondani, valóban elég meg-zégyenito lett volna az ítélete. A külföldi ember bizonyosan a/t hitte volna rólunk. hogy Magyarországnak nincsenek i- megőrzésié érdemes irodalmi kincsei, niiesenek szelh-mi nagv.-ágai, akik méltók, hogy nap nap után In ni ti társaik szeme előtt legyenek. Mi persze tudtuk, hogv nem igv van, de nem volt módunkban, hogv kéz/el fogható bizonyságát adjuk igazságunknak. A könyvkiadás sehogy sem tudott nálunk a kezdet nehézségeiből kievickélni. Pólyában feküdt a ki- oaeeasmó, - tápláló anyja, a nagv közönség, jóformán semmit sem törődött a vézna kis porootytyal. 8 mégse volt hibás, mégse volt bűnös senki. Mert ha jól szemügyre vettük a dolgokat a hibák sorozata oircului vitiosus volt. A könyvkiadás fejletlen volta a legszorosabb összefüggésben állott az. olvasók szaporításával. Ezen a téren hiábavalói a hazafias célokra való hivatkosás. In oaak a teremtő képeaaég a döntő, szerencsés idea kell, annak célszerű megvalósítása, Amint a vállalkozó szellem mozogni kezdett, mi felénk is maradhatott el a kedvező változás. 8 ahogy a vállalkosás kibontotta s/árnyait, ép ugy, mini minden más téren, hamar helyrehozták évssásadok mulasztásait, — a könyvkiadás is olyan eleven erői fejtett ki, amely neháuv évvel korábban még lehetetlennek látszott. Az. olvasók világa i- a báiraki-. A közönségben jóformán érárél-örárs gyarapodott a vá-árló kedv, i az. okos kiadói politika, amely ugy Intézte a diazműveb éa gyűjteményes munkák kiadását, hog> a kis embereknek is hozzáférhetővé telte a drága könyveket, ez. az okos politika annyira meghódította az egé»z. országot, hogy ha valaki ma kutatja a magyar család kuliurai éa műveltségi tokmérőjét : a könyvkineaet, kétségtelenül sokkal kedvezőbb eredmenvre jut, mint akár esak tiz evvel eselőt! i-. S ma ismét öt uj kötet van az asztalunkon, egy a maga nemében szinte páratlan vállalkozás gyermekei. A Franklin Társulat a magyar remekírók egy diszkiiidását készítette elő, amely egybegyűjti a legkiválóbbat, amit nemzeti költészet <•- retorika teremtett, lli/vá-t s/igoiubb bírálatába foghatunk annak, amit prespeotua é- programm igéi. Ami közönségünk már elég érett, hogv a tissta I u/ál a polyvától megkülőuböztesse, - bogy hangzatot Igéreteket DS fogadjon el készpénz gyanánt. Nézzük tehát meg alapossá, minő szellemi t>-o-k"t nyit n kisdé társulat tervezete, - minő intézkedéseket tett, hogy a terveket valóm vált-a. Arról van szó, hogv ötvenöt vaskos kötetben mindent egy begy ejtsenek, ami a magyar nemzet Iszellemi kincsesházai teszi, (»Ivan feladat ez, amely temérdek szeren ttelje- é- szakértő inunk íl igényei. I Nagv gyűjteményes munkáknál nem szabad -anionok j és idegen minták után indulni. Ki vau /árva, bogy megállapított szabályok szerint járhasaaaak el. vala' mini az is elképzelhetetlen, hogy olyan jelentós vállalkozási a legkitűnőbb irodalomismerők segítsége nélkül szerencsésen vége/ni lehessen. Egész serege szüksége- a linóin kritikai elméknek, bog; az óriás anyagól megrostálják, a kiadásra előkészitsék, megtelelő, irodalmilag becsei bevezetésekkel elhí-sák. A nevek között, amelyeket a tervezet fel-,,r*)l, Dotabilitásokat találunk, mint: Gyulai l'ál. Rákosi Jenő, Beöthy Zsolt, Alexander Bernát, Bánóczi .ló/sef, Heinrich Gusztáv, Bayer Jössef, Bíedl Frigyes, Vadnay Károly, Bodrod! Sándor, Kozma Andor, Négyesy László; a nagy politikusok műveit padig aa sekélyebbek kommentálják, mint Széli Kálmán il>eák Perene müvein, Berzeviczy A ben Széchenyi István műveit), Kossuth Perene (Kossuth Lajoa * .Magyar Remekírók*, A magyar irodalom fii müvei. Kiadja a Franklin-Társulat Budapesten, IHvenöt kötet, ara lijn korona. Megrendelhető havi részletekben.